Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ÖREGEK ÉS A NÉPMŰVELÉS Most is fülemben ran egyik /falusi művelődési otthon igazgatójának és a gazdag helyi tsz főkönyvelőjének párbeszéde; — Adhatnátok kétezer forintot meg két szekér fát az öregek szobájának fönntartásához — igy az igazgató. — Jó ló kétszer húz — felelt a főkönyvelő. — Nem elég, hogy adtunk a kultúrházra, most ezt az öregfoglalkoztatást is kitaláltátok a zsebünkre. Ma sem tudom, adott-e segítséget a tsz az öregek körében végzendő népművelő munkához vagy sem. A nézetek e rövid összecsapása azonban emlékezetes számomra. Egyszerre juttat eszembe valami jót és keserűt is. Jó, hogy mind több falusi népművelő ismeri föl, fontos teendők várnak rájuk a nyugdíjas korú öregek érdekében. De nem kevés az olyan ember séma falusi irányító posztokon, aki úgy vélekedik: régen is megvoltak az öregek úgy, hogy pipázgattak, jó időben kiültek a ház elérőinek gondot és még inkább költséget csinálni abból, hogy az öregek eltőlt- sék valahogy az időt., múlik az magától is. Nos, az utóbbi dolognak van egy erkölcsi és van egy tulajdonjogi része is. Az erkölcsi; Ha mindenben természetesnek tartjuk, hogy túlléptünk a tegnapon (kármentős kocsma helyett étterem; krejzleráj helyett nagy választékú bolt; gé- meskút helyett hidrogló- bus; apostolok lova helyett autóbusz stb.), miért éppen az öregekkel való bánásmód maradna a régi? A tulajdonjogi: A község művelődési eszközeinek, intézményeinek nemcsak néhány korosztályt kell szolgálniuk. A hetven esztendős nyugalmazott tsz-kocsisnak legalább annyi — ha nem sokkal több része van abban, hogy a faluban ma művelődési ház van, mint annak a tizennyolc éves legénynek, aki legszívesebben egyetlen táncteremnek látná as egész épületet Társadalmunk nem nagylelkűségéről tesz tanúságot, amikor idős honfitársaink művelődési igényeinek kielégítésére törekszik, hanem alkotmányában vállalt kötelezettségének tesz eleget Több száz öregek klubja működik már falun. Ezek a klubok általában sikerrel segítik át tagjaikat életük egy kritikus szakaszán. Mert ki tagadhatná, a nyugdíjba lépés egy kicsit azzal is együttjár, hogy a napi munkából kivált ember elvesző a világhoz fűződő kapcsolatainak egy részét Van, aki fölöslegesnek érzi magát Hirtelen megváltozik az életritmusa, többet foglalkoztatják a betegségek és így tovább. A nyugdíjas korúak nagy része ilyenkor a szokásosnál több tapintatot, figyelmet, gondoskodást érdemel és igényel környezetétől. Ezért volt helyes és jó dolog, hogy a múlt év végén a Népművelési Intézet Felnőttnevelési Osztályának kezdeményezésére kétnapos értekezletre hívták össze a nyugdíjasklubok legtapasztaltabb vezetőit. E találkozó rendezője és több részvevő igen jól fogalmazta meg az ilyen klubok másodlagos hasznát is: Hatással lehetnek a jövő generációra, a fiatalok pályaválasztására, a családon belüli harmónia biztosítására is.-" Természetesen, ha minden községben működne egy nyugdíjasok klubja, mégpedig a legokosabb, leghasznosabb programmal — az sem oldhatna meg minden ilyennemű népművelési gondol Tudok egy iah»! könyvtárosról — magányos pedagógusnő, aki szemérmesen tiltakozott nevének közlése ellen — 6 hetenként kétszer egy-egy órát fölolvas tíz-tizenöt öregnek egyelőre a Toldiból. Szeretettel és türelemmel végzi ezt a munkát — Én nem, de Arany János csak meghódítja valamelyiküket az olvasásnak. Tudok olyan termelőszövetkezetről, ahol évente többször rendeznek műsorral egybekötött „öregek napját” s ilyenkor a vacsorát a tsz elnöke és a vezetőség tagjai személyesen szolgálják föl a nyugdíjasoknak, példázván ezzel, hogy aki vezet, az nálunk szolgál is. Az öregekkel való foglalkozás nem tehertétel a magyar művelődésügyön, hanem e fontos tevékenység természetes része. Ám az, amit minderről pozitív értelemben elmondtam, — csak első helyes lépésként fogható föl. Falvainkban sok még a magányos öreg. Sok a „társadalmon kívüliség” lelkiállapotát szenvedő nyugdíjas. Sok az, akinek minden lelki és gazdasági oka megvan arra, hogy „elhanyagoltnak” érezze magát. Becsületünk és jővőnk rajta, hogy mindennap hevesebb legyen -az ilyen gondokkal küszködő megöregedett honfitársunk. S hogy ez igy történjék, az nem kis mértékben a falusi népművelőkön múlik. Szlotta András Nagyapára olvas Bajor Nagy Ernő Forradalomról — forradalomra Grafikai kiállítás a Tanácsköztársaság történetéből Lassan kezdetét veszi a Magyar Tanácsköztársaság 30. évfordulójának ünnepségsorozata. A fővárosi Csók István Galéria helyiségeiben 40 fővárosi és vidéki művész 120 mozgalmi tárgyú rézkarcát állították ki, mintegy bizonyságául annak, hogy mai képzőművészeink követve az 1919-es nagy elődöket, Be- rény Róbertét, Bird Mihályt, Poor Bertalant, Uitz Bélát és másokat, megörökítik a magyar munkás- mozgalom nagy harcait. A szocialista forradalmat Magyarországon a munkás- mozgalom küzdelmes évtizedei készítették elő. A Kommunista Párt áíh a proletariátus élén, amikor 1919. március 21-én győzött a proletárdiktatúra. Ez a párt vezette tovább a harcot akkor is, amikor a Tanácsköztársaságot az imperialista túlerő leteperte és vezette a harcot a fasizmus 2S évének súlyos megpróbáltatása idején, míg a felszabadulással létrejöttek a néphatalom újbóli kivívásának lehetőségei. Ez a nagyszerű küzdelem volt az, amely magával ragadta képzőművészeinket Kiállításuk az 1890-es első május 1-i munkásünneptől az őszirózsás Forradalomig, a Tanácsköztársaságtól a fel- szabadulásig terjedő időszak kiemelkedő eseményeit tárja a néző elé, A kiállított művek egytől egyig arról tanúskodnak, hogy a ma művészének is van mondanivalója a ma emberének a munkásmozgalom nagyszerű küzdelmeinek egy-egy mozzanatáról. A kiállítók különböző stílusirányzatot képviselnek, mégis egységbe foglalja őket a szándék azonossága: a magyar munkásmozgalom hősi múltjának ihletett ábrázolása. Az ünnepi bemutatón olyan kitűnő művészek szerepelnek, mint: Bálványos Huba, Czinke Ferenc, Ék Sándor, Gacs Gábor, Hintz Gyula, Raszter Károly, Stettner Béla, Würtz Ádám és mások, akik szuggesztív erőt sugárzó műveikkel értékes szolgálatot tettek a magyar munkásmozgalom ügyének. b. 200 éve született Kármán József, a magyar felvilágosodás nagy egyénisége A magyar felvilágosodás irodalmának egyik legvonzóbb és legérdekesebb személyisége, Kármán József 200 évvel ezelőtt született Már mint pesti jogász kapcsolatba került a megújuló magyar irodalommal és a felvilágosodás eszméinek legfogékonyabb képviselőivel. Ráday Pál baráti köréhez tartozik. Innen kerül 1788-ban Bécsbe, ahol európai látókörre, filozófiai és irodalmi műveltségre neveli önmagát. Bécshez fűződik rejtélyes életének nagy kalandja, ismerkedése és szerelme Markovics Miklósné- val. A grófnőhöz intézett levelei már jelzik, hogy Kármán íróként is a legkülön- bék közé sorolható. Pestre való visszatérése után baráti kapcsolatba kerül irodalompártoló főúri családokkal. Mindenekelőtt Belez- nay Miklós özvegyének, báró Podmaniczky Annának házában nyílik alkalma találkozni a kor nevezetesebb íróival, tudósaival. Itt születik az Uránia című folyóirat kiadásának terve is. Ez aot orgánum, amelynek sajtótörténeti és irodalomtörténeti jelentősége egyaránt nagy, kiemelkedően fontos dokumentuma a XVIII. század végi magyar szellemi életnek. SChédius Lajos pesti egyetemi tanár és Pajor Gáspár orvosnövendék társaságában szerkesztette, valójában azonban Kármán volt a hangadó. Írásaival- is elsősorban ő fémjelezte a folyóiratot 1795-ben, letartóztatástól félve, elutazott Pestről. Máig nem tisztázott körülmények között halt meg a ja- kobinizmus gyanújába valószínűleg nem is alaptalanra kevert író. Szerkesztői munkássága mellett egy regénye és tanulmánya teszi méltóvá a késői megemlékezésre. Kármánnak meggyőződése volt, hogy a magyar irodalom és nyelv fejlődését elsősorban eredeti művek gyorsíthatják. Fanny hagyományai című regénye a magyar szentimentaliz- mus legjobb alkotása. Fő művében a feudális környezet tompaságát, érzéketlenségét elviselni képtelen fiatal lány szenvedését és halálát írta meg. A Fanny hagyományai állja az idő próbáját Színpadi változatát néhány évvel ezelőtt a Katona József Színház mutatta be, szép sikerrel. Legfontosabb eszméit Kármán A nemzet csinoso- dása című tanulmányban, az Uránia harmadik kötetében fejtette ki. A magyar tudomány és irodalom szegényességének okait kutatva, arra a meggyőződésre jutott, hogy elmaradottságunknak fő oka a feudahamus, a társadalom korszerűtlen rendje, középkori berendezkedése. Ha lépést kívánunk tartani Európa nemzeteivel hirdette Kármán, szét kell tömi a béklyókat, a feudalizmus bilincseit, amelyek gúzsba kötik a tehetséget. Egyéb írásaiban is ezeket az eszméket fejtegeti, népszerűsíti. Urániája a XVIII. század végi magyar polgárosodás programját adja, s példákkal is segíti a csino- sodást, a társasági élet fejlődését, a nyelv, irodalom és tudomány ápolását Érdekes folyóirat ez, amelyben a kor nagy kérdéseit ismertető tanulmányok szomszédságában divatrajzok, rejtvények, játékleírások találhatók. Kármán elsősorban a hölgyolvasókat kívánta megnyerni és szórakoztatni. Ügy érezte: ha a lányok és asszonyok felkarolják a nemzeti kultúra ügyét könnyebben csatát nyerhet a magyar irodalom és a magyar felvilágosodás. Ez a meggyőződés teszi ma is érdekes, vonzó olvasmánnyá az Urániát, s ez ajánlja figyelműnkbe halálának 200. évfordulóján Kármán József regényét szatirikus rajzait drámatöredékét és leveleit &
