Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-03 / 51. szám

IM. mfirdm 2. 7 Vasárnap Régi mesterségek nyoméban Az idegen, aki kéretlenül zöty- tyenti be a rézkilincses műhely­ajtót, különös világot talál itt. Felszínesen bazárnak ítélhetné a sok holmitól tágasságában is szűk szobát. Szék csaik egy van. Azt is bőrök, szerszámok foglalják eL, mígnem egy határozott mozdulattól végre üres lesz. Akár le is lehet­ne ülni, ha nem lenne olyan hi­deg a szoba. A kinti telet itt bent a falak hűvéssége idézi, s csak a szanaszét heverő, színes bőrdara­bok lopnak némi vidámságot a szíjgyártóműhelybe. A műhely gazdája, Pfapp István idős ember. Hetvenhárom éves Békéscsabán lakik. Nap mint nap bejár a Petőfi utcai kis mű­helybe, s amíg világos van, dol­gozik. Jó szemű, biztos kezű em­bert kívánó mesterség a szíj gyár­tás. — Villanynál már nehezen megy. Gyengül a szemem. Azelőtt nem érdekelt a világítás ... De most ihár eljárt felettem az idő. És a szakma fölött is. Csabán négy éve nem szabadult fel' szíj­gyártó tanuló. Meghalt már ez a mesterség ... Elfogytak a lovak. Pfapp Istvánt 1909-ben adták inasnak Csiszka Jánoshoz Gyu­lára. Szegénygyerek volt és ami­kor négy évvel később felszaba­dult, egy pár cipőt kapott, meg egy öltözet ruhát és szakmát, biztos megélhetést. A világhábo­rú alatt az újpesti Wolfner gyár­ban dolgozott, 600 másik szí jgyár- tóval együtt. A húszas évek ele­jén jött Csabára, azóta itt él. — Amikor kiváltottam az ipart, akkor még csak három szíj­gyártó volt itt. Aztán egyre többen lettek. Maröttya Pál, Staszenka Elek, Moldoványi István, Csisz­ka Antal... Volt munkánk bő­dben. A sók jószág, ló meg mi­egyéb biztos megélhetést adott. Olyan lószerszámokat csináltunk, hogy nem volt közöttük még két egyforma sem... Mindegyik mes­ter megismerte a saját munkáját. Élvezet volt nézni, amikor lako­Lovaglóülésben a varrószéken. (Fotó: Demény) dalomkor a sok kocsi ment egy­más után,.a- lovak szíj-istrángos hámban, sárga francia szárral parádéztak. A lópatkó hányta a szikrát, a sok ember meg csak nézte... És sók fiaker is volt. Oda is kellett a szíjgyártó ... Persze, télen in­Lánc- és hótalpas „motorkerékpár” kább karikást fontunk. Négyágút, meg nyolcasat. Kinek melyik tet­szett. Nyáron aztán eladtuk. Ketten-hámnan összefogtunk, fu­varost fogadtunk és jártuk a vá­sárokat. Emlékszem, Csabán is nagy vásárok voltak. Árultunk kulacsot is. Csikóbőrből csinál­tuk, ahogy azt a nóta mondja. Most már az sem kell Legfeljebb külföldre visznek belőle. A fehér hajú, idős szíjgyártót régi idők kétszeresen is emlékez­tetik; ifjúságára és mesterségé­nek virágzására. Nosztalgiával emlegeti a múltat. Bocsássuk meg neki. Mert mi is jut neki most? A hajdani diszes lószerszá­mok ügyes kezű mestere ma fes- lett aktatáskákat javít. Rézzel ki­vert, széles nadrágszíjat készít a farmemadrágós fiúk derekára és ostort, de már az sem olyan dí­szes, mint azelőtt... A falba, bútorba, mindenbe be­itta magát a bőr és a fekete fes­ték szaga. Még a szíjgyártó mester ség speciális szerszámai is bőr- szagúak. A bejáratnál, mindjárt az üvegajtó mellett áll a nélkü­lözhetetlen varrószék. Ebbe fogja be a mester a megmunkálandó bőrt. Körben a falakon borotva- éles görbe kések, varróárak és egy különös, furcsa szerszám: a szabó-gépkés. A műhelyt hosz- szában csaknem betölti a tenyér­nyi vastag, szurkossá feketedett szabó-deszka. Ezen vágta, szabta ki az anyagból a szíjat, a hám­nak való bőrt. De hol van már az a kiállításra készített fekete csa- tos, zöld pillangós fehér lószer­szám, amellyel aranyérmet nyert? Igaz a rangot adó aranyérem ké­sőbb elveszett. Azóta is sajnálja. A letűnőben levő szíjgyártó­mesterség emlegetése ne látsszon időszerűtlennek, hiszen a múlt kézműiparának felelevenítése nagy hagyományú megyénkben mindig is aktuális lesz Így van ezzel Pfapp István bácsi is. Ha tapasztalatait nem is adhatja át a fiataloknak, szeretné átmente­ni egy élet értelmét adó mester­ségének titkait, szerszámait egy modernebb kor múzeumaiba. Brackó István Mi történik egy óra alatt a világon? Ez a motorkerékpárhoz ha­sonló jármű nem gyorsaságá­val tűnik ki, hiszen sebessége mindössze 30 km/óra, hanem kiváló terepjáróképességével. Hátulsó lánctalpas futóművé­vel még a tükörsima jégen is biztonsággal halad, miközben az elülső, jól rugózott hótalpak eliordításával kormányozható. Nyergében két ember számára van hely, a csomagok az ülés mögött és alatt helyezhetők el. Katonai célú alkalmazása mel­lett a köznapi életben is szíve­sen fogadják ezt a szovjet jár­művet, különösen posta- és se­gélyszolgálati feladatok ellátá­sára. (MTI Külföldi Képszolgálat) A statisztikusok nagy feladatot tűztek ká maguk elé, amikor az elérhető adatok alapján meg akarták állapítani, mi minden történik a világon egy óra alatt. Bár az adatok csak a civilizált or­szágokra és területekre vonatkoz­nak, egyes esetekben mégis meg­lepő számokat kaptak. Kiderül, hogy a világon egy óra alatt 5440 csecsemő születik, s ezzel szemben 4630-an halnak meg, további 1200 házasságot kötnek meg és 85-öt bontanak fel; 99 600 tonna cukrot gyártanak, 17 600 tonna dohányt; dolgoznak fel, s 1,5 millió dollár értékű dohány­árut szívnak el, 1,5 millió liter bort, s körülbelül ugyanennyi sört, továbbá 50 millió csésze kávét isznak meg; végezetül, a világ lakossága egy óra alatt 3,6 millió tonna húst és 2,4 millió tojást fogyaszt el. Hedda Gabler Ibsen-bemutató a színházban Ibsennel találkozni mindig élmény, s ma, amikor egyre többet játsszák színházaink, ezzel a közönség igényét teljesitik. A péntek esti békéscsabai Ibsen-bemutató, a Hedda Gabler, a nagy norvég drámaíró méltó idézése volt. A bemutató közönsége érdekes és el­gondolkoztató előadást láthatott. A Hedda Gabiért Vass Károly rendezte, a díszlettervező Suki Antal, jelmezeinek tervezője pedig Vágvölgyi Ilona volt. Képeink az előadás három jelenetét mutatják be. EHert I,övbőr? a végzetes éjszaka után. (Elvstedné: Kofompay Vali, Hedda: Stefanik Irén és Lövborg: Tolnai Miklós.) Brack asszesszor Eilert Lövborg halálának minden részletét ismeri. (Hedda: Stefanik Irén, Brack: Szoboszlai Sándor.) Tesman, Hedda férje rádöbben az iszonyú valóságra. (Elvsted­né: Korompay Vall, Tesman: Simon Géza.) (Demény Gyula felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents