Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-07 / 31. szám
1969. február T 4 Péntek „Légy fegyelmezett, mint a vendég, s szellemes, kezdeményezd, mint a házigazda!” Műh®lybizo*fsáq-választáson ! Hasznosan eltöltött szabad idő Túljutottak a tervezések időszakán a Szeghalmi Móricz Zsig- mond Járási Művelődési Központban is. Hagyománya van már a fiatalokkal való foglalkozásnak, törődésnek, jól működő ifjúsági klubok állnak a fiatalok rendelkezésére. — Ez évben is működtetjük a szórakoztató jellegű ifjúsági klubot — mondja Vujovich Zoltán, a művelődési központ fiatal igazgatója. Arra törekszünk, hogy a fiatalok érdeklődési körének megfelelő színes, változatos programokat alakítsunk ki, nem felejtkezve el nevelésükről, formálásukról sem. Az „illik, nem illik” műsorok, a politikai, nemzetközi kérdések, a fiatalok pályaválasztása, egészségügyi problémái is megbeszélésre, vitára kerülnek. Az ifjúsági klub sikeresen zárta a múlt évet; bár a Kiváló Ifjúsági Klub pályázaton nem került a megyénél tovább, tevékenységükért ötezer forint pénzjutalmat kaptak. Programúkban játékos vetélkedők, hobby-kiállí- tások, kirándulások, táncestek szerepeltek, de a „komoly” előadások is — pl. A fiatalok házassága, a Varsói Szerződés létrejötte, Amit a Sárrét magában rejt, Az alkoholizmus és a bűnözés — nagy sikert arattak. A művelődési központ szakirányú klubot is működtet, a honismereti klubot. — A nagyrészt diákokból álló klub fiataljait a történelem, a néprajz szeretete hozta össze — fűzi hozzá az igazgató. Az elméleti előadásokat a gyakorlat követi. Miklya Jenő tanár vezetésével határjárásokon, Előítélet helyett kapjanak bizalmat és segítséget — Soha sem lesz rendes, dolgos ember a cigányokból — hangzik elég gyakran különböző hasonlatok kíséretében még napjainkban is, amikor párt- és tanácsi szerveink, tömegszervezeteink együttes erőfeszítés árán igyekeznek a múltból örökölt súlyos életkörülményeiken változtatni. Vagyis lakóházak építésével a testileg, lelkileg egészségtelen cigánytelepeket felszámolni, s rendszeres munkára nevelni mindazokat, akiket lehet közülük, főként a serdülő ifjúságot Több helyütt jelentős sikerek születtek az ilyen erőfeszítések nyomán. A cigánycsaládok közül sokan találták meg helyüket — legalábbis fizikailag — megyénk termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban. Remélhetőleg eljön az az idő is, amikor lelkileg is feloldódnak a közösségben, mert a ma még érvényesülő bizalmatlanság, gúnyolódás és csúfolódás helyett, bizalmat, elismerést, megbecsülést is kapnak. Ennek az idejét a szövetkezetek párt- és gazdasági vezetőinek is kell sürgetniük a mindkét irányban végzett következetes neveléssel. Lépjenek fel a bizalmatlanságot táplálókkal, a gúnyolódókkal és csúfolódókkal szemben, s növel, jék a közösbe került cigányok munkakedvét, önbecsülését, egyenlő jogok biztosításával. Nem ártana gyakoribbá tenni e célból községenként, szövetkezetenként a cigánykérdést napirendre tűző összejöveteleket, hogy a kölcsönös beszélgetések mielőbb eltüntessék az egyesekben makacsul megragadt előítéleteket. Annál is inkább szükség van erre, mert helyenként elzárkóznak belépési kérelmük teljesítésétől, s ezt leginkább azzal indokolják, hogy csak a dologkerülés, a lopkodás. jó esetben pedig csak a zenélés van a vérükben. Lássuk csak: valóban ilyesmi van a vérükben, s ha igen, hogyan került oda? Aligha kell különösen bizonygatni, •hogy kivetettségük, nyomorúságos életkörülményeik taszították oda őket, ahol évszázadok óta éltek. A más nemzetiségűek vérébe egészen kicsi korukban beletáplálták a munka szükségességét. A nincstelen szülők ugyanis 8— 10 éves korukban kénytelenek voltak kanásznak adni gyermekeiket. A kis- és középparasztok pedig odahaza szoktatták rá gyermekeiket a rendszeres foglalkoztatásra. Mit csinálhattak ezzel szemben a csaknem üres putrik apró lakói? Hiába jelentkeztek kanásznak. cselédnek, bizalmatlanságból nem vették fel őket. Mivel odahaza nem vagy alig akadt munkalehetőség, télen-nyáron ki voltak csapva az utcára, s az éhség kéregetésre vagy ennek-annak megszerzésére ösztökélte őket Nem a vérük, hanem nyomorúságos életmódjuk késztette egy • részüket arra, ami miatt most is — s ráadásul együttesen sommázva — ítéletet mondanak róluk. Nem ők vetették meg a társadalmat, hanem a társadalom vetette ki őket sorai közül az elmúlt évszázadok során, s különösen , a Horthy-fasi zmus idején. Emlékezetes, hogy akkor törvényesítették a hittan tanulását és a templomba járást. De a papok tanításai, prédikációi csak részben foglalkoztak a felebaráti szeretettel, „az Isten előtt mindenki egyforma ember” dogmával. Tanításuk, beszédeik jó részét a „nem, nem, soha” nacionalizmusa, s a magyaron kívül minden más faj iránti soviniszta uszítás töltötte ki. így tanultak meg a magyarok a kötelező vallásgyakorlás idején a világon legjobban • káromkodni a rájuk nehezedő nyomor, a béresgazdák az ispánok és a csendőrök ütlegei közben. Ezek ellenére többen is elhitették azt az unos-untalan hallott frázist, hogy környezetében a „turáni magyar faj a legfelsőbb rendű faj”. Ebben a hiedelemben gyűlölték a környező országok népeit, s a hazánkban élő nemzetiségeket, vetették meg mélységesen az el- esettségre kárhoztatott cigányokat. Mondhatjuk ezek után azt, hogy vérükké vált a gyűlölet? " Nem! A felszabadulás óta eltelt 23 év sok-sok magyar—román, magyar—csehszlovák, magyar—délszláv találkozó forró . hangulata mond ellent ennek, s j az tény, hogy a magyar népnek " is, akár a többi környezőknek uraik voltak első számú ellenségeik, az ő kapzsiságuk tartósította évszázadokig a nyomort. . Az is bebizonyosodott, hogy mi- £ nél messzebbre maradt mögöt- ■ környékbeli ásatásokon vesznek részt. Komoly feladatot is kaptak: a járási könyvtár Sárrétre vonatkozó bibliográfiai összeállításában segítenek. Az iskolai szünidők alatt sem tétlenkednek a helytörténet ifjú kedvelői: a szeghalmi múzeum számára végeznek tárgyi gyűjtést. — A bejáró, főleg ipari tanulóknak komoly gondot okoz, hol töltsék el a buszindulásig szabad idejüket — mondja Daru Mária népművelési felügyelő. — Keszthelyi példa alapján — bár helyhiánnyal küzdünk — termet biztosítunk majd a művelődési házban számukra, ahol olvashatnak, tanulhatnak, beszélgethetnek, sőt társasjátékozhatnak is. A szeghalmi népművelők egyre inkább megvalósítják a népművelés alapkövetelményét: a helyi érdekekre, igényekre alapozva hozták létre klubjaikat, tervezik műsoraikat. Nem szükséges kommentár az ifjúsági klub programfüzetének felhívásához: „Légy fegyelmezett, mint a vendég, s szellemes, kezdeményező, mint a házigazda!” A szeghalmi fiatalok hasznosan töltik el szabad idejüket. Lipták Judit Növekszik a szervezett dolgozók igénye Szerdán délután tartották meg j után sem hanyagolható el. Még a Békés megyei Nyomdaipari Vál- J akkor sem, ha most már nem lalat békéscsabai telepén a szak- i a termelés nélkül eltöltött órák, szervezeti választást. Szűcs Ferenc j hanem a percek csökkentéséről is szb-titkár ismertette a szakszer- j van szó. A termelékenység növe- vezeti bizottság elmúlt kétévi! jését legfőképpen az indokolja, munkájáról szóló beszámolóját, amely bár kissé kivonatos volt, mégis áttekintést adott az üzem fejlődéséről, a szervezett dolgozók munkakörülményeinek alakulásáról. 1967-ben a telep éves terhogy a múlt év végétől itt is csökkentett munkaidőben dolgoznak, s az emiatt kiesett termelést nem egykönnyen lehet pótolni. Ezt többen is — Kendra György melési értéke alig haladta meg vállalati igazgató, Krizsán Pál te- a hárommillió forintot. Tavaly j lepvezető — szóvá tették a vitá- jelentős átszervezés történt, a I ban. de az olyan kedvezőtlen ta- Werk-részlegnél bevezették a má- ! pasztalatokat is, amelyekkel az sodik műszakot, s valamelyest ] elmúlt két esztendő szolgált. Töh- fejlesztették a gépparkot. Ennek j ben kifogásolták, hogy nem tareredményeként a múlt évben már csaknem 7 millió forint lett a termelési érték. Az átszervezés természetesen a szakszervezeti bizottságtól is nagy erőfeszítést igényel, hiszen az újonnan jött dolgozók nevelése sok gonddal járt és jár még ma Is. Éppen ezért hangsúlyozta a beszámoló: a kollektív szellem javult, az újonnan jöttek beilleszkedtek az üzemi légkörbe, ez azonban még nem elégíthet ki bennünket. A fiatalok nevelése, a munkafegyelem erősítése ezHat ország vette meg az Egri csillagokat Több mint 20 órát töltöttek a HUNGAROFILM vetítőtermében a szocialista országok filmátvételi bizottságai, amíg kiválogatták a MAFILM stúdiók legutóbbi terméséből a hazájukban bemutatásra szánt alkotásokat. A külföldi filmszakemberek 12 játékfilmünket vásárolták meg, köztük több olyat, amelyet még Magyarországon sem vetítettek. A legnagyobb sikert a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagok aratta: átvette a Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, az NDK, Románia és Jugoszlávia. A kisfilmek közül 18-at vásároltak meg & szocialista országok filmszakemberei. Itt a „Gusztáv örökzöld” című film a listavezető hat vásárlóval. A legjobb kisfilm-vásárló a Szovjetunió — hét alkotást vett át, ebből öt tv- forgalmazásra. Hat kisfilmre kötött üzletet a lengyel televízió, ötre a bolgár televízió és Románia, négyre az NDK, s háromra Bulgária. (MTI) tottak rendszeresen szakszervezeti taggyűléseket, ezért a mindenkit érdeklő kérdéseket nem tudták rendszeresen megbeszélni. Jogos ez az igény, hiszen a tagság — mint ezen a választáson is bebizonyosodott — igényli a tájékoztatást, a termelési és a mozgalmi feladatok megvitatását, de az olyan bér- és munkaügyi intézkedések tisztázását és megértetését is, amelyek a szervezett dolgozókat foglalkoztatják. A vita végső tanulsága: a most megválasztott műhelybizottságtól, amelynek titkára ismét Szűcs Ferenc lett, az eddiginél többet várnak a nyomda szervezett dolgozói. Éppen ezért hasznos lenne, ha a műhelybizottság mihamarabb pontról pontra elemezné a vitában elhangzottakat, mert a javaslatok és bírálatok alapján máris jó munkaprogramot alakíthat ki magának. A kapott bizalom erre kötelez. A taggyűlés bár céljának megfelelően munkaértekezlet volt, végül mégis ünnepélyes lett, amikor Kendra elvtárs Bakó Lajos gépmester csoportvezetőnek átadta a 25 éves jubileumi jutalmat. Erre keresve sem találhattak volna jobb alkalmat, hiszen ez az aktus a becsületes, munkában töltött évtizedek elismerését Jelenti. p. P29. RÉSZ Mert most már óvatosabbak voltak mindnyájan a helyzet megítélésében. Igaz, a Ratoplant megtalálták, de maga Galambos főmérnök sem merte biztosra venni, hogy most aztán végleg fülöncsípték a gépet, és simán haza is tudják vezetni. Különösen nem, ha azt látja, hogy gépe épp most kezd zuhanni. — Kövesse a Ratoplant! — kiáltott át a D. 24-es pilótájának és nem merte levenni tekintetét a Ratoplanról. — Mi történhetett a géppel? És miért nem nyílnak ki a tünk a nyomor és az elnyomás £ szárnyak? — törölgette gyön- korszaka, s minél jobban nö- £ győző homlokát, vekszik az együttes erőfeszítés nyomán az általános jólét, an- • Benedek mérnök szólni sem tudott, annyira felizgatta a "ál több cigánycsaládot ragad : látvány. Ferenczy főhadnagy kiáltása törte meg a csendet: — Ott! Nézzék csak, ott lent az oázisban, ott integet valaki. — Gábor lesz! — pillantott magával a rendszeres munka igénye, az emberséges életkö- ■ rülmények megteremtésére irá- ■ nyúló törekvés. Még tömegeseb- £ ben áramlanak majd a helyes £ cél felé megyénk minden közsé- j oc*a Benedek, gében, ha nemcsak a helyi ve- • A fotóriporter azt sem tudta zetők akarják kiragadni őket a £ mit filmezzen. Eddig semmi putrikból, hanem a szövetke- £ munkája sem volt. most meg zeti gazdák is kötelességüknek ; egyszerre két eseményt is meg érzik, hogy emberséges türelem- ! kellene örökítenie. Szerencsére mel bátorítsák és segítsék barna : gépük, a D. 24 is annyira meg- bőrű embertársukat £ közelítette a földet, hogy egy K. L • képre be tudta fogni a pálmafa tetején integető fiút és a melléje leszálló Ratoplant is. Most már Galambos főmérnök is megnyugodott. A Ratoplan szárnyai kinyíltak, és a gép egy ügyes kanyarral elindult a pálmaliget felé. A filmhíradó kis fényképésze felhúzta az egyik ablakot, s mit- sem törődve a kiesés veszélyével, kihajolva pergette kis felvevőjét. Szilvásy meg izzadva adta a tudósítást Pécsnek: < — Végre megtaláltuk! Sőt nemcsak megtaláltuk, hanem éppen szemtanúi lehetünk a testvéri szeretet nagyszerű megnyilvánulásának is. Mert most már tudjuk, hogy Galambos Imre azért irányította vissza a gépet, mert nem akarta itthagyni bátyját, aki e pillanatban ott integet a pálmaliget szélső fájának koronáján. Olyan ez a fehér zászló- lengetés a zöld oázisban, mint egy boldog, békés üzenet, mintha egy hófehér galamb szárnycsapásai lennének. De vajor. sikerül-e a Ratoplannak leszállnia, hogy felvegye a lemaradt Galambos fiút, aki minden bizonnyal emlékezetes órákat töltött itt egyedül, ebben az elhagyatott kis pálmaligetben. De nem. A Ratoplan nem száll le, hanem közvetlenül a fa mellé úszik a korona magasságában. Gábor a fa tetejéről lefelé integet, mintha figyelmeztetni akarná öccsét. Igen. most már kinyílik a Ratoplan ajtaja is, és tisztán látom a szőke Imre kis rövid nadrágos alakját. Mi itt körözünk közvetlen felettük, nem értem szavukat, de látom, hogy Gábor a fáról nem akar leszállni. Nem ám, mert most vettem észre — ó szörnyűség, el sem hiszik kedves hallgatóim — az oázisban egy hatalmas berber oroszlán járkál a fa körül. A zsákmányra éhes fenevad most vad dühvei ront a fának és egy hatalmas ugrással igyekszik elérni a fa tetejét. Higgyék el, mindnyájan lélegzetvisszafojtva figyeljük ezt a szörnyű játszmát, amely e pillanatban az alattunk levő oázisban folyik.” „Galambos Imre mind közelebb irányítja a Ratoplant a fához, úgy, hogy a gép nyitott ajtaja épp a pálmafa tetején álló Gábor magasságában van. Most már Imre is észrevette a veszélyt, és igyekszik bátyját megmenteni. Már csak egv méterre van a gép áfától, amikor a fenevad újból tárnád!” „Rettentő pillanatok! Minden azon múlik, be tud-e ugrani Gábor idejében a repülőbe vagy sem. Most lendül már az oroszlán, Gábor is ugrásra kész, de mi az, mi történt? Gábor lába bennakadt valamiben, nem tudja kiszabadítani... de talán mégis... igen, most sikerült neki, de a kimerültségtől elesik!
