Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

1969. február 7. 3 Péntek Építkezés, építkezés Fotó: Esztergály ni, és a kitűnő lövészkor (az Agyagipar sportkörében hat iga­zolt lövészük versenyez!) sokat segít a honvédelmi ismeretek tan­tervének megvalósításában. Most is itt vannak; a forgó­színpad első állomásáij Petrovsz- ky Kati, a kör egyik kiváló lö­vésze elméleti tájékoztatót tart, Halász Pista pedig egy táblánál rajzokkal szemlélteti a helyes cél­zás szabályait. Őszintén szólva, sok gondunk van az új tantárggyal, folytatjuk a véleménycserét, a gyakorló lö­vészet kis szünetében. Az osztály- főnöki és testnevelési órák ke­retében oktatjuk, s az elméletre mindössze 2 órát fordíthatunk egész évben. Ez semmi. Még ar­ra sem elég, hogy a lövészet sza­bályait (nem «gyerekjáték!) és némi fegyverismeretet adjunk. Így aztán iön az úttörő-, alaki képzés a testnevelésórán stb. A világnézeti, erkölcsi és politikai célokhoz, s a tantervből idézve „a tanulóifjúságnak a szocialista haza védelmére, a katonai szol­gálat teljesítésére való felkészíté­séhez” kevés a biztosított idő. Ez az első a kísérleti év. Ez a ta­pasztalat máris jelentkezett A kiállásokba két hetedikes kis­lány lép. Miklya Anikó, a városi bajnokjelölt hosszan, magabizto­san céloz. Halk csattanás és jel­zés: tízes! Azt mondják, alig várják az áprilist, a rajversenyt, a bemuta­tót. A KISZ-táborban rendezzük, a feltételek adottak. Hegedűs József már végiggondolta a forgatóköny­vet, azt mondja, izgalmas, érde­kes verseny lesz, a gyerekek nagy örömére. Jönnek a fiúk is, figyelmesén, okosan. Van, aki sután tartja még a légpuskát, de a lövészkört tagok fáradhatatlanul segítnek. A A következő két év alatt beépí­tik a még foghíjas városrészeket, a belváros architektonikus egyse, gét nem bontják meg magas há­zakkal, a történelmi értékű és jellegű épületek teljes helyreállí­tása után az óváros harmoniku­san beilleszkedik a környező la­kónegyedek toronyházai, modern lakótömbjei közé. Három nagy szálloda építését fejezik be az NDK jubileumi évében., majd 1971 végiéig újabb két hotel épül, s összesen 3600 szállodai szoba várja Drezda vendégeit. A közlekedés ma még egyik legfájóbb pontja a fejlődő város­nak, a Csehszlovákiából megren­delt 90 új gyorsvasúti kocsit eb­ben az évben várják, majd ki­cserélik a teljes régi kocsipar­kot. Épül az Észak-Dél irányú főközlekedési vonal, s megkezd­ték a kelet-nyugati összekötő út építését A nagy észak-déli vonal már abba az elképzelésbe illik, amely egyetlen városnak tekinti az Elba-völgy Drezda megyei szakaszát; az északi végállomás Meissen, a déli Pima, a kettő közötti távolság 60 kilométer. Az Elba mentén üdülőtelepeket létesítenek. A közlekedés egyik alapelve, hogy a város bármely pontjáról 30 perc maximális uta­zási idő alatt megközelíthető le­gyen a munkahely vagy az üdü­lőnegyed. (A befejező rész következik.) Bertalan Lajos 1 Össztűz! Azonnal kiderül, ki céloz jobban? Legyenek valóban segítőtársak Meglepődtem, amikor az egyik válIaJat nemrég kinevezett igaz­gatója kissé bosszúsan ezt mondta: „Nem értem, hogy le­het... Az szb-titkár mindenre csak bólogat. Azt szeretném, ha az intézkedéseimmel kapcsolat­ban megmondaná a véleményét vagy akár kifogást is emelne miatta. Sajnos ezt elég nehéz megértetni vele.” Józanság, az élet kellő ismere­te szükséges ahhoz, hogy a veze­tő közvetlen segítőtársként is­merje el a szakszervezet tiszt­ségviselőit, akiktől őszinte véle­ményt, javaslatot, nem pedig csupán egyetértést vár. Sajnos azonban, akadnak olyanok is, akik úgy vélekednek, hogy a szakszervezeti tisztségviselő csak nyűg, aki beleszólásával hátrál­tatja a termelést, a jó elképze­lések valóra váltását. Igyekeznek tehát őket háttérbe szorítani és olykor még attól sem riadnak vissza, hogy valami módon el­vegyék a kedvét az ügyekbe va­ló „felesleges” beleavatkozás- tóL Így történt ez nemrég a szó valódi értelmében, amikor a vállalati munkaügyi döntőbi­zottság megváltoztatta a vállalat fegyelmi határozatát, vagyis a dolgozónak adott igazat. A vál­lalat fellebbezett, de a Területi Munkaügyi Döntőbizottság is a vállalati munkaügyi döntőbizott­ság határozatát hagyta jóvá. Ezután az igazgató behívatta magához a vállalati munkaügyi döntőbizottság elnökét és „elbe­szélgetett^ vele. Kifogásolta, hogy gátolja a vállalat fegyelmi helyzetének megerősítését. Az ilyen és hasonló módszer nem járhat kedvező eredmény­nyel. A szakszervezet tisztség- viselője lényegében összekötő kapocs minden szintű vezető és a hozzájuk tartozó dolgozók kö zott: Ö tolmácsolja azoknak a véleményét, javaslatát, akik megvalósítják a vezető tervei, elképzelései alapján a termelési feladatokat. De vajon csalhatat- lan-e a vezető, még ha neki is kell kimondania a döntő szót minden kérdésben és elsősorban ő a felelős a következmények­ért? Ezt senki sem képzelheti ön­magáról, még ha a legteljesebb jószándék és kizárólag a közös ügy sikeréért való törekvés ve­zérli. Az élet sokkal összetettebb annál, semhogy egy-egy vállalat, üzem, műhely minden gondját, baját valaki egymagában képes lenne helyesen megítélni. Külö­nösen, amelyek olyan emberek­kel állnak összefüggésben, akik a közös munka részesei. És sok olyan érdekvédelmi rendelkezés van, amelynek be­tartása — függetlenül minden mástól — kötelező. A szakszer­vezet ' tisztségviselője az, aki ilyen kérdésekben is tájékozta­tást tud adni, megelőzve ezzel az esetleges hátrányos következmé­nyeket. Persze a helyes partneri viszony csak olyan légkörben alakulhat ki, amelyben a szakszervezeti tisztségviselőnek nem kell tar­tania az őszinte bírálat megtor­lásától, és ha mindkét oldalról megvan a helyes munkakapcso­latra való törekvés. A gazdasági mechanizmus reformja során el­engedhetetlenül szükség van er­re, hogy a dolgozók akaratukkal, képességükkel még jobban hozzá tudjanak járulni ahhoz a fejlő­déshez, amelyet az élet követel­ményként szab meg társadal­munk számára. Pásztor Béla Fürtösítési távlati terv as ontösőtelepek hatékonyabb kihasználására A Körös-völgy termelőszövet­kezeteinek nagy része évekkel ez­előtt kisebb-nagyobb terület öntö­zésére rendezkedett be. Felületi öntözőtelepeket építettek, s emel­lett több száz olyan berendezést is üzembe helyeztek, melyek az öntözővizet esőszerűen jutatják a növényzetre. A megye határá­ban szétszórtan elterülő kisebb telepek hatékony kihasználására a mai követelmények között alig van lehetőség. Ezért gondolt a távlat kialakítására a Körösvidé­ki Vízügyi Igazgatóság, amikor a meglevő öntöző telepek fürtösí- tési tervét összeállította. A telepek továbbépítésére, víz­ellátásának javítására olyan el­képzelések születtek, melyek a kor követelményeinek megfelelő hatékony üzemelést tesznek lehe- tővé. Idővel egy-egy nagyobb ön­tözőfürt szomszédságában víztá­rozó bögéket is kialakítanak, hogy a nyári időszakban, amikor a Körösök vízhozama minimálisra csökken, az öntözést innen bizto­sítsák. Miklya Anikó most lövi a 10-est a kör közepebe. 99Csapott célgömbbel úgy célsunk...” Gyakorló lövészet az iskolában A hangulat kitűnő. A tornate­remben forgószínpadszerűen, kü­lön állomásokon készülnek a he­tedikesek a gyakorló lövészetre. Két lőtáblát szereltek fel, álló testhelyzetből lőnek légpuskával. Az első csoport most tölt. A ve­zető tanár, Miklya János utasí­tásokat oszt, aztán éles csattaná­sok hallatszanak, két kiállás is erősen dolgozik. A békéscsabai 11. sz. általános iskolában vagyunk, s ez az iskola híres arról, hogy a lövészköre a legjobb a városban. A lövészkört Miklya János ve­zeti. A hetedikesek között csak egy-két lövészköri tag akad, a többiek az új tantárgy, a honvé­delmi ismertek áprilisi rajverse­nyére készülnek. De még ennél lőtt, és a fiúk is, a lányok is az első helyen állnak. Egyéniben Miklya Anikó vezet, ő hetedikes tatlam a településlánc. Nem utó­pia tehát az a kép, amelyről Kurt W. Deucht beszél: a 850 ezer lakosú Drezda. Kétmillió látogató — Igen, addig rengeteg a mun­kánk, de merész tervek nélkül hajítófát sem. ér a tudomány. Abból indulunk ki, hogy a város holnapját a következők határoz­zák meg: a rohamos ipari fejlő­dés, ezen belül elsősorban az elektronika; a tudomány, a kuta­tás, az egyetemi és főiskolai kép­zés súlya (a háború előtt két fő­iskolája volt, m® hét van, 33 ezer hallgatóval), a kultúra, a művé­szet kincseinek bősége (a Képtár, a Grünoas Gewölbe, a múzeu­mok stb.); a nemzetközi talál­kozók, a különböző rendezvé­nyek, a turizmus. Csupán egyet­Í is több a feladatuk: bemutatót tartanak a többi tíz iskola előtt, s ők dolgozzák ki a rajverseny tel­jes forgatókönyvét mind a tíz is­kolának. jiytfiN, a uui izmus, v^üupctn .. .------. ~— “ *----------; ’ l en adat az idegenforgalomra: közli minden öndicsérő hangsúly évente kétmillió látogató fordul meg Drezdában, közülük 600 ez­ren tekintették meg 1968-ban a képtárat. A lakásprogram alapelvei kö­zül figyelemre méltó, hogy az 1970-től felépítendő évi 6000 (majd fokozatosan 7000—8000) lakás 65 százaléka 3—4 szobás lesz, valamennyi távfűtéses, a lakóhelyiségek alapterülete az eddigi 11 négyzetméteres átlagról 15 négyzetméterre növekszik. Otthon vagyunk az ilyesmiben, nélkül Miklya János, aki egyéb­ként az iskola igazgatóhelyettese, és Hegedűs József, a testnevelő tanár. Negyedik éve minden év­ben rendeztünk hasonló akadály- versenyt, és ^az iskola lövészköre egymás után “nyerte a városi baj­nokságokat. Tavaly a fiúk arany­érmet hoztak, a lányok ezüstöt. Az idén már két forduló lezaj­(és az igazgatóhelyettes kislánya, aki úgy látszik, követi a lövész­kor vezető papát), a fiúk közül a nyolcadikos Gémes Pál, Halász Pista pedig a második. Ilyen alapra jól lehetett építe­vezető tanár szinte csak felügyel, és tanácsokat ad. Telik a délutáp, de jól telik. Szinte senki sem veszi észre. Irtó izgalmas dolog ez az egész. Sass Ervin Halász Pista a célzásra tanítja a hetedikeseket.

Next

/
Thumbnails
Contents