Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-13 / 83 . szám
W69. április 13. 5 Vasárnap Tettek és gondok Ha vadaki egy idegen országból érkezik, egyszerűen nem éltette volna, mi történik Budapesten, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsénak kétnapos ülésén. Miért van az, hogy a beszámoló ritka szép eredményekről szol és a vita során mégis fortyog, felizzik a hangulat? Mi történt tehát a két nap alatt? A TOT megtárgyalta — legfontosabb napirendi pontként — a téeszek tavalyi gazdálkodásának tapasztalatait és idei feladatait. A beszámoló valóban szép eredményeket sorolt fel. A tsz-ek élni akartak és élni tudtak az új mechanizmus adta lehetősegekkel. A mezőgazdaság, az előforduló elemi csapások ellenére, tavaly 4—5 százalékkal növelte eredményét, a téeszek pedig még ezt az arányt is felülmúlták. Árutermelésük például 12 százalékkal növekedett. A növénytermelés nagyjából változatlan szinten maradt, az állattenyésztés bruttó termelési értéke azonban tizenhárom százalékkal emelkedett. A tsz közös gazdaságok 30 százalékkal több vágóállatot, 17 százalékkal több baromfit, 36 százalékkal több tejet értékesítettek, mint az előző évben. A tagok egy munkanapra jutó jövedelem- színvonala ugyancsak minimálisan emelkedett, de jobb volt a foglalkoztatás, tehát magasabb az éves kereset És mégis, robbanó erővel törtek felszínre a problémák. A tehénállomány csökkenése, a marhaértékesités nehézségei, a beruházás, építkezés különleges gondjai, a háztáji gazdálkodás lassú sorvadása, a közös vállalkozások létesítésének kompli- káltsága és még egy sereg téma. Nincs még egy ágazata a népgazdaságnak, amely oly dinamikusan fejlődne ma, mint éppen a termelőszövetkezeti mozgalom. De talán nincs olyan ágazata sem, amely ennyire nyomasztóan erezné az igények és lehetőségek közötti külön beéget Egy évet kiragadva igen látványosak az eredmények. Ha azonban mezőgazdaságunkat a fejlettebb országokéval hasonlítjuk össze, akkor látjuk, hogy még éppen csak átléptük a küszöböt. A jók közé számítanak már bennünket, de ott még a kezdők között vagyunk. Pedig a mi népünk is megkívánja a színvonalasabb élelmiszerellátást, iparunk az igényesebb nyersanyagokat, népgazdaságunk pedig a külföldön biztosan értékesíthető agrárcikkeket A lecke tehát adott és nehéz. Csakhogy könnyen mozdítható tartalékainkat nagyjából már a mezőgazdaságban is kimerítettük. Az újabb lépésekhez gépek kellenek, műtrágya, növényvédőszer szükséges, istállókat kell építeni és azokat benépesíteni. Ez mind pénz és anyag. Idehaza egyikben sem dúskálhatunk, ezért az igényekből gyakran engedni kell. Ezt érzik a szövetkezeti vezetők, ezt a feszülést az igények és lehetőségek között, és sokszor még arra sincs idejük, hogy az dórt eredményeknek örüljenek. Megvetik lábukat a kiépített bázison és már a következő lépés lehetőségét latolgatják. Ha ezt valami nehezíti, kitör belőlük a türelmetlenség. Ezt tükrözte a TOT ülése is. Az előadásokból és a vitából persze kiderült, hogy belső tartalék még akad. A határozatok egy része ezek felhasználására szólította fel a mozgalmat. Az állásfoglalások másik csoportja a kormányt kén, hogy hárítsa el az akadályokat. Biztosítson jobb anyagi ösztönzést a marhatenyésztőknek, segítsen jobban — és tartósan — az építkezőknek, beruházóknak, őrizze és bővítse a piac sokszínűségét stb. Azzal mindenki tisztában volt, hogy az álmok egy csapásra az idén sem teljesülnek. De a feszülő tetterő a mozgalomba és a kormány segítökászsége — ami az ülésen is megnyilvánult — biztos reményt nyújt arra, hogy a lendület az idén sem törik meg, a mezőgazdasági fejlődés dinamizmusénak továbbra is szemlélői, művelői és haszonélvezői maradhatunk. A Tanácsköztársaság Békés megyében A Vörös Hadsereg harcai a Viharsarokban Rum! Nagy ország — findzsa! nagy szivart, az összegyűlt hamut le- £ A TISZÁNTÚLI Vörös Hadsereg parancsnoksága a visszavonulás megállítása és az ellenállás megszervezése érdekében megalakulása után azonnal, április 21- én este, hadműveleti parancsot adott ki a rendelkezésre álló erők csoportosításáról. Ennek megfelelően a békéscsabai 6. hadosztály alá rendelték a Marosnak a Tiszába való beömlésétől Arad körzetén át a Sebes-Körösig terjedő területen tartózkodó összes parancsnokságokat és egységeket. Feladatul azt kapta a hadosztály, hogy a Maros vonalát Szegedtől Aradig vörösőr-alakulatokkal tartsa megfigyelés alatt, továbbá Arad és a Sebes-Körös között — erőit Kisjenőnél és Nagyszalontánál összpontosítva — tartóztassa fel az ellenséget. Ez az elgondolás lényegében Stromfeld Aurélnak, a tisztántűli hadsereg vezérkari főnökének, a kiváló katonának a tervezete volt. Megvalósításának legelső lépése már Münnich Ferenc, politikai megbízott április 20-i nevezetes proklamációjával megtörtént. A Békés megyei direktóriumhoz aznap érkezett és április 21-én a városokhoz, községekhez továbbított felhívásban Münnich Ferenc a Tisza, Körös és Berettyó fo- lyóktól keletre eső területet haditerületnek nyilvánította. A helyi direktóriumokat kötelezte a hadosztály rendelkezéseinek azonnali és feltétel nélküli teljesítésére. A fegyelem helyreállítása céljából forradalmi haditörvényszék felállítását is elrendelte. Kötelezővé tette a lakosságnál levő fegyverek és hadfelszerelési cikkek összegyűjtését, valamint a tüzérséghez alkalmas lovak ösz- szeírását. A HADITERÜLETTÉ nyilváníZaránd, Kerülős és Seprős községek román kézre kerültek. Aznap este a hadosztályparancsnokság elhagyta Békéscsabát és Mezőtúrra tette át a székhelyét. Kétegy- háza lett az úgynevezett fejállomás, s egyúttal elrendelték a Kétegyháza—Kisjenő, Kétegyhá- za—Kürtös és a Kétegyháza—Mezőhegyes viszonylatú vasútvonaérkezö egyik 101-es zászlóaljjal együtt kierőszakolták vasúton való elszállításukat. A helyzet láttán a 46. dandárparancsnoksága elrendelte a Berettyó mögé történő visszavonulást és az erőket Szeghalmon próbálta rendezni. A HARCI események alakulása a Viharsarokban a proletárhatalom közvetlen eltiprásával fényéA tolmács nem futott a szalma felé a demizsonért, hanem a tiszt szavait egymás után nyíló ujjal rögzítette és adta tovább. — Egy: nem akar a magánéletetekbe beleavatkozni, de szeretné, ha vasárnap minden templomban istentiszteletet tartatnátok. A reformátusban is lehet, mert a szószék ép, a padok is megvannak, csak a pókhálót kell összébb kaparni. A katolikusnak semmi baja, ott még harangozhattok is úgy, ahogy szoktatok. — Kettő: illő volna már a nagyvendéglőt is kitakarítani, lúgos vízzel felmosni. Délután biliárdozhatnátok és aki szeret, kártyázni, este meg cigányzene mellett táncolhatnátok. Örömmel venné a lityinánt, ha meghívnátok, szívesen szórakozna veletek... — Három: a kapu előtt van a gépkocsija, üljetek bele, mert így a lábatok hamar elkopik... Menjetek papért Zúgó fejjel buktak ki az ajtón. A kapuban hiába mutatták a pecsétes Inget, az őr rájuk sem hederitett. Elke Misivel, a volt kézbesítővel bratyizott, aki kö- nyékig vájkált a katona nadrágja zsebébe és tepsínyi újságpapírba marékkai szórta a mahor- kát. Tíz ujjal csavargatta a hatalmas szivart, rágta a papír-szélét és tapogató ujjal ragasztotta össze. A gyufától lángot vetett, felcsapódott a gesztenyefa hegyéig A füstöt csücsörítve engedte ki, fel a felhőtelen ég felé. Lekezelt az őrrel és csak azután fordult a hosszúderekú arvos- hoa. Két ujja közé fogta a nagy csizmája elé. Koppant, ahogy földet ért De a szava is. — Kis ország — nagy szivarrr! Forgott nyelve alatt az er betű, mint a szőlőcsősz kereplője. — Mi van? — Semmi! VörSskatonák a lakossággal. lakon a pályatestek megszakítását. Április 23-án reggel a 101. dandárcsoport Kétegyháza—Elek— Ottlaka — Nagy pél — Gyulavar- sánd «— Gyulavári vonalában állt, a románok pedig elérték Komádi —Zsadány — Mezőgyán — Köte- gyán — Feketegyarmat — Székudvar — Kürtös vonalát. A 46. dandár két zászlóalja Kötegyán- ban, egy zászlóalja Vésztőn helyezkedett el, a dandárparancsgetett, az ellenség átlépte Békés megye határát. A viharsarki direktóriumok és pártszervezetek támogatásával a 6. hadosztály a súlyos helyzetben újabb erőfeszítéseket tett a hadseregfelszerelés és a toborzás érdekében. Április 22-én délelőtt a békéscsabai pártvezetőség taggyűlést hívott össze a város összes ipari munkásai számára. Mivel a Fiume (a mai Csaba) szálló helyiségei ehhez kicsinek bizonyultak. pöccintette a doktor rongyos szárú í táshoz kapcsolódóan néhány in- pült. nokság pedig Kisújszállásra tele- városháza előtt tartották meg, a tézkedés történt az anyagi kiürí■ tés érdekében is: A Dél-Tiszán- • túlon található vágómarhát és a ■ számosállatokat három hónapra ■ elegendő szemes- és szálas takar■ mánnyal Mezőtúrra kellett irá- S nyítani. A katonai forgalomhoz Valami lehetett, mert potyára £ okvetlenül szükséges vasúti jár- nem hagyja ki az em betűt. • műveken kívüli mozdonyokat, Fabót és Csontót csak seprette « kocsikat, vasúti anyagokat is kitekintetével, egyiknél sem állt ! vonták a Maros—Tisza—Körösök meg' * d®ktoijT1f1 .... £ —Berettyó közötti területről. — Itt nem pirulába adják aj rumot, hanem köcsögbe... ! Április 22-én az első és másoA szivar hegye fölé tartotta a • dik vadászhadosztályból állő ro- tenyerét arasznyira £ mán egységek öt oszlopban újabb — Ilyenbe! £ támadásba lendültek a hatodik / Fabó legyintett. j vörös hadosztály csapatai ellen a ~ halott, három súlyos ■ Körös és a Maros között. Előző sebesül t * Indult'a gépkocsihoz. Nyitotta I ff f * ff hftfoftó" az ajtót és a sofőr mellé beült, j 2611 ^Mentest ■ Vihai sáron ío- Hátul a doktor és Csontó. A S lőtt. A hadosztály katonai, a ro- szivaros kézbesítő tátogott utá- 5 m<*n támadás folytatását látva, ‘ nagyobbrészt ismét megtagadták az ellenállást, sőt nem kevesen saját falujukba érve felszereléssel együtt visszamaradtak, „levetkőztek”. Ezt látva, hogy a csapatoknak. legalább egy része megmaradjon, a hadosztály-parancs- nokéág a Kétegyháza—Nagypél— nuk. — Hová? — Világgá! — Várjatok, én is megyek... Köszönt az őrnek, billentyűző újakkal. — Szervusz, Nikoláj! — Szervusz, Misá! Beszuszakolta magát a doktor i , ............ m ellé és alig döccent a kocsi, £ Kötegyan-Zsadány vonalara tor- teljebb tolta a heréit kalapot és j ténő visszavonulást rendelte el, ráreccsentett ! utóvédek hagyása mellett. — Kiskertemben rekvirálják ! ISMÉT a 8. sz. páncélvonat mua tökött... a lökött... j tatott példát: Április 21-én este Hát a jányok kisszatyrába, mit : Körösnagyharsányból kiindulva lökökk... lökökk... ; Nagyvárad felé felderített és A sofőr mtvereett félkézzel és I ágyúharcot kezdett e-v ellenséges felkezzel es • póncélvonattai (az őszirózsás for- betyarul beletaposott a pedal- S , . ,. , j radalom után a magyaroktól sze_ Haros haros! £ rezték a románok), amely végül( Folytatjuk) | “ megfutamodott. Április 22-én AZ ÚGYNEVEZETT orosházi védőszakaszban (Tisza—Maros vonal) továbbra is nyugalom volt, de a románok előretörése miatt a vörösőrséget Mezőhegyesre és Mezőkovácsházára vonták vissza. A 46. dandár újjászervezett három zászlóalját Makóról és Mezőhegyesről a Sárrétre irányították, miután a makói katonák gyűlése végül az elszállítás mellett döntött. A Nagyszalontán és Erdőgyarakon levő 46. dandárbelieket Kötegyánba vonták vissza. A Csongrád és Csanád megyékben helyenként felbukkanó kishitűséget kihasználva, április 23-án Makón ellenforradalmi megmozdulásra került sor, meggyilkolták Vásárhelyi Kálmán katonai politikai megbízottat. Hódmezővásárhelyről, a 46-osok I. zászlóaljából, 150 embert Békéscsabára hoztak, de a katonák onnan , erőszakkal hazamentek. Az április 23-án folytatódó román támadás egyik oszlopa Nagy- zerind — Feketegyarmat — Dé- nesmajor — Gyulavári — Gyula- varsánd területén, másik oszlopa Nagyszalonta—Erdőgyarak — Kö- tegyán—Sarkad térségében bontakozott ki. Délután elérték Sarka, dot. A 6. hadosztály kiürítette Gyű lát és Újkígyós—Veszely-híd—Dobozi híd vonalán foglalt új védelmi állást A vöröskatonák hangulata továbbra is rossz volt. A 46. dandár első zászlóaljának egy része Nagyszalontán önhatalmúlag szekeret rekvirált és Kötegyánba hajtatött. A szintén Kötegyánba szónokok a városháza erkélyéről beszéltek. A gyűlésen a budapesti munkásság már említett április 19- i felhívását ismertették Czibor István felolvasta a békéscsabai összvezetőség határozatát: Mindazokat a csabai proletárokat, akik munka nélkül vannak, testileg és szellemileg alkalmasak a katonai szolgálatra és mégsem lépnek be a Vörös Hadseregbe — büntetésből kizárják a pártból és a szakszervezetből, és „úgy bánnak el velük, mint a burzsoák- kal”. A csabai munkásságot a budapesti munkásezredek példájának követésére szólították fel. Az adott helyzetben a meggyőződésre irányuló törekvés mellett még a szankció kilátásba helyezése sem volt célravezető. A toborzásnak ez a módja — mint az április 20— 25 közötti eredményeknél láttuk — nem is hozta meg a várt eredményt. AZ EGYESÜLT párt gyomai szervezetének vezetősége szerencsésebben fogalmazott határozatot hozott: „Minden fegyverfogható párttagnak és minden dolgozó szegénynek erkölcsi kötelességévé teszi a Vörös Hadseregbe való belépést”. A megyei direktórium egyik rendezése — amelyet éppen a gyomai Kner Nyomda politikailag exponált és így a vörösökkel együtt elmenkülő munkásaival kapcsolatban adott ki — a távozók számára kötelezővé tette, hogy álljanak be a proletárhadsereg soraiba. Szabó Ferenc (Folytatjuk)
