Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

1M#. március 26. A Minisztertanács ülése vcnala°kZwV Tájék0ztatá3i Hi- j ban, hogy a felhívás eredményes tatások fejlesztésével kapcsolatos A Mimsztortanács kedden ««-♦ I ^ ™előbb ^ feladatokról nyújtott be előterjesz­tartott. A kormány koztatót adott a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének március 17-én Buda­pesten tartott üléséről. A Minisz­tertanács a magyar delegáció te­vékenységét jóváhagyólag tudo­másul vette. Teljes egyetértését fejezte ki a Varsói Szerződés szer­vezetének fejlesztésére hozott in­tézkedésekkel és az összeurópai biztonsági értekezletre szóló fel­hívással. Álláspontja szerint e ta­nácskozás nagyban hozzájárulna kontinensünk békéiének és bizton­ságának megőrzéséhez. Bízik ab­, ... fii«1 kerül. A kormány megbízta az ér-i tést. A Minisztertanács a jelenté- elnoke uije-1 dekelt minisztereket, hogy a ta-[seket megtárgyalta és elfogadta nacskozó testület határozatainak i azzal, hogy a lakossági szolgálta- vegrehajtásához szükséges intéz-1 tások fejlesztésére kidolgozott i Hány el veket — hozzászó1 ásókat, Korszerűsítik a Sarkadi Cukorgyárat A Sarkadi Cukorgyárban feb­ruár 1-én kezdődött a gépek, termelőberendezések javítása, karbantartása. A fenntartási és a fejlesztést elősegítő beruházási költségek az idén elérik a 32 millió forintot. Többek között egy Zsigmond-rendszerű bepárló tartállyal teszik gazdaságosabbá a termelést. Kicserélnek egy cu­korfőző készüléket és nyolc dif­fúziós edényt Cukorlé-szűrőt szerelnek be, amely a cukor mi­nőségét javítja és csökkenti a munkerő szükségletet Befejezik az erőmű rekonstrukcióját amelynek próbaüzemelésére áp­rilis 15-én kerül sor. Az erőmű a következő időkben az országos hálózatba is termel majd áramot. Megkezdődött a víz- és ipari szennyvízhálózat felújítása, amely lehetővé teszi a víz sokkal gazda­ságosabb felhasználását. Az egész gyárban felújítják az úthálózatot és korszerűsítik a térvilágítást A cukorgyár 16 300 hold cukor­répa termeltetésére kötött szerző­dést, ami várhatóan 28 ezer va­gon nyersárut biztosít Ez több év átlagos mennyiségének felel meg. kedéseket tegyék meg. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter beszámolt a KGST- országok földművelésügyi minisz­tereinek március 10. és 13. között Szófiában tartott értekezletéről, amelynek napirendjén a mezőgaz­daság múlt évi eredményeire és idei feladataira vonatkozó kölcsö­nös tájékoztatás, valamint nem­zetközi közös mezőgazdasági tudo­mányos kutatóintézetek létesítésé­nek kérdése szerepelt. Ezután az egészségügyi minisz­ter Kubában tett látogatásáról adott tájékoztatást. A kormány mindkét beszámolót elfogadta. A Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke a lakosság számá­ra végzett szolgáltató tevékenység helyzetéről tett jelentést, majd az Országos Tervhivatal elnöke és a könnyűipari miniszter az ipari, ke­reskedelmi és áruszállítási szolgál­észrevételeket kérve — eljuttatja az országgyűlés illetékes bizott­ságaihoz és a megyei tanácsokhoz. Az ily módon megvitatott irányel­veket a kormány az év folyamán ismét megtárgyalja és határozato­kat hoz. A Minisztertanács a nehézipari miniszternek és az Országos Bá­nyaműszaki Főfelügyelőség elnö­kének együttes előterjesztésére módosította a bányatörvény vég­rehajtási rendeletét. Az építésügyi miniszter javas­lata alapján a kormány elfogadta a Velencei-tó és környéke üdülő- fejlesztésének regionális tervét. A művelődésügyi miniszter elő­terjesztésére a Minisztertanács döntött a Kiváló és Érdemes mű­vész kitüntető címek adományozá­sáról. A kormány ezután egyéb ügye­ket tárgyalt Lesz-e falumúzeum N agy kamaráson ?- m&m mmmmmsmm . Képünkön: Gyűlik a múzeum anyaga. Argyelán Anna és Ágota Csípés Antal tanárral. Országos értekezlet volt a íelsöokta’ási neve őmunkák időszerű kérdéseiről Szarvason Szarvason a Felsőfokú öntö­zéses és Növénytermesztési Technikumban országos érte­kezleten vitatták meg a felső­fokú mezőgazdasági, élelmiszer- ipari és földméréstani techni­kumok igazgatói az oktatói ne­velőmunka időszerű kérdéseit. A tanácskozás részvevőit dr. Kovács Gábor, a Szarvasi Fel­sőfokú öntözéses és Növényter­mesztési Technikum igazgatója köszöntötte. Az időszerű prob­lémákról dr. Szűcs Kálmán, a MÉM szakoktatásúgyi főosz­tályvezetője tartott előadást. Is­mertette a célkitűzéseket, az irányelveket, az 1969—70-as ok­tatási évben beinduló III. évfo­lyam ágazati képzésének sok­oldalú előnyét. Lehetőség nyí­lik ezáltal az oktatással szem­ben felmerülő konkrét speciális üzemi igények kielégítésére, ^ a szakemberképzés meggyorsítá­sára. Ne fölözze le senki,.. A Romániával határos Űjsza- lonta elég messze esik Békés­csabától. Ráadásul a téli fagyok, tavaszi esők alaposan tönkretet­ték a bekötő utat. Ok nélkül nem vállalkozik ilyen hosszú, fogkocogtató utazásra az ember. Nyilván Szappanosék sem keres, ték volna fel a szerkesztőséget kétszer is, ha nem lennének iga­zuk tudatában. Ilyenféle gondo­latokat forgatok a fejemben, amikor éppen nem szidom a ru­gószaggató kátyúkat. Táskámban Szappanosék papírra vetett pa­nasza és két tejszállítási köny­vecske, amit igazuk bizonyításá­ra hoztak. Tizennyolc literes „tévedés" Az egyik a múlt év októberi. A naponként leadott tej meny- nyiségét kusza, össze-vissza ja­vítgatott, ennek is, annak is ol­vasható számokkal jegyezte fel a csarnokos. Többször összead­tam az egész hónapi mennyisé­get és szerintem sem stimmel az elszámolás. Szappanosék is így találták annak idején, és — mint mondták—sokallták a 18 literes ,tévedést”. Szerintük korábban is előfordult, hogy havonta né­hány literrel kevesebbet fizetett ki a tejcsarnokot vezető Mándi Imre a ténylegesen beszállított- nál De nem szóltak, nem mer­tek szólni. Minden ismerősük azt javasolta nekik, hogy huny­janak szemet, mert: „Ha boly­gatják a dolgot, még rosszabbul járnak.” Előfordulhat majd, hogy Mándi Imre úgy mér a mű­szerrel, hogy alacsonyabb lesz a zsírszázalék, és ennek megfele- lóén kisebb a „tejhaszon”. Szap- panosék azonban nem hallgattak és ez egyrészt jó, másrészt rossz következményekkel járt. A tej- csarnokos elismerte a tévedései, és miután megígértette velük, hogy senkinek sem szólnak, ja- nuárban vissza is pótolta a hi­ányt, naponta 2—3 literenként. (Vajon miből?) Csakhogy ettől kezdve — a jóslatoknak megfe­lelően — tényleg csökkent a Szappanosék tejének a zsírtar­talma. Körülbelül ennyit tudok a pa­nasz okáról, amikor bekopogta­tok Csala Sándorhoz, az újsza- lontai Béke Tsz elnökéhez. Most már ő az illetékes, mivel január elsejétől kezdve a tejbegyűjtő nem a tejipari vállalathoz, ha­nem a szövetkezethez tartozik. Nem kell sokat beszélnem az elnöknek, ismeri az ügyet, neki is elmondta a szülők panaszát az ifiabbik Szappanos, aki a tsz állatgondozója. Sőt, megmutatta az időközben hozzám származott tejszállítási könyvecskéket is. — Kétségtelen, hogy Mándi, a Szappanosék rovására tévedett. Megengedhetetlen az is, hogy a könyvecskébe utólag belejavít­sanak, a margójára jegyezgesse- nek és utólag törlesszenek. Gon­dunk lesz rá, hogy az idén már ne fordulhasson elő ilyesmi. A felügyelő- bizottság tagjai rend­szeresen ellenőrzik a tejátvételt — mondja az elnök. A tejcsarnokos is tart disznót A javítóműhely dolgozói közül ta tartanak néhány tehenet. Megkérdezem tőlük, hogy ők ta­pasztaltak-e visszaélést a tej- csamokban. Nem szívesen nyi­latkoznak. Végül az egyik meg­szólal: — Tudja, hogy van az. A tejcsarnokos is tart disznót, an­nak is kell enni valamit. A többiek egyetértőén somo­lyognak, hümmögnek. Ezenkívül mindössze annyit sikerül meg­tudnom, hogy az idősebb tanya­siak bizony nem értenek a zsír- tartalmat mérő műszerhez. Nem tehetnek mást, mint elhiszik, amit a tejcsarnokos állít. És a beszállított tej mennyiségét sem „centizik ki” az asszonyok. Ügy vannak vele, hogy egy fél liter ide vagy oda. De azért sem igen szólnának, ha valamivel több lenne a „ráadás”. Arról termé­szetesen tudnak, hogy Szappano­sék és mások is reklamáltak. Ok azonban — szerintük — szőr­szálhasogató, kötözködő embe­rek. Útban Mándiékhoz, Csala Sándor elnöktől megtudom, hogy a tsz nem Mándi Imrével, ha­nem a feleségével köt szerző­dést rövidesen. Máris az intézi a tej átvételt. A szóban forgó fiatalasszony meglehetősen idegesen fogadja a látogatást. Mindjárt tudja, merről fúj a szél, és szidni kez­di Szappanosékat. Nekik szerin. te az fáj, hogy most már a va­lóságnak megfelelően állapítják meg a tej zsírszázalékát. Emiatt elégedetlenek a fizettséggel. — Rajtuk kívül nem is volt baj senkivel, csak Balogékkal — szólja el magát —, akik hason­lóan zsugoriak, pénzéhesek. A Balog családnak is csak azért fizettünk vissza 840 forintot, hogy nyugtunk legyen tőlük. Ezt bizony nehéz elhinni. Nem olyan típusú ember Mándiné, hogy a „békesség kedvéért”, ok nélkül magára vállaljon ilyen tévedéseket és visszafizessen 840 forintot, illetve pótlólag elszá­moljon 18 liter tejet Könyv nincs, de van más Meghallgatom a község ta­nácselnökének a véleményét is* Tud a Mándi házaspár „tévedé­seiről”, de vádolni mégis inkább Balogékat és Szappanosékat vá­dolja, akik „a község vezetőinek is sok bajt, bosszúságot okoznak szüntelen panaszkodásukkal.” — Még nekem sem hitték el, hogy nincs igazuk! — vágja ki a nagy adut Gyenge Mihály ta­nácselnök, aki egyébként szin­tén a tejcsarnokba hordja a ház­tájiból a tejet és nagyon elége­dett Mándiékkal. Riport-utam utolsó állomása a tejcsarnok. Mándiné egy órával ezelőtt azt ígérte, hogy előre­megy és megkeresi azt a „nagy könyvet”, amiből kiderül, hogy ők jól számolták el Szappanosék tejét, csak azok utólag bele javít­gattak a könyvecskéjükbe. Azonban a dokumentumot most nem találja a fiatalasszony. Saj­nálkozva közli: — Talán bent van a korábbi főnököknél a gyu­lai vállalatnál. Én természetesen még jobban sajnálom, hogy nem kukkantha­tok bele a könyvelésbe. Jobb híján fellapozok néhány észre­vételt azok közül, melyeket a Gyuláról érkezett ellenőrök ve­tettek papírra a múlt évben és azelőtt. Az egyikben azt olva­som, hogy a Mándi házaspár túlságosan elnéző a Béke Tsz­szel szemben, nem követeli meg például a tejszállitásnál a higié. niát. Másutt szigorúan felszólít­ják a tejcsamok vezetőjét, hogy végre az előírásoknak megfele­lően végezze az adminisztrációt. Most már nem olyan határo­zott Mándiné, mint korábban. Hangot változtat, sírdogál, s azt emlegeti, hogy mióta nem veze­tő ember a bátyja a tejiparnál, azóta mindenki őt üldözi, Szao- panosék és Balogék is a becsü­letére törnek. Nekem nem egészen ez a vé­leményem. És ha a Béke Tsz ve­zetőinek a helyében lennék, alaposan megfontolnám, hogy nem kellene-e másra bízni a tei- csarnok vezetését. Ha pedig mégis — a gyakorlattal rendel­kező — Mándiné mellett dönte­nék, akkor szigorúbban ellen­őriztetném nemcsak a közösből, hanem a háztájiból származó tej átvételét is. Hiszen a háztáji ál­latnevelés igen fáradságos mun­ka, a tej pedig drága kincs. Ne fölözze le senki — a saját hasz­nára. Békés Dezső Fató: Esztergály Nagykamarás község nemcsak arról nevezetes, hogy a megye második legtisztább községe, ha­nem arról la, hogy lakói közös összefogással falumúzeumot sze­retnének nyitni. Fehér Istvánnal, az általános Iskola igazgatójával beszélgettünk. Az iskola egyik hatalmas szekrényében már gyűl­nek a falumúzeumba szánt anya­gok. Azt mindenki tudja, hogy leg­jobb gyűjtők a gyerekek, öbsbb- j árnak padlást, pincét és régeb­binél régibb, furcsábbnál fur­csább használati tárgyakkal és eszközökkel gazdagítják a majda­ni múzeum anyagát Hoztak 1808- ban készült, ma már szú ette nád­verőt, nagyanyáink „vasalóját", mángorlót, fából készült sótartót Volt olyan is, aki dédazülei dí­szes jegykendőjével állított be, volt aki agyagból készült korsót hozott Találtak faekét is, és egy teljesen ép, még most is üzem­képes szövőszéket Ez utóbbit működéskész állapotban helyezik majd el a múzeumban. A kiállításra szánt anyag csak­nem teljes egészében együtt van már. Megvan az az épület is, amelyet mintegy 100 ezer formlos költséggel múzeummá lehetne alakítani. Ehhez azonban pénz kell és pillanatnyilag ez okozza a legnagyobb gondot a nagyka­marásaknak. Mivel az iskola véd­nökséget vállat a nép régi hasz­nálati tárgyainak megmentése fe­lett, joggal remélnek segítséget az átalakítási költségek biztosításá­hoz. Remélik, és örömmel üdvö­zölnénk md is, ha ebben az esz­tendőben megnyitná kapuit a nagykamarása falumúzeum. Az olvasó sarkadi gyerekek újabb otthona A Tanácsköztársaság 50. évfor­dulója alkalmából ifjúsági és gyermekkönyvtár-részleget avat­tak Sarkadon. A 14 éven aluliak művelődését, szórakozását és ízlésfejlesztését egyaránt biztosít­ja majd a kulturált környezetben létrehozott könyvtár. Sarkad lakosai társadalmi mun­kával járultak hozzá a könyvtár­helyiség építéséhez, hogy az ifjú olvasók minél előbb birtokba ve­hessék az otthonias hangulatú olvasótermek

Next

/
Thumbnails
Contents