Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-22 / 44. szám

196#. február 22. 4 Szómba, Zippzárfityegő, érmegomb, műanyag fiola készül Gyomén Beindult a műanyag-üzemrész több mint tíz embernek ad mun- Gyotnán, a Viharsarok Halászati kaalkalmat. Gyomán azonban — Tsz kezelésében. Egyelőre mű­anyag fiolákat gyártanak kamilla­tea-tabletták számára, ötletes dí­szítésű zíppzárfityegőket a fia­talok számára és díszgombokat a legdivatosabb fazonokból, sárga­rézből pénzérmék formájában. Az új műanyag-„üzem” egyelőre alig iparban szegény vidéken — ez is sokat számít, ráadásul a halászati tsz-nek jó mellékjövedelmet hoz. A Viharsarok Tsz vezetői — igen ötletesen — olyan termékeket gyártanak, amelyek a hiánycikk- listán szerepelnek, nagyüzemek termelésében nem kifizetődők. A tárgyalóteremből: Taxifuvar játékpisztollyal November 5-én, éjszaka fél ket­tő tájban, a békéscsabai téglagyár portájához rendeltek egy taxit. Frankó István gépkocsivezetőt furcsa kéréssel várta Filipinyi László, 19 éves fiatalember: „Tá­viratot kaptam Dévaványáról, anyám a ravatalon fekszik. Azon­nal haza kell utaznom, de nincs Jól sikerült év után — it jaltit erőpróba előtt Az utóbbi esztendők egyik leg­jobb hangulatú műszaki konfe­renciáját tartották meg február 19-én a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Korábban a hasonló tanácskozások szinte állandó visszatérő refrénje a kü­lönböző anyagok hiányára való hivatkozás volt, ami nemegyszer jól leplezte a különböző műszaki és munkaszervezési mulasztásokat és hibákat. A mostanin csak el­vétve került szóba ilyesmi, s azért is magukat és nem máso­kat okolták. S ez már abból a szemléletvál­tozásból fakad, amelyet itt is magával hozott az új gazdaság- irányítási rendszer. Ez különben nemcsak a gondolkodásban, ha­nem mindenekelőtt a munkában mutatkozik meg. Drienyovszky János, a vállalat igazgatója beszámolójában el­mondta, hogy tavaly az elhatá­rozott két legfőbb feladatot si­keresen végrehajtották. Vagyis arra törekedtek, hogy egyrészt minél jobban kielégítsék a fize­tőképes építési igényeket, más­részt megfelelőképpen hozzájá­ruljanak az állami összjövede­lemhez, s egyúttal dolgozóik re­áljövedelmének növeléséhez. De beszéljenek erről a számok. 1968: a rekorderedmények esztendeje Az új árakon számolva a ta­valyi termelési érték 363 millió forint volt, 65 millió forinttal több az 1967. évinél. Ám nem- j csak ebben fejlődtek. Abban is, hogy az év végére 394 millió fo­rint lett a befejezett építmények állománya, ami viszont 86 mii- lió forinttal haladta meg a ta- j valyelőtti teljesítményt. S, hogy mindez így alakult, an- j nak megvan a maga magyaráza­ta. Az anyagellátás szinte kifo- j gástalan volt, legfeljebb csak né­ha hátráltatta a termelést egy- i egy anyag hiánya vagy késedel­mes érkezése. Az Is segítette a | munkát, hogy tavaly már mind több korszerű szerkezetet és előregyártott vasbeton-terméket, használtak fel az építkezéseken. Ezzel egy év alatt 8,2 százalék­kal növelhették a gépek teljesít-; ményét, könnyíthették a nehéz i fizikai munkát. S az sem volt mellékes körülmény, hogy a má­sodik félévben már hatezer köb­méter transportbetonnal látta el a munkahelyeket a központi be­tonkeverő-telep Az idén 16—18 ezer köbméter anyagot várnak erről a telepről az építkezések­hez. Az is bebizonyosodott, hogy a szocialista munkaverseny mire képes, ha megfelelő cél van előt­te. A KMP 50. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett mun­kaversenyben 139 brigád vett részt, s mivel a műszaki félté-1 lékkai növekedtek. Egyes anya­telek javultak, nagyrészt telje- j gokból háromnegyedévre, sőt egy sítették vállalásaikat. Tovább fej lődött a szocialista brigádmozga­lom is, mert a már egyszer, il­letve többször címet nyert 34 kollektíva mellett újabb 40 kelt versenyre egymással. A tavalyi rekordok számát nö­veli a lakásépítkezés is, mert az 1967. évinél 187-tel többet, azaz 702-t építettek fel. A hiba csak az volt, hogy ebből 383-at a ne­gyedik negyedévben adtak át, ami nemcsak torlódást, hanem jogos minőségi kifogásokat is okozott. Az idén — a múlt év tapasztalataiból okulva — terv­szerűbben akarják a lakásépítési évre elegendő mennyiségek hal­mozódtak fel. Márpedig ez amel­lett, hogy felesleges pénzügyi megterhelést okoz, azért Is ked­vezőtlen, mert a raktározást és a társadalmi tulajdon védelmét is nehezíti. így is jó évet zártak az építők. Ennek legkézzelfoghatóbb bizo­nyítéka az elért nyereség, amely háromszorosa a tavaly kifizetett­nek. A vállalat vezetői nem is rejtették véka alá, mivel jól tudják, hogy a gyors és immár százszázalékosnak tekinthető tá­jékoztatás természetszerűleg csak javíthat az emberek hangulatán programot teljesíteni. De legalább munkáján. Az átlagos nyere­ilyen következetesség szükséges ahhoz Is, hogy az egyik évről a másikra tervszerűtlenül áthúzódó építkezéseket a minimumra csök­kentsék és a tavalyinál sokkal jobban növeljék a munka ter­melékenységét. Az idei fejlődés kulcsa a termelékenység növelése Kiszámolták, hogy a tavalyi termelésnövekedésnek csak 52,3 százaléka származott a munka termelékenységéből, a többi a lét­számbővülésből keletkezett. Ezen az arányon feltétlenül változtatni ^ kell — hangzott el a beszámoló- j ban is, a vitában is. Van rá lehetőség bőven, mivel ; a múlt évben nemcsak rekordok \ születtek, hanem kedvezőtlen tü- : netek és jelenségek is előfordul- ; tak. Az egy munkásra jutó tel- 1 jesített munkaórák száma — ; fegyelmezetlenségből, műszaki és : szervezési hiányosságokból jóval alacsonyabb volt, mint a minisz­tériumi átlag. Sokat rontott a termelékenységen a mintegy öt­ven százalékos munkaerő fluktuá­ció. Emiatt körülbelül háromezer munkanap esett ki a termelésből. Ez az előzővel, valamint a ga­ranciális és hiánypótlási tevé­kenységgel együtt bizony néhány millió forinttal lefölözte a válla­lat bevételeit. Ezért határozták el, hogy az idén a termelésnöve­kedésnek legalább 58—60 százalé­kát a termelékenység emelésével kell elérni, mert csak így való­sulhat meg az idén tervezett 400 —420 millió forint befejezett ter­melési érték. Az átlagos nyereség = 30,6 napi keresettel ; s I Az eredmények növelésének, a j I gazdálkodás javításának azonban S I más lehetőségei is vannak. Ezek • ! közül a készletgazdálkodás igé~ g ' nyel az eddiginél jóval nagyobb . 1 figyelmet és gondot. Erre figyel- ! meztet mindenekelőtt az, hogy ta- ! , valy az anyagkészletek 22 száza- * segrészesedés 30,8 napi kereset­nek felel meg. De nemcsak kimondták a rég­óta várt jó hírt. Azt is közölték; mindent megtesznek azért, hogy március közepéig kifizessék mindazoknak, akik megtermelték. Íme, a műszaki konferencia jó nálam pénz. Vigyen el, otthon ren­dezem a számlát”. Az öreg taxis szíve meglágyult és — a gyakorlattól eltérően — vállalta a fuvart, hitelbe. Meg­elégedett annyival, hogy megnézte az utas igazolványát. Mezőberénytg a gépkocsivezető mellett ült Filipinyi, ott azonban kérte, hadd üljön hátra, mert fá­radt, egy kicsit szunyókálni sze­retne. Frankó István természete­sen méltányolta a kérést. Nem is sejtette, hogy mi következik ez­után. Gyoma határáig — látszólag — tényleg aludt az utas. Attól kezdve azonban firtatni kezdte, hogy járt- e már a taxis Budapesten, a Du­nántúlon, s mi lenne, ha Dévavá- nya helyett a fővárosba menné­nek. Frankó István eleinte nem tulajdonított jelentőséget az ér­deklődésnek. Röviddel később vi­szont volt oka rá, hogy megretten­jen. Az eddig barátságos, álmos hang, hirtelen ráreccsent a hátsó ülésről: „Vigyen Pestre! Ha okos­kodni mer, keresztüllövöm!” Csak úgy, vezetés közben, hát­rasandított és úgy látta, a félho­mályos kocsiban, hogy a fenyege­tés komoly, hiszen az utas marká­ból egy pisztoly csöve meredt az oldalának. Felrémlett emlékezeté­ben, hogy néhány évvel ezelőtt — főleg Budapesten — sorozatban követtek le támadásokat taxiso­főrök ellen. Jobbnak látta, ha lát­szólag teljesíti a parancsot, de köz­ben azon törte a fejét, hogyan sze­rezhet segítséget. Remélte, hogy a gyomai AKÖV-kirendeltség kapu­ját nyitva találja és gyorsan be­hangulatának többek közt ez volt »»RgF'Ä/* u+d^,rra- 01101 leg~ alabb ©jj^lrort tsl-á-l. a magyarázata. Lehet hát újrázni. Igaz, ez már nehezebb lesz, de nem lehetetlen. Csak — amint nagyon sokan mondták a tanács, kozáson — még jobban meg kell fogni a munka végét és a forin­tokat Podina Péter A kapu zárva volt, de éppen ak­kor ért oda egy szembe jövő kerék­páros. Frankó István a másodperc tört része alatt határozott: bele­taposott a fékbe és azzal a felkiál­tással, hogy defektje van, kiugrott a kocsiból. Még mindig fenyege­tőzve, kiszállt utána a támadó is, de a harmadik ember jelenléte ké­sőbb visszahúzódásra késztette. Amikor aztán Frankó István oda­kiáltott az AKÖV kapujában meg­jelenő éjjeliőrnek: „Telefonáljon rendőrért!” Filipinyi László ki­kapta a hátsó ülésről fényképező­gépét, és eltűnt egy sötét mellék­utcában Így rakódott össze a vallomások mozaikjából az éjszakai támadás története a Szarvasi Járásbíróság tárgyalásán. Az akkor oly vakme­rő Filipinyi dadogva-hebegve azt bizonygatta, hogy részeg fővel kö­vette el tettét. Különben sem volt olyan komoly az egész, hiszen já­tékpisztolyt szorongatott a mar­kában. Az utóbbi igaz, Frankó István is kissé szégyenkezve for­gatta a bűnjelként felmutatott ri­asztópisztolyt, amit bármelyik já­tékboltban meg lehet vásárolni 18 forintért. Pedig nem volt oka a szégyenkezésre, hiszen a nappali világításnál egy óvodást sem ri­asztó „fegyver” a kocsi félhomá­lyában mást is megtéveszthetett volna. Azt természetesen nem fogadta el védekezésül a bíróság Filipinyi' nek, hogy még ma sem tud számot adni cselekedetéről. Tettét megle­hetősen ravaszul követte el és no­vember ötödiké előtt sem mutat­kozott makulátlan jellemű em­bernek. Egy alkalommal már 400 forint pénzbírságra ítélték garáz­daságért és munkahelyén is köte­kedő, megbízhatatlan munkásként ismerték. Enyhítő körülményként értékel­ték viszont fiatal korát, töredel­mes megbánásét és azt, hogy a tett elkövetését követő napon, mindent meggyónt szüleinek, akik ki is fi­zették az AKÖV-nek a különös fuvar díját. öthónapi szabadságvesztésre és 1000 forint megfizetésére ítélték. A szabadságvesztést 3 évi próba­időre felfüggesztették. Békés Dezső 11. rész Ruthra néztem. A szeme most kékebbnek és szebbnek tűnt fel, mint valaha. Ha ma este el­merülhetek Ruth szépségében, bánom is én, mi jön azután! Es különben is: Ruth nem akarhat rosszat nekem, a két úr pedig az ő ismerőse. Hogy milyen szá­lak fűzik hozzájuk? Van-e jo­gom a múltja után megítélni egy hölgyet? Igent mondtam. Az urak Ruth kíséretében azzal az ígé­rettel vonultak el, hogy legké­sőbb délután ötkor visszatérnek a bíróság szabadlábra helyezési engedélyével és az óvadék le­tételéről szóló nyugtával. Még öt óra. Fogalmam sem volt, mennyi telhetett el belőle, mert a karórámat persze elvet­ték. Ügy tetszett, hogy már két teljes napja várok, s közben nem sötétedett, be. Igazán min­den okom megvolt rá, hogy utáljam az ébresztőórákat, de most sokért nem adtam volna, ha ott ketyeg egy előttem azok közül, amelyekre én szereltem fal a kallantyúkat. Végre az őr bedugta az orrát a cellába. — Jöjjön! Pintér István; doltá Uii — Szabadlábra kerülök? — érdeklődtem. — Mr. Búrt hívatja, hozzá kell kísérnem magát. Ebből arra következtettem, hogy a magabiztos ügyvéd szavá­nak több a füstje, mint a láng­ja. Véleményem azonban tüs­tént megváltozott, amint belép­tem Búrt szobájába. A falon le­vő óra pontosan ötöt mutatott. A »»bábán ott ült Forster, ott­honosan, mintha csak a saját dohányzójában lenne. Amikor meglátott, feiálR és kezet nyúj­tott. — Üdvözlöm, Mr. Kása. Hogy szolgál az egészsége? Ügyet sem vetett Burtra, aki kék volt a méregtől. Természe­tesen egészen másmilyen, mint Ruth szeme, amelybe ismét al­kalmam volt elmerülni, amikor az ügyvéddel együtt ott ültem óbban a vendéglőben, ahol a lány vért ránk. Velünk volt Le­wis is, de egyelőre hagyta, hogy jól kibeszélgessük magunkat Ruthtal. Sok mondanivalóm lett volna neki, de csak kettesben. Köszönetét rebegtem az ügyvéd­nek meg az újságírónak a gyors és sikeres kiszabadításért. — Ne köszönjön semmit — mondta Lewis. — Ha számítása­im beválnak, nagyszerű riportot kanyaríthatok a dologból, az FBI pedig kénytelen lasz megté­ríteni Forster úr ügyvédi hono­ráriumát, mert bebizonyítom, hogy magát nemcsak hogy ártatlanul, hanem botrányos módon adták az idegeneket el­lenőrző rendőrség kezére. Az óvadékot pedig mindenképpen visszakapjuk, még az esetben is, ha tévedtünk volna, és maga a villamosszékben végzi... — Mert, kedves barátom — vette át a szót az ügyvéd •—, elkészülhet erre az eshetőségre is. Óvadék ellenében szabadláb­ra helyezték, de az eljárás foly­tatódik. A közvéleménykutató intézet adatgyűjtése szerint átla­gosan csupán kétévenként for­dul elő, hogy az Egyesült Álla­mokban ártatlanul végezzenek ki embereket. Ebből következőleg egy gyors valószínűségszómítás alapján az ön esélye mindössze százhuszonkilenc az egyhez. Mármint a kivégzésre. * Nagyon jól éreztem magam szabadlábon, de már kezdett az idegeimre menni a Lewis— Forster kettős. Megengedtem magamnak egy epés megjegy­zést: — A bostoni derbin Cunci- mókust százharmincegy az egy­hez adták, mégis ó nyerte meg a versenyt... Ruth nevetett... — Ugyan, szívem, te nem vagy ló. Ti magyarok — folytatta a lény *— nagyon sze-

Next

/
Thumbnails
Contents