Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-06 / 30. szám
1« február 6. 3 Csütörtök Megindult a „kenyérverseny” A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium február 7-én Budapesten Országos Sütőipari Tanácskozást rendez. Megnyitót mond dr. Dimény Imre miniszter, előadó a miniszter első helyettese.Ezen a tanácskozáson sokkal többről lesz szó, mint a sütőipar szűk szakmai kérdéseiről. Mindennapi kenyerünkről tanácskoznak itt a sző teljes és nemes értelmében. Azoknak, akik bolti kenyeret esznek — ez pedig ma már az ország lakosságának túlnyomó többsége —•, a probléma gyökerét nem kell magyarázni. Értizedes panasz hazánkban, hogy a kenyér rossz, sületlen, törődött. Igaz, hogy maga a kenyér táplálkozásunkban csökkenő szerepet játszik, hangulatunkban azonban nem. A kenyér és kifli miatti panaszok túlnőttek a szakma szűkebb határain. ISrre való tekintettel tavaly öt országos szerv, a MÉM, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a szakmai szakszervezet, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az Országos Tervhivatal igen széles körű vizsgálatot végzett A megállapításokat elküldték a megyei tanácselnököknek, megvitatta a párt gazdaság- politikai bizottsága és egy külön e célra létrehozott parlamenti bizottság Az ily módon valóságos kis népszavazással kialakított véleményt a kormány elé terjesztették. A kormány pedig cselekedett Elhatározta, hogy 1970-ig 800 millió forintot kell a sütőipar fejlesztésére fordítani, s ennek 60 százalékát az állami Megyei tanácstagi fogadóóra Február 8-án, szombaton délelőtt 9-től 12 óráig Békéscsabán, a megyei tanácsnál ezúttal Csatári Béla, a megyei tanács vb- clnökhelyettese tart fogadóórát költségvetés vállalja. A határozat megváltoztatta a sütőipar egész eddigi alapkoncepcióját Korábban ugyanis, a nagy kenyérgyáraktól vártuk a megváltást. Most a fejlesztés fő iránya a közép- és kisüzemek széles hálózata lesz. Felül kell vizsgálni a gépeket a berendezéséket a technológiát. Nem igaz ugyanis, hogy gyárban nem lehet jó kenyeret készíteni, de igaz. hogy ebhez idehaza készült gépekre lesz szükség, hiszen az importgépeket nem a hazai ízlés kiszolgálására szerkesztették. A másik gyökeresen új dolog, hogy a kormány egy határozattal megszüntette a sütőipari monopóliumot. Nemhogy engedélyezi, de kéri, biztatja a földművesszövet keze leket, a termelőszövetkezeteket, sőt a magánpékeket is, hogy dolgozzanak, süssenek a táj, a vevők ízlésének megfelelő kenyeret, kalácsot, kiflit. KeveA TÁRGYALÓTEREMBŐL: Grúber József váltig érő szőke hajkolonca már a múlté, előnyére változott meg külseje az előzetes letartóztatásban töltött két és fél hónap alatt A Békéscsabai Városi Bíróság tárgyalótermébe egymás után belépő hosszúhajú- ak vallomásai azonban még a múltját idézik, amit most — következményeivel együtt — vállalnia kelt Az általános iskolát 1965-ben végezte el, a Jocó néven közismert, 19 éves fiú. Egy évig fényképész-tanuló volt aztán több vállalatnál segédmunkás. Hol dolgozott, hol nem, ideje javát a büfében való ücsörgéssel, csavargással töltötte. Éppen úgy, mint a társaságába tartozó többi tizenéves lány és fiú. Grúber — mint annak idején beszámoltunk róla — igen érdekes módon került a rendőrségre a múlt év novemberében. Egy nőismerősének, K. Erzsébetnek a bátyja jelentette fel a következőkért:: Október 18-án a lakására csalta a hozzá hasonló korú lányt, s bár az nem utasította vissza sen tudják, hogy a sütőipar nem rossz üzlet. A fogyasztó ugyan áron alul veszi a kenyeret, de a termelő minden kilóra 1 forint állami hozzájárulást kap. Ez igen kifizetődő, különösen akkor, ha például a tsz-ek felkutatnak régi, de még megindítható kisüzemeket, ezeket átveszik és így elkerülik a nagy beruházást. Kereshetnek a bolton és a fogyasztók is, különösen a saját tagjaik nagyon hálásak lesznek a jó kenyérért, az ízletes péksüteményért Nos, ebben az ügyben ül össze az országos tanácskozás. Számba veszi az eddigi tetteket, eredményeket és meghallgatja a kialakult véleményeket természetesen ellenvéleményeket is. A magas szintű vita célja, hogy valóban immár tömegesen megindítsa hazánkban a „kenyérversenyt” és a régi üzemek megújhodását a jobb ellátás, az ízesebb magyar kenyér, a fogyasztók érdekében! „szerelmi” ajánlatát, a pásztoréra végén aljas módon megfenyegette. Azt hazudta neki. hogy a titokzatos DMO-szövetség — a valóságban ilyen nem létezett — őt bízta meg a kivégzésével. Az indok: Tudomásukra jutott, hogy K. Erzsébet a rendőrség besúgója. Jól színészkedett, s a gyenge idegzetű lány hitt neki, zokogva könyörgött az életéért. Végül el is bocsátotta, de előbb levelet íratott vele, miszerint K. Erzsébet kötelezi magát, hogy öngyilkos lesz, ha megszakítja a kapcsolatát a Grúber által homályosan sejtetett társasággal. — Miért tette ezt? — kérdi a bíró. — Tetszett, hogy elhitt» és megijedi Színészk edtem. Szeretek színészkedni — hangzik a cinikus válasz. A nyomozás során aztán sok minden másra is fény derült. Például arra, hogy Grúber egy idő óta a költő szerepében tetszelgett ismerősei előtt, s többnek fel is olvasta műveit. A kritikán aluli stílusban íródott rigmusok között jó néhány akadt, ami rendszerünket és a többi szocialista országot becsmérli. Szóban is tett olyan megjegyzéseket társaságban, melyek rendszerellenes nézeteire utalnak. Elég, ha egyet idézünk: „Egészen jól csinálják az amerikaiak Vietnamban, de ledobhatnának egy atombombát is”. Az egyik tanú, B. Miklós a szemébe mondja a tárgyaláson, hogy 1966-ban látott nála olyan kézzel rajzolt és írt röplapokat, amelyekkel az 1956-os ellenforradalom szellemét kívánta élesztgetni. Csak társa figyelmeztetésére mondott le a kiragiasztásuk- ról. A következő évben, a május 1-i ünnepség előtt, arra akart felbiztatni két fiút, hogy égessék el együtt, benzinnel a dekorációul kirakott zászlókat. Ismét nem rajta múlott, hogy a terv csak terv maradt. Nem valósult meg kedvenc elgondolása, a békéscsabai „hippik” múlt nyárra tervezett találkozója sem. S Grúber Józsefnek most már jó ideig nem lesz módja zűrzavaros elveivel fertőzni a csabai fiatalokat. A bíróság folytatólagosan elkövetett izgatásért, kényszerítésért egyévi és kéthó- napi börtönbüntetésre ítélte. További egy évre eltiltották a köz- ügyektől. Az ítélet nem jogerős. Reméljük, hogy ez a bűnper elgondolkoztatja mindazokat a fiatalokat, akik előbb csak külsejükkel, később magatartásukkal, életszemléletükkel is utánozni akarják a mindennel megcsömőr- lött, nyugati viráglovagokat. Békés Dezső Brandenburgba. A KMP megalakulásának 50. évfordulóján emléklapot, ajándékokat kaptak az üzem vezetőitől.™ A szakma határai Ludwigsfelde rohamosan fejlődő kisváros. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mffit az, hogy a járás (Zossen) ipari termelésének 90 százalékát adja, s lakossága a mostani 14 ezerről a következő néhány esztendőben 20 ezerre növekszik. Bevándorolt lakosságának egy része, 900 fő, köztük sok fiatal házaspár barakkokban él, s majdnem 400 gyermek vár bölcsődére. A magyar fiatalok helyzete tehát szinte kiváltságos. Ennek több oka is van, elsősorban az, hogy az IFA Automobilművek munkaerőhiánnyal küzd, sokan kilépnek és másutt helyezkednek el, a magyarok viszont megbízható, állandó munkásai az üzemnek. Bár mindösz- sze három százalék a részarányuk, teljesítményeik, munkakedvük révén ők jelentik a gyár egyik hajtóerejét. A sokirányú gondoskodás, mellyel az üzem vezetői körülveszik őket, a teljesítmény utáni pótszabadságok és egyéb juttatások azt bizonyítják: fiaink megbecsülést szereztek a magyar munkásnévnek. „Egy kicsit ráverünk, srácok!” — ez a jellegzetes mondat itt is kifejezi a virtust, a szólam nélküli öntudatot, a fiatalok gondolkodását. Pedig szakmai szempontból nem volt könnyű az indulás, hazatérésük után pedig újabb problémákkal néznek szembe. A hazai szakmák közül például hiányzik az „automata vágó”, a „COII AB hegesztő” (vil- lanyhegesztő) és számos más foglalkozási ág, amelyet itt tanultak és gyakorolnak. Számunkra az NDK „Iskola” még akkor is hasznos, ha fiataljaink a hazatérés utáni első hónapokban az „átkapcsolás”, a hazai termelésbe való „visszailleszkedés” akadályaival találkoznak. Tanult új szakmájuk egy sor begyakorolt készséget, műszaki ismeretet hoz a magyar ipar számára. Két nap alatt 20—25 fiatallal beszéltem az IFA munkatársai közül. Arra a kérdésre, hogy véleményük szerint milyen nehézséget okoz hazatérésük után az, hogy itt más munkakörben dolgoztak, majdnem mindenki egy szóval válaszolt: „semmit!” — Három év alatt nem felejtem el a régi szakmát, az új pedig pluszként marad, sőt van egy újabb választási lehetőségem is... Az anyagiakról röviden: a „motorkerékpárláz” itt is erős, legtöbben erre gyűjtenek. Telik rá a 480—550 márka havi fizetésből, s ha jobban „rávernek”, 600 márka fölé is emelkedhet a havi bér. Bertalan Lajos (Folytatása következik) Elmaradt a „hippi-találkozó" II Munkaügyi Minisztérium állásfoglalása a részesedés és a munkadijazás egyes kérdéseiről Több vállalatinál viták folytak arról, hogyan kell helyesen értelmezni a részesedési alap felosztásával, a munka díjazásával kapcsolatos egyes jogszabályokat. A félreértések tisztázására a rendelkezések egységes értelmezése érdekében a Munkaügyi Minisztérium a SZOT-tal és a Pénzügyminisztériummal közösen állást foglalt a vitatott kérdésekben. A kategóriák közötti felosztási arány A jogszabályok értelmében a részesedési alapot — a csoportátlagot nem terhelő összegek levonása után — a csoportmaximiu- mok (89, 59. 15 százalék) és az egyes részesedési kategóriákba tartozók éves bérének szorzata arányában kell a részesedési kategóriák között felosztani és ezeket az arányokat vállalaifí (tröszti) szinten be kell tartani. Felmerül azonban a kérdés, hogy ezeket az arányokat akkor is szigorúan vállalati, tröszti szinten kell-e megállapítani, ha a részesedési alapot a vállalaton belüli egységek között a vállalati nyereséghez való hozzájárulásuk] arányában vagy azt megközelítő arányban osztják szét (Az ilyesi- fajta szétosztás kívánatos, mert így jobban érvényesül az érdekeltség.) Mivel ez esetben az adott egység szintjén számított csoportmaximumok szerinti arányok a vállalati, tröszti szinten meghatározott arányoktól csak lényegtelen mértékben térnek el, megfelel a rendelkezéseknek az a megoldás is, ha ilyenkor a kategóriák közötti felosztási arány a vállalati egység szintjén történik. Valamennyi dolgozót kategóriába kell sorolni Egyes vállalatok a rendelkezéseket úgy értelmezik, hogy azl év végi részesedés kategóriák közötti felosztásának kiszámításakor csak azoknak a dolgozóknak az éves bérét kell alapul venni, akik év végi rendezésire jogosultak. Ez az értelmezés helytelen. Minden dolgozót részesedési kategóriába kell sorolni, aki a vállalatnál munkaviszonyban áll, függetlenül attól, hogy az illető az adott évben kap-e jutalmat, prémiumot, év végi részesedésit va gy sem. A 30 napnál rövidebb kereső- képtelenség idejére jár év végi részesedés A jogszabályok előírása szerint a kollektív szerződés határozza meg, hogy az óv közben távol levők mennyiben jogosultak év végi részesedésre. A szabályozásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy az év végi részesedés és a jutalom után táppénz terhességi, gyermekágyi segély csak akkor folyósítható, ha a dolgozó keresőképtelensége megszakítás nélkül 30 napnál hosszabb ideig tart. Ebből következik, hogy a kollektív szerződésben a megszakítás nélkül 30 napot meg nem haladó keresőképtelenség, szülési szabadság időtartamára is biztosítani kell az év végi részesedést, illetve a csökkentés nélküli jutalmat, ha a dolgozó egyébként jogosult óv végi részesedésre. Ellenkező esetben ugyanis a dolgozó önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerülne. A kollektív szerződés kedvez-; menyei nem vonatkoznak a magasabb vezető állásúak részesedésére felelő szabályai vannak, részesedésük magában foglalja a részesedési alap pénzben! részéből járó valamennyi juttatást, ezen felül prémium vagy jutalom nem adható. Az említett dolgozókra tehát az év végi részesedés kollektív szerződésben rögzített szabályait sem lehet alkalmazni. A magasabb vezető állásúak részére csak a vállalat felügyeleti szerve engedélyezheti, hogy a részesedési alap vagy a bérköltség terhére más címen fizessenek ki valamely összeget. A nyereséges vállalat veszteséges, és a veszteséges vállalat nyereséges részlegeinek problémája Felmerül a kérdési, hogy ha a vállalat, illetve tröszt egésze nyereséges, de vannak veszteséges részlegei, akkor e veszteséges helyeken az első és második kategóriába tartozó dolgozók szemé, lyi alapbérét csökkenteni lehet-e. S felmerül ennek az ellenkezője is: az egészében veszteséges vállalatok nyereséges részlegeinek első és második kategóriabeii dolgozói mentesülhetnek-e az alapbér-csökkentés alól. Egyik módszer sem alkalmazható, mert a rendelkezések az első és második kategóriába tartozó dolgozók személyi alapbérének csökkentésére egységes szabályokat írnak elő. Ha a vállalat egészének olyan vesztesége van, amelyet tartalékalappal sem tud fedezni, úgy a bércsökkentést a vállalatnál dolgozó valamennyi első és második kategóriabeii dolgozónál egységesen végre kell hajtani, még akkor is, ha a vállalat' ■ egészének veszteségét csak egyes részlegek idézték élő. Ha viszont a vállalat egésze nem veszteséges, úgy a személyi alapbércsökken tésit az esetleges veszteséges részlegeknél sem alkalmazhatják. Ezzel azonban nem áll ellentétben, ha a kollektív szerződés például úgy rendelkezik, hogy a veszteséges egység dolgozói nem kapnak év végi részesedést. A vállalat egyébként fegyelmileg és anyagilag felelősségre vonhatja a veszteségért felelős és vétkes dolgozót. A munkaviszonyban nem álló dolgozók díjazása Egyes helyeken úgy magyarázzák a rendelkezéseket, hogy más vállalat dolgozója számára célprémiumot, illetve jutalmat fizet, hetnek. Ez azoban törvénysértő. A vállalat csak a vele munkaviszony- munkavégzéses jogviszonyban állóknak adhat bérköltsége vagy részesedési alapja terhére munkabért vagy más díjazást. Ez alól a tilalom alól a jogszabályok engedélyeznek kivételt. így a vállalat a vele munkaviszonyban nem állóknak újítási díj címén, tanulmányi ösztöndíjként, továbbá bedolgozóknak, szakmunkástanulóknak, valamint más szervvel munkaviszonyban álló, de rendszeresen a vállalatnál foglalkoztatott dolgozóknak (üzemorvos, sízakoktatók, párt- és tömegszervezeti függetlenített tisztségviselők) részére adhat díjazást a bérköltség, illettte a részesedési alap terhére. (MTI) Napirenden : Művészeti szemle és EDÜ A kollektív szerződések rendszerint az átlagosnál magasabb részesedést biztosítanak azoknak, akik a vállalatnál hosszú ideje dolgoznak vagy egyéb módon érdemeket szereztek. Egyes helyeken kérdéses volt, hogy a kollektív szerződésnek ezek a szabályai vonatkoznak-e a magasabb vezető állásúakra is, mivel a magasabb vezető állásúak személyi részesedése kiszámításának megPénteken délelőtt tartja következő tanácskozását a KISZ Megyebizottság Társadalmi, Kulturális Osztálya. A tanácskozás napirendjén szerepel a Tanácsköztársasági Művészeti Szemle előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos szervezési teendők megbeszélése, valamint az Erkel Diákünnepek megyei színvonalversenyeinek előkészítése. t
