Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Lőj! Ne félj semmitől! Gondolatok egy könyv margójára A KESKENY VÍZMOSÁS alját buja növényzet borítja. A meredek, esővíz rágta partról nyílegyenes fák szöknek az ég felé. Tizenhét partizán fekszik a száraz agyagon. Khaki zubbonyuk sötétlik az izzadtságtól. Régen nem esett. Prado százados katonái körülveszik a szurdokot. Óvatosan mozognak, alakjuk pillanatokra bukkan csak fel a bozótból. A nap szinte merőlegesen süt. A fojtó hőség újabb és újabb izzadtsághullámokat indít el a támadókon. A százados az órájára pillant Tizenhárom óra. Tompán dübörögnek a gépfegyverek. A torkolat- tüzek apró, narancsszín lángjai nappal elvesztik jelentőségüket. Csak az ólom. A süvítő ólom. Chet lövés éri. Megrándul, de folytatja a tüzelést. Már csak tíz ember. A lőporfüst szürke fátyollal lepi be a mélyedést. Willy hátulról felkarolja, a vállára emeli és kúszni kezd vele az omló parton. A gyökerek néha kiszakadnak a kezéből, ilyenkor megbillen. De Chenek ki kell jutnia! Már fent vannak a dombon. Egyetlen villanás. Sárgafekete szilánkokra hasad a világ. Utána süket csönd. Willy a földre zuhan. A sebesült feliéi. Int a maradék harcoló embernek, majd nyugodtan így szól: „Én vagyok Che Guevara”. KI VOLT CHE GUEVARA? Teljes nevén Ernesto Guevara de la Serna, aki maga is a latin-amerikai kontinensen született. Ki volt ő, és hogyan merte vállalni a harcot maroknyi csapatával egy egész kor- mány'hadsereg ellen? Igaz, ha felidézzük a hősi halált halt kolumbiai katolikus pap, Camilo Torres szavait: „Ha Krisztus Kolumbiában született volna, ő is fegyvert fog a sok igazságtalanság láttán, és belép a földalatti mozgalomba” —, nos, akkor már sejtünk valamit az elhatározás nyomósságából. Ha pedig a legutóbbi százötven év — ezzel kezdődik Latin-Amerika újkori története — eseményeit idézzük, választ kapunk a politikai, gazdasági megmozdulások okaira is. Spanyolország, mint első gyarmatosító fedezi fel a kontinens gazdasági értékeit, a nemesfémek és egyéb ásványkincsek mellett a mezőgazdasági termékeket. Sőt, el is rabolja. Anglia, a következő birtokos úgyszólván a Spanyol- ország elleni harccal egy- időben megkezdi a behatolást a latin-amerikai köztársaságok gazdaságába éráiig valamivel később megkaparintotta a külkereskedelem és a vasutak nagy részét is. Ha ez a folyamat hagyományos utat követve megy végbe, tehát engedelmeskedve az egyes országok gazdasági fejlődéstörvényeinek — tipikusan kapitalista gazdasági struktúrák jöttek volna létre. Ezzel szemben az történt, hogy az Egyesült Államok a XXX. század végén szintén megkezdi az előreha- tolást. Ez a beáramló monopoltőke azonban késleltette a kapitalizmus előtti viszonyok normális elhalási folyagaatát. Végeredmény: egy olyan torz gazdasági struktúra, amely magában foglalja a kapitalizmus előtti alakulatok maradványait, a helybeli függő kapitalizmust és a külföldi kapitalizmust, amely deformáló tényezőként hat. Az ENSZ Gazdasági Bizottságának kutatói előszeretettel beszélnek „gyönge fejlődésről”, arról tudniillik, hogy a latin-amerikai országok sajnálatosan természetellenes módon elmaradtak más országokhoz viszonyítva. Holott egyszerűen az ok helyett az okozatot tárják fel, hiszen nem csupán gyönge fejlődésről, hanem egész gazdasági torzulásról van szó! Súlyosbítja a helyzetet a kontinens néptömegeinek elmaradott helyzete is; figyelembe véve azt a tényt, hogy a legtöbb latin-amerikai köztársaságban még ma is számos indián falu- közösség van. Bolíviában — Guevara harcának színhelyén — az indián népesség aránya a lakosság 70,7 százaléka, Ecuadorban 40,3 százalék, Guatemalában 41,6 százalék stb„ vagyis olyan tömegekről van szó, amelyek napjainkban is az őskőzösségi rendre jellemző viszonyok között élnek. Ez a tény akkor válik igazán szemléletessé, ha figyelembe vesszük, hogy az igazi függetlenségért folyó harcnak két iránya van, imperialista, és oligarchia- ellenes. Ami pedig magas szintű tudatosságot követel. Így valamelyest érzékelhetővé válik a Guevara- féle partizánmozgalom által vállalt feladat nehézsége. Különösen azzá, hiszen Guevara szakít a bolíviai kommunista párttal, s a saját maga szabta úton hajlandó csak haladni — mindenféle tömegbázis nélkül. Csapata ráadásul csaknem teljes mértékben külföldiekből áll (kubaiak, argentinok), ezért és más okok miatt sem sikerül felvennie a kapcsolatot a lakossággal. BEFEJEZÉSÜL írjuk ide Marx szavait, aki minlha az 1963—68-as évek Latin- Amerikájára gondolt volna, amikor az 1848—49-es Franciaországról ezt irta: „Néhány fejezet kivételével az 1848—49-es forradalmi évkönyvekben minden fontosabb szakasznak a címe: a forradalom veresége.” Tehát, ami ez alatt az időszak alatt vereséget szenvedett, az nem a forradalom volt, hanem azoknak a társadalmi viszonyoknak az eredményei, amelyek még nem érlelődtek éles osztályellentétté. Egyszóval, a forrada’om nem közvetlen módon tört utat, hanem fordítva, úgy, hogy létrehozott egy egységes, gigantikus méretű ellenforradalmat, amely ellen folytatott harcban érlelődött a „felforgatás pártja” valóban forradalmi párttá. „Lőj! Ne félj semmitől!” — mondja Guevara a kivégzésére küldött altisztnek, aki berúgva sem hajlandó először teljesíteni a parancsot. Hasábot lövi az első sorozatot, hiszen az kell legyen a látszat, hogy harcban érte halálos sebesülés a partizánvezért. Bolíviában ugyanis törvény tiltja a halálbüntetést De hát, egy halott Guevara biztosabb, mint egy fogoly, de élő Guevara. Így halt meg tehát az a férfi, aki számos tévedése ellenére már életében legenda lett; halála pedig — s ez sajátos paradoxon — a jövendő forradalmának egyik csírája. Mozgalma a katonai terror fokozott radikalizmusát vonja maga után. Nem is a távoli jövő az, mikor majd a tűrhetetlenné éleződött ellentmondásokból kibontakozó felszabadító forradalom jelszava lesz: Lőj! Ne félj semmitől! • * • Vámos Imre, „Che” Guevara legendája című könyvével izgalmas, érdekfeszítő olvasmányt tart kezében az olvasó. A Guevara naplójából vett idézetek, töredékességük ellenére is, drámai erővel tanúskodnak e nem mindennapi ember harcáról, hősiességéről és — magányáról. Bencsik Máté Gyúró István Háztetők ADY-ILLUSZTRÁCIŐK Gaburek Károly Értelmiségi Klubban bemutatott grafikáin Február 3-án nyílt meg Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubjában Gaburek Károly festőművész grafikai lapokból álló kamarakiállítása. A tizenkét rajz mindegyike az Ady- életmű ihletéséből született és az ünnepélyes megnyitó alkalmával osztatlan sikert aratott a nagyszámú közön, ség körében. A legtöbb kép a költő első három kötetét idézi; életművének középső szakasza nem inspirálta a művészt; majd A HALOTTAK ÉLÉN eszmevilágához kapcsolódik ismét Első korszakára — amely a VÉR ÉS ARANY verseiben csúcsosodik — legjellemzőbb volt a szimbólumok alkalmazása, olyannyira, hogy rajta is felejtődött a költőn a „szimbolista” címke. A kezdeti versek jellegzetes szimbólumait feszegeti Gaburek Károly a tucatnyi rajz legtöbbjén, Ady tömör, nagy jelképeit kép-szimbólummá alakítva át. Azok a grafikai lapok a legsikerültebbek, amelyeken a jelkép- rendszert hasonló értékű vizuális elemekké tudta a művész transzponálni — ilyenek az „Ifjú szívekben élek”, „A Léda arany-szobra”, a „Felszállott a páva”, „A Hortobágy poétája” — és ilyen szempontból felmért hiányok miatt érzem kevésbé meggyőzőnek „A magyar Ugaron”, „A grófi szérűn” címűeket Ez utóbbiakon a költeményekben fellelhető „történések”-hez tapadt a művész, nem tudván felemelkedni az Ady- jelképrendszer magasságaiba. A sorozat igazán nagy teljesítménye A HALOTTAK ÉLÉN két költeményének: „Az eltévedt lovas” és a „Torony az éjszakában” illusztrálása és a megrázóan szuggesztív Ady-portré. A késői Ady önmaga oldotta fel súlyos szimbólumait, utolsó korszakának megrendítő versed éppen ezért egyre el- vontabbak. A költő „megnevezett szimbólumait” a ADY-PORTRE művész a legegyszerűbb grafikai eszközökkel, a sötét és világos felületek éles kontrasztjával fogalmazta újra; az Ady-arc minden karakteres portré-hűsége mellett is jelkép: annak az Adynak a belső arca ez, aki a megtagadott tömegek és a letagadott Ember jussáért hallatta „harsos igéit”; aki világokat teremi- tett az Élet egészének, a valóságos méretű Embernek megmutatásával. Zsadányi Lajos versei: Ölyan vagy mint a szél Olyan vagy mint a szél szaladsz szaladsz kiperdülsz njjaim közül Mint a pénz alakú csillagok Tarts szerelem Tarts szerelem mint madarat a szárnya tiszta eget adj füsttelen ízű levegőt tüdőmnek és ints vigyázva Ha el akarnánk vonatkoztatni a kiállított képeket az Ady-életműtől, néhány lapja önállóan is teljes értékű alkotás. Gaburek eddigi műveire jellemző volt a biztos kézzel rajzolt, különös szuggeszti- vitású női fejekkel megfogalmazott gondolat és érzés. Most sem lett hűtelen ehhez: két — különböző hangulatú leány-fejet ábrá. zoló — lavírozott-színezett tusrajza könnyed, elegáns megfogalmazása egy Gabu- rekre jellemző élet-érzésnek. De kár lenne az Ady- sorozat lapjait Ady tói függetlenül vizsgálni: ez a tizenkét kép Gaburek Károly impozáns tisztelgése az ötven éve halott költőóriás emléke előtt. ha rossz útra tévednék Kovács Gyürgy
