Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-22 / 44. szám

iOGÍ. február 22. 5 Szombat Fontos-e a fontossági sorrend? ^ Bizonyára elégedetten vette tu­domásul a megyeszékhely közvé­leménye a sajtóból, hogy rövid időn belül egy nagy forgalmú rendelő és két körzeti orvos jut a posta jóvoltából telefonhoz. Ilyen helyeken a távbeszélő SZÓ szerint létkérdés, emberélet függ­het a mentők. gyors odarendelem sétől. Viszont felettébb elgondol­koztatta e sorok íróját az a pár­beszéd, melynek minap akaratlan fül tanúja volt, az iskolából haza­felé csámborgó gyerekek részéről: — Ugye, felhívsz délután tele­fonon? Majd jól elhülyéskedünk. — De mit szólnak a szüleid? — Estig senki sincs otthon. Alig használjuk a készüléket. Apu szerint nem árt, ha az ember ne­ve a telefonkönyvben is szerepel, hát csak ezért fizetjük. Az eset nem általánosítható. Sok-sok „maszek” távbeszélő-ké­szülékre valóban szükség van és az lenne az igazi, ha már min­denütt lenne telefon. Am amíg ott tart a posta, hogy hónapokig, évekig akkumulálja erejét a táv­beszélő állomások számának gya­rapítására, feltétlenül fontossági sorrendet kell kialakítania, ne­hogy miközben magántelefonos gyerekek „jói elhülyéskedik a délutánt”, netán kórház, orvosi rendelő, iskola, üzem és más köz­érdekű hely, intézmény bénává, némává sújtva lesse, várja Ale­xander Graham Bell nélkülözhe­tetlen találmányának felszerelé­sét. (A rendőrséget és hasonló szerveket nyilván felesleges em­líteni, hiszen távbeszélő nélkül tevékenységük elképzelhetetlen.) Ez a cikkecske segítő szándék­kal íródott annak érdekében, hogy amikor Csabán a távközlési üzem egy-egy városrész vagy la­kótelep távbeszélő-állomásainak számát gyarapíthatja, a sajtót és a közvéleményt Is maga mögött tudja, mikor az igényléseknél közérdekű fontossági sorrendre hivatkozik, s azt be is szeretné tartani. —hr— Utazás a vasút körül Évente 112 millió utast, 113 millió tenne irat szállít Magyarországon a vaaót. Problémái országosak, közérdekűek és közelről érintik azt a 112 mil­lió utast, akiknek biztonságáról, kulturált tm kényelmes utaztatásáról gon­doskodnia kell. Riportunk színhelye egy vidéki kisváros. Tapasztalatainkat ebben a városban gyűjtöttük, de a cikkünkben kibontakozó kép és az összefüggések általános érvényűek és jellemzők, még akkor is, ha akadnak kivételek. Az állomásfőnök szabadnapos, j takarítás csak formális, nem el­A helyettese ebédelni szaladt ha za. Leültetnek a szobájába. A mennyezeten átlátszik a gerenda, a lehullott vakolat. Igaz, a pégi mellett épül már az új állomás. Szerelik a dominó-rendszerű for­galomirányító berendezést. A kisváros állomásának 6 for­galmistája van. Most hárman be­tegek. Helyettesíteni „beugrott” az éjjel a helyette* állomásfőnök. Míg beszélgetünk, újabb utasítást kap, ma éjjel is szolgálatban ma­rad. Kimegyünk a vágányokhoz. Út­közben mutatja a havas váltókat. Nincs, aki tisztítsa. — A múlt héten vettünk fel két asszonyt Egy-kéf napig dolgoz­tak. Azóta felénk se néztek. A hó meg esik, a váltókat tisztítani kell! Sárga mellényes, magas fiatal­ember söpröget. — Kalauznak tanul. Szükségből most váltótisztításra állítottuk be. Idézet a Magyar Vasutas című lapból, a MÁV tavalyi mérlegét elemző cikkből: „Nem kis problé­mát okozott a végrehajtó szolgá­latnál ma már krónikussá vált munkaerőhiány”. Ki takarítja a pályaudvart? A kisváros állomásának hét ta­karítónője van. Egyikük minden másnap a néhány kilométerre le­vő község állomásán teljesít szol­gálatot. Idézet a vasúti személyszállítás helyzetével foglalkozó Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1968- as jelentéséből: „Az állomások utasforgalmi berendezései egyen­lőtlenül fejlődtek. Az állomások többsége piszkos, különösen a WC állapota és tisztasága — még az új állomásokon is — kifogásol­ható ... Az amúgy is nagyon igénybe vett személykocsikat kez­detleges módon, kis létszámú ta­karítószemélyzet kézi erővel és rendszertelenül takarítja. Gépesí­tés jóformán nincs. A kocsik lenőrzött. Létszámcsökkentéskor (f takarítókat küldik el". Emlékszem, amikor külföldre utaztunk, az egész magyar cso­port átjárt az NDK kocsik mos­dóiba. A távlati tervekben szerepel az első szeméiykocsi-mosógép felsze­relése a Nyugati pályaudvaron. Ma is vigasztalanul piszkos, hi­deg kocsikban utaztam. Előzőleg vegigpróbáltam ugyan legalább öt szerelvényt — s a kalauz azzal vigasztalt, utaztam volna csak reggel — majd nem mondanám, hogy most hideg van. Idézet a KNEB jelentéséből: „A szerelvények téli időben nélkülöz­hetetlen előfűtésére csak Buda­pesten rendelkeznek berendezé­sekkel". Fejlesztésre — 5 milliárd A vasút fejlesztésére, a pályák korszerűsítésére, új állomások épí­tésére a MÁV évi 5 milliárd forin­tot fordít. Tavaly korszerűsítették a rákos—újszészi, a nyíregyháza —záhonyi vonalat, Szolnok és Zó. hony állomást, villamosították a Budapest Nyugati pályaudvar— Cegléd közötti szakaszt. 1969-ben tovább folytatódik a rákos—újszászi vonal korszerűsí­tése, Záhony és Szolnok csomó­pont fejlesztése, megkezdődik Veszprém-külső pályaudvar bő­vítése. Villamosítják a Budapest Nyugati pályaudvar—Nyíregyhá­za vonal Ceglédtől Karcagig ter­jedő szakaszát, a Miskolc—Sajó- ecseg közötti vonalat. 24 villamos mozdonyt, 25 Diesel-mozdonyt és 2 könnyű motorvonatot vásárol­nak. Üzembe helyeznek 260 négy. tengelyes személykocsit és 2000 különböző típusú teherkocsit, i Az utazás kulturáltsága ezzel rethetitek a lovakat. Itt volt az az úr, ha jól emlékszem, valami ezredes, akivel egy buk­mékerirodában összetalálkoztál: ma pedig egy másik magyarral ismerkedtem meg. — Magyarral? — csodál­koztam. *- Igen. És az is lószakem­ber. — ő is bukmékerirodában dolgozik? — Nem. Saját bukmékeriro- dáia van. Ruth elmondta, hogy amikor a fogházból hazaért, egy idősebb úr várt rá. Bemutatkozott, mint a Terner bukmékeriroda tulaj­donosa, és kérte Ruthot, hogy szenteljen neki egy kis időt. A lány igent mondott, de megje­gyezte, hogy nem tudja, mi be- szélnivalójuk lehetne. Terner erre elmondta, hogy tudomása szerint Ruth szeret engem, s úgy hiszi, hogy én bajba kerül­tem, és igyekszik rajtam segí­teni. ö. Terner azért látogatott el Ruthhoz, hogy részben felvi­lágosítsa: méltatlanra pazarolja a bizalmát, mert én nem szo­rulok segítségre; részben pedig valóban a segítségemre legyen. — És utána megfogta a keze­det, mélyen a szemedbe nézett, hogy lássad: számíthatsz rá! — mondtam. _ Ugyan! — tiltakozott R uth. Őszintén szólva, jólesett a til­takozása, mégis tovább zsörtö­lődtem: — Ismerem én az ilven jó lel­kű urakat. A lelkűknél csak az érzelmeik nemesebbek... nek, amelyek az egész utazás jel­legét megszabják. Bő működési tere nyílik a zsebtolvajoknak, nemegyszer késelés is előfordul, az újságok pedig csak a közel­múltban adtak hírt arról, hogy két rendőrnek már a Nyugati pá­lyaudvari indulásnál fegyverhasz­nálatra kiterjedő harcot kellett vívnia egy fülkényi részeggel. A KNEB jelentéséből; „Egyes vonatokon a rendelkezésre álló ülőhelyekre 180 százalékos utas­mennyiség jut”. Az igazsághoz tartozik, hogy az utazóközönség egy része nem vi­selkedik kulturáltan. Egyesek barbár módon meghasogatják az üléseket, szándékosan összepisz- kolják a kupékat. Sokan, mintha minden gátlásukat elvesztenék, ha vonatra ülnek. Milyen a biztonság? A kisváros helyettes állomásfő- nöke mutatja — az utasok majd fél méter magas peronról lépnek föl-le a vonatokhoz. Ezen a peron teknőszerű mélyítésével lehetne segíteni. De az utasok még az olyan nagy állomásokon is, mint példá­ul Debrecen — sokszor tolató vo­natok közt járkálva, szaladgálva, szerelvényeken átmászva, rosszul kivilágított vágányokon közleked­nek. Alig néhány állomáson épült aluljáróval összekötött utasperon. Pedig a Vasutas Szakszervezet munkavédelmi felügyelőségének jelentésében ez áll: „Tavaly 9 ha­lálos és 11 csonkulásos üzemi bal­eset történt járművek tolatásá­nál”. A kisváros állomásán most még emberi erővel mozgatott berende­zések irányítják a közlekedést. Automatikus vonal- és térközbiz­tosítás van ugyan, de például a bejárati jelzőket kézi erővel állít­ják, és ezek ellenőrzése Is a vál­tókezelőkre bízott. Elmondják, ná_ luk is előfordult már, hogy nem jó vágányra irányították a vona­tot — de még idejében észrevet­ték, korrigálták a tévedést. Elképed az ember, mennyi a persze még nem oldódik meg. „majdnem", a „ha”, á véletlen. ..................................................... Különösen nem a csúcsidőkben,! Mennyire a forgalomirányítók, a n agy része poros piszkos, a kézi j nyáron, ünnepek előtt-után, hét- j forgalmi szolgálattevők gyors cse­végeken. I lekvésére, éberségére, pontos lel­Idézet Ordas Iván szociológiai , hiismeretességére vannak bízva riportjából: „Egy-egy hétvégi embereletek es milliók, munkásvonaton megszokott, hogy j Kik ezek az emberek? Hogy él- félezer embernek nem jut hely és i nek, hogy dolgoznak? ilyenkor az ülve utazó szerencse- 12 órás szolgálat után, 24 óra sek körülményeit sem lehet kul- s szabad idő illeti meg őket. túráitnak nevezni. Vonatkönjw- _ Nem sok a 12 órás szolgálat? tárról, gyümölcsözően eltöltött » <• „u .. . „ „ Utazási idői-ő1 mindaddig csak témfLeS*?1' 3 ló szándékú es szép cikkeket le- 1 Nagyobb forgalmú állomáso ■••■••••■••■■'••«■•■■•■•■••«I — Ezt hogy érted? — kérdez­te a lány. — Hát úgy, ahogy te. Elő­ször biztosan megfogja a keze­det, aztán... — Ökör vagy, darling — in­tett le Ruth a rá jellemző köz­vetlenséggel. — Mr. Terner mar régen túj van azon a koron. Az ügyvéd és az újságíró szótlanul hallgatta az idillt. Forster azonban most már meg­elégelte a dolgot. — Megbízásom nem család jogi természetű — mondta. — Szeretném, ha a hölgy folytat ná. — Én is szeretném, ha meg­tudnék minden részletet — kö­zöltem. — A dolog egyre rej­télyesebb lesz. Nem értem, ha egyszer Terner Csánkó cinko­sának tart, miért akar a segít­ségemre lenni. — Én sem értettem — mond­ta Ruth. — És most már érti V — kér­dezte Lewis, aki. közben elő­vette a jegyzetfüzetét. — Talán. Terner megmagya­rázta. hogy az a bizonyos Csán­kó közönséges gzélhámos­— Ruth, szívem, ennyit nél­küled is tudok — fdkadtam ki epésen. — Már hogyne lenne az, amikor rámfogja, hogy meg akarom gyilkolni, és éjnek ide­jén kirángattat a karjaidból. Ruth elpirult. Határozottan jól állt neki ez is. Legszíveseb­ben átöleltem és megcsókoltam volna, de ezt mégsem illett megtennem a sajtó és a jogász- társadalom képviselője előtt. (Folytatjuk) formációkat kap. Váltóállásokat jelent, vonat ki- vagy beálláshoz ad engedélyt. — Mennyi a fizetése? — 1340 forint az alapbérem, és 540 forint a rendfokozati pénz. — Mióta van a vasútnál? — 1956 óta. — Iskolai végzettsége? — Érettségim nincs, de segéd­tiszti tanfolyamot végeztem és van 5 szakvizsgám. — Itt lakik? — Nem, néhány kilométerre, A. községben. — Otthon mit csinál? — Segítek a feleségemnek, aki a háziipari szö\jetkezetnek sző­nyeget sző. Én is megtanultam. A vezető váltóőr 1937 óta dol­gozik a MÁV-nál. — Mennyit keres? — 1860 forintot. — Sokat dolgozik? — A 12 órás szolgálat alatt 100-nál több vonat fut keresztül az állomáson. Ehhez jönnek még a tolatások. Minden érkezés, át­haladás, valamilyen Intézkedéssel jár. — Elfárad? — Kilenc óra van, mire haza­érek, bár a szolgálat csak délután hat óráig tart. Alig várom, hogy beessek a.z ágyba. A váltóőr a vezető váltóőrrel dolgozik. Az ő fizetése úgy 1600— 1700 forint körüli. Helyben lakik, szövetkezeti lakásban. Felesége az óraüzemben 1300 forintot ke­res. Két gyermekük van. Szabad idejében anyja szőlőjében segít. Véletlen balesetek? hét írni, amíg az utazás alapvető 1 tényezője, a férőhely terén nem | kw> Miskolcon, Szolnokon 4 órán történik változás. Ez pedig egy­hamar nem történik. Az építőipar­ban dolgozók szabad szombatja­kor a MÁV egyedül csak Buda­pesten 14 ezerrel több utast kap, országosan pedig körülbelül 70 ezret, annyit, mint egy magyar nagyváros egész lakossága... A hangoskodó részegek és mámoro­sok olyan körülményeket teremte­ként váltják egymást a forgalmi szolgálattevők. Nálunk, a rendel­kező szolgálattevőknél, a külső szolgálattevőknél és a vonatme- nesztő külső felvigyázóknál most a sok beteg miatt nincs közben váltás. A vonatmenesztő térfelvigyázó „bakterházában" félpercenként cseng a telefon. Utasításokat, in­Megbecsült a német ajkú lakosság A Magyarországi Német Dől- | len értékmérő, hogy miként telje- gozók Ddmokratikus Szövetségé- | sitik a szocialista építésben reájuk nek Országos Társadalmi Btzott- járuló feladatokat, miként tesz- . . , ... , ; nek eleget állampolgári saga pen leken a Magyar Nephadse- 1 1 reg Központi Klubjában ülést tar­tott. A tanácskozáson dr. Wild Frigyes főtitkár terjesztett elő je­lentést a szövetség múlt évi tevé­kenységéről és idei programjáról, feladatairól. A beszámoló megál­lapította: hazánk német ajkú dől- I tavasszal rendezi meg az országos gozóinak megítélésénél az egyet- i kongresszusát. (MTI) kötele­zettségüknek. A német ajkú dol­gozók közül számosán jelentős funkciót töltenek be a tanácsok­ban, a népfront-bizottságokban és más társadalmi szervezetek­ben, valamint a termelőszövetke­zetek vezetőségében. A szövetség — Mit gondoltak, amikor a kö­zelmúlt tragikus vasúti balesetei­ről hallottak? — Hát, az ember sok mindent gondol... Igen, az ember sok mindenre gondol. Például arra, hogy milyen jó a vasúti forgalomirányítás au­tomatizálása. Arra, milyen jó, hogy már 80 állomáson szereltek fel dominó-rendszerű forgalom- irányító berendezést S hogy pél­dául az idén csak mupkavédelmi berendezésekre ás szociális be­ruházásokra 65 millió forintot for­dítanak. Aztán arra is, hogy az embert, az emberi cselekvést, a pontps, figyelmes munkát még a teljes automatizálás korában sem lehet teljesen kikapcsolni. (Az el­lenőrzés, a korrigálás akkor is emberi feladat lesz). Idézet a Vasutas Szakszervezet munkavédelmi felügyelősége ve­zetőjének írásából: „A mind kor­szerűbb biztonságtechnikai eszkö­zök. berendezések, jelzők mellett, még nagyon sokáig a vasutas dol­gozók akaratától függő cselekmé­nyek, irányítják az üzem menetét. Helyzetfelismerésen alapuló in­tézkedés végrehajtására napjaink­ban még szinte kizárólag csak az ember képes. A jelzőberendezé­sek által adott parancs Nagyté­tény—Diósd esetében például se­bességcsökkentést kívánt volna... A jelzőberendezésen, váltójelző- kön adott parancs Mendén is em­beri cselekvést követelt volna. De mivel ez elmaradt, bekövetkezett a tragédia”. Erre is gondol az ember. Meg arra is, hogy például a kisváros állomásának vezetői okosan, kö­rültekintően már most, a forga­lomirányító berendezés szerelése közben kijelentik: — ragaszkod­nak ahhoz, hogy a szerelők ne csak megtanítsák s az illetékesek levizsgáztassák a majdani kezelő­személyzetet, hanem ahhoz is, hogy addig gyakoroltassák, mun- ; Rájuk közben figyeljék, ellenőriz. I zék a forgalomirányítókat — j amíg teljes biztonsággal, felelős- í ségtudattal kezelik az új beren- : dezést. Kádár Márta

Next

/
Thumbnails
Contents