Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

1969. február 9. 4 Vasárnap A kor igényei szerint A gyors léptű fejlődés újabbnál újabb igényeket támaszt Az időben felismert szükségszerű­ség éppen ezért ösztönöz olyan kezdeményezésekre, amelyek a fejlődés, a kibontakozás útját könnyítik meg. Két évtizeddel ezelőtt például ki gondolt volna még komolyan ar­ra, hogy majdan megyénkben jelentős mennyiségű földgázkin­cset tárnak fel s ennek nyomán jó lehetőségeink nyílnak az új energiahordozó hasznosítására. Ezen már régen túl vagyunk. Oly­annyira, hogy az utóbbi tíz esz­tendőben a vezetékes gáz már több üzembe és lakásba eljutott A mérnökök, technikusok és mun­kások nem is kevés kezdeti erő­feszítése után a gáz utat tört ma­gának, bevonult hétköznapjaink­ba. Ez a törekvés azóta is folyta­tódik. Magától értetődő, hogy a gáz­hasznosítás további térhódítása fő­ként a szakembereken múlik. Ugyanis nem elégséges pusztán az elhatározás. Legalább ilyen fon­tos, hogy most már mind több vál­lalatnál és gyárban legyenek olyan képzettségű emberek, akik nem­csak felismerői, propagálói az új­nak, hanem ahhoz is értenek, hogy náluk miképpen nyílna lehetőség az új energiaforrás hasznosítására. Természetes, hogy mindez már a tervek előkészítésé­től a kivitelezésig, az új energiá­val működő berendezések működ­tetéséig megköveteli az alapos szaktudást. Ehhez pedig kevés a hagyományos műszaki műveltség Ezért helyeselhető, hogy a Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek megyei szervezete és tudományos csoportja jó néhány évvel ezelőtt alapfokú gáztechni­kái tanfolyamokat szerveztek, hogy mindazok, akiknek szüksé­ges volt, időben elsajátítsák a nél­külözhetetlen ismereteket. Az ak­kori helyes kezdeményezés nem rekedt meg félúton. A nemrégi­ben fejeződött be ugyanis a ter­vező, a kivitelező és beruházóval- : vételezze fel a lőszert és a szűk- lalatok ötven mérnökének, tech- I séges segédeszközöket! Gondos- nikusának és műszaki ellenőrének i kódjele az ebéd kiszállításáról. . . _, | Értesítse a felcsert és a fegyver­f elsofoku gaztech- zetieket! gyintéssel elintézni a védjegy és márka létjogosultságát, de még a mintaoltalmat sem. Nem, mert vajon melyik válla­lat veszi jó néven, ha nemtörő­dömség miat t egyszer csak a kon- kurrens az ő közkedvelt és keresett termékét lekopírozza és a piacra dobja. Az ilyen eljárással, amely nem más, mint tisztességtelen ver­seny, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi kárt is okoz és okozhat az egyik vállalat a másiknak. Ezért is kap mind nagyobb jelentőséget és szerepet napjainkban az iparjog- védelem és a védjegykérdés. Szerencsére megyénkben is túljutottunk már a felismeré­sen. Az SZMT szervezésében ta­valy harmincketten tettek sikeres vizsgát az iparjogvédelmi tanfo­lyamon. S hogy a megszerzett nél­külözhetetlen ismeretanyag nem marad holt tőke, abban azért is bizakodhatunk, mert az idén ja­nuár 16-án megyénkben létrehoz­ták a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület megyei szervezetét. Így az iparjogvédőknek saját munka­helyükön kívül arra is lesz lehető­ségük, hogy tudásukat az egyesü­letben is kamatoztassák. Szükséges is lesz, mivel a kor igénye a vállalatokat immár nemcsak rádöbbenti az iparjogvé­delem érvényesítésére, hanem er­re kényszeríti őket mindenekelőtt a piac és a verseny is. Ezért jósol- gatás nélkül megállapítható: szép jövő vár megyénkben az iparjog- védelemre. P. P. Megjelent a MÉM 1969. évi szakpropaganda terve A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium Tájékoztatási Főosztálya a közelmúltban jelen, tette meg a tárca 1969. évi szak­propaganda tervét A kiadvány részletesen tartalmazza a tájékoz­tatás és a szakpropaganda 1969. évi legfőbb feladatait Első he­lyen említi az élelmiszergazdaság szemlélet formálásának jelentősé­gét, a gazdaságirányítás új rend­szerében eddig is jól bevált köz- gazdasági ösztönzők továbbfej­lesztésének szerepét a többcsa­tornás értékesítést a minőségja­vítására és a választék bővítésé­re, a beruházási hitelpolitika főbb célkitűzéseit, a háztáji gazdaságok és az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek termelésének segíté­sét a munkaerőellátottságat és a munkaerőfoglalkoztatást és így tovább. A szerzők részletesen írnak ar­ról, hogy a Mezőgazdasági és Élei. mezésügyi Minisztérium milyen agrárpolitikai konzultációkat ter­meléspolitikai tájékoztatókat és speciális szakmai megbeszéléseket szervez a társadalmi és tömeg­szervezetekkel, valamint a tudo­mányos egyesületekkel. A szak­propaganda istápolói kiadványok megjelentetésével, szakfilmék ké­szítésével, országos tanácskozá­sok, tapasztalatcserék és kiállítá­sokkal, valamint a bemutató gaz­daságok 1969. évi főbb törekvé­seivel készülnek a megnövekedett követelmények teljesítésére. Bájos kiskacsa és bátor tengerészek Bemutatóra készülnek a megyei művelődési ház balettesei (Tudósítónktól) — Mélyítsd a piáét, releve-be feszítsd a térded! Croóseé-ban folytatjuk, hátul nyújt! — Kicsit kapkodom a fejemet, aggódva nézek körül, de rajtam kívül mindenki érti az utasítást. Pöttömnyi szőke kislányt figye­lek, aki bár „alig látszik ki a földből”, meglepő könnyedséggel, bájjal mozog. Andrea ötéves, de tudása, kifejezőkészsége a ,fa­gyokéval” vetekszik. A zongora vidám dalra vált át, a zene ak­kordjai a kedves-esetlen kiskacsa megjelenését jelzik. Pattogó ritmusú muzsika hang­zik fel, s két ifjú tengerész ka­tonás tisztelgéssel, de aranyos csi- bészséggel kezdi a táncot. Kettő­sök, klasszikus és modem balett­számok, paródiák váltják egymást A „bemutató” jól pereg, néha kell csak Piri néninek, a tanfolyam vezetőjének közbeszólnia, s fino­mítania a növendékek mozgásán, tartásán. A Megyei Művelődési Ház ba­lett-tanfolyama bemutatóra ké­szül, február 15-én a Jókai Szín­házban közönség előtt vizsgáznak felkészültségből, tehetségből. — Műsorunk címe „Táncolj, da­lolj, ifjúság!” És ezzel a címmel meghatároztam a tizenhárom éve működő balett-tanfolyam célját is — mondja Kabódi Sándorné, a gyerekek Piri nénije. — A mozgás minden gyermek éltető eleme, egyéniségének kife­jezője. Ezt az ösztönös vágyat használjuk fel az oktatás során a növendékek mozgáskultúrájának fejlesztésére, s alakítjuk ki ben­nük a táncművészet és a zene iránti fogékonyságot, kedvet — A múlt év novemberétől te­rületi tanfolyamunk is működik a 11. számú iskolában, őszintén örülök a nagyszámú jelentkező­nek, de hiányolom a középiskolák diákjait Téves az a felfogás, hogy a balett csak az óvodásoknak, ál­talános iskolásoknak való! A szép mozgás, az arányos testalkat min­den fiatal jogos — és elérhető igé­nye. — Lelkesedéssel, örömmel ké­szülünk nyilvános szereplésünk­re, ahol számot adhatunk egész évi munkánkról. A bemutató tán­cainak koreográfiáját magam ál­lítottam össze az ismert klasszi­kus és modem zeneszámok fel­használásával. Az előadásról még csak annyit, hogy a műsorban fel­lép a szabadkígyósi Contrail beat- quartett is — mondja befejezésül Kabódi Sándorné. A pihenő véget ért. Az előbb még hancúrozó-nevető gyerekse­reg figyelő csendben, szigorú kri­tikusként nézi a Kóté Béla zené­jére koreografált táncot S a ze­ne vidám akkordjai jelzik a bá­jos-esetlen kiskacsa megjelenését lApták Judit Á század „anyja" — őrmester elvtárs, jelentem, meglazult a géppisztolyom cél­gömbje. — őrmester elvtárs, jelentem, eltávozást kaptam, kérem a kime­nőruhámat! Aztán az utasítások garmadája a parancsnoktól. — Őrmester elvtárs! Pénteken hogy mindenki elégedett, akkor nyugodt vagyok én is. Ez ad erőt a munkámhoz. A harcálláspont ügyeletese be ugyams a tér- . -----------­- y — — ------- i Simigla Gyula őrmester egy lo­„ , , , , , egesz napos lövészetre megyünk, i kátorállomás ütőerén tartja rajta o es beruházóval- | vételezze fel a lőszert és a szűk- a kezét Körülötte titokzatos je­lekkel teleírt üvegtérképek, szá­mokkal telerött ábrák, sejtelmes fényárban úszó műszerek, vezér­lőasztalok. Berregő vagy zümmö­gő hang kíséretében színes lám­pák gyulladnak ki, majd újra ki­alszanak. íelefonok csörrennek. fluoreszkáló fényvonalak kúsznak egy különleges rendeltetésű mű­szerfal rovátkás ernyőjén. Ember legyen a talpán, aki itt kiismeri magáti Simigla elvtárs munkája allen nincs kifogás. A hozzá befutó adatokat gondosan vezeti a terv­táblán. Minden másodpercben ké­szen áll, hogy a megfigyelt légtér pontos helyzetét jelentse az állo­más parancsnokának vagy az elöl­járó szervnek. — Melyek a további tervei? — Nagyon megszerettem ezt a munkát, szívesen kötném hozzá az egész életem. Elhatároztam, hogy levelező úton, elvégzem a közép­iskolát, leérettségizem. Még az a lehetőség is nyitva áll előttem, hogy tiszt legyek. Csak rajtam múlik. Sok sikert kívánunk hozzá részvételével nikai tanfolyama. A részvevők j nemcsak amolyan hallgatók vol­tak, mivel csak eredményes vizs­ga után kaphatták meg a bizonyít­ványt Ez így van rendjén, mert a gáz­zal nem lehet kukoricázni. Külö­nösen nem azoknak, akik egy-egy ipari objektumot, lakótömböt ter­veznek, felépítenek vagy éppen­séggel erre az új fűtőanyag hasz­nosítására átalakítanak. Jóleső ér­zés, hogy immár szinte évről évre növekszik azoknak a száma, akik ezt a felelősségteljes munkát csi­nálják és ellenőrzik. A fejlődéssel és az új gazdaságirányítási rendszer alkal­mazásával járó felelősség növelé­sét, a népgazdasági és a vállalati érdekek oltalmazását segíti a né- masabb időszak is hány éve mind erőteljesebben hangoztatott, de még most sem megfelelőképpen érvényesülő ipar- jogvédelem. Itthon sem, de kül­földön sem közömbös, hogy a vál­lalatok termékei vajon olyan vé­delemben részesülnek-e, mint ami­lyet megérdemelnek. Ma már, amikor valóban hat a piac és létezik verseny, nem lehet kézle­Telefonüzenet az egység vegyi­védelmi tisztjétől: — Holnap ellenőrzőm az egyéni felszereléseket. A század naposa tisztelegve megáll előtte. — őrmester elvtárs, jelentem, Barna honvéd megbetegedett, s délután 6 lépne ügyeletes szolgá­latba. Kérem, jelöljön ki helyet­te valakit Kezödik a fegyverkarbantartás. Kócra, olajra, rongyra van szük­ség. Személyesen ellenőriz min­den alkatrészt: csillognak-e a csövek, nem bújt-e meg alatto­mos rozsda valami eldugott he­lyen. Sorakozó! Indulás a fürdőbe! A tiszta ágynemű felvehető! így telnek Kun István őrmes­ter hétköznapjai. A szürke hét­köznapok. Akad olykor mozgal- a harckocsik technikai átállása, kihelyezések, gyakorlatok. Ilyenkor aztán még több a tennivaló. Gonddal, bajjal, fáradozással teli miinka. Vajon Kun elvtárs szívesen csinálja-e? Szemében őszinteség csillan fel. — Jó érzés, amikor tudja Az ember, ho§y mindenkinek szük­sége van ra — mondja. — Már­pedig a szolgálatvezetői beosztás ilyen. Gondoskodom a század anyagi ellátásáról, s ha látom, Az egészségügyi, az alegység „kis dokija” Hozzá mindig gondterhelt em­berek fordulnak: fjüket, gyom­rukat, lábukat fájlalják, vágj' ép­pen megsérültek és elsősegélyre van szükségük. \ Bokor János őrmester az al­egység „kis dokija”. Reggelenként az ügyeletesek összeírják a gyengélkedőkét. Bo­kor elvtárs megnézi őket, beszél velük, majd aláírásával igazolja. I hogy jogosan maradnak távol a j délelőtti foglalkozásokról. <3 ma- J ga viszont nem maradhat távol. I A kiképzési tervben ugyanis sze-! repelnek egészségügyi előadások, j amelyeket ő tart az alegységek­nél. Higiéniára, a betegségek meg­előzésére tanítja a katonákat, olyan ismeretekre, amelyeknek egész életükben hasznát látják. Ebéd után — a többi egészség- ügyi tiszthelyettessel együtt — a napi rendelést készíti elő. Az injekciós tűket kifőzik, ragta­paszt, kötözőszert, fertőtlenítőket készítenek elő. Tizenöt órakor ér­keznek a betegek. Bokor őrmes­ter — amiben csak tud — segít a csapatorvosnak. Ellátják a be­tegeket, majd a gyengélkedőn fekvő katonák között szorgoskod­nak. Ha alegysége lövészetre, gya­korlatra vonul ki, természetesen ő is ott van velük. Vállán az egészségügyi táskával, mindig ké­szen áll az elsősegélynyújtásra. Ha netalán súlyosabb baleset adódna, azonnal döntenie kell, hogy a mentőautón az alakulat segély­helyére vagy a helyi kórházba szállítsa-e a sebesültet. Feleségével, kisfiával szép, két szoba, összkomfortos lakásban él. Szolgálata azonban gyakran tart­ja benn a laktanyában, mivel a betegek mellett mindig kell egy ügyeletes tiszthelyettesnek tartóz­kodnia. Ez az elfoglaltság azonban — tudja és vállalja — a hivatással jár együtt... Pályaválasztó fiatalok! Ipari tanulókat felveszünk: kőműves, ács­állványozó, hidegburkoló, épületasztalos, épületbádogos, tetőfedő, víz- vezefékszerelő- épitőipari szakmákba D tanulmányi időre tanuióotthont, teljes ellátást, munkaruhát> bakancsot, havi ösztöndíjat és 44 érás, ötnapos munkahetet, rendszeres és kedvezményes hazautazást nyújtunk. Jelentkezésre további felvilá­gosítást szívesen adunk. Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat, Budapest VIIL, Csokonai u. 6. sz. (EMKE aluljárónál) Munka­ügyi osztály. Telefon: 139—646. Ügyintéző: Vass Lászlóné.

Next

/
Thumbnails
Contents