Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

1069. március 1. 2 Szombat Ellenforradalmi szervezkedést lepleztek le Brazaville-i Kongóban A Kongói Nemzeti Forradalmi Tanács pénteki ülésén bejelentet­ték, hogy a közelmúltban két na­gyobb ellenforradalmi szerveze­tet göngyölítettek fel' Az említett szervezetekkel nyilvánvalóan kapcsolatban álló Felix Mouza- bakany belügyminiszter a fele­lősségre vonás elől megszökött, de később sikerült kézre keríteni. Az események miatt a nemzeti forradalmi tanács azonnali ha­tállyal elrendelte a hadsereg; a rendőrség és a csendöx-ség egyet­len. úgynevezett forradalmi biz­tonsági szervbe való tömörítését. Nixon Párizsba érkezett Párizs Nixon amerikai elnök pénteken néhány perccel 14 óra előtt meg­érkezett Párizsba. Az Orly-i repü­lőtéren De Gaulle tábornok és Couve de Murville miniszterelnök fogadta. Nixon egyhetes európai utazásának Párizs az utolsó poli­tikai állomása, noha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pál pá­pával folytat megbeszélést, mielőtt hazaindul Washingtonba Hírügy­nökségi jelentések megjegyzik, ez az első alkalom 1961 óta, hogy amerikai elnök Párizsba látogat. Már a repülőtérre való megér­kezésekor elhangzott üdvözlőbe­Folytatódik a DNFF offenzívája Saigon közelében népfelkelés tört ki Saigon i maszpontokiat. A Da Nang-i bázis- Hatalmas pergőtűzzel és rakéta- ra becsapódó 122 milliméteres támadásokkal folytatódott pénte- í szovjet gyártmányú rakéták fel­ken a DNFF harcoló alakulatainak immáron hatodik napja tartó kora tavaszi offenzívája. A DNFF legújabb hadijelenté­seiben beszámolt arról, hogy az általános támadás-sorozat közben felszabadították a pacifikációs program keretében létesített szá­mos úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél-Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon közelében, sok helységben népfelkelés tört ki. A falusiak lel­kesen fogadták a hazafiak előre­nyomuló osztagait és menetoszlo­pait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támogatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések sze­rint az offenzáva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati övezetében rakéta- és nehézgránát támadásokat indított az amerikai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlós kormány támaszpontjai ellen. Különöskép­pen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriás-tá­robbantottak egy amerikai hadi- anyagraktárt. A robbanás — mint az AFP tudósítója jelentette — megreszkettette szinte az egész várost. Az amerikai szóvivők a későbbi sajtótájékoztatón annyit elismertek, hogy az amerikai hadi_ tengerészet három hajója, amely a támaszpont-város kikötőjében horgonyzott, súlyosan megrongá­lódott. A Saigontól 30 kilométer­nyire kiépített Long Binh-i tá­maszpontra ugyancsak rakéták zá­poroztak. Long Binh az offenziva kezdete óta ostromlott várossá változott (MTI) szedek is megadták Nixon ameri­kai elnök párizsi tárgyalásainak alaphangját. Sem De Gaulle tá­bornok, sem az amerikai elnök nem tett említést a közelmúlt vi­szályaira. Hanem mindketten a két ország évszázados régi barát­ságát és az egymás iránti szemé­lyes megbeszélést hangoztatták. De Gaulle tábornok rövid be­szédében kifejezte azt a reményét, hogy az amerikai elnök itt-tartóz- kodása során megismeri a francia álláspontot és megismerteti saját véleményét a legfontosabb kérdé­sekben. A francia elnök végül sze­mélyesen üdvözöl© Richard Ni- xont, akihez — mint mondotta — személyes kipróbált barátság fűzi. Nixon elnök az Egyesült Álla­mok legrégibb barátjának és leg­régibb szövetségesének nevezte Franciaországot. Azért jött — mondotta —, hogy együtt keressék annak módjait: hogyan lehetne ezt a barátságot és szövetséget foly­tatni s milyen lépéseket tehet a két ország együttesen a világ előtt álló kérdések megoldásában. De Gaulle tábornokhoz fordulva kijelentet­te, hogy megragadja az alkalmat, hogy kikérje véleményét és taná csát abban, miképpen oldhatják meg az Egyesült Államok előtt álló és a világot megosztó problé­mákat. A beszédek elhangzása után a két elnök De Gaulle tábor­nok gépkocsiján a Quai d’ Orsay ra hajtatott, ahol Nixon elnök szállása van párizsi tartózkodása idején. A nyugat-berlini helyzet változatlan Bonn Polgár Dénes, az MTI tudósí­tója jelenti: Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtó­Tárgyalás a cseh és a szlovák kormány küldöttségei közölt Pozsony Csütörtökön Pozsonyban tár­gyalások folytak a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocia­lista Köztársaság kormányának küldöttségei között. A tárgyalá­sokon a legfontosabb témát, a szocialista vállalati törvény ki­dolgozásával kapcsolatos problé­mák képezték. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a jövőben Is nagy figyelmet for­dít a gazdasági reform fejleszté­sére. A két delegáció vélemény­Ujabb botrány a BBC-nél London A BBC igazgatósága hivatalo­san bocsánatot kért Wilsontól, mert a televízió harmincéves ri­portere, David Dimbleby a Nlxon-látogatás idején „rendkí­vül könnyed hangon” kommen­tálta a protokolleseményeket. Dimbleby rögtönzött kísérő­szövegének néhány gyöngyszeme megérdemli, hogy szó szerint idézzük; — Éljenzés nincs. Az emberek­nek tulajdonképpen fogalmak sincs arról, miféle ember ez (Nixon). De különben sem hevíti őket valami túlzott Izgalom. — Amint látjuk, Wilson min­dent megtesz, hogy ellopja Nl- xontól a rivaldafényt és igyek­szik úgy helyezkedni, hogy min­denki rá figyeljen. — A tárgyalásokról mi, egy­szerű emberek úgysem fogunk megtudni semmit, mert Nixor és Wilson magas fizetésű sajté főnököket tart, akiknek az a fel­adata, hogv eltitkolják az igaz­ságot. (MTI) cserét folytatott azokról az intéz­kedésekről, amelyek az inflációs tendencia csökkentését célozzák. Megállapították, hogy a munka­bérek növekedése meghaladja azokat a méreteket, amelyeket a szövetségi kormány és a szak- szervezetek központi tanácsa kö­zött kötött egyezményben jóvá­hagytak. A tanácskozáson hangsúlyoz­ták, hogy el kell érni a fogyasz­tási cikkek importálásának foko­zását a KGST tagországaiból. Tá­mogatni kell továbbá azokat az iparágakat, amelyek bővíthetik a keményvaluta övezetbe irányuló áruexportot. (MTI) konferenciáján, kérdésekre vála­szolva kijelentette: minden amel­lett szól, hogy az elnökválasztó gyűlést Nyugat-Berlinben tartják meg. Az idő nagyon rövid — fűzte hozzá —, hogy e terven változtassanak. A technikai elő­készületek jellegét tekintve, már cius 2-a lenne az utolsó időpont, amikor még át lehetne helyezni az elnökválasztó gyűlést Nyugat Berlinből. Diehl kijelentette, Kiesinge: kancellár jelen pillanatban nen tervezi, Ijogy magához kérés» Carapkin szovjet nagykövetet. Eltemették Esküit Jeruzsálem Pénteken délelőtt Jeruzsálem­ben az ország nagy halottadnak temetőjében ünnepélyes külsősé­gek között eltemették Levi Es- kol miniszterelnököt. A ravatal­nál Sazar államfő vett búcsút az elhunyt miniszterelnöktől, majd a sírnál a parlament elnöke mon­dott búcsúbeszédet. Ülést tartott a IKSZ Központi Bizottsága Belgrad Belgrádban, Edvard Kardelj el­nökletével ülést tartott a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségé­nek Központi Bizottsága. A 13. plénum két legfontosabb napi­rendi pontja a IX. kongresszus­nak a bel-, illetve a külpoliti­kát felölelő két határozati javas­lata. A két javaslat címe: „Jugo­szlávia önigazgatáson alapuló szo­cialista fejlődése és a JKSZ fel­adatai”, illetve „A JKSZ harca az egyenjogú nemzetközi együttmű ködösért” a békéért és a szocia­lizmusért”. (MTI) RepBIfigépszerencsétlensíg áldozata lett az egyik NMO-parancsnok John S. Hughes amerikai ve- | /erőrnagy, a dél-európai külön­leges NATO-erők parancsnoka: csütörtök este, a milánói repülő­tér közelében repülőgépszeren­csétlenség áldozata lett. A tábor- I nők Milánóban szállt fel egy őr-1 naggyal és egy katonai szakértő­vel, hogy Livornóba utazzék, de a gép a repülőtér közelében le­zuhant. A katonai gép pilótája is meghalt, a két másik utast sú­lyos állapotban a milánói kór­házba szállították. (MTI) Elhunyt Naményí Géza A Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatala, a kormány titkársága, az MSZMP országházi bizottsága és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége mély megrendüléssel közli, hogy Naményi Géza elvtárs, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője február 28-án. élete 53. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése március í-én, kedden, 13 órakor lesz a Farkasréti temetőben, a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyen Naményi Géza elvtársat a Minisz­tertanács saját halottjának tekinti. * Naményi Géza 1916. szeptember 5-én született Miskolcon. A gim­náziumi érettségi letétele után a felső-magyarországi Reggeli Hír­lap szerkesztőségében dolgozott mint gyakomak. 1938-ban kitanul­ta a villanyszerelő szakmát, majd a felszabadulás után munkája mellett sikeresen elvégezte a Bu­dapesti Műszaki Egyetemet, ahol elekteromérnöki diplomát szerzett. 1945 óta volt tagja a pártnak. A felszabadulás után először a fel­vidéki Népszavánál, majd Miskol­con, az Észak-Magyarország szer­kesztőségében dolgozott különböző vezető beosztásokban. 1955 elejétől az Esti Budapest rovatvezetője, majd a szerkesztő bizottság tagja. Az ellenforradalom után részt vett a kormány Tájékoztatási Hivatalá­nak megszervezésében, rövid ideig az Esti Hírlap szerkesztő bizottsági tagja, ezután a Tájékoztatási Hiva­tal osztályvezetője, majd elnökhe­lyettese, 1959-től vezetője volt. Ki­emelkedő munkásságáért a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a Ma­gyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatával és a Munka Érdem­rend arany fokozatával tüntette ki. Pakisztáni pókerjátszma „NEM AKARUNK VÉRFÜR­DŐT, de nem félünk a vérfürdő­től sem” — mondta még a nagy pakisztáni tüntetéshullám kez­detén tavaly novemberben Bhut­to, Ajub Khan volt külügymi­nisztere, aki az utódlást akarja megszerezni. A 41 éves politikus, aki már 30 éves korában tagja volt Ajub Khan első kormányá­nak — lévén az ország egyik leg­gazdagabb családjának sarja — maga akarja learatni az általá­nos elégedetlenség termését és bár csak egyike az ellenzéki ve­zéreknek, (ha a legnépszerűbb is), kettőjük személyes harcára kívánja leegyszerűsíteni a politi­kai pókerjátszmát. Néha kísérteties a hasonlóság a tábornok-elnök és De Gaulle tavalyi válsága között. Kínálja a hasonlatot a hatalomra jutás azonossága és ugyanazon éve: 1958-ban jutott hatalomra Ajub Khan, miután az Iszkander Mir­za akkori elnök által elrendelt statáriális állapotot, mint főpa­rancsnok, három héten belül a maga hatalmának megteremté­sére használta fel. Természete­sen az említett hasonlóság főleg külpolitikai. Ajub Khan az el­múlt években lazította a nyugati hatalmakhoz fűződő szövetségi viszonyt; jele volt ennek a nyu­gati inspirációjú katonai töm­bökből való gyakorlati visszahú­zódása. Ezenkívül Pakisztán ja­vította viszonyát a Szovjetunió­val. A fontos állomás — 1966 ele­jén — Taskent volt, amikor Ajub Khan, Koszi gin közvetítésével, rendezte az előző őszi háborút Sasztri indiai miniszterelnökkel. Jóllehet, Pakisztán továbbra is komoly gazdasági kapcsolatokat tartott fenn Kínával, ez a vi­szony az utóbbi időben langyo­sabbá vált BHUTTO ELSŐSORBAN ezt a külpolitikai pozíciót támadja. A Taskent miatt lemondott kül­ügyminiszter „hajthatatlan” po­litikát követel a Pakiszánt Indi­ával immár két évtizede szem­beállító és az 1965-ös háborúhoz vezető, kasmírt kérdésben. Nyil­vánvalóan a szélsőséges naciona­lizmus meglovagolásának kísér­lete ez. Pakisztánban a másik politikai lehetőség a szélsősé­ges muzulmánság kihasználása. Bhutto ugyanis nehezen köthet bele Ajub Khan gazdaságpoliti­kájába, lévén az feltűnően ered­ményes. Pakisztán elérkezett a gabonaönellátás küszöbére, ami már önmagában is nagy jelentő­ségű és jellemző tény. Kétségte­len, hogy Ajub Khan alatt Pa­kisztán, a harmadik világ mér­céjével mérve, dinamikusan fej­lődött. Bhutto tehát a külpoliti­kai nacionalizmus mellett csak az ellenzék egészét irritáló rend­szerfelépítést használhatja még ki. AJUB KHAN rendszerének alapja ugyanis az úgynevezett bázisdemokrácia, amelyet a Times úgy minősített, hogy: „hullámtörőt állít az igazi népi érzelmek megnyilvánulásának”. Ez a hullámtörő — a 120 ezer elektor testületé, amely választ és ezáltal különleges, privilegi­zált helyet tölt be. Ezt a rend­szert, amely nemcsak a korrup­ció lehetőségének, hanem az el­lenzék kiszorításának is biztosí­téka, Ajub Khan ellenfelei évek óta hevesen támadják. Még 1964 végén, az akkori elnökválasztá­son az ellenzék közös jelöltet ál­lított Ajub ellenében: Fatima Dzsinah-ot, az államalapító het- venegynéhány éves nővérét. Ajub elektori testületé azonban biztosította az elnök újraválasz­tását (bár a hangulatra jellemző volt, hogy Ajub-nak a tervezett­nél hetekkel előbb egybe kellett hívnia az elektori testületet, oly gyorsan harapózott el — még a bázisdemokraták körében is — az ellenzéki agitáció). Az a kon­zervatív politikusokból álló, nyolc pártot tömörítő Demokra­ta Akcióbizottság, amely a múlt héten szóvivő útján felvette az érintkezést Ajub-bal, elsősorban ennek a közvetett választási rendszernek a közvetlenné téte­léért küzd, és akciói csupán pár­huzamosak Bhutto elgondolásai­val. És éppen ebben van Ajub utolsó lehetősége. Amikor a múlt héten bejelen­tette, hogy nem indul a jövő évi elnökválasztáson, az elnök ügye­sen megígérte, hogy tárgyalni kíván a választási mechanizmus megváltoztatásáról. Az ellenzék számára viszont feltételül szab­ta, hogy közösen kell elérniük a megegyezést, s ez tagadhatatla­nul legalábbis azt a lehetőséget biztosítja Ajub Khan-nak, hogy döntő beleszólása legyen a re­zsim-módosításba. Éppen ellen­feleinek megosztottságára épít­het, hiszen voltaképpen belpoli­tikai irányításmódszerei hozták létre az ellenzék nagyon is la­bilis egységét. NEM VÉLETLEN, hogy a töb­bi ellenzéki párttal szemben Bhutto és a kelet-pakisztáni Awami Liga vezére, Sheik Mu- jibur Rahman (aki annak az or­szágrésznek fokozott autonómiá­ját követeli) egyaránt elutasítot­ta az Ajub-bal való tárgyalást. Bhutto üdvözölte Ajub visszavo­nulási szándékát, kinyilvánítván saját ambícióját a hatalomra. Kérdés azonban, hogy a póker­játszma miként alakul azok után, hogy Ajub Khan — kár­tyanyelven szólva — újra kever­te a lapokat? Avar János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents