Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

T9M. február 5. 3 Szerda Hangyaszorgalom a sarkadi Haladás Tss-ben — Ügy kezdődött — emlékszik Tissza Szilágyi György alapító tag —, hogy a község vezetői megkérdezték, miért nem próbál­kozunk meg egy termelőszövet­kezet alakításával. Azt mondták, biztosan sikerül, mert hiszen so­kan járnák az olvasókörbe. Azt szén például Szabó Sándor 12, Váradi Lajos 10 és fél, Bende lm. re pedig 6 hold földdel lépett be. Ami azóta történt a sarkadi Haladás Tsz-ben, azt a legutóbbi zárszámadó közgyűlés beszámoló­jából tudtuk meg. Afféle ünnepi beszéd volt ez. Egyrészt visszate­Oten az alapítók közül: Szegedi Lajos, Szilágyi György feleltem, hogy megpróbáljuk. Mindjárt fel is kerestem Sajti Lajost, az olvasókör akkori el­nökét, s aztán hozzáláttunk a szervezéshez. Nem kellett túl so­kat beszélni, hamarosan megala­kult a szövetkezet. Gépek híján kézzel kezdtük a vetést Marcsó János irányításával. Ráadásul elég kevesen, mert az alapítók el voltak foglalva földjeik betakarí­tásával. Az pedig időbe telt, hi­Andrásné, Bende Imre, Sajti és Váradi Lajos. kintés a szövetkezet megalakulá­sa óta eltelt tíz év egyenletes fej­lődésére. Másrészt a tavalyi eredmények is kiválóak. Emelte az ünnepi hangulatot a tízéves tagok megjutalmazása, továbbá a búcsúszavak is, amit annak a 11 tagnak mondott Sajti Lajos elnök, akik most mentek nyugdíjba. Kü­lön búcsúztatta özvegy Juhász Sándornét, aki az utóbbi hat év­ben vezetőségi tagként is, de a közös munkában is kiválóan meg­állta a helyét. Tavaly is 15114 forint értékű kétkezi munkát végzett. Pataki Sándomé 16 560, Szabó Sándorné 14 580, a férje, Szabó Sándor pedig 33 371 fo­rint értékben részesült a közös jövedelemből. Büszkén mondta, hogy őrajta nem fogott az elmúlt tíz esztendő. Tavaly is 278 mun­kanapot dolgozott végig a közös­ben. Ilyen szorgalmasak a többi alapító és azóta belépett tagok is. Különösen dicsérte az elnök a fáradhatatlan Szegedi Andrásnét és Váradi Lajost, aki egymaga 34 972 forintot keresett a közös­ben. Marcsó János főagronómus- ról azt mondta az elnök: olyan szakember, amilyenből több is kellene, mert nemcsak érti, ha­nem szereti is a munkáját. Egyébként igen nehéz volna a tagok közül is kiválasztani olya­nokat, akik nem szeretnek dol­gozni. Még a nyugdíjasok is ugyancsak derekasan dolgoztak: Széplaki Imre 22 370, Bálint Já­nos 16 000, Varga János pedig 14 333 forintot keresett tavaly a közösben. A jó irányítás, a közös akarat eredménye, hogy az elég gyenge minőségű földjeiken hol­danként 19 mázsa búzát, 242 má­zsa cukorrépát, 19,14 mázsa rizst termeltek. Csaknem mindenből túlteljesítették az előirányzatot. S így a növénytermesztés a ter­vezett hatmillió helyett 8,9 millió forint értéket eredményezett. Természetesen már nem kézzel vetettek, hanem korszerű eszkö­zökkel. Erre az évre előre félmil­lió forint értékű műtrágyát vá­sároltak, s egymillió forint érté­kű erő- és munkagépet rendeltek a tavalyi jövedelemből, vagyis saját erőből. Eddig még egyszer sem kértek rendkívüli állami tá­mogatást, mi több, az 1971-es esztendőt egyetlen fillér hiteltar­tozás nélkül szeretnék zárni. Eh­hez a jóltermő földjeik mellett bizakodást ad a mind magasabb hozamú állatállomány. Meg az a sok irányú melléküzemági tevé­kenység is, amely egymillió fo­rint bevételt hozott a közös kasz- szába. Van a szövetkezetben da­ráló, takarmánykeverő, fűrész­üzem, gumijavító és tejcsarnok is. A tejcsarnokból több mint egy­millió liter tejet hoztak forga­lomba a lakosság ellátására. A közgyűlés úgy határozott, hogy a tavalyi nagyszerű eredményeket az idén legalább négy százalék­kal növelik. Ehhez tovább bőví­tik a melléküzemági tevékenysé­get, s természetesen nagyobb gondot fordítanak a növényter­mesztés és az állatállomány hoza­mának emelésére is. K. I. Veszélyes lemezvágás Nemrég két szakközépiskolai diák a vizsgamunkáját készítet­te az Orosházi Üveggyár targon­cajavító műhelyében. Eközben autogén készülékkel minden fel­ügyelet nélkül lemezt vágtak. Tudvalevő dolog, hogy ilyen készüléket a szakmunkások kö­zül is csak azok kezelhetnek, akiknek hegesztői tanfolyamuk van, tanulók, átképzősök pedig csak az ő jelenlétükben. Ennek az előírásnak a megtartása azért különösen fontos, mert a hely­telen használat súlyos következ­ményekkel járhat és sajnos már járt is. Az üveggyárban fokozott volt a veszély, mert a készülék használatára a szakfelügyeleti szerv még nem adott engedélyt. Az SZMT munkavédelmi fel­ügyelője vette észre a szabály­talanságot és természetesen azonnal megtiltotta, hogy a két diák tovább folytassa a mun­kát. Szerencsére baleset nem történt. A következtetéseket azonban érdemes levonniuk azoknak, akiknek a tanulókat a gondjaira bízzák. Az a szabály: úgy kell irányítaniuk a fiatalok munkáját, hogy a keletkező ve­szélyt közbelépésükkel azonnal el tudják hárítani . Bádog- és cseréptányér helyett üveg meg porcelán Tavaly 2tt millió forint forgalmat bonyolított le a békéscsabai lerakat Bádogból készült kanál, tányér háztartási műanyagcikk került és ivópohár képezte néhány évti- i forgalomba megyénk területén, zeddel ezelőtt a magyar családok; porcelálli üveg kerámia üveg dísztárgyak! — ízlelgetjük újra és újra a szót. Mindez elérhetetlen luxusnak számított a bádogtá- nyéros, kanalas és bögrés világ­van. Az üvegáru-vásárlást legin­kább a petróleumlámpa képezte. A parasztság életkörülményeinek lényeges megváltozása óta mind többjüknek jut új ház építésére és modern lakberendezésre. | Szinte egymással versenyeznek többségének edénykészletét. Evés előtt ezek sanárglizése volt a há­ziasszonyok és a gyerekek legfon­tosabb teendője. Porcelánedényt a hárommillió koldus országában csak imitt-amott lehetett találni. A bádogedények súrolását vég­kép megunó háziasszonyok legfel­jebb agyagtányérokat és -böré- ket. vásároltak. A felszabadulás után is csak _ lassan futotta a keresetből gusz- J immár a falusi asszonyok is ki tusos edényekre. Bizonyság rá, j nek tömöttebb a vitrinje, kinek hogy az Üveg- és Porcelán Nagy- j díszesebb, otthonosabb a lakása. kereskedelmi Vállalat Békéscsa­bai Lerakata megalakulása évé­ben, 1949-ben mindössze 5 mil­lió forint értékű táblám eget, porcelán- és üvegedényt, dísztár­gyat hozott forgalomba. Az ak­kori szegényes cikklista azóta 17 ezerre növekedett és a múlt évi forgalom pedig csaknem 28 mil­lió forintra kerekedett. Ennek egyharmadát a különböző porce- íánedények és dísztárgyak, egy­harmadát üvegedények és dísz­tárgyak, a harmadik harmadát pedig a kerámiacikkek mellett főleg a tíz év óta tömeglesen gyártott műanyagáruk képezik. Tavaly 2,6 millió forint értékű Marcsó János főagronómus, akt nemcsak érti, hanem sze­reti is a munkáját. Szabó Sándor, aki tavaly 278 ■apót töltött a közös munká­ban. (Fotó: Malmos) Tölesmai levette nagy­kabátját, gondosan a fo­gasra akasztotta, aztán leült a zongora előtti asztalhoz. Mielőtt zsebé­be nyúlt, körülnézett a presszóban, rajta kívül még hárman üldögéltünk türelmetlenül a modem, háromlábú asztaloknál. Tölcsmai nem volt nyug­talan. Belső zsebéből elő­szedett egy kétdecis kis- üsti-törkölyös palackot, amit nemrég vásárolt a Közértben, az asztalra tette és nyugodtan várt. Fél óra sem telt el és máris odaállt elé a pin­cér.-r- Parancsol? —< Hozzon kérem egy poharat meg egy dugó­húzót. Háromcentes po­harat kérek... — Igenis, kérem... és egy dugóhúzó — írta fel a pincér a rendelést, majd udvariasan meg­kérdezte: — Esetleg szal- vetta? — Jöhet! — válaszol­ta nagyvonalúan Tölcs­mai, mert elhatározta, ma snájdig lesz. — Tudja mit! — szólt a pincér után: — * Hozzon belőle kettőt! — ... és két szalvetta — jegyezte fel szemreb­—* Újítás? Az, palackból iszod a Nem várok holnapig... benés nélkül a pincér és béből kivett egy barn­áiig telt el másik fél- bisüveget. — Kérsz? óra, Tölcsmai élé rakta a — Te magaddal cigé­kért kellékeket. led ezeket a ... Megdöbbenve néztem — Csak ha presszóba a"jelenetet és átültem készülök vagy hasonló Tölcsmaihoz. helyekre... Nézd — kezd­— Hát ez mi? — kér- te magyarázni, miután deztem az asztalra mu- lehörpintette az első há­taivá. romcentet. — • Így ren­— Szervusz — felelt ü^teg időt megspórolok. Tölcsmai és visszaeső- Bejövök a presszóba, fél- dálkozott. — Hogy-hogy °rát ücsöröghetek ma­mi? Újítás! gamban, míg valaki , megkérdezi: minek jöt- no9y tem, akarok-e valamit. Aztán újabb félóra, amíg nfttt? Ezt mar italai- kihozzák a rendelest. tak előtted is... Hát én nem várok ilyes­— Nem az a lényeg, mire holnapig! Én ma- hogy palackból, hanem, gammal hozom a tar- hogy tarisznyából... Ez talmat és csak... szóval az újításom lényege! így legalább félórát — Ne bomolj, Tölcs- megspórolok. Meg egy mai. Itt pohárból is csomó bosszúságot, megkaphatod! — Aha. A várás mi­— De mikor, barátom! att... — legyintett és megkér- — Meg azért is, mert dezte. — Iszol? Kérjek sokszor nem is hoznak még egy dugóhúzót? — annyit, amennyit kér- s zsebéből előszedett egy tem. Szűkén mérik, tu- konyakospalackot. — dód. így annyit iszom. Konyakot vagy kisüstit amennyit akarok... De kérsz? ne haragudj — nyelte le — Nem iszom! Talán az utolsó három centet, limonádéd is van? mert közben, mint aki­— Szörpöm is van, ko- nek tényleg van dolga, mám! — és a másik zse- gyors ütemben, állandó­an ivott — mennem kell. Még szeretném beváltani az üres üvegeket. Pin­cér! Pincér! Alig félóra múlva megjelent a felszolgáló és elővette a blokkját. Tölcsmai sorolta: A különböző porcelán- és üveg­edények számát nemcsak a csa­lád szükségletéhez szabják, ha­nem fölösen is vásárolnak: le­gyen, ha vendégek jönnek. Ajándékba, is leginkább ilyesmit vásárolnak a kisebb lakodalom­nagyságú ünnepekké kerekedett névnapokra. A széles körben szokássá vált ajándékozás és a falusi házak díszítése is arra vall, hogy a jó­léttel párhuzamosan növekszik a termelőszövetkezeti parasztok íz­lése. A földművesszövetkezetek és kiskereskedelmi vállalatok jó­voltából megyénk lakossága 260 boltban szerezheti be üveg- és poroelánszükségletét. Ezek kö­zül a városokban és a nagyobb községekben, például Battonyán, Sarkadon és Dévaványán külön szakboltot is létesítettek már. Ezeknek az a legnagyobb bajuk, hogy eléggé kicsik, zsúfoltak. Mint például a békéscsabai Ta­nácsköztársaság útján- levő üveg- és porcelán bolt is. Ehelyütt épül egy új, amelyben megszűnik a többnyire filléres, forintos áruk a — Volt egy három­centes poharam, egy du-1 zsúfoltsága, s lehetőség nyílik góhúzóm és... igen, azt legszebb készletek ízléstnövélő hiszem két darab szál-; kínálására, bemutatására. Egyéb- vettám, az egyiket el is J ként a fennállásának 20. évét ün­viszem... A pincér jegyzett és számolt, megnyomva az utolsó szavakat. — És két darab szalvetta, az, kérem, összesen, annyi- mint, igen, három meg négy az tizennyolc, tes­sék: az összesen tizen­öt húsz... Tölcsmai átnyújtott a pincérnek egy húszast és nem kért vissza. Ál- mélkodva bámultam, s mikor a pincér elment, nekitámadtam: — Te meg vagy bo­londulva! Magaddal ho­zott pálinkát iszol és ennyit fizetsz?! Nem ve­szed észre, hogy becsap­tak?! — Dehogynem — fe­lelt rezignálton Tölcs­neplő békéscsabai lerakat is csak egy kis szűk, zsúfolt helyen tud­ja fogadni a megye minden tájá­ról érkező árumegrendelőket. Most tervezik egy külön árube­mutató-terem építését. Szóba ke­rült a különféle cikkek haszná­lata szerinti bemutatása is színes fotókópiákon. Az ilyen album ki­adása nemcsak az áru megrende­lését könnyítené meg a boltosok számáról, hanem sokat tudnának könyíteni vele a vevőknek a sa­ját használatukra vagy ajándék­ba vásárolt áruk kiválasztásánál is. Egyébként árubőség jellemzi a jubiláló lerakatok A nagyon munkaigényes boros és likőrös készletekből, csiszolt üvegpoha­rakból ugyan nem mindig van raktáron, másból azonban nin­csen hiány. A jénai edényekből sem, sőt, a hazai készítmények mellett szovjet, német, francia és között is mai. — Sajnos azonban ez ellen még nem sike-1 angol gyártmányúak rült kitalálnom semmit... válogathatnak Varga Dezső | K. I

Next

/
Thumbnails
Contents