Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-13 / 83 . szám

1§69. április 13, 2 Vasárnap Láttam, hogy a rendőr revorverrel tüzelt' Olaszországi helyzetjelentés Lff Batüpaghaban a rendőrség több mint 120 embert tartózta­tott le Milánóban, Rómában és Firenzében. A rendőrség gumi­botokkal rohamozta meg a töme­battipagliai munkás kijelentette: „Láttam, amint az egyik rendőr revolverrel tüzelt.” Marino ma ga ig megsebesült egy rendőrgo- ljlótől. Rossario Amendola 37 get, amely amiatt tüntetett, hogy éves munkás, akit szintén golyó ........................talált, kijelentette: felismerné azt a rendőrt, aki ráiőtt. Mario Tanassi munkaügyi mi­niszter ígéretet tett arra, hogy legalább az év végéig visszavon­ják a battipagliai dohány- és cukorgyár bezárására vonatkozó határozatot. A kormány tanul­mányozza, hogyan lehetne ösz­tönözni a dél-olaszországi gaz­dasági életet. A Reuter utal ar­ra, hogy az elmúlt 18 év alatt másfél millió ember hagyta ott a földeket délen. Az ipari fog­lalkoztatottság nőtt ugyan Dél- Olaszországban, de a 600 ezer új munkahely nem volt elég a mezőgazdasági munkaerő felszí­vására. (MTI) Battipaglia olasz kisvárosban szerdán a rendőrség lelőtt két embert és többet megsebesített. A Reuter utal arra, hogy utol­jára 1960-ban voltak hasonló hevességű tüntetések. 1960 nya­rán, mint ismeretes, a rendőrség több városban is belelőtt a fa­sisztákkal szövetkező Tambroni kormány ellen tüntető tömegbe: az erőszaknak akkor 11 halálos áldozata volt és a kormány le­mondásra kényszerült. Szombaton reggel Battípagliá- ban nyugalom uralkodott. Pén­teken 15 ezer ember kísérte utol­só útjára a rendőr-erőszak két áldozatát. Az AFP jelentése sze­rint Luigi di Marino 24 éves egyik hoteljében holtan találták a 23 éves Kathy Fullmer mez­telen-táncosnőt, akiről a rendőr­ség annak idején feltételezte, •• Öngyilkos leit a „rejtélyes pettyesruhás lány“ Los Angeles keleti kerületének | hogy ő volt a Robert Kennedy-gyil­kosség színhelyén látott „rejté­lyes pettyesruhás lány”. A nyo­mozás megállapította, hogy a Sundy Rossi néven ismert Full­mer kisasszony, aki egy éjszakai lokálban Topless táncosnő volt, altatóval öngyilkos lett. Fullmer kisasszony akkor került az ér­deklődés reflektorfényébe, ami­kor a Robert Kennedy-gyilkos- ság színhelyének, az Ambassa­dor szállodának egyik pincére a rendőrségi kihallgatáson azt ál­lította, hogy egy pettyesruhás fiatal nő a bűntett elkövetése előtt mosolyogva beszélgetett Sirhan Bishara Sirhannal, a sze­nátor merénylőjével. A táncos­nő maga azt vallotta a rendőr­ségen, hogy a, gyjlkpsság idején a ; tett színhelyének közelében tartózkodott, babos sálat viselt, de nem ismerte Sirhant Kathy Fullmer nem is tanúskodott a perben. Hogy az ügy még rejtélyesebb legyen, a rendőrség közlése sze­rint a táncosnő öngyilkossága előtt a szobájában levő tükörre ajakrúzzsal ezt írta: „Uram, egy hegyet adtál nekem, vasár­nap megmászom, de megteszi egy fadoboz is”. (MTI) Japán—Kína A japán külügyminisztérium­ban úgy vélik, hogy a KKP IX. kongresszusa amely mint ismere­tes, április 1-én nyílt meg Pe- kingben, egy vagy két napon belül véget ér. A japán külügyminisztérium Kína szakértői szerint a kong­resszus befejezésekor nyilatko- zátot adnak ki, amely ismerteti á 'párt új politikai irányvonalát és elemzi az elmúlt 10 esztendő során kialakult helyzetet. A Kyodo japán hírügynökség pekingi tudósítója azzal a japán ipari kiállítással foglalkozik, amely pénteken zárta be kapuit a kínai fővárosban. A tudósító azt írja, a kiállítást Kína kü­lönböző részeiből több mint 110 000 munkás és mérnök ke­reste fel, s a látogatók gyakran folytattak technikai témákról véleménycserét a japán szemé­lyiségekkel. Tokióban bejelentették, hogy a közeljövőben hasonló japán ki­állítást rendeznek Sanghajban is, a pekingi kiállítás helyén pedig rövidesen francia gépipari be­mutató nyílik. Szato miniszterelnök a parla­mentben kijelentette, hogy jól­lehet Japán és Kína társadalmi és gazdasági rendszerét tekintve különbözik egymástól, Japán mégis növelni kívánja kereske­delmi kapcsolatait Kínával. Kereskedelmi ügyekben a kor­mány nem folytathat ellenséges politikát Pekinggel szemben — válaszolta egy kérdésre. (MTI) Kádár János beszéde (Folytatás az 1. oldalról) hetséges és előforduló hibákat nézem, egyelőre legszívesebben azt mondanám, hogy „ipar”, „mezőgazdaság”, „kereskede­lem” — mindaddig, amíg mil­liók kezdik mondogatni, hogy „ez szocialista ipar, szocialista mezőgazdaság, szocialista keres­kedelem, ez kell népünknek!” Dolgozzunk tehát úgy, hogy a munka részleteiben is mindin­kább szocialista legyen! Arról beszélt ezután Kádár János, hogy szocialista társadal­munkban épp úgy elemi köve­telmény a jól működő lift, mint az, hogy az üzletekben vissza­köszönjenek a vevőnek, kultu­rált legyen az üzemi étkeztetés, a vendéglátóipar, vagy hogy iparunk olyan, „bonyolult” fel­adatokat . is megoldjon, mint a jó minőségű fogvájó előállítása. Nagy derültség közben jegyezte meg, hogy iparunk olyan vastag újságpapírt gyárt, amin akár hóban is aludni lőhet, pedig ha csak fele vastagságú lenne, felét megtakarítanák, az újság is ele­gánsabb lehetne, s talán a ke­nyérre is minden üzletben jutna egy-egy szelet papír. A szolgáltató ipar jelentősé­gére, a szolgáltatások fontossá­gára is kitért a Központi Bizott­ság első titkára. Egy levelet idézett, amelyet mint mondotta — a fővárosból írt egy asszony vidéken dolgozó férjének. „A lyuk a szobád falán még meg­van. Hétfőn kellett volna jön­niük a munkásoknak. Nem jöt­tek, mert lakodalomban voltak. Kedden ünnep volt, szerdán jöt­tek, de akkor esett az eső, s azt mondták, ők esőben nem tud­nak dolgozni, várni - kell, amíg eláll. Most várjuk, hogy elálljon az eső. De én bízom benne, hogy mire hazajösz, mégis eltűnik a lyuk”. Az idézetet élénk derültség fogadta, amely még csak foko­zódott, amikor Kádár János el­mondotta: a levelet a múlt szá­zad nyolcvanas éveinek esemé­nyeivel foglalkozó könyvben ol­vasta; írója Párizsban élt, s a világhírű impresszionista festő. Renoir felesége volt. Nagy taps. helyeslés közben fűzte hozzá: e sorokat ma is, Budapesten is so­kan papírra vethették volna. — Nem igaz, hogy a szocializ­mus nem tudja ezeket a problé­mákat megoldani, hiszen, ha ki­megyünk az utcára, az új város­negyedekben gigantikus új léte­sítményeket, modem ipari, me­zőgazdasági üzemeket, gyönyörű kirakatokat látunk. Lehetséges, hogy nem tudunk ebben a pil­lanatban mindent úgy megolda­ni, ahogy ideális volna, ahogy szeretnénk, de az abszurdumok­ba ne törődjünk bele. — Széles körben vitáztak — folytatta — és vitáznak még mindig a tavalyi nyereségrésze­sedés elosztása kapcsán az I., II. és III. kategóriáról, illetve az ezekhez kapcsolódó 15, 50 és 80 százalékos nyereségrészesedési kulcsok körül. Ezeket a kulcso­kat, ezt a részesedési rendszert jóváhagytuk, megszavaztuk, s így bevezetésre került. De erre is, mint minden alapvető dön­tésre, érvényes, hogy az elvi ál­lásfoglalások, elhatározások he­lyességének a gyakorlat a pró­bája. Ezzel összefüggésben mon­dom: lehetséges ugyan, hogy az általános nyereségelosztási rend­szerben egyes emberek el nem végzett munkáért kapnak több­kevesebb vagy sok nyereségré­szesedést, aszerint, hogy melyik kategóriába sorolták őket, de emiatt a szocialista bérezés el­vét nem adjuk fel. Nem tágí­tunk attól, hogy a bérezés való­ban differenciált legyen, mert ha lemondanánk róla, azzal ma­gunk fékeznénk a szocialista fejlődést. Nem mondhatunk le arról, hogy a kvalifikációt hono. ráljuk, mert akkor a szocialista építés egy hatékony eszközéről mondanánk le. Ezután Kádár János így foly­tatta: — A szocialista brigádmozgal­mat a munkásosztály kezdemé­nyezte, az egész nép felkarolta, és tíz év alatt óriási fejlődésen ment át. 1959 végén — amikor már mérhető volt a mozgalom — 130 000 ember vett részt benne, most — 1969 elején — pedig már az 1,1 milliót is meghalad­ja a résztvevők száma. A Cse­peli Vasműben a dolgozók 74 százalékkal, a Lenin Kohászati Művekben 72 százaléka, áz alu­míniumipari Tervező Vállalat­nál 56 százaléka, az iparban ál­talában a dolgozók körülbelül 30 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba. Ez már valódi népmozgalom. A kezdeményezők és a mozgalom derékhada a munkások, de igen örvendetes módon mind több alkalmazott, értelmiségi és mezőgazdasági dolgozó is bekapcsolódik. El le­het mondani: a szocialista bri­gádmozgalom átfogja a termelés minden területét, a társadalom, a családok, az egyének életét, tömegeket nevel, de hatása a mozgalom részvevőin túl is érez­hető. — A szocialista brigádok se­gítik a tervek teljesítését, hoz­zájárulnak a szocialista társada­lom teljes felépítéséhez. Szeret­ném megemlíteni, hogy a moz­galom az utóbbi években a párt egészséges fejlődésének és után­pótlásának is egyik forrása lett. A mozgalom feladataival, to­vábbfejlődésével kapcsolatban többek között hangoztatta: — A szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni jelszó — a mozgalom jelszava — a szo­cializmus vagy akár a marxiz­mus—leninizmus vezető jelsza­vai közé is beírható és nagyon sokáig időszerű marad. E törek­vésnek valójában egész népünk törekvésének kell lennie, és sze­rintem mindaddig időszerű lesz és mindaddig harcolnunk kell érte, amíg társadalmunk min­den aktív tagjának úgyszólván életszükséglete nem lesz, hogy szocialista módon dolgozzon, ta­nuljon és éljen. Kádár János a nemzetközi helyzet néhány kérdését érintet­te, majd befejezésül a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében sok sikert kívánt a szocialista brigácjmozgalomnak, a mozga­lom . .minden _ részvevőjének, majd a következő szavakkal zárta bészédót: — Pártunk rendíthetetlenül bízik a munkásosztályban, a népben. Minden tervet arra épít, hogy a nép magáénak vallja a szocializmus céljait és kész azo­kat megvalósítani. Ez így volt eddig is, és bizonyosak vagyunk benne, hogy így lesz a jövőben is. (MTI) Tiltakozások — kegyetlenkedések ellen A dél-vietnami Ba Lang An falúi tragikus pusztulásának hí­rére megsokszorozódott az ameri­kai agresszorok kegyetlenkedéseit megbélyegző megmozdulások és állásfoglalások száma. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága táviratban tiltakozott Richard Nixonnál, az Egyesült Államok elnökénél a terrorakciók, az elvetemült bűncselekmények ellen. Számos üzem, intézmény dolgo­zói táviratot juttattak el az Or­szágos Béketanácshoz azzal a ké­réssel, hogy nevükben is emelje fel szavát a kegyetlenkedések ei­le». A nagypolitikai viták alfája és ómegája a tömegpusz­tító fegyverek ügye és az a rendkívül bonyolult és tág problémakör, amely ezzel össze­függ. Ezért teljesen logikus, hogy a jelenleg ülésező genfi leszerelési értekezlet vitáin nagy súllyal vetődnek fel a nuk­leáris leszerelés kérdései. Fel­vették a napirendre azt a megbízást, amelyik az ENSZ legutóbbi közgyűlésétől szárma­zik. A közgyűlés arra hívta fél a leszerelési bizottságot: dol­gozza ki a föld alatti nukleáris kísérletek eltiltására vonatkozó szerződést. A Szovjetunió több­ször kifejezésre juttatta, hogy kész azonnal megegyezni a föld alatti atomkísérletek betiltásá­ban. Más országok is sürgették a megoldáshoz vezető tárgyalá­sokat. A szerződés kidolgozása azonban mégis húzódik. Elvileg az Egyesült Államok sem mon­dott nemet, Washington azon­ban változatlanul ragaszkodik az úgynevezett „helyszíni ellen- őrzés”-hez. Tudományosan már jó ideje megcáfolták ezt a te­teit. A modem földrengést jelző műszerek ugyanis lehetővé te­szik a föld alatti atomrpbbar.- tások felfedezését és megbízha­tó ellenőrzését. A vég nélkül húzódó helyszíni ellenőrzési vi­ta tehát csak azt a célt szolgál­Genfi dosszié ja, hogy a megállapodás tető alá hozását gátolja. Nem javította a genfi légkört Nixon döntése az úgynevezett korlátozott rakétaelhárító rend­szer kiépítéséről sem, hiszen az törvényszerűleg a rakétaver­seny erősödéséhez vezet. A kommentátorok ismételten fel­vetik: Nixon sokak szerint úgy indult, mint aki tartózkodni kí­ván Johnson vonalvezetésének hideg_ és forróháborús tételei­től. Éppen a leszerelés kérdésé­vel szorosan öszefüggő rakéta­problémánál azonban az elnök hátra lépett, amikor állást fog­lalt a Sentinel-rendszer kiépíté­se mellett. Nem érdektelen, hogy Hz elnökhöz legközelebb álló tu­dományos szakértőkön kívül 3200 amerikai tudós, az Egyesült Államok technikai intelligenci­ájának elitje is közös felhívás­ban fordult Nixonhoz, állítsa le a Sentinel-rendszer kiépítését, amíg nem késő. Philip Hart de­mokrata szenátor pedig leszö­gezte: „Nem hiszem, hogy húsz esztendő kell hozzá, mire a ka­tonapolitikai szakírók megálla­píthatják; a Maginot vonalba vetett feltétlen francia bizako­dás a második világháború előtt enyhe tévedés vo&fc ehhez a bak­lövéshez képest. Különösen ká­rosnak tartom, hogy az elnök akkor határozott így, amikor Genfben alapvető leszerelési problémákról tárgyalnak”. A genfi dossziéhoz tar­tozik, hogy a Szovjetunió kor­mánya tavaly júliusban emlék­iratot tett közzé, amelyet októ­berben az ENSZ elé terjesztet­tek. Az emlékirat központjában az atomleszerelési problémák álltak és ajánlás olyan nemzet­közi szerződés megkötéséről, amely betiltaná az atomfegyve­rek alkalmazását. Ez az elgon­dolás szintén napirendre került Genfben. Kár lenne olyan illú­ziókat táplálni, hogy a mostani értekezleten már tető alá kerül ez a szerződés, de alapját ké­pezheti egy lépésről lépésre tör­ténő kibontakozásnak. A megegyezés konkrét lehető­ségei bontakoznak ki az úgyne­vezett tengerfenék vitában. So­kan azt mondják, hogy ez tulaj­donképpen másodrendű kérdés. Nem feledhetjük azonban, hogy minden részlet-megegyezés ja­vítja a nemzetközi légkört és a tudomány mai fejlettsége mel­lett talán nem is olyan elvont probléma a tengerfenék-ügy. iiinuiiiiimmiunimmuinmuii Katonai szakértők szerint ma már nem elképzelhetetlen, hogy bizonyos tenger alatti járművek hosszabb ideig tartózkodhatnak a tengerfenéken, s amennyiben ezeket a tengeralattjárókat nukeláris fegyverekkel látják el — és erre is van lehetőség — minőségileg is, mennyiségileg is a fegyverkezési verseny új sza­kasza bontakozhat ki az elsősor­ban érdekéit szuperhatalmak között. Ennek az elhárítása pe­dig mindenképpen indokolt. Nem kétséges: nem lesz könnyű Genfben az előrehala­dás. Hiszen még az említett ten­gerfenék atommentesítési szer­ződéstervezeténél is, ahol pedig érezhető az álláspontok bizo­nyos találkozása, Washington és London olyan javaslatot támo­gat, amely csupán korlátozná, de nem tiltaná be egyértelmű­en a tenger alatti fegyverke­zést Genf mindig a konferenciák városa volt. Akadtak szép szám­mal olyan nemzetköz; értekez­letek, amelyek kudarccal vég­ződtek, de a történet krónikásai feljegyeztek olyan eseteket is, amelyele előbbre vitték a kibon­takozás ügyét. Ha a mostani ér­tekezleten csak részleges előre­haladás történik, azt is pozití­vumként könyvelhetjük el. Sümegi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents