Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-06 / 30. szám

1969. február 6. 4 T Csütörtök Megérné Az önkiszolgáló boltokban a vásárlás egyik fontos eszköze a „kosár”, amit belépéskor magunkhoz veszünk és vele in­dulunk a modern gyűjtögető életmód terepére, a polcok, asz­talkák erdejébe. Azért tettem idézőjelbe a kosarat, mert egy­re ritkább már az üzletekben a fűzfavesszőből font alkalmatos­ság. Kiszorítják a műanyagból vagy alumíniumból, esetleg mindkettőnek a variációjából született kasok. Strapabírókban, tehát időtállóbbak emezeknél és még egy fontos előnnyel bírnak: könnyebben, alaposabban tisztít­hatok! Tisztítás? Nos, éppen ennél kell kissé elidőznünk. Bárme­lyik vásárlója a városnak, falunak tanúm lehet arra, hogy bizony nagyon kevés helyen kifogásta­lanul tiszták a bevásárlókasok. Leginkább azokban a boltokban ilyenek, ahol még újak. Ellenben a régiek esetében — és ez külö­nösen a műanyagból készültek­nél szembetűnő — a sarkokban, eresztékekben vastagon húzódik a piszok, de a sík felületekre is rátapadt idők folyamán a szenny. Nos, ezekbe a nem valami gusz­tusos kasokba gyűjtik a szegény vásárlók a kettévágott kenyeret, süteményt és egyéb olyan árut, ami vagy csomagolatlan vagy ki­mért, tehát alkalmilag csoma­golt. Az egyik üzlet kaskáinak alján szabályszerű földes, saras lerakódást láttam, holott nem zöldségesbolt (ahol ez érthető lenne), hanem csemege. Fogalmam sincs, hogy köteles- e a bolti dolgozó még olyasmi­vel is tölteni (elismerten fárad­ságos) idejét, mint a fém- és műanyag kasok tisztítása vagy az még tisztázatlan feladat? A ve­vőt azonban mindenképpen bánt­ja a szennyes árugyűjtő eszköz és hát a higiénia is követelődzik kissé! —húr— Július 6 Ez a címe annak az új szovjet szélesvásznú filmalkotásnak, melynek cselekménye 1918. júliu­sában játszódik. A film a Lenin vezette bolsevikok és az eszerek összecsapását történelmi doku­mentumok alapján, a tények hi­telességével mutatja be. A film három filmszínház mű­során szerepel, először Orosházán, a Béke moziban vetítik február 8-án, majd Mezőberényben feb­ruár 10-én, a békéscsabai Brigád moziban pedig február 11—12-én. néhány fillér nem áldozat! Menetjegyét kérje biztosítással Baleset esetén 50 ezer forintig terjedő kártérítést nyújt az Alixmi BIZTOSIT« Harminc éve boltvezető j Körzetesítés, gondokkal Ládák labirintusa között kere­sem a pulthoz vezető utat. Mi­után bemutatkozom, mentegetőz­ve kér elnézést a rendetlenségért. Mint mondja, nem sokkal azelőtt hozott nagy mennyiségű árut az egyik nagykereskedelmi vállalat. — Zárszámadási közgyűlésre készülünk — újságolja Kovács István, a bolt vezetője. — Na­gyon sok árut rendeltem az utób­bi hetekben, mert azt akarom, hogy a Béke Termelőszövetkezet szorgalmas tagjai közül minél többen találják meg itt, Dombira­toson a mi boltunkban azt, amire szükségük van. Hát ezért most ez a rendetlenség... Miközben hallgatom szavait, ar­cát fürkészem. Közben tekintetem minduntalan ezüstösen csillogó hajára téved, melyen visszave­rődve törik meg a nagy kirakat vastag üvegén át beömlő január végi napfény. — Tizenöt éves árva gyerekként kerültem ebbe a kis községbe — emlékezik vissza. — Kemény évek vártak rám de vállalnom kel­lett. Az árva gyerek sorsa min­denütt nagyon keserves volt ab­ban az időben. Számomra a ta­nulóévek is a munka nehezét je­lentették. De nem hátráltam, mert szerettem ezt a szakmát és egyéni boldogulásom láttam fel­csillanni. Elképzelésében nem Is csaló­dott 1938-ban, nem sokkal az­után, hogy betöltötte 25. évét, a község nagy vegyesboltjának ve­zetőjévé nevezte ki az akkori „Hangya” szövetkezet igazgatósá­ga. Azóta harminc év telt el és Kovács István ma is boltvezető az 1600 lelket számláló Dombirato­son. — Leltárhiány? — ismétli sza­vamat szinte meglepődve. — De­cember 12-én ünnepeltem 30. évét annak, hogy a felszabadulás előtt a „Hangya”, utána pedig az fmsz boltvezetője vagyok megszakítás nélkül, de nekem még soha nem volt leltárhiányom. Meg vagyok győződve arrói, hogy a nyugdíjig hátra levő öt évben is tiszta ma­rad a kezem... Harminc év egy nagy vegyes­bolt élén, leltárhiány nélkül! Igen, így is lehet élni és dolgoz­ni, miközben szakembereket ne­velt szép számmal. — Ez a kislány — mutat a pult felé — a 26-ik tanulóm. Kö­zülük jó néhányan a megye, az ország és Budapest különböző ré­szében fontos kereskedelmi egy­ségeknél és gazdasági szerveknél dolgoznak felelős beosztásban. Higgye el kérem, hogy nekem, e kis község boltvezetője számára ez mindennél többet mond. Távozni készülődtem, amikor azt is megtudtam Kovács István­tól, hogy hosszú ideje tanácstag, és az egyik állandó bizottságban dolgozik. A Hazafias Népfront helyi bizottságának is tagja. Mindezek mellett hat éve, hogy a fogyasztási és értékesítő szö­vetkezet ügyintézője is. Amikor arra kértem tőle választ, hogy mindez így együtt nem sok-e, ar­cán fiatalos mosoly jelent meg, majd így válaszolt: — Nekem, a valamikori árva gyereknek nagy dolog ez a biza­lom. Jó érzés, hogy a község la­kossága szeret és tiszteletben tart, hogy a mezőkovácsházi fmsz vezetői bíznak bennem és elis­merik munkámat. Mindez így együttvéve tesz egész emberré. Kép, szöveg: Balkus Imre 28. RÉSZ A D. 24-en az üzenetközvetí­tés után feszült figyelemmel vár­ták a jelzéseket. Vajon hallot­ták-e a fiúk az üzenetet, jelent­keznek-e ismét? Jelentkeztek. Amikor először felvillant a kis piros lámpa, jelezve, hogy a Ra- toplan átkapcsolt, Galambos fő­mérnök megkönnyebbülten só­hajtott fel. Szilvási, a kövér rá­dióriporter azonnal hívta Pé­cset, hogy az örömhírről hely­színi riportban számoljon be. A többiek is izgatott érdeklődéssel figyelték a távolból érkező kicsi és mégis oly nagy boldogságot okozó jelzéseket. Még a fotóri­porter is előkapta gépét, hogy filmre vegye ezt az örömteli je­lenetet Nem akarta üresen haza­vinni a felvevőt, legalább ezt a pillanatot örökítse meg a heti híradó és az utókor számára. — Furcsa jelzések! — figyelt fel elsőnek Ferenczy főhadnagy. — Az! — bólogatott Benedek mérnök. — Mintha morze len­ne. Mindnyájan felfigyeltek. Ga­lambos főmérnök már írta is: Néhány évvel ezelőtt új foga­lom került a művelődésügy szolgálatába: a körzetesítés. Bő­vebben: az általános iskolák körzetesítéséről jelentette ez a kifejezés azt, hogy az osztatlan tanyasi iskolákat mielőbb fel­számolják úgy, hogy a gyerme­kek jobb személyi és tárgyi fel­tételek között okulhassanak, ne­velődhessenek. Valóságos körze. tesítési láz terjedt el ország­szerte. Nem akarom használni a „nyakló nélkül” kifejezést, de majdnem... Természetesen senki sem vonhatja kétségbe a rendelet progresszív voltát, mégis, megint egy olyan dolog­gal találkozunk, amelynél na­gyon is ügyelnünk kell arra, hogy a sematizmust elkerüljük. Azért, mert itt emberekről van szó, helyesebben emberkékről. Ki vonhatná kétségbe, hogy az új generáció nevelése annál eredményesebb, minél több le­hetőséget adunk ahhoz, hogy a modern technika legújabb vív­mányai segítségével oktathas­sunk. Azonban a nagyon is tisz­tességes elv megvalósításánál sok mindenre vigyáznunk kell. A sokat emlegetett valóság ta­nulmányozása sohasem árt, eb­ben az esetben pedig szükség- szerű. Nap mint nap örökre be­csukja kapuját Egy-egy tanyai iskola. Némi kis> nosztalgia, egy kis melankólia, de így helyes ez. A gyermekek egy része kol­légiumban kap szálláshelyet. Ez a leghelyesebb megoldás, de nem könnyű. Elsősorban a gyer­mekeknek nem. A különféle helyekről összekerült, egészen kicsiny gyermekek új közösség­be rázódása, a meleg családi közösség után nem könnyű. De mint mondottam az előbb: ez a leghelyesebb megoldás. A kol­légium az, ahol a rendszeres életmód, a rendszeres munka végzése szinte szokásává válhat a gyermeknek. Persze, egyelőre nem nagyon bővelkedünk ilyen kollégiumokban. 1969-ben a tervek szerint öt al­kalommal rendeznek színházi fesztivált, illetve színházi napokat az ország különböző városaiban. A sort a közeli napokban a nyír­— ...Tá, tititi. Ez bé!----------­T átátá. Ez O! Valóban morze jelek. Figyeljük csak! Eddig BOR. — Csak nem innivaló kell ne­kik? — tréfálkozott a riporter. — Nem. Biztos Gábor lesz, csak az elejét nem figyeltük — mondta Benedek. Galambos írta tovább: N. I. N. A következő betűnél, már remegett a toll a kezében. Rosz- szat sejtett. Belső remegés fogta el, és most már megértette, miért kínozza órák óta valami megma­gyarázhatatlan frucsa szorongás. Hát itt a magyarázat: NINCS. — Gábor nincs! — s mi lesz még a folytatás? Gábor nincs magá­nál? Vagy mi történt vele? Pécs jelentkezett. Szilvási át­ment a rádiófülkébe, s minthogy nem látta már milyen betűket írt utoljára Galambos főmétnök az előtte levő lapra, örömteli, boldog tudósításba kezdett a Ra- toplan újabb jelentkezéséről. A Pannónia Képadó, amelynek mikrofonja és képvevője még mindig ott volt a kísérleti telep laboratóriumában, azonnal to­vábbította a vételt a nagyadó­nak, és így történt, hogy mire Azt csak a járási művelődés- ügyi osztályok vezetői tudnák elkeseregni, mennyi utánjárás­ba kerül, míg egy-egy régi épü­letet sikerül megszerezni: s az­tán kérni, kunyerálni, az épí­tőkkel veszekedni, mire a szent pillanat elérkezhet: a kotlégium- avatás pillanata, amelybe a ta­nyasi gyerekek csak egy kis ré­sze fér el. És itt jön a „Melyiket szeressem” gond is. Megint a valóság tanulmányozása: egyen­ként megvizsgálni, ki lehet sze­rencsés lakója a kollégiumnak... És a többi tanyasi gyerek? Más részük bejár. Nem kis do­log, bárki elhiheti, 6—8 éves gyermekeknek minden reggel beutazni, minden délben vissza­utazni, naponta mintegy 25 km-t, azonkívül az autóbuszmegállóig gyalogolni oda-vissza azt a 3—4 km-t! Esőben, sárban, fagyban és készülni a következő nap ta­nítási óráira és készülni a kö­vetkező nap gyaloglásaira, uta­zásaira. Természetesen jobb az osztott iskola az osztatlannál. Ámbátor a kérdés mégis ideto­lakszik: nem túl nagy-e az ára ennek?! Egy-egy tanyai iskola, úgy lát­szik megmarad még. Mint ahogy kis tanyaközpontok alakulnak egy-egy tsz gravitációja foly­tán; „kimegy a város a tanyá­hoz”, villannyal, műutakkal, autóbusszal, televízióval. Ezek­ben az iskolákban még 20—25 alsó tagozatos gyermek tanul, öt-hat egy-egy osztályban. Ha az általános iskolák körze­tesítéséről hallunk, gondoljunk a fentiekre, és arra, hogy ez a folyamat, ez a változás — mint minden egyéb, amelyben az em­berek közvetlenül érintettek —, nem mehet végbe előregyártott sémák szerint. Elsőrendűen min. dig a gyermekeket kell szem előtt tartani, hiszen őértük tör­ténik mindez. T. F. ■ egyházi jubileumi színházi hetek eseménysorozata nyitja meg. Az idén július 4-én kezdődnek a hagyományos gyulai várjáté­kok. Imre az utolsó betűket adta, már hallotta is a hangszóróból a ri­porter boldog beszámolóját a Ra- toplan jelentkezéséről. — Tegnap pontosan ebben az órában, talán ugyanebben a percben röppent világgá az első kép az elszökött atomrepülőről — hallotta Imre Szilvágy rádió­riporter szavait. — Akkor még otthonról tudósítottam Kedves Hallgatóimat, s bár azóta sokszor jelentkeztünk hol jó, hol sok ag­gódást okozó híreinkkel, előbb otthonról, majd innét, az óceán feletti repülésről, azt hiszem, most véglegesen olyan jó hírt közölhetek, amely lezárja a Ra- toplan eltűnésének és megkerü­lésének változatos történetét. Galambos főmérnök híreink után elhangzott üzenetére a Sza­hara felett szálló Ratoplan új­ból jelentkezett, mégpedig mint­hogy rádiójuk nem működik, igen ötletes módon távirányítón át morze jelekkel. Nagyszerű gyerekek azek a Galambos fúk, és ha sok fejtörést és aggodal- mat okoztak is az elmúlt huszon­négy órában, mindig feltalálták magukat. E pillanatban vesszük tőlük az üzenetet, és remélem, hogy ezúttal nem lesz újabb meglepetésben részünk... ho­gyan?, hogy mégis... Bocsánat, Kedves Hallgatóim, de ebben a pillanatban adták kezembe a Ra- toplanról érkező jelzések meg­fejtését, amely sajnos, mjgis újabb meglepetés számunkra. Az üzenet ugyanis így szól: Színházi napok

Next

/
Thumbnails
Contents