Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-06 / 30. szám
1969. február 6. 4 T Csütörtök Megérné Az önkiszolgáló boltokban a vásárlás egyik fontos eszköze a „kosár”, amit belépéskor magunkhoz veszünk és vele indulunk a modern gyűjtögető életmód terepére, a polcok, asztalkák erdejébe. Azért tettem idézőjelbe a kosarat, mert egyre ritkább már az üzletekben a fűzfavesszőből font alkalmatosság. Kiszorítják a műanyagból vagy alumíniumból, esetleg mindkettőnek a variációjából született kasok. Strapabírókban, tehát időtállóbbak emezeknél és még egy fontos előnnyel bírnak: könnyebben, alaposabban tisztíthatok! Tisztítás? Nos, éppen ennél kell kissé elidőznünk. Bármelyik vásárlója a városnak, falunak tanúm lehet arra, hogy bizony nagyon kevés helyen kifogástalanul tiszták a bevásárlókasok. Leginkább azokban a boltokban ilyenek, ahol még újak. Ellenben a régiek esetében — és ez különösen a műanyagból készülteknél szembetűnő — a sarkokban, eresztékekben vastagon húzódik a piszok, de a sík felületekre is rátapadt idők folyamán a szenny. Nos, ezekbe a nem valami gusztusos kasokba gyűjtik a szegény vásárlók a kettévágott kenyeret, süteményt és egyéb olyan árut, ami vagy csomagolatlan vagy kimért, tehát alkalmilag csomagolt. Az egyik üzlet kaskáinak alján szabályszerű földes, saras lerakódást láttam, holott nem zöldségesbolt (ahol ez érthető lenne), hanem csemege. Fogalmam sincs, hogy köteles- e a bolti dolgozó még olyasmivel is tölteni (elismerten fáradságos) idejét, mint a fém- és műanyag kasok tisztítása vagy az még tisztázatlan feladat? A vevőt azonban mindenképpen bántja a szennyes árugyűjtő eszköz és hát a higiénia is követelődzik kissé! —húr— Július 6 Ez a címe annak az új szovjet szélesvásznú filmalkotásnak, melynek cselekménye 1918. júliusában játszódik. A film a Lenin vezette bolsevikok és az eszerek összecsapását történelmi dokumentumok alapján, a tények hitelességével mutatja be. A film három filmszínház műsorán szerepel, először Orosházán, a Béke moziban vetítik február 8-án, majd Mezőberényben február 10-én, a békéscsabai Brigád moziban pedig február 11—12-én. néhány fillér nem áldozat! Menetjegyét kérje biztosítással Baleset esetén 50 ezer forintig terjedő kártérítést nyújt az Alixmi BIZTOSIT« Harminc éve boltvezető j Körzetesítés, gondokkal Ládák labirintusa között keresem a pulthoz vezető utat. Miután bemutatkozom, mentegetőzve kér elnézést a rendetlenségért. Mint mondja, nem sokkal azelőtt hozott nagy mennyiségű árut az egyik nagykereskedelmi vállalat. — Zárszámadási közgyűlésre készülünk — újságolja Kovács István, a bolt vezetője. — Nagyon sok árut rendeltem az utóbbi hetekben, mert azt akarom, hogy a Béke Termelőszövetkezet szorgalmas tagjai közül minél többen találják meg itt, Dombiratoson a mi boltunkban azt, amire szükségük van. Hát ezért most ez a rendetlenség... Miközben hallgatom szavait, arcát fürkészem. Közben tekintetem minduntalan ezüstösen csillogó hajára téved, melyen visszaverődve törik meg a nagy kirakat vastag üvegén át beömlő január végi napfény. — Tizenöt éves árva gyerekként kerültem ebbe a kis községbe — emlékezik vissza. — Kemény évek vártak rám de vállalnom kellett. Az árva gyerek sorsa mindenütt nagyon keserves volt abban az időben. Számomra a tanulóévek is a munka nehezét jelentették. De nem hátráltam, mert szerettem ezt a szakmát és egyéni boldogulásom láttam felcsillanni. Elképzelésében nem Is csalódott 1938-ban, nem sokkal azután, hogy betöltötte 25. évét, a község nagy vegyesboltjának vezetőjévé nevezte ki az akkori „Hangya” szövetkezet igazgatósága. Azóta harminc év telt el és Kovács István ma is boltvezető az 1600 lelket számláló Dombiratoson. — Leltárhiány? — ismétli szavamat szinte meglepődve. — December 12-én ünnepeltem 30. évét annak, hogy a felszabadulás előtt a „Hangya”, utána pedig az fmsz boltvezetője vagyok megszakítás nélkül, de nekem még soha nem volt leltárhiányom. Meg vagyok győződve arrói, hogy a nyugdíjig hátra levő öt évben is tiszta marad a kezem... Harminc év egy nagy vegyesbolt élén, leltárhiány nélkül! Igen, így is lehet élni és dolgozni, miközben szakembereket nevelt szép számmal. — Ez a kislány — mutat a pult felé — a 26-ik tanulóm. Közülük jó néhányan a megye, az ország és Budapest különböző részében fontos kereskedelmi egységeknél és gazdasági szerveknél dolgoznak felelős beosztásban. Higgye el kérem, hogy nekem, e kis község boltvezetője számára ez mindennél többet mond. Távozni készülődtem, amikor azt is megtudtam Kovács Istvántól, hogy hosszú ideje tanácstag, és az egyik állandó bizottságban dolgozik. A Hazafias Népfront helyi bizottságának is tagja. Mindezek mellett hat éve, hogy a fogyasztási és értékesítő szövetkezet ügyintézője is. Amikor arra kértem tőle választ, hogy mindez így együtt nem sok-e, arcán fiatalos mosoly jelent meg, majd így válaszolt: — Nekem, a valamikori árva gyereknek nagy dolog ez a bizalom. Jó érzés, hogy a község lakossága szeret és tiszteletben tart, hogy a mezőkovácsházi fmsz vezetői bíznak bennem és elismerik munkámat. Mindez így együttvéve tesz egész emberré. Kép, szöveg: Balkus Imre 28. RÉSZ A D. 24-en az üzenetközvetítés után feszült figyelemmel várták a jelzéseket. Vajon hallották-e a fiúk az üzenetet, jelentkeznek-e ismét? Jelentkeztek. Amikor először felvillant a kis piros lámpa, jelezve, hogy a Ra- toplan átkapcsolt, Galambos főmérnök megkönnyebbülten sóhajtott fel. Szilvási, a kövér rádióriporter azonnal hívta Pécset, hogy az örömhírről helyszíni riportban számoljon be. A többiek is izgatott érdeklődéssel figyelték a távolból érkező kicsi és mégis oly nagy boldogságot okozó jelzéseket. Még a fotóriporter is előkapta gépét, hogy filmre vegye ezt az örömteli jelenetet Nem akarta üresen hazavinni a felvevőt, legalább ezt a pillanatot örökítse meg a heti híradó és az utókor számára. — Furcsa jelzések! — figyelt fel elsőnek Ferenczy főhadnagy. — Az! — bólogatott Benedek mérnök. — Mintha morze lenne. Mindnyájan felfigyeltek. Galambos főmérnök már írta is: Néhány évvel ezelőtt új fogalom került a művelődésügy szolgálatába: a körzetesítés. Bővebben: az általános iskolák körzetesítéséről jelentette ez a kifejezés azt, hogy az osztatlan tanyasi iskolákat mielőbb felszámolják úgy, hogy a gyermekek jobb személyi és tárgyi feltételek között okulhassanak, nevelődhessenek. Valóságos körze. tesítési láz terjedt el országszerte. Nem akarom használni a „nyakló nélkül” kifejezést, de majdnem... Természetesen senki sem vonhatja kétségbe a rendelet progresszív voltát, mégis, megint egy olyan dologgal találkozunk, amelynél nagyon is ügyelnünk kell arra, hogy a sematizmust elkerüljük. Azért, mert itt emberekről van szó, helyesebben emberkékről. Ki vonhatná kétségbe, hogy az új generáció nevelése annál eredményesebb, minél több lehetőséget adunk ahhoz, hogy a modern technika legújabb vívmányai segítségével oktathassunk. Azonban a nagyon is tisztességes elv megvalósításánál sok mindenre vigyáznunk kell. A sokat emlegetett valóság tanulmányozása sohasem árt, ebben az esetben pedig szükség- szerű. Nap mint nap örökre becsukja kapuját Egy-egy tanyai iskola. Némi kis> nosztalgia, egy kis melankólia, de így helyes ez. A gyermekek egy része kollégiumban kap szálláshelyet. Ez a leghelyesebb megoldás, de nem könnyű. Elsősorban a gyermekeknek nem. A különféle helyekről összekerült, egészen kicsiny gyermekek új közösségbe rázódása, a meleg családi közösség után nem könnyű. De mint mondottam az előbb: ez a leghelyesebb megoldás. A kollégium az, ahol a rendszeres életmód, a rendszeres munka végzése szinte szokásává válhat a gyermeknek. Persze, egyelőre nem nagyon bővelkedünk ilyen kollégiumokban. 1969-ben a tervek szerint öt alkalommal rendeznek színházi fesztivált, illetve színházi napokat az ország különböző városaiban. A sort a közeli napokban a nyír— ...Tá, tititi. Ez bé!----------T átátá. Ez O! Valóban morze jelek. Figyeljük csak! Eddig BOR. — Csak nem innivaló kell nekik? — tréfálkozott a riporter. — Nem. Biztos Gábor lesz, csak az elejét nem figyeltük — mondta Benedek. Galambos írta tovább: N. I. N. A következő betűnél, már remegett a toll a kezében. Rosz- szat sejtett. Belső remegés fogta el, és most már megértette, miért kínozza órák óta valami megmagyarázhatatlan frucsa szorongás. Hát itt a magyarázat: NINCS. — Gábor nincs! — s mi lesz még a folytatás? Gábor nincs magánál? Vagy mi történt vele? Pécs jelentkezett. Szilvási átment a rádiófülkébe, s minthogy nem látta már milyen betűket írt utoljára Galambos főmétnök az előtte levő lapra, örömteli, boldog tudósításba kezdett a Ra- toplan újabb jelentkezéséről. A Pannónia Képadó, amelynek mikrofonja és képvevője még mindig ott volt a kísérleti telep laboratóriumában, azonnal továbbította a vételt a nagyadónak, és így történt, hogy mire Azt csak a járási művelődés- ügyi osztályok vezetői tudnák elkeseregni, mennyi utánjárásba kerül, míg egy-egy régi épületet sikerül megszerezni: s aztán kérni, kunyerálni, az építőkkel veszekedni, mire a szent pillanat elérkezhet: a kotlégium- avatás pillanata, amelybe a tanyasi gyerekek csak egy kis része fér el. És itt jön a „Melyiket szeressem” gond is. Megint a valóság tanulmányozása: egyenként megvizsgálni, ki lehet szerencsés lakója a kollégiumnak... És a többi tanyasi gyerek? Más részük bejár. Nem kis dolog, bárki elhiheti, 6—8 éves gyermekeknek minden reggel beutazni, minden délben visszautazni, naponta mintegy 25 km-t, azonkívül az autóbuszmegállóig gyalogolni oda-vissza azt a 3—4 km-t! Esőben, sárban, fagyban és készülni a következő nap tanítási óráira és készülni a következő nap gyaloglásaira, utazásaira. Természetesen jobb az osztott iskola az osztatlannál. Ámbátor a kérdés mégis idetolakszik: nem túl nagy-e az ára ennek?! Egy-egy tanyai iskola, úgy látszik megmarad még. Mint ahogy kis tanyaközpontok alakulnak egy-egy tsz gravitációja folytán; „kimegy a város a tanyához”, villannyal, műutakkal, autóbusszal, televízióval. Ezekben az iskolákban még 20—25 alsó tagozatos gyermek tanul, öt-hat egy-egy osztályban. Ha az általános iskolák körzetesítéséről hallunk, gondoljunk a fentiekre, és arra, hogy ez a folyamat, ez a változás — mint minden egyéb, amelyben az emberek közvetlenül érintettek —, nem mehet végbe előregyártott sémák szerint. Elsőrendűen min. dig a gyermekeket kell szem előtt tartani, hiszen őértük történik mindez. T. F. ■ egyházi jubileumi színházi hetek eseménysorozata nyitja meg. Az idén július 4-én kezdődnek a hagyományos gyulai várjátékok. Imre az utolsó betűket adta, már hallotta is a hangszóróból a riporter boldog beszámolóját a Ra- toplan jelentkezéséről. — Tegnap pontosan ebben az órában, talán ugyanebben a percben röppent világgá az első kép az elszökött atomrepülőről — hallotta Imre Szilvágy rádióriporter szavait. — Akkor még otthonról tudósítottam Kedves Hallgatóimat, s bár azóta sokszor jelentkeztünk hol jó, hol sok aggódást okozó híreinkkel, előbb otthonról, majd innét, az óceán feletti repülésről, azt hiszem, most véglegesen olyan jó hírt közölhetek, amely lezárja a Ra- toplan eltűnésének és megkerülésének változatos történetét. Galambos főmérnök híreink után elhangzott üzenetére a Szahara felett szálló Ratoplan újból jelentkezett, mégpedig minthogy rádiójuk nem működik, igen ötletes módon távirányítón át morze jelekkel. Nagyszerű gyerekek azek a Galambos fúk, és ha sok fejtörést és aggodal- mat okoztak is az elmúlt huszonnégy órában, mindig feltalálták magukat. E pillanatban vesszük tőlük az üzenetet, és remélem, hogy ezúttal nem lesz újabb meglepetésben részünk... hogyan?, hogy mégis... Bocsánat, Kedves Hallgatóim, de ebben a pillanatban adták kezembe a Ra- toplanról érkező jelzések megfejtését, amely sajnos, mjgis újabb meglepetés számunkra. Az üzenet ugyanis így szól: Színházi napok
