Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-13 / 83 . szám
1§69. április 13, 2 Vasárnap Láttam, hogy a rendőr revorverrel tüzelt' Olaszországi helyzetjelentés Lff Batüpaghaban a rendőrség több mint 120 embert tartóztatott le Milánóban, Rómában és Firenzében. A rendőrség gumibotokkal rohamozta meg a tömebattipagliai munkás kijelentette: „Láttam, amint az egyik rendőr revolverrel tüzelt.” Marino ma ga ig megsebesült egy rendőrgo- ljlótől. Rossario Amendola 37 get, amely amiatt tüntetett, hogy éves munkás, akit szintén golyó ........................talált, kijelentette: felismerné azt a rendőrt, aki ráiőtt. Mario Tanassi munkaügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy legalább az év végéig visszavonják a battipagliai dohány- és cukorgyár bezárására vonatkozó határozatot. A kormány tanulmányozza, hogyan lehetne ösztönözni a dél-olaszországi gazdasági életet. A Reuter utal arra, hogy az elmúlt 18 év alatt másfél millió ember hagyta ott a földeket délen. Az ipari foglalkoztatottság nőtt ugyan Dél- Olaszországban, de a 600 ezer új munkahely nem volt elég a mezőgazdasági munkaerő felszívására. (MTI) Battipaglia olasz kisvárosban szerdán a rendőrség lelőtt két embert és többet megsebesített. A Reuter utal arra, hogy utoljára 1960-ban voltak hasonló hevességű tüntetések. 1960 nyarán, mint ismeretes, a rendőrség több városban is belelőtt a fasisztákkal szövetkező Tambroni kormány ellen tüntető tömegbe: az erőszaknak akkor 11 halálos áldozata volt és a kormány lemondásra kényszerült. Szombaton reggel Battípagliá- ban nyugalom uralkodott. Pénteken 15 ezer ember kísérte utolsó útjára a rendőr-erőszak két áldozatát. Az AFP jelentése szerint Luigi di Marino 24 éves egyik hoteljében holtan találták a 23 éves Kathy Fullmer meztelen-táncosnőt, akiről a rendőrség annak idején feltételezte, •• Öngyilkos leit a „rejtélyes pettyesruhás lány“ Los Angeles keleti kerületének | hogy ő volt a Robert Kennedy-gyilkosség színhelyén látott „rejtélyes pettyesruhás lány”. A nyomozás megállapította, hogy a Sundy Rossi néven ismert Fullmer kisasszony, aki egy éjszakai lokálban Topless táncosnő volt, altatóval öngyilkos lett. Fullmer kisasszony akkor került az érdeklődés reflektorfényébe, amikor a Robert Kennedy-gyilkos- ság színhelyének, az Ambassador szállodának egyik pincére a rendőrségi kihallgatáson azt állította, hogy egy pettyesruhás fiatal nő a bűntett elkövetése előtt mosolyogva beszélgetett Sirhan Bishara Sirhannal, a szenátor merénylőjével. A táncosnő maga azt vallotta a rendőrségen, hogy a, gyjlkpsság idején a ; tett színhelyének közelében tartózkodott, babos sálat viselt, de nem ismerte Sirhant Kathy Fullmer nem is tanúskodott a perben. Hogy az ügy még rejtélyesebb legyen, a rendőrség közlése szerint a táncosnő öngyilkossága előtt a szobájában levő tükörre ajakrúzzsal ezt írta: „Uram, egy hegyet adtál nekem, vasárnap megmászom, de megteszi egy fadoboz is”. (MTI) Japán—Kína A japán külügyminisztériumban úgy vélik, hogy a KKP IX. kongresszusa amely mint ismeretes, április 1-én nyílt meg Pe- kingben, egy vagy két napon belül véget ér. A japán külügyminisztérium Kína szakértői szerint a kongresszus befejezésekor nyilatko- zátot adnak ki, amely ismerteti á 'párt új politikai irányvonalát és elemzi az elmúlt 10 esztendő során kialakult helyzetet. A Kyodo japán hírügynökség pekingi tudósítója azzal a japán ipari kiállítással foglalkozik, amely pénteken zárta be kapuit a kínai fővárosban. A tudósító azt írja, a kiállítást Kína különböző részeiből több mint 110 000 munkás és mérnök kereste fel, s a látogatók gyakran folytattak technikai témákról véleménycserét a japán személyiségekkel. Tokióban bejelentették, hogy a közeljövőben hasonló japán kiállítást rendeznek Sanghajban is, a pekingi kiállítás helyén pedig rövidesen francia gépipari bemutató nyílik. Szato miniszterelnök a parlamentben kijelentette, hogy jóllehet Japán és Kína társadalmi és gazdasági rendszerét tekintve különbözik egymástól, Japán mégis növelni kívánja kereskedelmi kapcsolatait Kínával. Kereskedelmi ügyekben a kormány nem folytathat ellenséges politikát Pekinggel szemben — válaszolta egy kérdésre. (MTI) Kádár János beszéde (Folytatás az 1. oldalról) hetséges és előforduló hibákat nézem, egyelőre legszívesebben azt mondanám, hogy „ipar”, „mezőgazdaság”, „kereskedelem” — mindaddig, amíg milliók kezdik mondogatni, hogy „ez szocialista ipar, szocialista mezőgazdaság, szocialista kereskedelem, ez kell népünknek!” Dolgozzunk tehát úgy, hogy a munka részleteiben is mindinkább szocialista legyen! Arról beszélt ezután Kádár János, hogy szocialista társadalmunkban épp úgy elemi követelmény a jól működő lift, mint az, hogy az üzletekben visszaköszönjenek a vevőnek, kulturált legyen az üzemi étkeztetés, a vendéglátóipar, vagy hogy iparunk olyan, „bonyolult” feladatokat . is megoldjon, mint a jó minőségű fogvájó előállítása. Nagy derültség közben jegyezte meg, hogy iparunk olyan vastag újságpapírt gyárt, amin akár hóban is aludni lőhet, pedig ha csak fele vastagságú lenne, felét megtakarítanák, az újság is elegánsabb lehetne, s talán a kenyérre is minden üzletben jutna egy-egy szelet papír. A szolgáltató ipar jelentőségére, a szolgáltatások fontosságára is kitért a Központi Bizottság első titkára. Egy levelet idézett, amelyet mint mondotta — a fővárosból írt egy asszony vidéken dolgozó férjének. „A lyuk a szobád falán még megvan. Hétfőn kellett volna jönniük a munkásoknak. Nem jöttek, mert lakodalomban voltak. Kedden ünnep volt, szerdán jöttek, de akkor esett az eső, s azt mondták, ők esőben nem tudnak dolgozni, várni - kell, amíg eláll. Most várjuk, hogy elálljon az eső. De én bízom benne, hogy mire hazajösz, mégis eltűnik a lyuk”. Az idézetet élénk derültség fogadta, amely még csak fokozódott, amikor Kádár János elmondotta: a levelet a múlt század nyolcvanas éveinek eseményeivel foglalkozó könyvben olvasta; írója Párizsban élt, s a világhírű impresszionista festő. Renoir felesége volt. Nagy taps. helyeslés közben fűzte hozzá: e sorokat ma is, Budapesten is sokan papírra vethették volna. — Nem igaz, hogy a szocializmus nem tudja ezeket a problémákat megoldani, hiszen, ha kimegyünk az utcára, az új városnegyedekben gigantikus új létesítményeket, modem ipari, mezőgazdasági üzemeket, gyönyörű kirakatokat látunk. Lehetséges, hogy nem tudunk ebben a pillanatban mindent úgy megoldani, ahogy ideális volna, ahogy szeretnénk, de az abszurdumokba ne törődjünk bele. — Széles körben vitáztak — folytatta — és vitáznak még mindig a tavalyi nyereségrészesedés elosztása kapcsán az I., II. és III. kategóriáról, illetve az ezekhez kapcsolódó 15, 50 és 80 százalékos nyereségrészesedési kulcsok körül. Ezeket a kulcsokat, ezt a részesedési rendszert jóváhagytuk, megszavaztuk, s így bevezetésre került. De erre is, mint minden alapvető döntésre, érvényes, hogy az elvi állásfoglalások, elhatározások helyességének a gyakorlat a próbája. Ezzel összefüggésben mondom: lehetséges ugyan, hogy az általános nyereségelosztási rendszerben egyes emberek el nem végzett munkáért kapnak többkevesebb vagy sok nyereségrészesedést, aszerint, hogy melyik kategóriába sorolták őket, de emiatt a szocialista bérezés elvét nem adjuk fel. Nem tágítunk attól, hogy a bérezés valóban differenciált legyen, mert ha lemondanánk róla, azzal magunk fékeznénk a szocialista fejlődést. Nem mondhatunk le arról, hogy a kvalifikációt hono. ráljuk, mert akkor a szocialista építés egy hatékony eszközéről mondanánk le. Ezután Kádár János így folytatta: — A szocialista brigádmozgalmat a munkásosztály kezdeményezte, az egész nép felkarolta, és tíz év alatt óriási fejlődésen ment át. 1959 végén — amikor már mérhető volt a mozgalom — 130 000 ember vett részt benne, most — 1969 elején — pedig már az 1,1 milliót is meghaladja a résztvevők száma. A Csepeli Vasműben a dolgozók 74 százalékkal, a Lenin Kohászati Művekben 72 százaléka, áz alumíniumipari Tervező Vállalatnál 56 százaléka, az iparban általában a dolgozók körülbelül 30 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba. Ez már valódi népmozgalom. A kezdeményezők és a mozgalom derékhada a munkások, de igen örvendetes módon mind több alkalmazott, értelmiségi és mezőgazdasági dolgozó is bekapcsolódik. El lehet mondani: a szocialista brigádmozgalom átfogja a termelés minden területét, a társadalom, a családok, az egyének életét, tömegeket nevel, de hatása a mozgalom részvevőin túl is érezhető. — A szocialista brigádok segítik a tervek teljesítését, hozzájárulnak a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. Szeretném megemlíteni, hogy a mozgalom az utóbbi években a párt egészséges fejlődésének és utánpótlásának is egyik forrása lett. A mozgalom feladataival, továbbfejlődésével kapcsolatban többek között hangoztatta: — A szocialista módon dolgozni, tanulni és élni jelszó — a mozgalom jelszava — a szocializmus vagy akár a marxizmus—leninizmus vezető jelszavai közé is beírható és nagyon sokáig időszerű marad. E törekvésnek valójában egész népünk törekvésének kell lennie, és szerintem mindaddig időszerű lesz és mindaddig harcolnunk kell érte, amíg társadalmunk minden aktív tagjának úgyszólván életszükséglete nem lesz, hogy szocialista módon dolgozzon, tanuljon és éljen. Kádár János a nemzetközi helyzet néhány kérdését érintette, majd befejezésül a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében sok sikert kívánt a szocialista brigácjmozgalomnak, a mozgalom . .minden _ részvevőjének, majd a következő szavakkal zárta bészédót: — Pártunk rendíthetetlenül bízik a munkásosztályban, a népben. Minden tervet arra épít, hogy a nép magáénak vallja a szocializmus céljait és kész azokat megvalósítani. Ez így volt eddig is, és bizonyosak vagyunk benne, hogy így lesz a jövőben is. (MTI) Tiltakozások — kegyetlenkedések ellen A dél-vietnami Ba Lang An falúi tragikus pusztulásának hírére megsokszorozódott az amerikai agresszorok kegyetlenkedéseit megbélyegző megmozdulások és állásfoglalások száma. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága táviratban tiltakozott Richard Nixonnál, az Egyesült Államok elnökénél a terrorakciók, az elvetemült bűncselekmények ellen. Számos üzem, intézmény dolgozói táviratot juttattak el az Országos Béketanácshoz azzal a kéréssel, hogy nevükben is emelje fel szavát a kegyetlenkedések eile». A nagypolitikai viták alfája és ómegája a tömegpusztító fegyverek ügye és az a rendkívül bonyolult és tág problémakör, amely ezzel összefügg. Ezért teljesen logikus, hogy a jelenleg ülésező genfi leszerelési értekezlet vitáin nagy súllyal vetődnek fel a nukleáris leszerelés kérdései. Felvették a napirendre azt a megbízást, amelyik az ENSZ legutóbbi közgyűlésétől származik. A közgyűlés arra hívta fél a leszerelési bizottságot: dolgozza ki a föld alatti nukleáris kísérletek eltiltására vonatkozó szerződést. A Szovjetunió többször kifejezésre juttatta, hogy kész azonnal megegyezni a föld alatti atomkísérletek betiltásában. Más országok is sürgették a megoldáshoz vezető tárgyalásokat. A szerződés kidolgozása azonban mégis húzódik. Elvileg az Egyesült Államok sem mondott nemet, Washington azonban változatlanul ragaszkodik az úgynevezett „helyszíni ellen- őrzés”-hez. Tudományosan már jó ideje megcáfolták ezt a teteit. A modem földrengést jelző műszerek ugyanis lehetővé teszik a föld alatti atomrpbbar.- tások felfedezését és megbízható ellenőrzését. A vég nélkül húzódó helyszíni ellenőrzési vita tehát csak azt a célt szolgálGenfi dosszié ja, hogy a megállapodás tető alá hozását gátolja. Nem javította a genfi légkört Nixon döntése az úgynevezett korlátozott rakétaelhárító rendszer kiépítéséről sem, hiszen az törvényszerűleg a rakétaverseny erősödéséhez vezet. A kommentátorok ismételten felvetik: Nixon sokak szerint úgy indult, mint aki tartózkodni kíván Johnson vonalvezetésének hideg_ és forróháborús tételeitől. Éppen a leszerelés kérdésével szorosan öszefüggő rakétaproblémánál azonban az elnök hátra lépett, amikor állást foglalt a Sentinel-rendszer kiépítése mellett. Nem érdektelen, hogy Hz elnökhöz legközelebb álló tudományos szakértőkön kívül 3200 amerikai tudós, az Egyesült Államok technikai intelligenciájának elitje is közös felhívásban fordult Nixonhoz, állítsa le a Sentinel-rendszer kiépítését, amíg nem késő. Philip Hart demokrata szenátor pedig leszögezte: „Nem hiszem, hogy húsz esztendő kell hozzá, mire a katonapolitikai szakírók megállapíthatják; a Maginot vonalba vetett feltétlen francia bizakodás a második világháború előtt enyhe tévedés vo&fc ehhez a baklövéshez képest. Különösen károsnak tartom, hogy az elnök akkor határozott így, amikor Genfben alapvető leszerelési problémákról tárgyalnak”. A genfi dossziéhoz tartozik, hogy a Szovjetunió kormánya tavaly júliusban emlékiratot tett közzé, amelyet októberben az ENSZ elé terjesztettek. Az emlékirat központjában az atomleszerelési problémák álltak és ajánlás olyan nemzetközi szerződés megkötéséről, amely betiltaná az atomfegyverek alkalmazását. Ez az elgondolás szintén napirendre került Genfben. Kár lenne olyan illúziókat táplálni, hogy a mostani értekezleten már tető alá kerül ez a szerződés, de alapját képezheti egy lépésről lépésre történő kibontakozásnak. A megegyezés konkrét lehetőségei bontakoznak ki az úgynevezett tengerfenék vitában. Sokan azt mondják, hogy ez tulajdonképpen másodrendű kérdés. Nem feledhetjük azonban, hogy minden részlet-megegyezés javítja a nemzetközi légkört és a tudomány mai fejlettsége mellett talán nem is olyan elvont probléma a tengerfenék-ügy. iiinuiiiiimmiunimmuinmuii Katonai szakértők szerint ma már nem elképzelhetetlen, hogy bizonyos tenger alatti járművek hosszabb ideig tartózkodhatnak a tengerfenéken, s amennyiben ezeket a tengeralattjárókat nukeláris fegyverekkel látják el — és erre is van lehetőség — minőségileg is, mennyiségileg is a fegyverkezési verseny új szakasza bontakozhat ki az elsősorban érdekéit szuperhatalmak között. Ennek az elhárítása pedig mindenképpen indokolt. Nem kétséges: nem lesz könnyű Genfben az előrehaladás. Hiszen még az említett tengerfenék atommentesítési szerződéstervezeténél is, ahol pedig érezhető az álláspontok bizonyos találkozása, Washington és London olyan javaslatot támogat, amely csupán korlátozná, de nem tiltaná be egyértelműen a tenger alatti fegyverkezést Genf mindig a konferenciák városa volt. Akadtak szép számmal olyan nemzetköz; értekezletek, amelyek kudarccal végződtek, de a történet krónikásai feljegyeztek olyan eseteket is, amelyele előbbre vitték a kibontakozás ügyét. Ha a mostani értekezleten csak részleges előrehaladás történik, azt is pozitívumként könyvelhetjük el. Sümegi Endre
