Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

1969. február 5. Szerda Miért kell a békekormány? - Tisztességgel vonuljanak ki az amerikaiak A DNFF-küldöttség vezetőiének nyilatkozata A Hűdé Právo a kiutasított „turistákról" A filmtekercseket elkobozták Párizs Tran Buu Kiem, a DNFF Pá­rizsban tárgyaló küldöttségének vezetője Olivier Todd francia új­ságírónak adott interjújában, amelyet a Nouvél Ohservateur című hetilap közölt, részletesen megmagyarázta a „békekormány” követelésének lényegét A Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front programja — mondotta — egy széles koalíciós kormány alakításának eszméjét veti fel. A békekormány követe­lésének gondolata Dél-Vietnam lakosságának körében keletke­zett. Mi úgy véljük, olyan jelszó­ról van szó, amelyet érdemes tá­mogatni. Pontosabban szólva olyan kormányról, amelynek cél­ja „a béke helyreállítása”. Van tehát egy árnyalati különbség a békekormány és a koalíciós kor­mány között. El lehet képzelni — válaszolt Tran Buu Kiem egy további kér­désre —, hogy a politikai meg­oldás két szakaszban következik: először a békekabinet alakul meg, majd ezt követi a széles koalíciós kormány. Egy másik kérdésre válaszol­va a DNFF küldöttségének veze­tője értésre adta, nem ragaszkod­nak ahhoz, hogy az amerikaiak kifejezetten elismerjék saját ag­resszív mivoltukat. Mi nem akar­juk megalázni az amerikai népet, realisták vagyunk, történelmünk folyamán bőséges tapasztalatot szereztünk abban, hogy megtalál­juk a megfelelő formákat az or­szág megszállóinak tisztességes visszavonulására. Moszkva A vietnami tárgyalással kap­csolatos kommentárjában a ked­di Pravda megállapítja: a jelen­legi négyoldalú párizsi béketár­gyalás reális perspektívát ad a vietnami probléma politikai ren­dezésére, a cikk bírálja az Egye­sült Államokat, amely megint ahhoz a- régi módszerhez folya­modott, hogy folytonosan másod­rendű problémákat tol előtérbe. Propaganda-hadjáratot visel a másik fél ellen, aktivizálja a büntető műveleteit Dél-Viet- namban és folytatja a légi provo­kációkat a VDK ellen. Tüzérségi támadások amerikai támaszpontok ellen Saigon A legutóbbi jelentések szerint dél-vietnami szabadságharcos egységek öt különböző helyen in­téztek tüzérségi támadásokat amerikai támaszpontok elien. A legsúlyosabb támadást kedden reggel a Katum melletti külön­leges katonai tábor ellen hajtot­ták végre Saigontól 110 kilomé­ternyire északnyugatra. Az ame­NATO-hadgyakorlat az NSZK-ban A nagyobb egységek állomáshelye . Kisebb egyse; rikai jelentés szerint „a vesztesé­gek könnyűek voltak”. Rakéták­kal támadták a Tay Ninh-től 30 kilométerre délre fekvő ameri Icai tüzérségi támaszpontot. Ettől a támaszponttól 7 kilométernyi tá­volságra összecsapásra is sor ke­rült, Itt az amerikaiak három halottat vesztettek és 18 katoná­juk megsebesült. Az amerikai 11- es páncélosezred egyik alakula­tát Saigontól 55 kilométerre északra menet közben meglepte „egy ismeretlen létszámú ellen­séges egység” — hangzik , az ame­rikai jelentés. Az összecsapás során a szabadságharcosok két amerikai katonát megöltek, hármat megsebesítettek. Da Nang közelében a saigoni jelentés saját veszteségként 10 halottat és 14 sebesültet ismer be. B—52-es óriásbombázók az el­múlt éjjel és kedd reggel Saigon­tól északra több mint 500 tonna bombát szórtak le. '■•■■■■■■»■■■■■■«■■■■■■■■«■■•■«»•■•■■■■•••••a: Prága A csehszlovák szervek január 29-i döntését kommentálva a Ru- dé Právo keddi számában meg­állapítja: S. Zelman, G. Kunz, A. Debos és L. B. Appleton, akiket kiutasítottak Csehszlovákiából, megszegték azokat a szabályokat, amelyeket a külföldön dolgozó televíziós munkatársak kötelesek betartani. Az említett személyek január 20—24 között érkeztek Csehszlo­tettek saját televíziós társaságuk számára. A Rudé Právo hangsú­lyozza: több éve alkalmazott és a külföldi partnerek által betar­tott gyakorlatunk megköveteli, hogy ilyen televíziós csoport tá­jékoztassa szándékáról legalább a Csehszlovák Televízió speciális szervezetét, a Teleexportot. A Rudé Právo a továbbiakban közli, hogy e nyugati televízió­sok Bécsben egy autót kölcsönöz­tek és annak sofőrjét, egy osztrák vákiába turistákként. Megérkezé- állampolgárt bíztak meg azzal. sük után munkacsoportot alakí­tottak: Debos és Kunz operatőr­ként, L. B. Appleton hangtech­nikusként, Zelman pedig a cso­port vezetőjeként tevékenykedett. A csehszlovák szervek tudomása és hozzájárulása nélkül különbö­ző dokument-fel vételeket készí­hogy a kész filmeket, a csehszlo­vák szervek tudomása nélkül, a bécsi repülőtérre szállítsa, ahon­nan azokat különgépen továbbí­tották volna Párizsba. A cseh­szlovák szervek az illetőnél meg­talált filmtekercseket elkoboz­ták. (MTI) Meghalt Li Cmg-zsea, a hnom’ntangista államéinak — Emlékére gyűlést rendeztek Csou En-laj részvételével Li Cung-zsen, volt kuomintan- gista ügyvezető államelnök, aki a néhány évvel ezelőtti kínai tör­ténelemkönyvben mint amerikai kém és kommunisták ezreinek gyilkosa szerepelt, január 30-án Pekingben meghalt. Az emlékére rendezett gyűlésen Csou En-laj miniszterelnökkel az élen vezető kínai társadalmi és politikai sze­mélyiségek jelentek meg, közöt­tük Hszie Fu-csi miniszterelnök­helyettes és belügyminiszter. Az Oj Kína Hírügynökség hétfőn tet­te közzé az elhunyt tábornok po­térjenek vissza a Kínai Népköz- társaságba. Li Cung-Zsen, miután 1949-ben ügyvezető államelnökként siker­telenül próbált kiegyezni a győ­zelmes felszabadító hadsereggel, visszaadta a hatalmat Csang Kaj- seknek és amerikába költözött. 1965 nyarán Svájcon át tért visz- sza Kínába. Döntését a Csang Kaj-sekkel fennálló nézeteltéré­seivel és honvággyal indokolta, de a Pekingben tett első nyilatko­zatában már teljes erkölcsi tá­mogatásáról biztosította Mao Ce­litikus Mao Ce-tunghoz intézett j tungot bel- és külpolitikai prog- búcsúlevelét, amely a többi kö- | ramjában és az úgynevezett szov- zött felszólította a külföldön élő j jet revizionizmust sem kímélte a egykori kuomintangistákat, hogy ! volt kuomintang vezető. (MTI) Január 29-én megindult az utóbbi évek egyik legnagyobb szabású NATO-hadgyakorlata, a „Reforger”, valamint az ezt ki­egészítő „Crasted Cap”.; A hely, amelynek közelében a katonai műveletek lebonyolódnak, nem sok kételyt hagy a hadgyakorlat célját illetően. Az NSZK-beli Grafenwöhr, a gyakorlat kibon­takozásának pontja, mindössze 40—45 km-re fekszik a csehszlo­vák határtól. A hadgyakorlat végrehajtásá­nak módja több vonatkozásban megegyezik az 1963. októberi „Big Lift” hadművelet koncep­ciójával. Most honi területről, C—141 „Starlifter” típusú óriási szállítógépek segítségével 12 000 amerikai katonát átdobtak az NSZK területére, akik az itt ál­lomásozó 7. amerikai hadsereg alakulataihoz csatlakozva részt vesznek a provokatív jellegű had­gyakorlaton. A 24. gyaloghadosztály két dan­dárja Fort Rileyből, a 3. harcko­csiezred egységei Fort Lewisből (Washington) indultak útnak. To­vábbi nyolc kisebb egységet Texas, Georgia, Kentucky, Colo­rado, Alabama és Virginia álla­mok támaszpontjairól vezényeltek Európába. A „Crasted Cap” fe­dőnévvel ellátott akció során a 49. csapásmérő csoport három lépcsőben indult útnak Holloman ((New-Mexikó) és Montain Home (Idaho) légitámaszpontokról. Ez a csoport 96 Phantom mintájú va­dászbombázóból áll és az Eifel- hegységbeli Spangdahlen légitá­maszpontra száll le. A beérkezett egységeket ame­rikai raktárakban (Mannheim, Karlsruhe és Kaiserslautern) fel­szerelték és január 20-a és 22-e között felvonultak a Grafenwöhr közelében levő megindulási kör­letekbe. Egyes nyugati sajtójelen­tések szerint a „Reforger”-egysé- geket, mintegy 12 000 embert a 7. amerikai hadsereg megerősítésére, — tehát tartósabb európai állo- másoztatásra szánták. A Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat felvesz 8 fő anyagmozgató segédmunkást, gyulai munkahellyel 44 órás munkahét, páros hetek szombatja szabadnap. Kereseti lehetőség 1800—2000 forint között, (8,70 Ft órabér, illetve teljesítménybér). Munkaruhát és kedvezményes étkeztetést biztosítunk. A felvételhez negatív tüdő-, vér- és bacilusgazda vizsgálati eredmény szükséges. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán: Gyula, Gyár u. 29. Gyulai lakosok előnyben. *** MOSZKVA Útijegyzetek o Szovjetunióról Az utast gyors sietésre nógatja az idő. Már várnak a Helsinki— Teherán expressz kényelmes há­lófülkéi. Egy rövid séta búcsú­zóul a fényárban úszó Nyevszkíj proszpekt sugárúton utolsó este, majd kisuhan velünk a vonat Moszkva felé. Kreml, Vörös tér. A szovjet főváros legősibb magja. A XV. század vége óta állnak csaknem változatlan formában két és fél kilométer hosszú, 5—19 méter magas, 3 és fél, 6 és fél méter vastag, lőrésekkel csipkézett fa­lai. A falakon egykor védelmül szolgáló hatalmas tornyok, kö­zöttük a 80 méter magas Trojic- kaja (Szentháromság)-torony. A fegyvertárban felbecsülhetetlen értékű régiségek. A világon egye­dülálló fegyver- és páncélöltözet- gyűjtemények. Nem tudjuk, hogy a látottakon csodálkozzunk-e vagy azon, hogy a nagy forrada­lom viharai között e kincsek új birtokosainak volt gondjuk a múlt értékeinek megőrzésére is. Őrségváltás a Lenin Mauzó­leum bejárata előtt. A hosszú sorban kígyózó, bejutásra váró tömeg mellett katonás, díszlépé­sekkel halad az őrség a váltás­ra. Mikor megkondul a Kreml toronyórája, másodpercnyi pon­tossággal adja át helyét egyik őrség a másiknak. Metró. Aki a felszíni bejárók valamelyikének csarnokában egy 5 kopejkás pénzdarabot bedob a fotócellával működő perselybe, az egy napig utazhat a föld alatti labirintus gyorsjáratain. Mozgó­lépcsők szállítják szakadatlan az utasok ezreit a 60—70 méter mélységben kialakított állomá­sok peronjaira, hogy onnan utaz­zanak a 125 kilométer hosszú föld alatti hálózat távoli pont­jaira. A metró csarnokai a szov­jet építészet egyedülálló alkotá­sai. Számos állomást díszítenek szobrok, festmények, mozaikbe­rakások, a falburkolat gránitból, márványból, majolikából készült. A metrót igénybe vevő napi há­rommillió moszkvai ember siet­ve igyekszik elérni valamelyik állomás felvonó mozgólépcsőjét, a turisták órákon át utazgatnak a metró szerelvényein. GlIM Aruház. Azt gondoltuk, hogy a Corvin nagyméretű mása, — inkább egy roppant bazár-, szinte áttekinthetetlen árutö­meggel. Közelharc a bejutásért, közelharc az elárusító pultok előtt. Ha az évi 65 millió vásárló számát egynapi átlagra kiszámít­juk, könnyen képet alkothatunk a nekünk szokatlan zsúfoltság­ról. Kongresszusi Palota. Hatez­red magunkkal a nézőtéren gyö­nyörködünk a Hattyúk tava elő­adásában. Nem tudjuk, mi szebb, — ez a lenyűgöző épületcsoda vagy az orosz balett hagyomá­nyain nevelkedett Szovjet Álla­mi Belett tánca, Lepesinszkájá- val a címszerepben. A Lenin-hegyen állunk, ott, ahol egykor Napóleon várta, hogy a moszkvaiak elébe hoz­zák a város kulcsait. A nagy hó­dító hiába várt. Hozzánk azon­ban közel jön az előttünk elte­rülő városkép megragadó szép­sége. Innen a magasból jól látjuk a luzsnyiki Sportstadion pályáit, a Novogyevicsij-kolostor arany­kupoláit, a Kutuzov sugárút ele­jén az Ukrajna-szállo felhőket karcoló tornyát és a KGST-palo- tát. Ez utóbbi olyan, mint egy élére állított, nyitott könyv. Akármilyen meásze van is, nemsokára hazaérünk. Néhány óra múlva már a Kijev nevét vi­selő pályaudvaron ízlelgetjük a Moszkvában töltött utolsó per­cek ízét. Elindul velünk a vonat Kijev, Lvov Csap felé. Lassan eltűnnek a moszkvai házrenge­teg magas palotái, égbe nyúló tornyai, a végtelen brjanszki er­dő fenyő- és nyírfarengetegei között robogunk. A másfél napi úton hazafelé próbáljuk rendez­getni gondolatainkat, élményein­ket. Mit mondunk az otthoniak­nak e messzi városokról, az ot­tani életről, a szovjet emberek­ről? A nyelvi nehézségek miatt — keveset beszélgettünk. Jórészt csak az utcán találkoztunk velük vagy alkotásaikban szemléltük a forradalom utáni nemzedék hal­latlan alkotó erejét. Az „utca embere”, az itthoni igényekhez mérve, szerényebben öltözik, sa­ját személygépkocsi helyett nagy többségében a nagyon olcsó ta­xin jár. A tizenegy órakor be­záró vendéglőkben, éttermekben bőségesen fogyasztja a nekünk is ízlett, olajban készített köny- nyű ételeket és — ha kedve tart­ja — a derűt adó Italokat. Köz­ben a teljesen eltűnő egykori fa­házak helyén építi kőból, nem­egyszer márványból emelt palo­táit — új élete otthonait. A nagy orosz síkság belevész az éjszakába, fogynak a hosz- szú út kilométerei, Már a Kár­pátok gerincei között száguld velünk a vonat. Munkács vára alatt haladunk el. Csapra, majd­nem kétezer kilométeres szágul­dás után, percnyi pontossággal érkezünk. Záhonytól Debrecenig fél órát késünk. Csalhatatlanul és boldogan érezzük: itthon va­gyunk. Dr. Nagy Lajos református lelkész, Békés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents