Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-22 / 44. szám

IMt. február 22. 3 Szombat ív- és lánghegesztésben jártas lakatosokat, épületlakatosokat, épületasztalosokat, parkettásokat, vízszigetelőket, szobafestő, mázolókat, épületbádogosokat, kőműveseket és ács-állványozókat. Egyműszakos, heti 44 órás munkaidő, szabad szombattal. Teljesítménybérezés, idénypótlék, különélési pótlék, kedvez- n>ényes utazás és étkezés, vidéki dolgozók részére szállás- biztosítás. Jelentkezés: Békéscsaba, U„ Kazinczy u. 4. szánt, munka­ügyi osztály. A Táncsics Könyvkiadó új könyvsorozata A Táncsics Könyvkiadó és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat új könyvsorozatot indított azok számára, akik a muknahe- lyükön vásárolnak könyveket Az előjegyzők 12 hónapon ke­resztül havonta egy kötetet kap­nak, Minden kötet borítóján egy- egy szelvény található. A tizen­harmadik kötethez, megjelenése­kor, decemberben a sorozat elő- jegyzői juthatnak hozzá. A kereskedelem válaszától függ A Szolnoki Tiszámén Iá Vegyi­művek két szuperfoszfátgy árá­ban az idén megkezdik az 5—10 kilós tételű műtrágya polietilén csomagolását a kertgazdaságok számára. Az első háromezer zsá­kot kísérleti jelleggel már átadr- táfc az AGROTRÖSZT-nek. Amennyiben a kereskedelem kedvező választ ad, berendezked­nek a sorozatos gyártásra. Űj hazai gépeket, automatikus rako­dókat, mérlegautomatákat állíta­nak munkába, amelyek percen­ként 10—15 zsákot töltenek meg. Évente mintegy 7000 tonna szu­perfoszfátot adhatnak 5—10 ki­lós csomagokban a kerttulajdono- soknak. A lottó e heti nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság tájékoztatása szerint Szécsényben, a Rákóczi Ferenc Művelődési Házban megtartott 8. heti lottósorsoláson a követ­kező számokat húzták ki: 7, 14, 69, 86, 90 Nyomdász voltam évig Csorba Kálmán bácsi csak azt sajnálja, hogy nem lehetett ott az ünnepségen. Pedig de jól is­meri ő az azóta már múzeumok­ban őrzött Békés megyei Népsza­va első számait! Hogyisne! ö rajzolta a fejléc betűit és nyom­ta az újságot azokon a nagy em­lékezetű napokon, ötven évvel ezelőtt. 1919. február 9-én jelent meg a Népszava első száma, és e jubileum tiszteletére leleple­zett emléktábla őrzi a félszáz év­vel ezelőtti február emlékét Ülünk egymással szemben a múltat idéző szobában; vastag, díszes kötésű könyvek, fakó tin­tái ú iratok, megsárgult újságok között Nézem fehér haját, ránco­sán is szép vonalú, keskeny ke­zét, felvillanó szemüvegét. Ma­gas kort ért meg, mégsem érzem nyomasztónak a kettőnk közötti időszakadékot. Pedig 92 éves. — A nővéremnek egy nyom­dász udvarolt Mesélt a gépekről, meg, hogy milyen is az a nyom­da. Talán ezért is választottam ezt a szakmát Csorba Kálmán 1895-ben sza­badult fel, és lett könyvnyomdái gépmester. Aztán Pestre ment, majd nekivágva az országutak kanyargós messzeségének, vándorútra indult. Vállán a magavágta, jó meggy- fabot (ott is felejtette Berlinben, amikor a Nemzeti Galériát meg­nézte, s azóta is sajnálja). A bo­ton vászontáska, a táskában né­hány fehérnemű, és a nyugta­könyv, amibe bejegyezték hol járt, mit csinált. A századfordu­ló előtti évben, május 2-től július 17-ig gyalogolt Brémáig. Naponta 25 kilométert kellett megtennie, hogy a napi 1 márkát a szakszer­vezettől megkapja. — Jártam én sokfelé. Amerre csak vitt a lábam. Bonnban két évet, Hannoverben tíz hónapot dolgoztam. Voltam Gutenberg nyomdájában is. Öreg napjaim­ban csak azt sajnálom, hogy Amerikába nem mentem ki. Felsorolni is hosszú lenne azoknak a városoknak a nevét, amelyeknek nyomdájában meg­fordult Kálmán bácsi. De ott volt a párizsi világkiállításon is. Kis könyvecskéjében (amelyet azóta is féltve őriz) egyre szapo­Biharugrai változások Fennállásának 20. évfordulóját ünnepli a halgazdaság Megalakulása idején nem oko­zott sok gondot a Biharugrai Hal­gazdaság vagyonának számbavé­tele. Az 1400 holdas vízfelületű tórendszer jó részét sás, nád és más rókabújtató bozót lepte. Épü­lete öt volt összesen: az iroda és egyben intézőlakás, egy magtár, egy kovács- és bognárműhely, egy cselédlakás meg egy lóistálló. Érdekes olvasmány kerekedne, ha valaki megírná, hogyan kezdő­dött ilyen körülmények között a nagyüzemi halgazdálkodás. Mi még részletesebb életrajzra sem vállalkozhatunk ebben a jubile­umi előzetesnek szánt írásunk­ban. Át is ugorjuk az első ötéves időszakot, bár az igazat megvall­va azalatt rakták le az alapot, amelyen aztán toronymagasságra növekedtek a gazdasági ered­mények. Azután vált ugyanis le­hetővé, hogy az addigi holdan­ként négy, négy és fél mázsa „haltermést” megduplázzák, meg­háromszorozzák s évről évre mind több kacsát is neveljenek a halakkal egyidőben. Aztán vált lehetővé, hogy az 1958. évi holdan­ként 496 forintos üzemi nyere­séget mostanáig csaknem 1800 forintra növeljék. A képzett szakemberek szük­ségessége alig került szóba ad­dig, amíg 1400—1700 holdas volt a gazdaság s mindössze félmillió forintnyi a gépi felszerelés és alig 20 millió forint értékű álló- ég forgóeszköze volt Aztán már követelte a fejlődés a szakembereket. Az egy mér­nök, három technikus és tizenkét szakmunkás helyett jelenleg öt egyetemi végzettségű szakember, tizenkét technikus és 84 szak­munkás dolgozik a gazdaságban. Tíz évvei ezelőtt ennyi volt az Ibsen-bemutatóra készül a színház Premier: 1969. február 28-án Ibsen mondotta: „Írni annyit jelent, mint ítéletet tartani ön­magunk felett.” Ez az írói maga­tartás önmagában korszerűvé avatja, és feltehetően ebben gyö­kerezik az az igény is, amely Ib­sen műveit a ma színpadára ál­lítja. Sötét erők varázsával küz­dött, az eredendő bűnt kereste, drámáiban észak misztikus vilá­ga kísért; drámáiban ugyanakkor a polgári életforma illúzióit sor­ra lerombolja. Amit most látunk majd, a Hed- da Gabler egyik ritkán játszott, izgalmas műve. Főhőse, Hedda il­lúzió-világot keres, valami hazug és embertelen nagyságeszmény­hez menekülne, kicsinyessége és nyárspolgársága azonban eleve bukásra ítéli. A drámát Vass Károly rendezi, főbb szerepeit Stefanik Irén, Ko- rompay Vali, Szoboszlay Sándor, Tolnai Miklós és Simon Géza alakítják. A próbák lassan a végső stá­diumok felé haladnak. Délutá­nonként Ibsen szavai hangzanak el az üres nézőtér előtt, és jele­netről jelenetre formálódik az előadás, igazodik végső formába. Felvételeinken lent: Korompay Vali (Elvstedné), Stefanik Irén (Hedda) és Tolnai Miklós (Löv- borg.) Oldalt: Stefanik Irén és Szoboszlay Sándor (Brack). összdolgozók száma a gazdaság­ban, most pedig 386. A gépi fel­szerelés volumene 18,5 millió, az álló- és forgóalap értéke pedig 120 millió forintra növekedett. A gazdasági épületek számát most már nem lehet egykönnyen szám ba venni. Csupán szolgálati lakás 18 épült az elmúlt években. Ezenkívül magtárak, műhelyek, kacsaszállások és -nevelők, vala­mint kövesút 6V2 km hosszúság­ban. Épült törpevízmű is. Most pedig éppen termálvízért nyo­mul mind mélyebbre a kútfúró a gazdaság központjában. Micsoda hatalmas számnak tűnt 1962-ben az, hogy a koráb­bi éveknél csaknem kétszer any- nyi halat, vagyis 9662 mázsát neveltek a gazdaságban s ezt még megtoldották 140 ezer pecse­nyekacsával. Ezek a számok már őskori rekordnak tűnnek a ta^ valyi 21 252 mázsa hal és a 329 ezer kacsa mellett. S még ez a halmennyiség sem az elérhető csúcs. Az idén hozzálátnak olyan fajták telepítéséhez, amelyek hasznosítani tudják azokat a tó­ban levő növényi és más tápiá' lékokat, amelyeket az eddig te­nyésztett halfajták nem haszno­sítottak. Egyszóval nincs és nem is lesz megállás. Az első pilla­natra úgy tűnik, hogy az 1958 óta 46 550 forintról 140 000 forint­ra növelt dolgozókkénti termelési értéket már nehéz továbbemelni. De aztán, amikor halljuk, hogy a szakvezetők jó része biharug­rai vagy már odahonosult, s hogy a 386 dolgozó közül 304 a szocialista címért küzdő húsz brigád tagja, akkor újabb, nagy­szerű eredményeket sejtünk most, a jubileumi esztendőben és a jö­vőben is a Biharugrai Halgazda­ságban. K. L rodtak a bejegyzések: Belgium, Hollandia, Luxemburg. Hét év után, 1906-ban jött haza. A bé­késcsabai Tevan-nyomda gépmes­tere és nyomdavezetője lett, majd társult Gesmey-jei és lapot csi­nált. Üjra előkerülnek a csomagoló­papír-barnára sötétedett, régi új­ságok, és kék-eres, fehér keze a betűket cirógatja. Jól emlékszik Áchim L. Andrásra. Csinálta a Parasztújságot is. Amikor a nyomdába menteik a csendőrök, eldugta a már félig kész lapot és megsemmisítette a kéziratot. Áchimról mégis egy tragikus emléke maradt meg leginkább. Látta a békési szegénység vezérét fehér ingben, véresen, halálosan sebesülten. Aztán 1919. február 9-én meg­jelent a Békés megyei Népszava. Ott volt a nyomda, ahol most a megyei tanács konyhája van. Neveket sorol, eseményéket idéz. Egy munkában eltöltött élet fényesebb és sötétetíb állomásait. Kilencvenkét évének jó részét az ólombetűk, rajzasztalok között töltötte. (Mert plakátokat is ter­vezett; egyik alkalommal arany­éremmel tüntették ki.) Élete volt a nyomda és most is aggódó figyelemmel követi nyomon a Kner nagy re­konstrukcióját. Hetvennégy éves korában ment nyugdíjba, de még ma is rendszeresen olvas, régi iratait rendezgeti. Leg­utóbb is egy hiteles má­solatot talált mely szerint egyik ősét. Csorba Györgyöt a török el­leni harcban mutatott bátorságá­ért II. Ferdinand 1631-ben neme­si oklevéllel jutalmazta Bár ez a múltba vesző nemesi cím megfa­kult már, Kálmán bácsi inkább büszkébb arra, hogy a Népszava születésénél bábáskodott Brackó István fl Békés megyei Állami Építőipari Vállalat jé kereseti lehetőséggel felvesz:

Next

/
Thumbnails
Contents