Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
Pardi Anna: Egy öregasszony portréjához Hiába fogódzik árkok széleibe növénybe, illatba, szavakba, emberbe hiába Jár csönd cipőben, feileg lepedőben fáradt mitoszokba gyöngyház esendőén hiába az erőtlen, zavart litániák nyugalom temploma, Jézus, Szűz Máriák hiába békesség az Utolsó Vacsora ha a kert, a napfény suhanva száll tova hiába rendszer a meglazult jelenlét, ha kell a cselekvés annak, aki él hiába családja, hőskora, múltja, lényege is másé már, a jövőt mutatja hiába, a halálba nem lehet belenyugodni soha. Kovács Lajos: UTAK Kollégák, gyönyörű elsők, Kik azt gondoljátok Nem élitek a hideg Viharsarkot, Gyertek stoppolni két Város Között, Órákig toporogva '... Mert nem cserélnék Veletek lötyögtök csoda-emberek kontúrjain. De Itt Is Nap van. Szinkron szerelem — elcserélhetetlen — Ti tehetséges élők Keményen vivők Méltó tornyok Most Skodátokra intek S nem lassító jég-szemeteken Gyalogolok tizenöt kilométert ' Olvadó Hófákon Bimbós Tavaszban ébredek Hol az ntak —i Testvéreim, közöset akarók — Metszik egymást Rákos Sándor: NAPLÓTÖREDÉK Rigók szavára ébredek, suhogó záporokban ázom. Homlokomon kel föl a nap, lobog három cserép virágom. Vihar ha jön, esőszagú szél ujja koccan az ablakdeszkán, hördül a mennydörgés a kertben, akár a megsebzett oroszlán. Ha meg hirtelen kiderül, súlyosan hajlik meg az ággal a gyantás csönd s már újra harsan a sebezhetetlen madárdal. Hegyi magányom rés télén s mégis szellős, mint az ég sátra: csak mosolygásom hunyorog felhőközelből a világra. Hegedűs László: Csendélet egy italboltban Tűnődve szivárog, méláz a csap és testes kávéfőző szörtyög lassan, mosolyával a kövér nő lecsap s pókháló úszik szennyszínű magasban. Tócsában áll pulton a sör, a hab, méri egy férfi mogorván, unottan, füst felhoz, a poros égő a nap, gyors pincér előtt az ajtó kipattan. Ott benn a menny: asztal vár és zene. Er itt egyszerűbb lelkek édene, topoghatsz sör és bor nyálkás sarában. Érdes szitok, fölcsattanó beszéd hirdeti az ünnep dicséretét a gyengén dülöng egy részeg egymagában. A Tanácsköztársaság Békés megyéken, 1919 Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a megyei tanács támogatásával szép kiállítású könyv'jelent meg a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára. A tizenegy szerző vállalkozásának nagyságát, a munka komolyságát már a vaskos kötet külső formája is elárulja az első pillantásra. De érdeklődésünket az előszó még inkább felkelti: „A munkát úttörő jellegűnek kell tekinteni, mert először próbálkozik meg, a korszerű marxista tudományosság eszközeivel felvértezve, a Tanácsköztársaság megyénkben történetének monografikus összefoglalásával.” — írja Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára. Mennyiben sikerült a kötetnek ezt a célkitűzést megvalósítania? A munkaközösségek által írott monográfiáknak két nagy buktatója van: az egyik, hogy bármilyen gondos szerkesztői munka előzze is meg, a gondolatmenet gyakran mégsem egységes, törésmentes, az egyes tanulmányok túlságosan zártak, s nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz; a másik, hogy nagyobb munkatársi gárda esetén nehéz egységes színvonalat biztosítani, különösen vidéken, ahol az azonos korral foglalkozó szakemberek száma nem olyan nagy, mint a budapesti intézetekben, s sokszor más szakterületről kell alkalmi vállalkozót szerezni. A Békés megyei kötet mindkét buktatót sikerrel elkerüli. A munkaközösségek említett két fogyatékosságából erényt csinál. Haszonnal kamatoztatja a tizenegy kutató különböző irányú érdeklődését, módszereit Ez mindenek előtt Szabó Ferenc érdeme, aki átgondolt és lényegre törő szerkesztői elveit erős kézzel érvényesítette. A kötet — eltekintve a szerzők itt- ott szembetűnő stiláris sajátosságaitól — úgyszólván egyetlen szerző munkájának tűnik, a gondolatmenet annyira egységes, az egyes tanulmányok annyira nyitottak és élesen reagálnak az egymás által felvetett kérdésekre. Ez az egységesség nemcsak a szerkesztőt, hanem a munkaközösség tagjait is dicséri. A szoros együttműködés — amelynek formáiról a kötet egyik szerzőjétől értesültem is — eredményezte azt, hogy valamennyi tanulmány színvonalasan, jól oldja meg a rábízott feladatot, s így a kötet minden ponton kielégíti a tudományos igényeket. A más-más szakterületen dolgozó munkatársak, akik közül többen is most nyúltak első ízben legújabbkori történeti témához, saját szakterületükről (gazdaságföldrajz, néprajz) olyan új és értékes szempontokkal gazdagították a kötetet, amelyet egyet. len kizárólag történész szerző tisztán történeti módszerekkel dolgozva nem vett volna észre. A LEGFŐBB szerkesztési alapelv az, hogy a legszélesebb értelemben vett helytörténetet írjanak, valóban a Tanácsköztársaság Békés megyei sajátosságait ábrázolják, mennél szélesebb és egyben új anyag feltárásával. Éppen ezért eshetett a választás a gazdasági és társadalmi alapokat és előzményeket tárgyaló tanulmány esetében a földrajzkutató Becsei Józsefre, aki e kezdő fejezetben mindenkinél jobban a tájhoz, Békés megyéhez tudta kötni a terület gazdasági és társadalmi képét. Ez az első tanulmány — nem veszítve szem elől az országos tényezőket — elsősorban azt tekinti feladatának, hogy megrajzolja azokat a gazdasági és társadalmi ellentéteket, amelyek a XX. század elején jellemezték a megyét. Ezek az ellentétek sokszor csak lappangtak, nem rajzolódtak ki világosan, s csak a háború, majd a két forradalom tette nyilvánvalóvá ezeket. Éppen ezek a helyi, a háború előtt 1891-hez képest kevésbé megmutatkozó gazdasági és társadalmi ellentétek aktivizálták a társadalom különböző rétegeit és adták meg a forradalmak Békés megyei sajátosságait. Ez az önmagában is kitűnő tanulmány egyben az egész kötet alapja, foglalata, az itt felvázolt kérdésekre adják meg a választ a későbbi tanulmányok, s a szerkesztés biztos vonalvezetése következtében ebből a — mondhatnánk — „drámai alapállásból” bontakozik ki az egész kötet, amely az itt megrajzolt erők aktivizálódásának története, egészen a nyílt fegyveres harcig. G. Vass István tanulmánya a forradalmi helyzet kialakulásával, a két forradalom mozgalmi és ideológiai előzményeivel foglalkozik. Jó felkészültséggel mutatja ki a forradalmi helyzet kibontakozását a helyi viszonyokból, a helyi munkásmozgalomból, s jut el egészen a nemzetközi hatásokig, A tanulmánynak nagy erénye a viharsarki agrárszocialista mozgalmak örökségének reális értékelése is a forradalmak szempontjából. E KÉT TANULMÁNYBÓL kiderül, hogy Békés megye — bár forradalmi múlttal rendelkezett, bár a forradalmi erők a háború hatására aktivizálódtak, s a helyi viszonyokban is benne rejlett az az ellentétsor, amely forradalomhoz vezethetett — önmagában ekkor még nem juthatott volna el a forradalomig. Ehhez a budapesti munkásság megmozdulása, példájának erjesztő hatása volt szükséges. Ez a megállapítás túlnő a helytörténeti jelentőségen, s olyan adalék forradalmaink történetéhez, amely sok országos eseményt, a forradalom egész jellegét több vonatkozásban is érthetőbbé teszi. Fancsovits György első tanulmánya a polgári demokratikus forradalom Békés megyei sajátosságait elemezve szorosan kötődik a két első dolgozathoz. Nagy anyagismerettel, biztos Ítélőképességgel mutat rá, hogy a polgári demokratikus forradalom mennyiben függ össze a régi agrármozgalmi hagyományokkal (a paraszti osztályharc kiéleződése, a földmunkásszervezetek újjáéledése, a földosztás éles követelése révén), s mennyire megyei sajátosságú éppen ezért Ez az erős kötődés egyben részint korlátot is jelent, s a polgári forradalom holtpontra jutásához, agrárszocialista szinten való megrekedéséhez vezet, másrészt viszont magasabb szintű elemeket hordoz. A jó drámai szerkesztés vonalát követve itt illeszkedik be a kötetbe Molnár Fálné tanulmánya, amely éppen e holtpontról való elmozdulás feltételeivel, mindenekelőtt a KMP szerepével, Békés megyei sajátosságaival foglalkozik. A tanulmányból kiderül, hogy éppen a korábban oly erős agrárpártok (Várftonyi- párt, Mezőfi-párt), a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek összefonódása, sajátos Békés megyei helyzetet teremtve, a forradalmi lendület akadályaivá vált. A későbbi pártegyesülés során ezek bizonyos ideológiai tisztázatlanságot eredményeztek, s a forradalomban annyira lényeges pártvezetés ütőképességét csökkentették. A KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEK mellett kitűnik, hogy az országos és helyi pártvezetés határozatlansága a Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt hozott némely intézkedésekre is rányomta a bélyegét Fancsovits György másik tanulmánya a Tanácsköztársaság megyei sajátosságait elemezve, éppen a Molnár Pálné által megfogalmazott, de elsősorban a pártra vonatkozó megállapításokat vizsgálja meg, most már az események és intézkedések tükrében. A választások jellege, a megválasztottak 06ztályeredete, valamint a földkérdés megoldatlansága a vezetés helyenkénti bizonytalanságát és a Békés megyei társadalmi sajátosságokat egyaránt kifejezi. Igen jellemző, hogy a forradalmaknak ebben az időszakában milyen sokrétűen éleződtek ki a parasztságon belüli társadalmi ellentétek, milyen paraszti rétegek kerültek egymással szembe. Lovász György a Tanácsköztársaság szociálpolitikai, Gácsér József pedig a kulturális intézkedéseivel foglalkozva egy-egy területen igazolja Fancsovits György megállapításait, s mutat rá arra, hogy milyen nagyszerű Intézkedések és tervek születtek e rövid idő alatt, s ezek mennyiben fedték a lakosság törekvéseit Szabó Ferenc tanulmánya a Vörös Hadsereg toborzásával és harcaival foglalkozik Békés megyében, illetve a megyén kívül, követve az elsősorban békésiekből toborzott 6. hadosztály harcait Rámutat arra, hogy e rövid idő alatt a proletárforradalom iránti hűségét a békési nép nem annyira a gazdasági és kulturális alkotásaival tudta kifejezni, mint azzal, hogy fegyvert fogott érte. Az 50. évforduló ünnepi hangulatához is méltó szerkesztői megoldás, hogy nem a fehérterror keserű emlékeivel, a megtorlásokkal zárul le a megye egészét érintő tanulmányok sora, hanem azzal, hogy hogyan él a Tanácsköztársaság a megye lakosainak emlékezetében. Hogy ebből nem egy emlék-montázs, hanem egy igen komoly elvi tanulmány született, azt Szilágyi Miklós nagy felkészültségének és néprajzi szemléletének köszönhetjük. Ez a cikk egyéb szempontból is figyelmet érdemek A MEGYEI ESEMÉNYEKRŐL tett megállapításokat igazolja községi vonatkozásban a három utolsó dolgozat, amelyben Takács László Battonya, Irányi István Mezőberény, Leiner Gyula Vésztő község eseményeit dolgozta fel a kötethez méltó, azonos felépítésű tanulmányban. A kötetet a Békés megyei vöröskatonák névsora zárja le. E rövid ismertetés csak a leglényegesebb pontokra térhetett ki. Bíráló megjegyzésként csak annyit említenénk, hogy nem ártott volna egy összegező tanulmány, amely a kötetet nem. csak lezártabbá tehette volna, de az országos események egészébe még jobban beilleszthette volna az anyagot. S ha már három községet egyedileg is feldolgoztak, ezeket úgy is kiválaszthatták volna, hogy a Becsei József tanulmányában megállapított típusokat, az eltérő forradalmi utakat jobban kifejezzék. Kérdés persze, hogy ezt a forrásanyag lehetővé tette volna- e? Mindent egybevéve úgy véljük, hogy forradalmaink irodalmának sora igen jelentős, országosan is figyelmet érdemlő munkával bővült, s a békési történészek kitűnő munkát végeztek. Szabó László muzeológus
