Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

1969. február ÍZ,

4

Szerd;

Tervezés

és kockázatvállalás

Ijtasítás, keret, kiutalás, kijelölés, átprofilozás, juttatás stb. — jól ismert kifejezések; valamennyi a gazdaságirányítás di- rekt, vagyis tervutasításokon alapuló rendszerének kifejezési fegyvertárából való. Nem is egyszerűen kifejezések, hanem objektív viszonyokat tükröző kategóriák ezek; kategóriák, amelyek a gazdasági viszonyok meghatározott rendszerét tükrözik, közvetítik, fejezik ki.

Ha az objektív viszonyok változnak — szükségszerűen megváltoznak az űj viszonyokat kifejező kategóriák is. Szocialista piac, hitel, kamat, nyereség, kockázat, kereslet, kínálat, állami preferencia stb. — a többi között ezek az új gazdaságirányítási rendszert kifejező kategóriák, amelyek a gazdaságirányítás indirekt módszereivel függnek ösz- sze.

Az „új fegyverzet” eredményes forgatása érdekében mindenekelőtt meg kell ismerkedni az új kategóriák tartalmával, azokkal az objektív viszonyokkal, melyeknek kifejezői.

Egyre gyakrabban hallunk például arról, hogy a vezetők vonakodnak kockázatot viselni, hogy az ipar a kockázatot igyekszik a kereskedelemre hárítani és viszont. Egyesek a kockázatot elmarasztaló értelemben használják és úgy vélik, az a jó vezető, aki kockázatmentesen „csinál üzletet”. A kockázat a gazdasági döntésekben mindig jelen van, akár tudomásul vesszük, akár nem. Természetesen egy rutinszerűen hozott termelési döntés — amely már sok év tapasztalatára támaszkodhat — kevesebb bizonytalansági elemet, következésképpen kisebb kockázatot tartalmaz, mint egy új termék gyártásának elhatározása. Utóbbi esetben a bizonytalanság — a kockázat — meglehetősen kézenfekvő, de niég a rutinszerű döntés esetében is előfordulhat, hogy a piacon nem talál vevőre a gyártott mennyiség stb.

A kockázat és a bizonytalanság j összetartozó kategóriák, de még-1 sem azonosíthatók. A kockázat ugyanis mérhető, kalkulálható bi- ( zonytalanság és valamilyen cél vagy eredmény elérésének isme-1 retes valószínűségére utal. Kockázatról tehát akkor beszélünk, amikor elegendő tapasztalat vagy tényanyag (pl. statisztikai adatok) áii rendelkezésre a döntéshez.

Az a vezető, aki mindenáron

„kockázatmentesen” kíván dolgozni, eleve konzerválja a meglevő gyártmányszerkezetet és árukínálatot. Emiatt viszont ellentétes következménnyel — nagyfokú bizonytalansággal — kell majd szembenéznie. A kockázatok elől kitérni igyekvő vezető ugyanis rendszerint olyan helyzetbe hozza vállalatát, hogy annak éppen a termékválaszték stb. konzerválása következtében _— piaci helyzete, hitelképessége megrendül. A vállalkozás lényege eppen a kockázatvállalás.

Az magyarázza, hogy a nagyobb kockázatviselési képesség, vagyis a kezdeményező, dinamikus vezetői döntések nagyobb gazdasági eredménnyel párosulnak.

A kockázatviselésben fontos szerepe van a tervezésnek. Erre annál i$ inkább fel kell hívni a figyelmet, mert gyakran hallható, hogy a tervezés a kockázat kizárásának eszköze. Ez tévedés. Ter- vezésre azért van szükség, mert a jövőt — annak részleteit — nem, vagy nem elég pontosan ismerjük. A tervezés tehát fontos eszköz a vezető kezében, hogy felkészülhessen az alternatív helyzetekben való döntésre, vagyis arra, hogy tudatosan viselhessen kisebb vagy nagyobb kockázatot. Az a vállalat, amely nem folytat következetes tervező munkát, előbb-utóbb nagyfokú bizonytalansággal néz szembe. Ezzel szemben a megalapozott tervezés nagyobb kockázatok tudatos vállalását is lehetővé teszi, vagyis a vállalat dinamikusan fejlődhet. A tervezésnek abban is fontos szerepe van, hogy a vezető reális kockázatokat vállaljon; a tervezés révén megvonható a határ a még vállalható reális kockázat és a hazardírozás között.

A tervezés és a kockázatviselés közötti kapcsolat abban is kifejezésre jut, hogy a döntések kockázattartalma különböző. Ezért indokolt és szükségszerű, hogy a vállalatok terv-variánsokat készítsenek, amelyek a választható döntési lehetőségek kockázattartalma szempontjából is különböznek egymástól.

A gazdasági reform — mint ismeretes — mindannak a kockázatnak egy része, amelyet korábban a társadalom viselt, a szocialista vállalatokra és azok ' vezetőire hárítja. A reform első évének tapasztalatai hoztak is kezdeti eredményeket e téren. Egyes vállalatok, szövetkezetek új vállalkozási formákat alakítottak ki, bővítették árukínálatukat, messze- néző fejlesztési elgondolásokat dolgoztak ki.

Ama kockázatviselés még nem vált a vezetői magatartás szerves részévé. Ennek részben az az oka, hogy a reform kedvező körülményeket teremtett:

1968- ban még különösebb erőfeszítések és kockázatvállalás nélkül is nagy nyereségekre lehetett szert tenni. Ezért ésszerű, hogy

1969- ben az állam — a reform szellemében — fokozza a vállalatokra nehezedő gazdasági nyomást; ezért csökken az állami visszatérítések összege, a készlet- növekedést vállalati forrásokból kell finanszírozni, emelik a beruházási „pénz” árát stb. A nyereségszerzés feltételei tehát mindenképpen nehezebbekké válnak. Feltehető, hogy ezek a keményebb feltételek serkentőleg hatnak a gyártmánystruktúra célszerű átalakítására, a keresletnek jobban megfelelő kínálat kialakítására és a messze néző vállalati politika megalapozására.

Varga György

„Kigazdálkodfáfc" az árcsökkentést

Tavaly kilónként egy forinttal csökkentették a baromfi felvásárlási árát. Ez az intézkedés megyénkben ign sok gazdaságot érintett. Voltak üzemek, amelyek elálltak a nagyobb tömegű pecsenye-baromfi nevelésétől. A gazdaságok nagy részben azonban anyagi eszközeiket a pecsenye- csibenevelő-telepek korszerűsítésére fordították.

Így volt ez a zsadányi Magyar- Lengyel Barátság Tsz-ben is ahol 1,4 millió forintot költöttek a baromfitelep korszerűsítésére. Ennek eredményeként a baromfi a 120—130 dekás vágósúlyt 56 nap alatt érte el, a korábban felhasznált 4—5 kiló abrak helyett 1 kiló

élősúly előállítására 2,21 kilót. szi szükségessé. A feladatok meg- haszna.tak. A zsadányiak tehát ki- I oldására — az iskolareform ke- gazdalkodtak az árcsökkentést. I rétében — a Mezőgazdasági

Hasznos szolgáltatás

N. Ilona bosszús arccal száll le a Hunyadi téren megálló autóbuszról. A nagy tülekedésben ugyanis leszakadt a kabátgombja és a megyei tanácshoz kell mennie ügyei intézésére. így, ilyen „szakadtán” mégsem jelenhet meg! Míg dohog leszállás közben, egy férfi fogja meg a karját és a szemközti falon levő színes táblára mutat:

— Nézze csak! „Kabátjavítás, vasalás stb...” A nyíl a sarok irányába mutat. Próbálja meg ennél az ifj. Molnár Mihálynál, ha gyorsvasaló, biztosan felvarr- ja a gombját is.

N. Ilona hallgat a szóra és a Hunyadi tér sarkán levő szabóműhely -vezetője segít is rajta. Még pénzt sem kér azért a két- percnyi munkáért.™

Nagyon szép, dekoratív műhely ez a gyorsvasaló, vagy „Kabátklinika”, Kirakatában szép szőrmék, rókák, vidrák, hangyászok, mókusok, pézsmanyestek és nemesített juhok bundájából kiállított muffok, sapkák, sálak és kucsmák díszlenek. Zahorán szűcsmester egy Váci utcában is elfogadható bemutatót nyitott itt

Február: pályaválasztási hónap

Negyvenhárom mezőgazdasági szakközépiskola várja a fiatalokat

A tudomány és technika nagy- Élelmezésügyi Minisztérium új arányú fejlődése szükségessé te- típusú növénytermesztő, állatteszi, hogy a mezőgazdaságban nyésztő, kertészeti, erdészeti, me- olyan szakemberek dolgozzanak, zőgazdasági gépészeti és élelmi- akik az általános műveltség mel- szeripari szakközépiskolákat ho- lett műszaki ismeretekkel is rtn- zott létre.

Az országban összesen 43 szakközépiskolai intézmény működik az 1969—70-es tanévtől. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztató füzetet jelentetett meg a szakközépiskolai oktatásról. Ebben részletesen bemutatja, hogy hazánk fiataljai az és ország 43 mezőgazdasági szakközépiskolája közül választhatnak.

Mivel a nyolcosztályos általános iskolai tanulóknak ilyenkor február tájban kell pályát választaniuk, a minisztérium azt ajánlja, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakma iránt elhivatottságot érző fiatalok most töltsék ki a Középiskolai felvédelkeznek. Az élelmiszergazdálkodás világszínvonalra való emelése és tartása a műszaki fejlesztéssel párhuzamosan ig' sok különböző szinten és szakosítással képzett fiatal kiképzését tesaját munkáiból. Bent a műhelyben pedig korszerű neonvilágítás, rendezettség, raktár és vetkőzőfülke szemlélteti, hogy miért j teli kérelem című jelentkezési laengedte erre a forgalmas térre P°h ®zt az általános iskola igaza tanács ezt a kisipari javítószolgáltató egységet. Nem ahogy régen mondták: „kis kóceráj” ez, ha méreteiben, kapacitásában nem is nagy, mégis színt ad a térnek és hasznos tevékenységet fejt ki, amint N. Ilona esetében is láttuk. Ifj. Molnár elmondja, a Körös Aruháznak is rendszeresen dolgozik. Akikre nem passzol az újonnan vásárolt ruha, egy kis igazításért átjönnek ide a térre. Az áruház havonként, a benyújtott számlák alapján fizeti ruhaigazításaiért a kisiparost. Hasznos dolog ez mindkét cég, de főleg a vásárlók szempontjából. Mint ahogyan hasznos és szükséges a gyorsvasalás, műstoppolás, ruhafordítás és tisztítás mesterségét űzni, ilyen szinten is, hiszen, ha nagyobb részleghez, esetleg ktsz-hez állít be valaki a hasonló igényével, jó néhány napig várhat rendelésére, ha az „apró munkát” egyáltalán elvállalják tőle.

gatójának véleményével, esetleg a tanulmányi szerződéssel együtt juttassák el a választott szakközépiskolához. Felvételi ügyben a szakközépiskola igazgatója dönt.

A mezőgazdasági szakközépiskolák tanulói ösztöndíjban részesülnek. Tanulmányaik befejezése után továbbtanulhatnak egyetemeken, főiskolákon és felsőfokú technikumokban.

A minisztérium azért is intézkedett a szakközépiskolák működésének szervezésére, mert időközben határozat jelent meg bizonyos munkakörök képesítéshez I való kötéséről. Ennek folytán ! nagy igény várható olyhn szak- j emberek iránt, akik a mérnökök I és szaktechnikusok munkáiét ha i tékonnyá teszik és közvetlenül a | termélesben vesznek részt, illetve • bizonyos részfeladatokat irányítanak.

Megyénkben Orosházán nö- I vénytermesztési és állattenyésztési, Gyulán pedig kertészeti szakközépiskolai oktatás kezdődik az 1969—70-es tanévtől.

Lesiebb

hírverés

raizos

hirdetés

(Indessen Ül Is a Békés megyei Hípájségban!

2. rész

— Nánássy úr, szeretnék elmenni arra a teára... — közöltem kívánságomat.

— Fiam, nem tudom, ki vagy — mondta az öregúr —, de szeretettel látunk sorainkban. És kérek, szólíts méltóságos úrnak. Nálunk még él a régi magyar katonaeszmény. Mi még nem feledkeztünk meg a hagyományok ápolásáról. Ez a biztosítéka annak, hogy hazatérve azonnal át veressük majd az ügyek irányítását.

— Értem, méltóságos úr. önnél kaphatok jegyet?

Az öreg bólintott, de még most sem vette el kezemből az ötdollárost. Arról érdeklődött, hogy milyen katonai rendfokozatom van.

— A tizedesi rangban leled- zem — mondtam, hogy vicces legyek. Hiszen egyébként is oly humoros volt az egész Nánássy, már közelebb lehetett a hatvanhoz, mint az ötvenhez, viszont legalább hetvenötnek látszott. És ő volt az első ember életemben akit méltóságos úrnak kellett szólítanom. Gyerekkoromban a háziúr megelégedett azzal, ha „méltó bácsi”-nak szólítom, viszont közölte a paPintér István:

doUÁízű

pámmal, hogy télvíz idején kitesz bennünket az utcára, ha én, a büdös kölyök még egyszer lecsúszom a korláton, és ezzel rongálom az ő tulajdonát.

Az ezredes úr kissé meglepődött, amikor meghallotta, hogy csak tizedes vagyok. Némi gondolkodás után rájött, én nem az ő hadseregükben, hanem a néphadseregben szolgáltam, 1961-et írunk, elég volt, ha Ná ■ nássy az én, harminc esztendőmből kivonta azt a tizenha tot, amióta ő nem a Honvédelmi Minisztériumbán. hanem a bukmékerirodában „katonáskodott”, s rájöhetett, miként is áll a dolog. Aggódva kérdezte:

— Sokat szenvedtél, fiam?

Elmondtam neki, hogy csak egyszer szenvedtem a katonaságom idején: amikor az egészségügyi őrvezető újonckoromban érzéstelenítés nélkül ki húzta az egyik fogamat. Igaz, a tettes még jobban megszenvedte a dolgot, mert a vezető orvos rájött, és a nyakába varrt tizennégy nap szigorítottat.

Ezzel, úgy látszik, felkeltettem a méltóságos úr érdeklődését, mert szaporán kezdett kérdezgetni. Főleg katonai dolgok

érdekelték. Immel-ámmal felel- gettem, kitérő válaszokat adtam: hiszen, ha ezredes, jobban kell tudnia milyen a katonaság. Ha pedig nem tudja, úgy kell neki! Különben is, miért kíváncsi egy New York-i bukmékeriroda alkalmazottja arra, hogy én milyen csapattestnél szolgáltam, milyen annak a fegyverzete, létszáma, kik a parancsnokai? Egy ilyen tisztviselő — még ha méltóságos úr és ezredes volt is — inkább azzal legyen tisztában, melyik ló esélyes a harmadik futamban, és tízre milyen fogadást ajánlanak.

Nánássy azonban nemcsak hazai katonáskodásomra volt kíváncsi, hanem New York-i körülményeimre is. Már láttam, hogy vele aligha kötök majd barátságot, nem náluk eszem meg a tejfeles bablevest, ha egyáltalán eszem még egyszer az életben. Így aztán nem mondtam el, hogy egy óragyárban dolgozom, hanem azt hazudtam, hogy bankbetétből élek és lakóhelyemül a Hotel Cli- ve-ot jelöltem meg. A Hotel Clive csuda előkelő szálló volt. s úgy jutott eszembe, hogy Ruth ott hordta az italokat a vendégeknek, mielőtt még a jelenlegi munkahelyére, a Bar Paradisó- ba került volna. Már itt megjegyzem, hogv Ruth soha nem hagyta volna ott a Hotel Clive-ot, ahol kitűnően érezte magát, ha Mr. Cucke, a szálloda igazgatója nem akarta volna jól érezni magát Ruthtal. Ruthnak sehogy se tetszett a dolog, és addig menekült Mr. Cucke elől, amíg elmenekült a