Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-13 / 83 . szám
1969. április 13. 4 Vasárnap Kidöntött fák, fejszét forgató emberek villannak el a kocsi ablaka mögött, a Békésről Dobozra vezető úton. öreg barátom a sofőr, — úgy ismeri a megyét, mint a saját tenyerét — fejcsóválva jegyzi meg: — Látja, ezt a szép fasort is kivágták. Kár érte. Volt közte sok dió is. Utak, fák, emberek — Talán szélesítik az utat vagy az is lehet, hogy kiöregedtek? — Kiöregedtek? Akkor meg már régen ültetni kellett volna melléjük újakat, s csak azután ereszteni a fűrészt a görcsös derekaknak, miután megizmosodik, árnyat az ad utánpótlás. Eriié már nincs ellenérvem. Hallgatunk, ö bizonyára szívének oly kedves lombok emlékén mereng, bennem viszont az kezd motoszkálni, hogy vajon utunk végcélján. Dobozon is így gondoskodnak az utánpótlásról? Táskámban lapul egy levél. Tartalma röviden ennyi: Nézzen utána az újságíró, miért nem eresztenek gyökeret a fiatal szakemberek Dobozon, miért ment el például az általános iskolából 129 pedagógus 15 év alatt, s miért küzd hasonló gondokkal a Petőfi Tsz is. Nem szívesen fogadták az „idegeneket“ Komlósi Lajos tanácselnöktől kérek először véleményt a levélben foglaltakról. Azzal egyet ért, hogy az iskola valóságos átjáróház hosszú évek óta. Pedig megteszik, ami tőlük telik, négy év alatt öt lakást vásároltak a pedagógusoknak, kettőt pedig átalakítottak hasonló célra. Pillanatnyilag nincs létszámhiány az iskolában, de a tanácselnök is úgy tudja, hogy ismét elkészül néhány ember. A Petőfi Tsz-ben kedvezőbb a helyzet. A közelmúltban egyetemet végzett fiatalembert állítottak a gépműhely élére. A szakmunkásgárda is erősödött, két fiatal lakatos tért vissza a tsz-be katonaidejének ’ letöltése után. A kedvező változásokat jelzi továbbá, hogy a növénytermesztésben három brigádvezetőt neveztek ki a mezőgazdasági technikumot végzett fiatalok közük dicsekedhet ilyen nagy múlttal, de — mint mondja — izzig-vérig dobozinak tudja magát. Itt alapított családot, és innen akar majd nyugdíjba menni. Mi az oka vajon, hogy sokan nem tudnak hozzájuk hasonlóan gyökeret ereszteni ebben az előnyös fekvésű — közel Gyula és Csaba is — szép, nagy községben. Beszélgetésünk e körül a kérdés körül zajlik és gyorsan kiderül, hogy az előnyös fekvés, jó közlekedés korántsem előny, sőt, éppen ez az egyik oka a pedagógusok vándorlásának. — Ha nem tud elhelyezkedni szülővárosában, Gyulán vagy Békéscsabán az egyetemről kikerülő fiatal, akkor legalább olyan helyre igyekszik, ahová könnyen ki lehet járni vonattal, autóbusszal. Erre a célra kitűnően megfelel Doboz. Harmincnégy pedagógusunkból jelenleg is tizenhárom gyulai és egy csabai. Mind úgy jött ide, hogy itt akar maradni, de sokan ígérték ezt már az elmúlt évek sarán és mégis tovább álltak, amikor állást kaptak a városban — magyarázza az igazgató. Szó esik azokról is, akik annak idején örömmel vállalták el képesítés nélkül a pedagógus-állást. Az egyetem elvégzése után azonban többségük hűtlenül elhagyta az ugródeszkának tekintett iskolát. Nem jó ez így. Elsősorban a gyerekek látják kárát az évek óta nem szűnő cseréknek. S abban is igaza van Bálint Jánosnak, hogy az „ingázók” nem tudnak igazán jó kapcsolatot kialakítani a szülőkkel, nem számíthat rájuk a falu úgy sem, mint a kulturális munka társadalmi aktivistáira. — Nincs megoldás? — Nehéz erre a kérdésre válaszolni — tárja szét a karját kicsit tanácstalanul az igzgató. — Az mindenesetre biztató, hogy a közelmúltban két helybeli származású fiatal szerezte meg a diplomát tanácsi ösztöndíjjal, a harmadik pedig most jár az egyetemre. Jó lenne, ha többen lennének, hiszen ez az út elvezethetne bennünket a pedagógusgárda stabilizálásához. Sajnos, egy kicsit későn ébredt erre rá a község vezetősége. Ketten a könyvtárban Késő délután a község könyvtárában találkozom Bőd zás Istvánnal, a Petőfi Tsz 25 éves műszaki vezetőjével. Nem véletlen, hogy éppen itt. Ö ugyanis a könyvek között tölti szabad idejének nagy részét — Szeretek olvasgatni, kellemes a környezet, meg aztán nem is nagyon van hová menni — mondja. Kis szomorúság csendül hangjában és már várom is a szokásos panaszokat a szegényes szórakozási lehetőségekről, a falura került diplomás műszaki magános - ságáról. Ügy látszik, arcomra vannak írva a gondolataim, mert elneveti magát és gyorsan megnyugtat: — Nehogy azt higgye, hogy mártírnak érzem magam. Pestre nősültem, ott is éltem egy ideig. Jól megfontoltam, mit teszek, amikor úgy határoztam, hogy véglegesen .visszatérek a szülőfalumba. — Helyesnek bizonyult a számítás? — Igen. Jól keresek, komoly vezető állásom van. Azt csinálhatom, ami a szakmám, ami érdekel. Ettől kezdve már nem kell kérdeznem. Talán el is feledkezik néha rólam, miközben azt fejtegeti, mennyire fontos a falu jövője szempontjából a gépesítés. iiiiiNimauiiiuiiHiiuiHHiiiiiiMaMiiii — Mindezek ellenére nem állí- « tóm természetesen, hogy nekünk! itt, Dobozon — számos más köz- I séghez hasonlóan — nem okoz * gondot a jól képzett fiatalok le- £ telepítése. Kétségtelen az is, hogy £ néhány évvel korábban a Petőfi £ Tsz-ben kissé háttérbe szorult ez ■ a fontos kérdés. 1 ■ — Vajon miért? — A gazdák között, de talán a E vezetők között is akadtak olyanok, £ akik nem szívesen fogadták az új £ szakembereket. Pontosabban fo- ! galmazva: a más községből, vá- £ rcsból érkező „idegeneket”. — És mi a helyzet a többi te- • rületen? Orvos például van éle- £ gendő? ■ — Most már van két orvosunk, £ de hosszú időn keresztül csak egy S volt. A másikat, az új doktorunk £ elődjét, nem tudtuk itt tartani az £ ötszobás lakással sem. Kicsit meg- £ szedte magát anyagilag, aztán 5 visszament a városba. ■ m m A városok közelsége * hátrány ■ ■ Az általános iskola udvarán kó- | rusban köszöntenek a gyerekek és E néhányan kíváncsian elkísérnek £ egészen a tanári szobáig. Talán jö- j vendő osztályfőnöküknek vélnek. S Volt alkalmuk megismerkedni né- j hány új emberrel az elmúlt évek- ! ben. : — Bizony van olyan osztályunk, • ahol egy év alatt három nevelő ! tanított — így kezdi a beszélge- : test Bálint János igazgató, aki : egyébként a ritka kivételek közé £ tartozik, hiszen 1954 óta tanít eb- » ben az iskolában. Másik beszél- • gető partnerem, Baji János igaz- • gató-helyettes, a pártalapszervezet E titkára még fiatal ember. Nem 5 Csoór István: I\ A D Á L Y O Q> ftű'CCI’CllC&0ihtfaű4t •• — Kiskertemben rekvirálják a tököt... Egyszerre kezdték. Az öreg Fabó olyan mély hangon, úgy tűnt, mintha a pincéből dano- lászna fel. A doktor rezgette, Csontó kinyitotta a száját, a többiek előtt alig maradt levegő. Kiskertemben rekvirálják a tököt, hát... Égig nyújtja hosszú karját a doktor. — Állj! Nem jó! A tököt ismételni kell. Még egyszer! Kiskertemben rekvirálják a tököt... a tököt... Hát a lányok kisszatyrába mit lökök... mit lökök... Maradt még itt két gömbölyű, egy hosszú..., egy hosszú... Legyen boldog a szép leány koszorúKeményen énekelték akkor is, amikor a metélt sapkájú kézbesítő megállt az ajtóban és összevágta a bakancsát. Várta a szu- szogás elejét és belevágott a csendbe. — Alázatosan jelentem. a hatvan birkát megetettem, megitattam... Tisztelgett és Fabót bűvölte, kemény nézéssel. Amire felállt az öreg, sarkait belevágta a padlóba, ne inogjon kicsit sem. — Hogy-hogy hatvan? Tegnap még ötven volt... — Az éjszaka jött hozzájuk még tíz. — Ho... hogy? — Saját lábukon... — Azt hittem, taxival..; Közelebb lépett az emberhez. — Holnap reggel hat órára harmincatot felhajt a kommandóra... A doktor közbeint. — Huszonötöt! Tromfot az öreg. — Kicsi ország — nagy pohár! Haminc birkát! Érti? — Igenis! — Nahát akkor... Tud danol- ni? — Igenis! — Akkor gyerünk. Helyet csinál a volt kézbesítőnek is a szemétben és leülteti. Átölelte a kézbesítő vállát és olyan hanggal, mintha süket volna, megkérdezte: — Mit mondott Jézus a kisded... kisded.. . kisdedeknek? Nem tanálod el sohse... Sohse... De én megmondom. Fiókot húz a feneke alá és arra ül. — Azt, hogy minden szelet a vitorlákban, gyere... gyere... gyerekek... Danoltak tovább. * KILENC HÁZ előtt sepreget- ték reggel fel a járdát Két ház előtt csöves locsolóNéhány év múlva kiöregszik, nyugdíjba vonul a közösben dolgozók zöme, a fiatalok pedig nem szívesen vállalják a kapálást. Addigra feltétlenül gépesíteni kell tehát legalább a kukorica- és cukorrépaművelést, betakarítást. Büszke rá, hogy már épül a lucernáiig ztüzem. Hogy megvalósul-e sorra a több is, az nagymértékben az ő szakértelmén, igyekezetén múlik. Napjának jó részét kitölti a munka. De azért még hiányoznak a társak. Ismerkedik, keresi azokat, akikkel megvitathatja olvasmányait, akikkel együtt tervezgetheti a község jövőjét. * A békés—dobozi út mentén csak hosszú évek múltán lombosodnak ki a régi fasor helyére kerülő csemeték. Ügy tűnik, hogy Dobozon is lassan ereszt gyökeret az új értelmiség. Pedig itt még sokkal nagyobb szükség van az utánpótlásra. Békés Dezső Találkozások a Költészet Napján József Attila születése napja, a költészet napjának ünnepe alkalmából megyeszerte író—olvasótalálkozókat szerveztek. Békéscsabán, ma délelőtt Bihari Sándor József Attila-díjas költő és Bata Imre irodalomtörténész vesz részt a TIT Értelmiségi Klubjában megrendezett író—olvasó-találkozón. A megyében élő költők is több helyről kaptak meghívást: a Békéscsabai Központi Tiszthelyettes Iskola hallgatói szombaton délután Filadelfi Mihályt és Sass Ervint látták vendégül, szerdán^ 15-én a Békéscsabai Fegyveres Erők Klubjában Brackó István, Filadelfi Mihály, Kovács György, szombaton a sarkadi gimnáziumban Filadelfi Mihály és Sass Ervin találkozik az olvasókkal. Április 20-án ünnepélyesen helyezik üzembe a békési duzzasztóművet Találhosns a vargahosssai oldalon A Körösvidóki Vízügyi Igazgatóság műszaki gárdája több hónapon át tanulmányozta a tavaly ősszel elkészült és próbaüzemelésre átvett békési duzzasjztómű- vet A méréseket néhány nappal ezelőtt befejezték. Az adatokat összegezték, megtalálták azt'a legjobb technikai megoldást, melynek felhasználásával a nyári időszakban 6—7 millió köbméter vizet tárolhatnak a Kettős-Körös felső, a Fehér- és a Fekete-Körös alsó szakaszán. A duzzasztómű elkészült. Az országos szervek április 20- ra tűzték ki az ünnepélyes üzembe helyezést. Erre az alkalomra megyénkbe érkezik Fehér Lajos, a párt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt. kormány elnökhelyettese, Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. A duzzasztó átadási ünnepségét délelőtt fél 11-kor a Kettős- Körös vargahosszai oldalán rendezi az Országos Vízügyi Hivatal és a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ülésezik a Békési Élet szerkesztőbiz ottsága Hétfőn tartják meg a Békési Élet szerkesztő bizottságának ülését a TIT Békés megyei titkárságán, melyen felkészülnek a Békés megye felszabadulásának 25. évfordulóját méltóképpen reprezentáló ünnepi szám kiadására. Megvitatják a folyóirat legutóbb megjelent számaival kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat i& IUHHHHIIINIHH val fel is locsolták és akkor is frissen mutatták magukat a kövér nyolcasok, mikor a Kommandóra ment. Négy házon látott olyan barkácsolást, amit asszonykéz csinált. Az egyiken dróttal kötözték fel a csurgó csatornát és a drót végét hosszú rozsdás szeggel verték a falba. Használt ládafedelet is látott az egyik ablakban, azt is kívülről erősítették fel, azt is asszonykéz verhette be, mert a nyolc szeg közül egy ment be nyakig a fába, a többi derékban vagy nyakban elhajlott. Az artézi kút csörgette a vizet, le az aknába és onnan tovább az árokba. Dünnyögött — Folyik... Együtt mentek be hárman. Frissen borotválva, a doktoron fehérlett halványan a púdér is. Fabó az ajtó előtt kérdezte. — Kölni? — Tö... — Az sem rossz! A harminc birka kint várta az új gazdát. A lityinánt nem mutatott se jót, se rosszat. Kihúzott derékkal állt a telefon mellett A tolmács pergette elébük a szavakat. Keményen pattogott, mint a földre szórt kukorica. — A rizsesetek az éjjel elmetélte az ereit, holnap temessétek el. Tisztességgel. Pappal és ha- harangszóval... Fabó, Csontó és a doktor egyszerre néztek a tolmácsra, onnan a lityinántra, aki állta a nézést. Nem rebbent a szeme sem. — Mivel? Ismételte a tolmács. — Pappal és harangszóval... Billegett Fabó, egyik lábáról a másikra. — Pap sincs, harang sincs... Mondd meg neki, hogy a harang a porban van, a pap meg kuku- tyinban... A lityinánt a tolmács szavaira hátrafelé vetette a fejét, arra, amerre a kistemplomot építették valamikor fel a dombra. — Harangozzatok a másik templom harangjával... Annak semmi baja... — Mondd meg neki, hogy az illető református volt, az ép harang meg katolikus... Gyorsan hadart a tolmács, még gyorsabban a tiszt és máris peregtek a szavak Fabó elé. — Azt kérdi a lityinánt, hogy a kicsiben más istennek harangoztak, mint a nagyban? Hány van belőle? — Csak egy .. — Akkor mit akartok? Váltókat húzták fel és le. — Hiába harangozunk, ha pap nincs... A lityinánt nem tágított. — Keressetek! Fabó meresztette a nyakát, mint aki a víz alól érkezik és az orra előtt megpillantja a piros-fehér csíkozott mentőövet. — Azt mondd meg neki, hogy a híd a vízben van, a temető meg a folyón túl... Repülőnk nincs! — Azt mondja a lityinánt, mire a koporsóval odaértek, száraz lábbal átmehettek... A többi szó beléjük fulladt. Vállba húzott nyakkal indultak az ajtó felé, ahol a tolmács szava megint hátba vágta őket. — Várjatok! Ügy érezték, hideg kéz kúszik be az ing mögé és tapogat végig a hátgerinc > porcain.
