Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
1*69. március 21. 5 Péntek Szovjet veteránokat Iát vendégül az SZMT A Szakszervezetek Békés me-124-én délelőtt a Békéscsabai gyei Tanácsa vendégeként már- j Konzervgyárat, délután pedig a cius 22-én tíz szovjet veterán ér- Békés megyei Húsipari Vállalat kezik a megyébe, három napra. ^ , , 09 * j'i QVulai gyárát es a város neveze- Llso programjuk 23-an délelőtt . , " . . . __ , a 19-esek szobrának megkoszo- teSSegeit teklntlk me0- Március rúzása, ezután magyar veterá- ^5-én Szarvasra látogatnak, ahol nokkal találkoznak a KISZ-tá- \ a kutatóintézet és a kísérleti gazborban. Délután az Orosházi daság munkájával ismerkednek Üveggyárba látogatnak. Március; meg. Cpttik Békéscsabán a* északi Ipartelepre vezető iparvágányt. Képünkön a Berényi út átvágását készítik elő. (Fotó: Demény Gyula) még egy-két fegyveressel vadul lövöldözni kezdett a fasisztákra és néhány lépést előre tett. Aztán leguggolt egy szikla mellé. A háta mögött guggoltam én is. „Nem jöttek értünk a kassai elvtársak” mondta mélabúsan... Akkor még nem tudtuk, azért nem jöhettek, mert laktanyafogságra ítélték az egész kaszárnyát. De hiába is jöttek volna. Eleve erre a sorsra volt ítélve a kitörés és csak a szolidaritás állított bennünket a szerb elvtársak mellé. Tudta ezt Milics is. De akkor már késő volt Lent egy kissé elhallgatott a fegyverek zaja. „Na! Most! Utánam, fiúk!” súgta és hajlított háttal előre rohant Abban a pillanatban, ahogy felálltunk, minden eddiginél nagyobb tűz csapott le ránk. Felbukott Dankó és ekkor esett el véres fejjel szegény Milics is... Lehajoltam hozzá ............Menjetek, menjetek... e ngem hagyjatok itt, talán nektek sikerül” suttogta erőtlenül. Néhányan megpróbáltak tovább szaladni... két-három lépés után elestek, golyóval a mellükben, hátukban, fejükben... „Nem... így már nem sikerülhet”... nyögte Milics. Bevonszoltam egy szikla alá. „Hagyj!... most már tényleg mindegy...” Homlokából csurgóit a vér, szinte fröcskölt. Odaszorítottam a zsebkendőmet. „Itt veszünk mindannyian... igazatok volt... Nálatok... nem úgy, mint a délvidéken... nem olyan a helyzet... Szédülök... kösd he valahogy... de talán arra... jó volt... ez a... ez a harc... hogy...” Nem tudta befejezni. Meghalt. És ven Tanácsköztársaság Békés megyében Szociálpolitikai tervek és intézkedések le együtt hetvenegy jó elvtársnak, szlováknak, szerbnek, románnak és magyarnak lett koporsójává az a hegy... Mert nem értettük meg egymást a kitörés előtti helyzet értékelésében... mert a forrófejek mondták ki a harc kezdeti időpontját, türelmetlenül, meggondolatlanul... mert egységesen nem voltunk képesek dönteni... és 1 mégis... amikor Milicsék elkezdték, nem hagyhattuk őket cserben, mint- ahogy egyik testvér sem hagyja bajban a másikat... Igen... hőstett volt a kitörés, népeink szabadságszerető fiainak első hazai fegyveres megmozdulása a gyilkos fasizmus ellen... De mert forrófejűek voltunk mindannyian, nem sikerülhetett. Hős volt Milics és a többiek, akik ott maradtak a Koporsóhegyen, még ha sorsuk arra is int, hogy a meggondolatlan tettek az egész világot koporsóheggyé változtathatják... * Klári meglöki Antalt — Mi az? Rosszul vagy? Már harmadszor szólok hozzád és nem válaszolsz... — Ne haragudj, Klárikám. Egy kicsit elmerengtem... — Na! Mond már. ki is volt az a hosszú szerb fiú, akit már a Délvidéken majdnem lemészároltak és aki vezetett benneteket a Koporsóhegyen? Mindig elfelejtem a nevét... — Milics... Milics volt, Klári... De hallgassuk a szónokot tovább... (Vége) Már 1918 nyarán azt írja Kun Béla: „Mit akarnak a kommunisták?” című írásában, hogy a prodetárállam elsődleges feladata lesz a szociálpolitika' megvalósítása a dolgozók érdekében. „A proletárállam természetesen megvalósítja haladéktalanul mindama követeléseket, amelyeket a munkásmozgalom a munkásosztály jólétének emelése, életviszonyainak megjavítása, egészségének megőrzése, a munkásosztály műveltségének emelése céljából maga elé tűzött programként, s követelésként állított fel a bur- zsoá állammal szemben. A nyolc órai munkaidő, a gyárak, műhelyek egészségügyi viszonyainak megjavítása, a lakásviszonyok egészségessé tétele, mindezen és egyéb más úgynevezett szociálpolitikai követelések megvalósí. tása egy csapásra megtörténik.” A Tanácsköztársaság szociális vívmányait megsemmisítő ellen- forradalmi rendszer elferdítette, rágalmazta és szidalmazta, vagy legjobb esetben elhallgatta a proletárhatalom ilyen irányú tevékenységét. Feladatunk a dolgozók elé tárni ezeket a terveket, célokat, hogy világosan lássák a proletárdiktatúra ilyen irányú tevékenységétA munkabérrel kapcsolatban, amely Magyarországon a proletárdiktatúra előtt volt Erényi Tibor: Vérvörös csütörtök című tanulmányában ezt írja: „A tőkések minden áron arra törekedtek, hogy a munkások a lehető legalacsonyabb bérért robotoljanak. Az Országos Munkásbeteg- segélyző és Balesetbiztosító Pénztár adatai szerint 1911-ben a biztosított munkások 54,1 százalékának napi keresete 2 K 50 fillérnél is kevesebb volt és így keresetük még a létminimumot sem érte el.” Békés megye földbirtokosai is ugyanezt az elvet vallották. A cselédek, béresek munkabére olyan alacsony volt, hogy az öthattagú család megélhetése csak) a legszűkösebben volt biztosítható. Azok a megállapítások, a me- j lyeket a század eleji sajtó tesz aj mezőgazdasági munkások helyzetéről, Békés megyére is jellem-1 ző. A Kis Üjság 1905. június 30-i i száma a vidék élelmezéséről és a munkabérekről tájékoztat: „A: nép rettenetes nyomorban van. Tudósítónknak alkalma volt a nép táplálékát képező kenyeret látni. Valami fekete, penészes, dohos szagú, száraz agyagszerű pép. A legtöbb helyütt hónapok óta nem láttak húst, zsírt. A napszám 50, meg 30 krajcár.” Még a század elején is találkozunk robotjellegű szolgáltatásokkal, amikor a kis darab kukoricaföldért, a lakásért a cselédek aszonyait 12—13 napi mun-i kára (robotra) kötelezték. A mezőgazdaságban a szerződött cselédeken kívül a részesmunka és a napszámos munka volt a leggyakoribb és a legálta-1 lánosabb bérmunkaforma. Me. gyénk uradalmaiban a cselédek alkalmazása volt a döntő. Részesmunkával főleg az aratás idején találkozunk, napszámos munkával aránylag kis számban. A részes bérek szintje a századforduló idejére csökkent, helyzetüket egy visszaemlékezés így [foglalja össze: „Ha részre me- I gyünk... a gazda kiköti, hogy bi- j zonyos idő alatt be kell fejezni i az aratást, különben a mi terhűnkre napszámosokát hozat. Azután robot, Ingyen kell levágni a lucernát. A pusztáról el kell men. ni a rétre, amivel temérdek időt elpocsékolunk. Konvenczióba kapunk fél véka búzát, egy kilogramm szalonnát, a fehéreseiéd fél véka búzát, fél kilogramm szalonnát. Nem eszünk egyebet, mint tésztalevest... el vagyunk csigázva, ki vagyunk izzadva, akkor állunk még főzni. Némelyik gazda meg azt is szeretné, ha mindig csak tarhonyát ennénk, mert ez , leghamarabb megfő.” Ez az állapot, ez a nyomor volt az oka a XIX. század végén lezajlott agrárszocialista mozgalmaknak és a század elején lezajlott aratósztrájkoknak. Mindkettőnek központja Békés megye volt A mezőgazdaságban nemcsak a cselédek, a részesmunkások, napszámosok helyzete volt rossz, hanem igen nehéz volt a kis földdel rendelkező birtokosok sorsa is. „...még egy 10 holdas birtok sem elegendő ahhoz, hogy annak jövedelméből egy családot el lehessen tartani, sőt sok vidéken még a 20 holdig terjedő paraszti birtokok tulajdonosai is kénytelenek, hogy munkaerejük eladása útján egészítsék ki jövedelmüket, különösen azért hogy a magas adókat elő tudják teremteni.” Ha kissé talán túlzottan is, de aránylag jól érzékelteti a fenti megállapítás a nehéz helyzetet. A világháború tovább súlyosbította a helyzetet, ezért vált a Nemzeti Tanácsoknak is központi feladattá a munkabérek rendezése. (Folytatjuk) Dr. Lovász György Barátsági-est a KISZ-táborban Két szovjet és két vietnami fiatal látogatott el szerdán Békéscsabára. Képünkön Tran Hong Quan és Dinh Hoang Thang a magyar fiatalok társaságában. (Fptó: Bódis Miklós) Rejtvény-tavasz, 69 S. rejtvényünk Hamburger Jenő, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa volt. Az első világháború idején az SzDP baloldali ellenzékéhez tartozott. 1919 márciusában az egyesült párt egyik tit- ára, a tanácskormány egyik földművelési népbiztosa. Kérdés: a Tanácsköztársaság megdöntése után hová emigrált először? Rejtvény tavasz, 69 1969. március 21.
