Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

1569, március 7. 3 Péntek INDULHAT A SZÍNES TV KÍSÉRLETI ADÁSA Az utóbbi időben sok szó esik a nagy nyilvánosság előtt a ter­melőszövetkezeti elnökök munká­járól, fizikai erejük túlzott igény- bevételéről és képzettségük nö­velésének szükségességéről. Or­szág-világ előtt ismeretes, hogy valamennyien szinte emberfeletti erőt fejtenek ki a közös gazdasá­gok eredményeinek, a szövetkeze­ti gazdák jövedelmének növelése érdekében. Kora hajnaltól késő estig csakis a közösség terveinek valóra váltásán fáradoznak, így kevés idejük marad családjukra, szórakozásukra. A magunk részéről teljes elis­meréssel vagyunk valamennyi termelőszövetkezeti elnök eddigi és ezutáni munkája iránt, emel­lett azonban azt valljuk, hogy nem feltétlenül fontos a lehetet­lent is magukra vállalni. Egy­részt azért nem, mert hiszen fe­lelősséget érző emberekkel, alap­szervezeti pártvezetőségi tagok­kal, igazgatósági tagokkal, ellen­őrző bizottsági tagokkal és szak­emberekkel vannak körülvéve. Azaz van mód és lehetőség a munka és a felelősség olyan el­osztására, hogy ne csak egyesek húzzák mind nagvobb sikerek fe­lé a közösség szekerét. — Mit segít a pártalapszerve- zet vezetősége az elnöknek és ae igazgatóságnak? — ezt kérdeztük Pintér Sándor­tól, az endrődi Béke Tsz párt- alapszervezetének titkárától. — Szövetkezetünkben 61 a párt­tagok száma és héttagú az alap­szervezet vezetősége. A párttagok száma esetleg kevésnek tűnik a szövetkezeti gazdák számához ké­pest, azonban mi azt valljuk, ne sűrűbben, hanem többen legye­nek azok, akik teljes odaadással tudnak dolgozni pártunk országos és helyi célkitűzéseiért. Az utób­bi években átlagosan legfeljebb kettővel növekedett pártalapszer- vezetünk tagságának a száma. Ennél jóval többen jelentkeztek önként, mi azonban azt mondot­tuk: megnövekedtek a követel­mények s minden pártba lépőnek először bizonyítania kell. A bizo­nyításhoz bőséges lehetőség kí­nálkozik. Egyrészt a szocialista brigádmozgalom keretében, amelybe tavaly három kollektí­va nevezett be s közülük kettő­nek sikerült teljesíteni a vállalt vagy annál magasabb feltétele­ket. KISZ-szervezetünkben is akad tennivaló, mert eléggé kis számú, mindössze 14 tagja van, fiatalok hiányában. Nem zártuk visszhangja, hogy néhány napon belül több mint kétezer levél érkezett a műsor szerkesztőihez, s így kénytelenek voltak azon­nal írni a magyar levélírónak, hogy megtudakolják: hány leve­lező partnert vállalnak. A Moszkvába küldött levelek­nek csak egy töredékét volt al­kalmam olvasni. A feladók neve és a helységek sokasága így is meggyőzött arról, hogy milyen rendkívül szoros a kapcsolat. A levélírók között volt budapesti, jászberényi, füzesabonyi, kapos­vári, tiszai oki, dunaújvárosi, miskolci, szarvasi, békésszent- andrási, tótkomlósa... Még a Ju­goszláviában, Csehszlovákiában, Romániában, Ausztráliában és aiz NSZK-ban élő magyaroktól is érkeznek olykor-olykor leve­lek. Micsoda óriási munka ezek megválaszolása és a szerteágazó, néha egészen speciális kérések teljesítése! Esetenként „Hallga­tóink levelei nyomán” címmel levélszemlét szoktak adni a rá­dióban, ami a személyes kapcso­laton tűi a szovjet—magyar ba­rátságot is erősíti. Erre más módon is törekednek. Így a Moszkvai Rádió és a Szovjet— Magyar Baráti Társaság „Elbe­szélések a szovjet—magyar ba­rátságról” című 1968. évi pályá­zatát az idén újabb követte. A mostani címe: „Mit tud ön a szovjet—magyar kapcsolatok­ról?*' A versenypályázatra — amint be a jelentkezők előtt a szövet­kezet kapuját, de elsősorban trak­torosokat, szakmunkásokat igye­keztünk felvenni tagjaink sorá­ba. A 18 éven felüli fiatalok elé nem állítottunk feltételeket, de közülük még kevés a belépni szándékozó. További bizonyítási lehetőségként, hogy valakik alap­szervezetünk, illetve a párt tag­jává váljanak, itt van a nőbizott­ság, a vöröskeresztes alapszerve­zet szinte korlátlan tevékenységi körrel. — Hasznosnak tartjuk ezt az áttekintést. Ezek után azonban szeretnénk egy kicsit közelebb kerülni eredeti elgondolásunk­hoz: vagyis ahhoz, hogy a párt- alapszervezet mennyiben segíti a szövetkezet igazgatóságának sokirányú tevékenységét? — Kénytelen vagyok még to­vábbi kitérővel válaszolni erre a kérdésre. Az elmúlt év végén vá­lasztották újjá szövetkezetünk pártalapszervezetének vezetősé­gét. Kissé frissítettünk azzal, hogy Erdős Vince KlSZ-vezető- ségi taggal és Kovács József ker­tészeti technikussal fiatalodott pártalapszervezetünk tagjainak átlagos életkora. A többi öt, ré­gebbi vezetőségi tagot, köztük Tí­már Lajost, Tóth Mihályt azért választották újjá, mert évek óta jó az aktivitásuk, szinte vérükké vált a közös ügyért való tevé­kenységük. Segítenek a pártcso­portvezetőknek a különböző ren­dezvények megszervezésében, a pártcsoport-értekezletek meg­tartásában. Ennek az aktivitásnak köszönhetjük, hogy éves átlagban határozatképesek a taggyűléseink. Nem kis szó ez, ha figyelembe vesszük, hogy párttagságunk két­harmad része külterületen, vagy­is a tanyákon él. Most térnék rá a konkrét vá­laszra. Arra, hogy a legutóbbi pártvezetöségválasztás óta sokat javult a gazdasági ellenőrzés te­vékenysége. A pártalapszervezet vezetőségének minden tagja kö­telességének érzi, hogy nyitott szemmel jöjjön, menjen a szövet­kezet különböző munkahelyein. Ahány vezetőségi tagunk van, szinte annyiféle munkakörben dolgoznak. Egyikőjük raktáros, másik az építőbrigádban, harma­dik a kertészetben, negyedik a gyümölcsösben, ötödik a bérel­számolásban, hatodik pedig az ál­lattenyésztésben dolgozik. A ma­gam részéről minden további nél­elmondták — személyes élmény alapján rövid elbeszéléseket, történeteket küldhetnek be a pályázók, amelyek a szovjet- magyar barátságról és együtt­működésről szólnak. Érdemes volt vetélkedni, mi­vel a kilenc legjobb elbeszélést és történetet díjazzak. A két első díj: tíznapos szovjetunió­beli utazás. A második díj: ki­váló minőségű, minden hullám­hosszon működő Szport márkájú szovjet tranzisztoros rádió, a harmadik: Zenit tükörkamerás fényképezőgép. A többi díj sem megvetendő; középhullámú Gi- ala márkájú tranzisztoros rádió, két női karóra, Csajka fényké­pezőgép és egy asztali óra Beszélgetés közben gyorsan repült az idő. írógépek kattog­nak, Lukácsi Gyula szorgalma­san fordította az oroszul írt ri­portokat, cikkeket, mivel a ma­gyar adásnak természetesen nemcsak magyar, hanem szovjet szerzői is vannak. A napi két­szer félórás műsor sok anyagot igényel, amit abból is láthattam, hogy a kéziratoktól szinte ros­kadoztak az íróasztalok. Sok munka, sok fáradság előzi meg azokat a jól ismert mondatokat, amelyeket naponta kétszer is hallhatunk a szovjet rádióból: — Itt Moszkva beszél. Ked­ves hallgatóink, megkezdjük műsorunkat... Podina Péter (Következik: A Márvány-pa­lota kincsei.) kül tudnék támaszkodni észrevé­teleikre, meglátásaikra. — Ezek szerint a pártvezető­ségi tagok jelentősen megköny- nyítik mind a párttitkár, mind a tsz-elnök irányító munkáját. Elmondható ugyanez a párt­csoportvezetőkről, a brigádve­zetőkről és az igazgatósági ta­gokról is? — Szövetkezetünk párttagsága hét pártcsoportba tartozik. Ezek- ! nek a csoportoknak a vezetőik mind tapasztalt, aktív elvtársak. Negyedévenként összehívjuk őket, leginkább a pártcsoportértekezle- I tek előtt, kibővített pártvezetősé­gi ülésre, ahol megkapják a szük­séges megbízatásokat és eligazí- J tásokat. A pártcsoportvezetőkkel csaknem azonos módon tudunk támaszkodni a szocialista címért i küzdő brigádok vezetőire. A szö­vetkezet igazgatósági tagjai is nagyon aktívak ilyen szempont­ból. Ennek bizonyítására elég, ha azt mondom, hogy tizenegyőjük közül hatan párttagok. Azért esett ; ismételten órájuk a választás, mert tevékeny emberek, mindig a jó gazda szemével" jönnek, men­nek, s látnak meg és észrevéte- j leznek mindent közös gazdasá­gunk területén — mondta végeze- I tül Pintér Sándor. K. I. Képünkön: Bernhardt Richard, dr. Tótfalusi Gyula főmérnök, az első magyar színes televízió főkonstruktőre. Falus László és Szabó Gergely mérnökök ellenőrző méréseket végeznek a szí­nes tv adóberendezésen. (MTI Fotó — Bajkor József felvétele) ■■ 1 ■ 1 1 I, i . Az Elektromechanikai Vállalat A tanácstagok is segítettek Megoldódon a helyiségproiiiéma által készített első magyar színes televízió adóberendezését besze­relték a Széchenyi-hegyi adóállo­más épületébe. A vállalat mérnö­kei most a végső beméréseket végzik. A március 21-én megin­duló színes kísérleti adás előké­szítő műszaki munkáiban részt vesz az egész tervező kollektíva. Amint arról tavaly november­ben már hírt adtunk, a megye­székhely erzsébethelyi városne­gyede lakóinak régi óhaja telje­sült azzal, hogy az Orosházi út 51 szám alatt megnyílt a Békés me­gyei Szolgáltató Ktsz üvegező, képkeretező részlege. Az elhelye­zés akkor — megfelelő helyiség híján — csak szükségmegoldás volt, mivel a részleg a részlegve­zető lakásán kényszerült folytatni tevékenységét, s megfelelő anyag- tárolóhellyel sem rendelkezett. A forgalom rövid idő alatt iga­zolta, hogy ez a helyzet nem volt sokáig tartható. Több erzsébethe­lyi tanácstag közbenjárására vég­re sikerült megfelelő helyiséget • biztosítani az Orosházi út 95 szám alatti volt Zámbó-féle szíjgyártó­műhely helyén. A kenyérbolt, húsbolt és a Terv mozi szomszédságában levő helyiséget rendbe hozták, kifestet­ték, így a tervek szerint a részleg március 8-tól kezdődően már kul­turált munkakörülmények között folytathatja a lakosság érdekeit szolgáló tevékenységét. Az intézkedés nagyon időszerű volt, minthogy a tavasziasra for­dult idő lehetővé teszi a családi ház építések folytatását, s így vár­hatóan egyre többen veszik majd igénybe az üvegezőműhely olcsó és gyors szolgáltatásait. —zár Jubileumi megemlékezések a munkásőr-alakulaloknál A munkásőr-alakulatofenál is országszerte megemlékeznek az első magyar proletárhatalom lét­rejöttének 50. évfordulójáról. A Munkásőrség Országos és Buda­pesti Parancsnoksága március 17- én délután közös ünnepséget ren­dez a Vasas-székházban. Papp Árpád, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a munkásőrség országos parancsnoka emlékpla­kettet és oklevelet ad át a veterán munkásőröknek, akik annak ide­jén részt vettek a Tanácsköztár­saság harcaiban. Szarka, aki — emberi mértékkel számítva — művezetőként tevékeny­kedik a Madárfészket Tervező és Rakó Válla­lat (MATRAV) egyik műhelyében, különös fi­gyelemmel kíséri Veréb munkáját, aki mint ács dolgozik a keze alatt. Persze, egyáltalán nem az izgatja, mit tesz a MATRAV-ért, hanem az, hogy elég ügyes lenne-e ahhoz, hogy saját magá­nak új fészket rakathas­son vele. Amikor meg­győződik, hogy minden rendben van, behívatja az irodába és — négy- szemközt — így kezdi: — A pénz neked is pénz, igaz? — Természetesen, fő­nök szaktárs. — Na látod, tudom én, hogy a veréb is ma­dár, még ha nehezedre esik is a gondolkozás és el sem tudod képzelni, hogy sok pénzt csak kis munkával lehet keresni. Elámul Veréb. Világ­életében becsületes mun­kával kereste a kenyér- morzsára valót. Soha esze ágába se jutott, hogy lehetne azt más­képp is. De ha már hallja a csörgést, csak SZ A felébred benne a kíván­csiság. — Mit kellene csinál­ni? — kérdezi elszür­külve. — Nem olyan egysze­rű az, komám — vála­szol hangját letompítva Szarka. — Na, dugd kö­zelebb a csőrödet, mert a falnak is füle van! Veréb szinte automa­tikusan engedelmeske­dik. Megszokta, hogy nem tesz mást, csak amit mondanak, de azt pontosan. És hallja: — Üj fészket építek. Tiéd az ácsmunka, ha akarod. Megfizetem. No, persze munkaidőben dol­goznál nekem... Érted, mit csörgők? — neveti el magát Szarka. Nehezen kapcsol Ve­réb. Nem ismeri az élet­nek ezt az oldalát. — Gondolkozz csak egy kicsit! — biztatja főnöke. — Tőlem is kapsz pénzt, a MAT- RAV-tól is. Két légy egy csapásra... Érted-e már? — Ja? — csiripeli el magát Veréb, de mind­járt kételye is támad: — Mi lesz, ha nem ta­RK A iáinak a munkahelye­men? — Ó, te kis naiv! — csörgi Szarka lenézően. — Hát nem én vagyok a te művezetőd? — kér­dezi tőle, miközben szár­nyaival barackot nyom a feje búbjára. — Nyu­godj meg, majd én el­számolok veled... No, kezet rá! Kissé bátortalanul, de csak belemegy Veréb a játékba. Meg is kezdi másnap. És ezután reg­gelenként nem a mun­kahelyére, hanem Szarka épülő új fészké­hez száll és napnyugtáig szorgalmasan dolgozik. Dicséri ezért őt Szarká­né, aki mindig ott rep­ked körülötte és olykor kenyérmorzsával is meg­kínálja, hogy jobban bírja a munkát. Egyszer aztán rÄegle- pődik Veréb, mert Ka- kuk jön a hírrel, hogy a főnök hívatja. Repül is, ahogy a szárnya bír­ja. Ijedten nyit be az irodájába. — Csak nincs valami baj? — kérdezi, — Már hogy lenne? Van egy kis pénzed, vedd át a pénztárban. Jutalmul kapod. Még kétszer jön a hír­rel Kakuk, akkor azon­ban Veréb már nem i-i- ad meg. Egyenesen a pénztárba repül, átveszi a jutalmat és indul vissza Szarkáékhoz. Hetek múltán készül el a meleg családi fészek, akkor aztán ismét kez­dődnek a szürke hétköz­napok. Veréb a MAT­RAV műhelyében dolgo­zik tovább, de az ígért pénzből nem lát sem­mit., Töpreng magában: vajon miért nem fizet neki Szarka? Nem köny- nyen szánja rá magát, de végül is elé áll: — Mikor kapom meg a pénzem, főnök kar­társ? — Milyen pénzről be­szélsz, jómadár? — Na, ne tegyen úgy, mintha nem tudná... — Ejnye, az anyád dögkeselyűjét! — csörgi vésztjóslóan Szarka. — Hát nem adtam három­szor is jutalmat neked? Mit képzelsz, lopom én a pénzt? —er.

Next

/
Thumbnails
Contents