Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

1989. február 12. 3 Szerth. fl Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatóságának Jelentése a megye 19S8. évi gazdasági, szociális és kulturális helyzetéről (Folytatás az 1. oldalról) mintegy 1200 lakást viszont kü­lönböző okokból megszüntettek. A megyében épített lakások 30 százalékát állami erőből finan­szírozták. A magánerőből készült lakásoknak több mint kétharma­dát állami kölcsönből építették. 1968-ban tovább bővültek a la­kások közművesítésének feltéte­lei. A vízműkapacitást 9, a víz­vezetékhálózatot 13, a szolgálta­tott víz mennyiségét 17 száza­lékkal emelték. A vízhálózatba bekapcsolt lakások száma 15 szá­zalékkal, 7400-ra emelkedett 1968-ban jelentős csatornaépí­tés folyt a megyében. Az összes zárt csatornahálózat hossza az év végén 65 km volt; 18 km-rel hosszabb, mint egy évvel koráb­ban. A csatornahálózatnak há­romnegyede a négy városban van, ahol az év folyamán több mint 1700 lakást kapcsoltak be a hálózatba. 1968-ban az orvosellátottság a járóbetegellátásban javult, a fek­vőbetegellátásban romlott. Az év végén a megyében 561 orvos volt, 7-tel több, mint egy évvel koráb­ban. Az év folyamán 7 községben körzeti, illetve fogorvosi rendelőt adtak át rendeltetésének. Növe­kedett az ápolónők, ■ szülésznők, csecsemő- és gyermekgondozók száma is. Az év végén az óvodai férő­helyek száma valamivel megha­ladta a 10 000-et, s 2,6 százalék­kal volt több, mint 1967-ben. A szükségesnél jóval kevesebb óvo­dai férőhely van Orosházán, Bé­késcsabán és a békési járásban. Az 1968/69. tanévben mind az általános, mind a középiskolák­ban csökkent a tanulók száma, s ezáltal kedvezőbbé váltak az ok­tatás személyi és tárgyi feltéte­lei. Az általános iskolákban 55 200-an, a középiskolák nappali tagozatain 8800-an tanulnak. Az általános iskolák napközi ottho­nában csaknem 10 000 gyermek tanulását és étkezését biztosítják. 1968-ban a mozi- és színházi előadásokat az előző évinél ke­vesebben, a múzeumok rendez­vényeit azonban többen látogat­ták. Az év folyamán a televízió­előfizetők száma jelentősen (24.4 százalékkal) emelkedett. A* Ipar és az építőipar termelése Az új gazdaságirányítási rend­szer első évében a megye ipara tovább fejlődött. Az ipari terme­lés növekedésének üteme mér­séklődött ugyan, de az országos­nál gyorsabb volt. 1968-ban az állami ipar termelése 6,2, a szö­vetkezeti iparé 14.7 százalékkal meghaladta a megyében az előző évit. Az alapanyag-, illetve a terme­lőeszközt gyártó ágazatokat ma­gában foglaló nehézipar termelése 19 százalékkal emelkedett. Kü­lönösen a kőolajtermelő, az üveg­ipari és a gépipari ágazatok fej­lődtek. A könnyűiparban, ahol a piaci mechanizmus a legjobban érvé­nyesült, a termelés az előző évek átlagánál kisebb mértékben: 3 százalékkal nőtt. A választékbő­vítés legjobban a nyomda- és a kötszövőipart jellemezte. Az élelmiszeripar 1968. évi ter­melése az előző évinél csaknem 5 százalékkal kevesebb volt. A termelés csökkenése azonban a vágott baromfiexport kivételével nem okozott termékhiányt. Egyes élelmiszeripari cikkekből bizo­nyos telítettség tapasztalható. Az állami ipar termelése a fontosabb cikkek közül földgázból 47, égetett tég'ából 4. égetett cse­répből 10, öntött síküvegből 24, férfiingből 6, kolbászféléből 18 százalékkal több volt, mint 1967- ben. Az országos termelésnek földgázból 25. égetett cserépből 38, konzervipari idényüvegből 39, öntött síküvegből 81, cukorból 21, | darab férfiingből 19, vágott baromfiból 18, feldolgozott tojásból és főze- lékkonzervből 12,5 százalékát a megye állami ipara termelte. A megyei székhelyű ipar vala­mennyi vállalata és szövetkezete nyereséggel zárta az 1968-as évet. Az ipari üzemek termelés- növekedésének (élelmiszeripar nélkül számítva) mindössze egy- harmada származott a termelé­kenység emelkedéséből. A megyei székhelyű állami építőipar termelése 1968-ban kb. 15 százalékkal nőtt. A tervezett beruházások egy részének kivi­telezését nem tudta vállalni, s je­lentős építési igényeket vissza kellett utasítania. A korábbi évek állandó munkaerőhiányával szem­ben 1968-ban 13 százalékkal, éves átlagban 250 fővel nőtt az álla­mi építőiparban dolgozó munká­sok száma. Az év folyamán ja­vult az anyagellátás és a műsza­ki színvonal is. Mezőgazdaság — felvásárlás A mezőgazdaság termelési érté­ke — előzetes adatok alapján és változatlan áron számítva — 1968-ban országosan 1—2 száza­lékkal haladta meg az 1967. évi rekordszintet A mezőgazdasági termékek felvásárlása a megyé­ben 4,4 százalékkal nőtt, s ebből következtetve a mezőgazdasági termelés is az országoshoz ha­sonlóan alakult. A termelés a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek közös gazdaságaiban emelke­dett nagyobb ütemben. Össztelje­sítményükön belül a mellék- és kiegészítő tevékenység a mező- gazdasági termelésnél jobban nőtt. Az elmúlt évben valameny- nyi közös gazdaság veszteség,nél­kül zárta az évet. A termelőszö­vetkezetek közötti korábbi, jelen­tős különbségek — gazdasági és pénzügyi helyzetük javulása eredményeként — csökkentek. 1968-ban — az 1952. évihez ha­sonló, aszályos időjárás ellenére — kenyér- és takarmánygaboná­ból, valamint cukorrépából a me­gye mezőgazdasági üzemei re­kordtermést takarítottak be. Ugyanakkor az elmúlt évinél ke­vesebb termett rizsből, rostken­derből, burgonyából, csalamádé- bói és a zöldségfélék nagy ré­széből. A búza termésátlaga kát. hol­danként 15,3 q volt, 30 kg-mal több, mint az 1967. évi és 80 kg-mal több, mint országosan. A kukorica termésátlaga — a téli csapadékhiány és a hónapokig tartó tavaszi szárazság ellenére — májusi morzsolt súlyban 19,5 q volt A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek közös gazdaságai 1968-ban az eddigi legmagasabb termésátlagot érték el (20,6 q). Az időjárást legjobban a pillan­gósok és a tömegtakarmányt biz­tosító növények sínylették meg. 1968-ban Békés megyében ter­melték meg az országos mennyi­ségnek búzából 11,2 százalékát, a kalászos takarmánygabonákból 8,5 százalékát, kukoricából 9,9 százalékát és lucernaszénából 13,9 százalékát A növénytermesztés 1968. évi eredményeinek elérését segítette, hogy az állami gazdaságokban 53, a termelőszövetkezetekben 73 százalékkal nagyobb területen folytattak öntözéses gazdálkodást, mint 1967-ben. A nagyüzemi gaz­daságok együttesen 55 600 kát. holdat öntöztek. A talaj termőerejének pótlásá­ra a megye gazdaságai 160 400 tonna műtrágyát vásároltak; 3 százalékkal többet, mint 1967-ben. A gazdaságirányítás új rend­szerére való áttérés első évében I a mezőgazdasági beruházásokra i az építési jellegű beruházások j növelése és a gépbeszerzések | csökkentése volt jellemző. A megye szarvasmarha-állomá­nya 1968. december 31-én 141 400 volt, s az országos állo­mánycsökkenéssel szemben egy év alatt 3 százalékkal emelke­dett. A tehenek száma azonban az országosnál nagyobb mérték­ben, 5,4 százalékkal csökkent. Az év végén 590 400 darab sertést tartottak a megyében, 7,4 száza­lékkal kevesebbet, mint 1967. év végén (országosan 12,7 százalék­kal csökkent a sertések száma). A kocaállomány azonban lénye­gesen nagyobb mértékben, mint­egy 7200 darabbal csökkent egy év alatt. A háztáji, egyéni és ki­segítő gazdaságok állattartására minden állatfaj esetében az összes állomány, de különösen az anya­állomány csökkenése volt jellem­ző. A mezőgazdaság áruértékesítése 1968-ban — az országoshoz ha­sonlóan — tovább növekedett. A felvásárlás volumene 4,4 száza­lékkal meghaladta az előző évit és 9,8 százalékkal az 1965. évit. A növekvő áruértékesítés javí­totta az ellátást, elősegítette az exportot és néhány területen le­hetővé tette készletek képzését is. Kenyérgabonából az előző évinél országosan 2,6, a megyében 9,8 százalékkal több került felvásár­lásra. Az 1967. évinél kisebb ter­més következtében csökkent a burgonya- és zöldségértékesítés. A vágóállatok felvásárlása együt­tesen 14,1 százalékkal nőtt; ezt mérsékelte, az év végi állományt pedig növelte, hogy az állat­egészségügyi helyzet miatt nagy­számú vágósertést és vágómarhát nem tudtak átvenni. Állati ere­detű termékek közül a tej- és gyapjúfelvásárlás kis mértékben emelkedett, a tojásfelvásárlás azonban jelentősen (majdnem 30 százalékkal) visszaesett 1967-hez viszonyítva. 1968-ban Békés megyében vá­sárolták fel az országos mennyi­ségnek kenyérgabonából 11, rizs­ből 20, napraforgóból 13, vágó­sertésből 11, vágómarhából és te­héntejből 7—7, baromfiból 13, va­lamint tojásból 10 százalékát A jég áléi Is előteremtik a napi 100 mázsa élő halat. A Biharugrai Halgazdaságban a korábbi megállapodás szerint naponta száz mázsa élő hal az értékesítési terv. A halászokat nem zavarja a mínusz 18—19 fo­kos hideg, a vastag hótakaró. Előbb lesöprik a fehér takarót a jégmezőről, speciális fűrész­szel léket vágnak a jégen, s ez­után láthatnak hozzá a halá- száshoz. Naponta a szó igazi ér­telmében a „jég alól is” előte­remtik a tervezett mennyiségű zsákmányt. Budapestre, az NDK- ba és Romániába szállítják a ki­váló minőségű biharugrai nemes­pontyokat. Növekvő mércék a pártmunkában is Külön-Hüfön is, együttesen is eredményes esztendőt zártak a békési járás termelőszövetkeze­tei. Az évekig gyenge köröstar- csai Petőfi és bélmegyeri Űj Ba­rázda Tsz is aktívan, azaz mér­leghiány nélkül gazdálkodott ta­valy, a sorozatos elemi csapások ellenére. A párt járási végre­hajtó bizottságának értékelése szerint a szövetkezetek párt- és gazdasági vezetői az elmúlt egy év alatt többet kezdeményeztek, mint az azelőtti hat-hét évben összesen. A pártvezetőségi tagok, főleg a párttitkárok még soha­sem tanulmányozták olyan szor­galmasan a közös gazdaságra vo­natkozó rendeleteket, mint most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta. Ennek hatása meg is mutatkozik a lehetőségek és adottságok jobb kiaknázására, a gazdálkodás változatosab­bá, jövedelmezőbbé tételén való törekvésben. Kamuton ez újabban szőlőoltvány- és zöldségtermesztésben, a mezőba- rényi Aranykalász Tsz-ben fo­kozott szarvasmarha-tenyésztés­ben és hizlalásban, Bélmegyeren pedig juhtenyésztésben mutatko­zik meg. Néhány kiragadott példák ezek abból a két-hároméves fejlesztési tervből, amit az alapszervezetek pártvezetöségének javaslatára dolgoztak ki a szövetkezetek. A legtöbb közös gazdaságban már nem szemlélői, regisztrálói a párt- szervezetek a termésátlagok és hozamok növelésére kifejtett erő­feszítéseknek, hanem kezdemé­nyezők, irányítók és befolyásolok. Ehhez nemcsak megfelelő felelős­A második gépóriás A Mátra aljában, Gyöngyösvi- sontán találhatók az ország leg­hatalmasabb gépóriásai. A Gaga­rin Hőerőmű fűtőanyagellátását biztosítják majd ezek az óriás gépek, melyek a Thorez külszíni fejtésen dolgoznak. A szerelőté­ren már kezd kialakulni a máso­dik SRs—1200-as marótárcsás kot­rógép, amellyel óránként 1800 köbméter földet, illetve a későb­biek folyamán lignitet termelnek majd ki. Épül a marotárcsás kotrógép. (MTI fotó — Bakos Agnes feiveiere) ségérzettel, hanem gyakorlati ta­pasztalattal, növekvő képzettség­gel is rendelkeznek. Az alapszer­vezetek 82 vezetőségi tagja közül 19 végzett közép-, három pedig egyetemet vagy főiskolát. A ti­zenhat alapszervezeti titkár kö­zül három végzett mezőgazdasá­gi technikumot, egy pedig egye­temet. Nem mondható tűi jónak ez az arány, mindenesetre kez­detnek biztató. Ugyanis nem má­ról holnapra sikerült elfogadtatni a különböző képzettségű embere­ket a szövetkezeti gazdákkal, meg aztán időbe tellett, amíg ők is azonosultak a szocialista me­zőgazdasággal, s nemcsak magu­kévá tették a párt. politikáját, hanem be is léptek azok sorai­ba, akik az élvonalban küzde­nek ennek megvalósításáért. Ezeknek a megállapítása nem je­lenti azt, hogy elégedjenek meg mindenütt a párt-alapszervezeti vezetők jelenlegi felkészültségé­vel. A gyors iramú fejlődés ilyen szempontból többet követel. A vezetőségi ülések, párttaggyűlé­sek színvonala eléggé változatos. Helyenként baj van a beszámoló megfogalmazásával és előadásá­nak módjával is. Mondani sem kell, hogy a logikátlan, ide-oda kapkodó, nem a lényegre törő, s ráadásul rossz beszédstílusban elmondott beszámoló milyen ke­vés meggyőző erőt sugároz, s mennyire csökkenti a hozzászól lási kedvet, a bírálatot és az ön­bírálatot Ahhoz, hogy minden alapszer­vezet vezetősége jól képzett em­berekből tevődjön össze, még hosszú évekre van szükség. Na­gyobb munkamegosztással azon­ban máris sokat lehetne javíta­ni a pártmunka valamennyi fá­zisának színvonalán. A baj ugyanis az, hogy a párt-összejö­vetelekre készülő beszámolók el­készítését és elmondását több esetben csak a titkár vállalja magára. Ugyanígy az időszaki munkatervek elkészítését is. Mi több, még a reszortfelelősök vég­zett munkáját is legtöbb esetben a titkár elvtársak ismertetik. A pártcsoportok sem kapnak rend­szeresen megbízatást. Egyszóval a kívánatos kollektív bölcsesség és aktivitás helyett itt is, ott is leszűkül a pártmunka a titkár elvtársra, jó esetben egy-két ve­zetőségi tagra. Mondani sem kell, hogy az ilyen munkastílus egyoldalúság­hoz vezet Egymaga a titkár elv­társ ugyanis nem tud behatóan foglalkozni a gazdaságirányítás gondjaival, a káderneveléssel, a tagfelvétellel, a szövetkezeti gaz­dák szociális és kulturális prob­lémáival. Helyenként csak úgy van kapcsolata a pártszervezet­nek a pártonkívüliekkel, hogy azok keresik fel a titkárt vagy a vezetőségi tagokat különböző kérdésekkel, vagy vitás ügyekkel. Egy kicsit ez is magyarázata an­nak, hogy a békési járás hat ter­melőszövetkezetében nem volt párttagfelvétel az elmúlt eszten­dőkben. Szó gáHoas némileg mentsé­gül a hiányos pártmunkára az, hogy néhány termelőszövetkezet­ben még nem tudtak külön he­lyiséget adni a pártszervezetnek. Ez persze nem zárja ki annak le­hetőségét, hogy a vezetőségi ta­gokra és a pártcsoport-vezetőkre kiterjedő munkamegosztáson és gyakori megbízatásokon alapuló eleven, lüktető pártmunka bon­takozzon ki mielőbb valamennyi termelőszövetkezetben. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents