Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-24 / 45. szám
J I. február 23. 3 Vasárnap ÚJRA MUNKÁBAN .$ m' i A i enyhébb kló beálltával lsm ét megindult a munka Békés- •sabán, a Tanácsköztársaság úti építkezéseken. (Fotó: Észté rgályj IWWWWVMMWMWWMWVWMMWMWWWVWWWmW Emlékeket idéző könyvek a Tanácsköztársaságról frfflnJcat, költőinket bőséges prózát és lírai termésre ihlették e magyar munkások és parasztok első államformájának, a Tanács- köztársaságnak megteremtéséért és megvédéséért folytatott harcolt. A prózai termésekből tucatnyit jelentetett meg most az 50 éves évfordulóira a Kossuth Könyvkiadó. Egy 170 oldalas kötet tárja az olvasók elé Leninnek a magyar Tanácsköztársaság kormányához írt leveleit, táviratait és a Tanács- köztársasággal is foglalkozó beszédeit Hajdú Tibor «24 oldalas kötetben elemzi a Tanácsköztársaság katonai és diplomáciai önvédelmi harcát Helyet kapott a kötetben a forradalom gazdasági építómun- kája, szociális és kulturális célkitűzése és számos tette. A forradalom vezet6 alakjai mellett bemutatja as ellenforradalom szervezőit elemzi több író és művész ténykedését, s a munkásokhoz fűződő viszonyéi. A több nemzetiségű megyénkben minden bizonnyal nagy érdeklődést vált ki Kővágó László: International isták a Tanácsköztársaságért című könyve. Ax új kiadványok között találjuk A népbiztosok peré-t Rév Erika feldolgozásában. Bihari Mihály Egy gyorsíró feljegyzései című kötetében jellemző portrékat rajzolt Tisza Istvánról, Vázsonyi Vilmosról, Apponyi Albertról. Emberközelségbe hozza a munkásmozgalom nagy alakjait: Kun Bélát, Szamuely Tibort, Bokányi Dezsőt dr. Landler Jenőt és dr. Hamburger Jenőt A jó kenyér és a tágas porták községe Csaba csűd községet megyeszer- te jó kenyeréről ismerik. Az itt sütött cipókért a szarvasiak közül sokan 9 kilométert is utaznaik, de jönnek vásárlók Kondorosról és a többi közeli községből is. Mégsem a foszlós bélű, ropogós hajú cipókra a legbüszkébbek a csabacsűdiek, hanem szűkebb pátriájuk tisztaságára. Arra, hogy a látogató úgy érzi, kertvárosban jár. Egy latyakos, olvadáson téli délelőttön sétáltam végig a község főutcáján, de könnyen el tudtam képzelni, mennyi lesz itt a zöld lomb és virág tavasszal. A kertek haszna A tanácsháza úgy bújik meg a sudár fenyőfák mögött, mint egy kis erdészlak. S bent a vb tagjai arról vitatkoztak, hogyan lehetne még szebbé, „komfortosabbá” tenni a községet. Mert a település cános,' ápolt külseje mögött mindmáig sok a gond. Sőt, azt mondhatom, hogy éppen a kertvárosias jelleg nehezíti a községfejlesztést, emiatt igen magasait a közművesítés költségei. Negyvenkét évvel ezelőtt, a község születésekor 300 négyszögöles telkeket hasítottak maguknak az első telepesek. Az utóbbi években azonban kizárólag 400 négyszögöles portákat vásárolhatnak a lakásépítők. Egyre széjje- lebb terül a község — a közelmúlt években a délkeleti részen 60 új otthon épült — s ezt a növekedést nagyon nehéz követni az egyébként is méregdrága közmű- vekkeL Gunda György tanácselnök és Balczó Pál titkár is jól tudja ezt, de szerintük nem Vehet ellentmondani a fészekrakók kívánságának. — Így szokták meg a csabacsűdiek — mondták. De ennél az indoknál elfogadhatóbb, hogy a lakosság 80 százalékát kitevő tsz- gazdák, s a tanyáról beköltözők fontos jövedelemforrása ma is a háztáji állatnevelés. Van olyan porta — és nem is egy —, ahonnan évente egy-két hízott marha, 3—4 sertés kerül a piacra, az apró jószágról nem is beszélve. Az állatneveléshez tágas udvar kell, s ráadásul még ott a zöldséges, és az egyre inkább „divatba” jövő szőlős-, gyümölcsöskert. Új igények Nehéz vitatni tehát a terjedelmes porták szükségességét, a jövő útja mégsem ez. A szarvasi üzemekben dolgozó — zömmel fiatal — szakmunkások, de azok is, akik az utóbbi egy-két évben visszatelepültek a községbe és a szépen fizető Lenin Tsz-ben vállaltak munkát, már városias életet igyekeznek kialakítani maguknak. Vízvezetékre, fürdőszobára, kulturált szórakozóhelyekre, s olyan utcákra vágynak, melyeken nemcsak közlekedni, hanem sétálni, kirakatot nézegetni is lehet. A tanácstitkár mesélte, hogy nemrégiben meglátogatta egy vá- rosj ismerőse. Otthonát és az egész községet is szépnek találta, de mégis kiszaladt a száján: „Ügy érzem magam, mintha tanyán lennék.” Nyilván nem sértésnek szánta ezt, hanem hiányolta az olyan utcákat, amiyenek ma már nemcsak a városokban, hanem a legtöbb községben is kiépültek: egymás mellé sorkozó házakkal, üzletekkel, stb. Talán egy kicsit előreszaladtunk a gondolatokkal, tervekkel a zöld fenyők övezte tanácsházán. S most, amikor eszmecserénket idézem, úgy tűnhet az olvasónak, hogy rossz tapasztalatokat szerez. I tem Csaba csődöm a községfejlesz- j tési munkáról. Pedig nem így van. Egyetértek a tanácselnök szobája falán függő oklevéllel, mely szerint Csabacsűd a megye egyik legszebb, legtisztább községe. Nem lehet elvitatni, hogy szép eredményeket könyvelhetnek el a község lakói: befejezéshez közeledik a községen áthaladó mű út korszerűsítése, a járdák 65 százaléka mindkét oldalon burkolt, s végül, de nem utolsósorban, az 1964-ben épült vízműhöz már eddig 16 kilométer vezeték épült. Az szinte természetes — a tanács vezetői is csak mellesleg említették —, hogy néhány új ház kivételével mindenütt villany ég. Ami még hiányzik A hajdani uradalmi cselédek, ás ugyanúgy fiaik, írnokaik, joggal büszkék a községükre. S a jó értelemben vett lokálpatriotizmus szép tetteiket szül: az elmúlt évben 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, és senki sem panaszkodott amiatt sem, hogy az idei év elején 300 forintra emelték az eddigi 200-ról a községfejlesztési hozzájárulást. De még mindig sok minden hiányzik. Szűk, elavult az orvosi rendelő, elkelne egy — mostaninál korszerűbb — szórakozóhely és folytatásra vár a járdaépítés, a vízvezetékhálózat bővítése. Pénzt pedig ma már nem „koldulhatnak” a községek sem a járástól, sem a megyétől, a községfejlesztés anya. gi alapját maguknak kell megteremteniük. Korántsem közömbös tehát, milyen hosszú az út egyik portától a másikig, hiszen a járda, vízvezeték, csatorna minden métere „eszi” a forintokat. De nem kell ezt bizonygatnunk a csabacsűdieknek, különösen a község vezetőinek, ök maguk is fontolgatják már, hogyan lehetne összhangot teremteni az igények és a lehetőségek között. Ügy, hogy minél kevesebb kiváló minőségű szántó essen áldozatul a település növekedésének, de ne kelljen lemondani azért a — népgazdaság számára is igen fontos — háztáji állaitnevelésről, s a gyümölcsös-, virágoskertekről sem. Békés Dezső Megvételre keresünk hasasnál* vagy elfekvő, falba építhető ventillátorokat, kerettel együtt. Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök Hisz, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 8. B ékéscsaba jamdnal részének közmegbecsülésben álló, régi-régi lakója. Gyermekkorában leesett egy gyümölcsfáról, azóta bottal jár. Hosszú munkás élete, szeretetreméltó magatartása az, ami miatt a városrész lakói messziről üdvözlik, süvegelik a nyolcvannegyedik évében járó öreget Élete, aikár a legtöbb kortársáé, egy kis történelem. Itt született, Csabán. Szülei uradalmakban cselédes- kedték, így az őszirózsás forradalomban oly tevékeny Károlyinak egykori feldebrői, verpeléti birtokán is. Szegényparaszti szokás szerint a kis Gyurka sem kerülhette el, hogy bátyja és nővére után maga la munkába ne fogódjék már egészen kö- lyöknyi korában. Tizenöt esztendős, mikor a kondáskodást tiszteletreméltóbb foglalkozásra váltja; inasnak szegődik egy Dobiz nevű csabai kovácsmesterhez, ahol jól kitanulja ezt a tudományt. Ezerkilencszáztizen- egyben már rutinos segédként kerül a csabai téglagyárba, hogy élete végképp a gyár életével forrjon egybe. A télbe bámuló ablak mögött, a meleget doromboló kályha mellett így eleveníti fel a múltat: — Olyan becsülete volt addigi munkámnak, hogy nyomban kovácsmesterként alkalmaztak. Nemcsak vezettem, de magam is keményen forgattam a kalapácsot Tanítottam egyben. Három segítőm volt. Kezem alatt inaskodott a Paróczai gyerek is, a Géza, az, akit gyárigazgatónak tettek meg a felszabadulás után. Az én fiatal időmben persze még nem az állam a tulajdonos,, Farkas Gyuri bácsi élete hanem a Boon, a Suik meg a Wagner. Boónéknak még futballcsapatuk is van, no még másik gőztéglaüzemük Zsombolyán és Kikindán. Hogy miféle gondolkodású volt itt a vezetés, arról annyit, hogy Boónék Pestről hozattak egy nyugalmazott huszárszázadost igazgatónak, aki pedig nagy antiszemita volt. Jól megértették egymást az urak. Arra gondoltam akkor, hogy a zsidó- zást a szegények kárára, a világ bolond!tására találták ki. M ivel foglalatoskodtam az üzemben? Sok mindennel. Kocsikat készítettem, amikkel a téglát a kemencékbe taszítják, meg targoncákat, csilléket, a gyári kisvasút váltóit, téglavágó késeket, téglaprést. Vasaltam a járműveket, patkókat kovácsoltam. Rengeteg ló volt ott akkor, nem úgy, mint most, ebben a motoros világban. De csináltam patkót az emberek csizmájára is, amikor jutott idő. Negyven éven át dolgoztam egy helyben. Nem is esett a hosszú idő alatt bajom másokkal, de velem se másoknak. — Ezt a Farkas mester készítette, ennek jónak kell lenni, mondogatták. Szerettek mindvégig... Negyedszázadi szolgálatom után pedig a gyár meg a szegedi iparkamara 100— 100 pengőt adott, de már gyenge pénz volt az akkor. Aztán meg az a kutyaság esett velem a reakcióban, hogy elv esze j tették a kovácsmesteri rangom. így, mikor a fölszabadulás után, 1951-ben nyugalomba helyeztek, negyvenévi szolgálatom ellenére 93 forint öregségi segélyt, 150 forint kegydíjat meg egyszeri búcsúpénzként 200 forintot kaptam. Ha az egyes számú telepen hagynak végig, több a keresetem, a nyugdíjam, de átirányítottak a kettesre, ahol fele annyi lett Aztán némi belátással rendezték kicsit Most 744 forint A szolgálati idomhoz, megvallva, nem egetverő... — Már tizennyolc esztendeje, hogy idehaza vagyok, a vej erűnél, lányoméknál Unalom? Nem ismerem. A magamféle mindig lei elfoglaltságot a ház körül Segítettem kis ideig tanítómesterem fiánál, aki ugyancsak kovács. Nyugdíjkiegészítés miatt csináltam. De már nehéz mesterség ez nekem. Otthagytam. De azért még bírom a munkát! Legutóbb Urbán Misáéknál három mázsa fát vágtam föl, pedig volt abban még göcsörtös akác is! Egészségileg? A nyolcvanhá*■ rom évemmel egészen jól. Étvágyam igen jó, ami pedig fontos ebben a korban. A család? Családokról szólhatnék inkább. Hat gyermekemből három van életben. A fiam Szlovákiában, Kamocsán lakik. Két lányom, Ilona és Judit velem vannak és a vejem is, Judit lányom férje. Téglagégető volt, míg a forró kemence ki nem kezdte az egészségét. Most éjjeliőr. Lányaim is téglagyári munkások, illetve Judit már nyugdíjas. És hát az én Gabi unokám! Lakatos a gyárban. Két gimnázium után ment erre a pályára. Ma már segéd, elismerten jó szakmunkás! Szereti a munkáját, becsülik, szinte a régi magamat látom benne. Ha valakitől valamit lát, ő mar csinálja is, olyan érzéke van a szakmához! Keres is jól. Józan életű, beosztó. Autója van, takarékba is rak, szórakozásra is jut, amellett mindig meglepi valamivel a szüleit: rádióval, mosógéppel, gázspórhelddel, fél disznóvaL Ilyen gyerek... Ilyen a lehetősége kérem egy mai fiatalnak, ha esze, szorgalma, józansága van hozzá. De betyárul másmilyen is volt a helyzet * Horthy érában! összeomlás, nyomorakció, ilyesmi. De az az idő hálistennek nem tartott sokáig™ Pedig hát iszonyúan hosszú, keserves korszak volt az, de úgy látszik Farkas Gyuri bácsi matuzsálemi életéhez mérten nem annyira. Eltemetődött hatalmas emlékraktárának egy zugában. Három nemzedék egyazon munkahelyen... Hírre gondolok, mikor kikísérem őt, a becsület, tisztességes, hosszú munkásélet öregjét, akit csak szeretet, kímélet illethet otthon a családban, miként tisztelet övezi a világban is, hiszen alaposan megszolgált mindezért. B otjára támaszkodva ballag hazafelé Farkas Gyuri bácsi. Balról és jobbról végtelen nyugalommal füstölnek a téglagyár két telepének fellegekbe nyújtózó kéményei... Huszár Rezső
