Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-15 / 84 . szám

19», április 15. 5 Kedd Gagarin-alapszervezet a Kisz-kultúrfelelősök tanfolyamán Bács-, Békés és Csongrád me­gye 46 KISZ-kultúrfelelőse vese részt a békéscsabai KlSZ-tábar- ban egyhónapos tanfolyamon. Vasárnap délelőtt a tanfolyam Il­ea alapszerveaete kedves ünnep­séget rendezett Abból az alka­lomból, hogy felvette az elhunyt Gagarin űrhajós nevét ünnepi taggyűlést tartottak. Pőcae István, az alapszervezet titkára emléke­zett meg az űrhajósról, majd Fer­voszki István, az MSZMP Békés megyei Bizottságának osztályve­zetője emlékalbumot adott át a kiszeseknek. Az ünnepségen két vietnami fi­atal is részt vett: Ngjo Van Nhu és Nguyen Xuan Phung. Kö­szöntötték az alapszervezet tag­jait, majd piros szegfűvel és az iskola fényképével kedveskedtek nekik a mieink. 4x5=500000 Következő dijadó: a MEDICOR Négyszer öt annyi mint fél­millió. A furcsa számtani felad­vány magyarázata: a Televízió „Ki tud rá megoldást?” című so­rozatának négyszer ötperces mű­sora után most lépték túl a pá­lyázatra kitűzött díjak a félmil­lió forintot. Az ötperces adások­ban nehéz műszaki problémák megoldását kérik a díjat rendel­kezést» bocsátó üzemek, válla­latok. Az első adásban a villamoskap­csoló berendezések gyártástech­nológiájára kértek javaslatot. A díj 180 ezer forint, a beküldési határidő május 31, de a beérke­zett 9 javaslat közül már egynek a laboratóriumi vizsgálata ia fo­lyik. A Hajógyár által kitűzött 8 ezer forintos díjjal a zárt hegesz- tó-munkahelyek légkondicionálá­sát kívánják megoldani. A beér­kezett 85 pályázat közül nyolcva­nat a gyáron kívül állók nyújtot­tak be. A távvezetékek korszerű kötésmódjára kértek megoldást a harmadik adásban: a 25 ezer fo­rintos díj 114 pályázót mozgatott meg. A legutóbbi adásban a lif­tekkel kapcsolatos műszaki meg­oldás volt a feladat. A díj 300 ezer forint Beküldést határidő jú­nius 20. Konner János, a tv ipari rovat­vezetője elmondta: legközelebb e hónapban a MEDICOR tűz ki 50 ezer forintot az egyszer használ­ható injekcióstűk gyártástechno­lógiájával kapcsolatosan. Kamrába zárt szív HOUSTON: A houstoni meto­dista kórházban kipróbáltak egy „tartósító kamrát”, amelyben 22 órán át életben tartották egy meghalt személy szívét és tüde­jét. A készülék rendeltetése lehe­tővé teszi átültetendő szervek szállítását A 22 óra élteiével a kamra működését leállították, mert a kutató tudósok közölték, hogy ennyi idő elég volt a szük­séges ismeretek megszerzéséhez. ■■•I — Holtakkal az elnök sem be­szelhet... — Ez igaz— Az apró ember megnézte Fa- bófc is. Azzal úgy látszik, szíve­sebben beszél, mert a nyakát nem kell rettenetes magosra tar­tani. — Honnan jöttek? A szomszéd falu felé intett Fabó, a Körös és a Berettyó felé. — A szomszédból csak— — Útlevéllel? — Minek az? Engedjen be bennünket, mert sötét este lesz Kihúzta a nadrágzsebbó! az öklét és feltartotta az ujját... — Csak lassabban! Kár pat­togni, mert úgy járnak min* a dobozi emberek... Lemutatott a ráccsal védett pinceablakra. — Azok is útlevél nélkül lép­ték át a határt.. Az elnök egyből lecsukatta... Tilos határátlépés meg devizával való Visszaélés- Malacot akartak venni pengő­ért... Ügy látták, szél csaphatta meg a kis embert. Kifújta belőle a kereket és azóta lötyög benne minden. Lehajolt hozzá a doktor. Sze­mébe nézett, hátha észreveszi a homályt. Tisztábbnak találta a fehérjét a tojásénál és a fényét csillogóbbnak a csillagénál. Hiba nem lehet. Gondolkozott a doktor és vakar gáttá az ál­lát. — Maguknál milyen pénz jár? — Holnaptól kezdve a Bankó! Egyelőre csak négy címkével. Egyes, tízes, ötvenes meg szá­zas... — Ki csinálja? Kifeszített mellel mondta: — A pénzverdénk! Ha benéz­nek a sarkon az utcába, egyből meglátják. A tábla már kint von. Nyomónk is van, nyomdá­szunk in, vízjeles papírunk ia ■ Nyomják is feszt...! Fabó közelebb húzódott a ma- 3 gyárhoz. — Maguknak ne*» a Megye \ dirigál? Ügy kapta fel a fejét a ma- jj gyár, mint akibe tüt szúrnak 3 és azzal is a legérzékenyebb por- 3 cogóját találják el. — Hogy képzeli? Nekünk? Tompa ujját a kabátgombra 3 bökte és kopogtatta a mellét. ■ — Független, szabad köztársa- 3 ság vagyunk! Tegnap kiáltottuk 3 ki. A határ marad a régi köz- ; ség határa, ahhoz mi nem aka- j runk csapni, de ne nyúljon hoz- j zá az Isten sem, mert— Szikrákat láttak kipattogni a j szeméből, hegyes végű, tüzes fül- j lantokkal. — Hadsereg is van? Intett az ajtón befelé. — Most szülik a törvényt, a 3 sorozásra... — Akkor háborút is viselhet- • nek... — Ha muszáj.;.! Csak akkor. 5 Barátságban akarunk élni még : Pesttel is. Diplomáciai kapcso- « latra lépünk velük, de csak mód- ■ jával... Nem petyegtethet, nem 3 tommandírozhat, csak úgy, mint : a szomszéd a szomszéddal. Nem folytatta tovább. Kinyílt az elnökszoha ajtaja : és a miniszterek egymás után * jövögettek kifelé. Betyárul iz- ; zadtak, zsebkendővel, kézfejjel! törölgették homlokukat. Ingjük 3 utolsó gombját is kiengedték és : úgy száríthatták a vonult bőrt • Volt köztük papucsos, csizmás, ; szandálos, az érzékenyebb lábú • mezítláb csattogott a kövön és : igyekezett haza. Fabó csendes szóval noszogat- ; ta emberét — Ha lenne szíves bejelenteni : bennünket... (Folytatjuk) . ’ B Tanácsköztársaság Békés megyében A Vörös Hadsereg harcai A HADSEREG létszámának feltöltésére irányuló erőfeszíté­sek során a 6. hadosztály külö­nös gonddal kereste az orvoso­kat. Kevéssel a román támadás kezdete után Ismét szigorúan felhívta a községeket, városokat a nélkülözhető orvosok azonnali bevonultatá6ára. Április 26-án a szolgálatban még nem levő ösz- szes tartalékos tiszt sürgős behí­vását rendelte el a hadosztály. A felszerelés nehézségei vál­tozatlanul fennállottak, sőt a visszavonulás súlyos anyagi veszteségeket is okozott, nem­egyszer a kézi lőfegyverekben is hiány volt. A lakosságnál le­vő fegyver és lőszer összegyűj­tése a korábbinál határozottab­ban szervezett megoldások ré­vén számottevő eredményeket hozott. Például Gyoméról 312 darab különféle katonai lőfegy­vert kapott ezen az úton a Vö­rös Hadsereg. A 6. hadosztály április 23-án a Hadügyi Nép­biztosságnál előterjesztett igé­nye 4000 fő részére kérte a fegy­ver, felszerelés éa ruházat ki­utalását. Alig megoldható gondot je­lentett e napokban is a hadosz­tály számára szükséges lóanyag biztosítása. A helyi direktóriu­mok számára kötelezővé tették annak felderítését, hogy hol van még ló. Április 24-e körül járá­sonként! lósorozásokra került sor, amelyekre az összes lova­kat fel kellett vezetni. A kato­nai célokra alkalmasakat a had­osztály kiküldött bizottsága azonnal igénybe vette és ki is fizette. A lótulajdonosok álta­lában szabotálni igyekeztek a sorozást és az akkoriban folyó tavaszi mezőgazdasági munka igaerőszükségletére hivatkoztak. A lovakon kívül jelentős igény- bevétel történt lószermámokban és szekerekben (úgynevezett „országos járművek..). Április 24-én Gyoma környékén munka­erőt, szekereket, előfogatokat, szerszámokat kellett kiállítani a 6. hadosztály politikai biztosa,/ Münnidh elvtárs utasítására, a tervezett erődítési munkákhoz. AZ ELLENFORRADALMI rendszer későbbi rágalmaival szemben itt kell hangsúlyoz­nunk azt a tényt, hogy a Vö­rös Hadsereg a legszigorúbban tiltotta a háborús évekből is­mert rekvirálást, az erőszakos igénybevételt. Az természetesen más kérdés, hogy az egyre nö­vekvő infláció miatt a kifizetett vagy banki letétbe helyezett pénz értéke nem volt stabil. E helyen kell foglalkoznunk ay«! a politikai helyzetmegíté­léssel is, amely a román táma­dással kapcsolatban a viharsar­ki pártszervezetek, munkástaná­csok, direktóriumok között ki­alakult. Értesüléseiket elsősor­ban a visszaözönlő katonáktól szerezték. Az egykorú megyei és országos sajtó a hadi események­ről keveset írt. Nem akart páni­kot kelteni, így tudósításai a valósággal nem egyeztek. A ro­mán intervenciót a lapok nem tartották igazán veszélyesnek. Azt a reményt élesztgették, hogy egyrészt a szovjet csapatok ha­marosan segítségünkre érkez­nek, másrészt pedig az erdélyi munkásság általános sztrájkba lép, felfegyverkezik és a román csapatokat hátba támadja. Az újságok optimista írásaival szemben a megyei direktórium már április 18-án úgy látta, hogy a „megszállás veszedelme előreláthatólag bekövetkezik”. ÁPRILIS 22-én telefonon ár­ról értesítette a 6. hadosztály pa­rancsnoksága a Békés megyei direktóriumot, hogy Szolnok— Kétegyháza közötti vasútvonaltól keletre eső terület katonailag tarthatatlan. Ennék a közlésnek jórészt éHentmondtak Münnich Ferenc elvtárs ugyanaznap Bé­késcsabán, a munkástanács ülé­sén tett kijelentései. Annak meg­állapításai mellett, hogy Arad és Nagyvárad elfoglalása után Békéscsaba lett a román aspirá­ciók egyik fő célja, Münnich élv- táns kifejtette, hogy a Vörös Hadseregnek pillanatnyilag hát­rálnia kell a túlerő előtt, de pár napon belül új vörös erők ér­keznek és megfordul a kocka. Ügy látta a helyzetet, hogy Bé­késcsaba nem kerül ellenséges kézre vagy ha el is foglalják a románok, néhány nap múlva a felmentő vörös csapatok úgyis kiverik őket Münnich Ferenc is hivatkozott a románoknál levő súlyos belső bajokra és a szom­szédos országok proletariátusá­tól várható segítségre. Ehhez a derűlátó véleményhez elsősorban a fővárosi munkásé zredek szer­vezésének megindulása nyújtott alapot s hozzá kell számítanunk azt is, hogy a helyzet súlyossá­gának teljes feltárása, a korábbi irreális tájékoztatások után, pá­nikhangulatot is kiválthatott volna. Bár helyes volt, nem volt jó hatása a Keleti Hadseregpa­rancsnokságtól ugyancsak ápri­lis 22-én érkezett központi ren­delkezésnek, amely a direktóriu­mokat ismét a legszigorúbban eltiltotta az önálló intézkedósek­a Viharsarokban © tői és a katonai helyzetjelenté­sek leadásától. A BELÜGYI Népbiztosság már április 21-én, táviratban utasította a Békés megyei direk­tóriumot, hogy „a vezetőség min­den körülmények között feltét­lenül megmaradjon a helyén és az ügyek intézését kezéből ki ne engedje”, a karhatalom rendü­letlenül harcoljon a proletárdik­tatúráért. A viharsarki direktó­riumok az utasításnak becsület­tel eleget tettek s csak a legutol­só pillanatban hagyták el he­lyüket. Távozásuk előtt több he­lyütt népgyűlést tartottak, s ott felhívták a lakosságot, hogy „tartson ki a kommunizmus mel­lett addig is, míg ők az orosz bolsevik hadsereg segítségével visszatérhetnek”. A burzsoáziát mindenütt figyelmeztették: „..vi­gyázzon magára, ne próbáljon a proletárokon a román megszál­lás idején bosszút állni, mert a bosszú kétélű fegyver, s ha visz- szajövünk, le fogunk sújtani”. Nagyszénáson meg is fenyegette az ellenforradalmárokat a szó­nok: Ha a menekülő direktóri­um és a hozzá csatlakozók ott­hon maradó hozzátartozói közül bárkinek a hajaszála is meggör- bül, „szörnyű bosszút állnak”. A proletárdiktatúra h<jlyi ve­zetői tehát abban a reálisnak látszó meggyőződésben távoztak, hogy a román megszállás csak időleges, átmeneti lesz. Ezzel magyarázható, hogy sehol sem merült fel a partizánharc-jelle- gű ellenállás gondolata. A tá­vozó direktóriumok — éppen el­lenkezőleg — 5ta békés megér­tést és a nyugodt magatartást'’ ajánlották az ittmaradóknak. A Békés megyei Népszava kifeje­zetten arra figyelmeztetett, hogy „eszébe ne jusson senkinek fegy­veres ellenállást tanúsítani a megszállóikkal szemben, mert nem szabad egy csepp pro­letárvérnek sem hiába omlania”. Hasonló felhívást tett közzé a szomszédos Csongrád megyei di­rektórium is, hangsúlyozva: A proletariátus „az esetleg bejövő ellenséges csapatokkal ne száll­jon szembe, mert ilyen franktirőr harcok csak ártalmára volnának az ügyüknek”. Az országot majd a szovjet erőkkel szövetséges Vörös Hadsereg szabadítja fél — mondja a kiáltvány. Ennek a véleménynek nyilván az lehetett az alapja, hogy a Dél-Tiszántúlt igyekeztek minél kisebb károso­dással megőrizni a Vörös Had­sereg hamarosan remélt vissza­téréséig. Az egykorú lapokból ítélve a megszállást — a szovjet támogatás közeli megérkezésére számítva — nem tartották tra­gikus fordulatnak. A ROMÁN intervenciósok óva­tos előnyomulása eközben foly­tatódott, sőt a hadműveletekbe kisebb részben a franciák is be­kapcsolódtak. Április 23-án Gyulavári közelében mintegy 2000 .főnyi franciát láttak. A ki­ürített Gyulán április 24-én egy román és két magyar fehérgár­dista tiszt jelent meg s bejelen­tették, hogy a város megszállása 25-én délelőtt történik meg. A keleti hadsereg parancsnoksága 24-én este Ottlakát és Gyulát már román kézen levőnek jelen­tette. E napon a 6. hadosztály védővonala Békéscsaba—Vésztő —Tetétlen volt, a románok pe­dig Elek—Nagyszalonta—Berety- tyóújfalu területéig jutottak. Gyula megszállása ténylegesen április 25-én estefelé történt meg. Szabó Ferenc (Folytatjuk) FIGYELEM! Kézi kitermelésű marosi sóder és marosi homok nagy tételben eladó. Helyszínen: marosi sóder 65,50 Ft/m3 marosi homok 54,10 Ft/m3 Nagylak vasútállomáson vagonba rakva: marosi sóder 120,— Ft/m3 marosi home* 95,— Ft/m3 Érdeklődni lehet: Haladás Mtsz, Csanádpalota. Telefon 14. Ügyintéző: Matuska.

Next

/
Thumbnails
Contents