Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-21 / 43. szám

1969. február 21. 3 Péntek hír a férfiaknak a tavaszi ruhaellátásró A Férfi- és Fiúruha Nagy keres- [ termékeken kívül mintegy 50—60 kedelmi Vállalat csütörtökön be- ’ —------~~j ■ ­m utatta a most üzembe helyezett 11 ezer négyzetméteres rákospa­lotai ruharaktárát, s Gondos György igazgató ezúttal beszámolt a vállalat tevékenységéről, felké­szüléséről a közelgő tavaszi és nyári szezonra. Jelenleg több irtónt félmillió férfi- és fiúkabátot, valamint öl­tönyt tárolnak. A nagy raktár rövidesen kiürül — megkezdték az áruszállításit a kiskereskede­lemnek. Az igazgató elmondta egyebek között, hogy a vállalat a gazdaságirányítás új rendjében nehezebb helyzetbe került, mert csak komoly erőfeszítésekkel, versenyképességének fokozásával tudja eredményeit, pozícióit meg­tartani. A vállalat az idén rugal­masabb ellátásra készült fel. Mi­után az elfogyott termékek gyors pótlását az alapanyag-beszerzés nehezítette, raktáraikban a kész­l ezer négyzetméter anyagot is tá­rolnak a várhatóan legkereset­tebbekből. A tájékoztató szólt ar­ról is, hogy az idén, a kereslet­nek megfelelően több szintetikusi, ezen belül nagyobb mennyiségű olcsóbb kabátot és öltönyt, s kü- löil zakót és nadrágot hoznak forgalomba. A tájékoztató alkalmából divat­bemutatón sorakoztatták fel a ta­vaszi, nyári, őszi modelleket, az újdonságokat. Ilyen egyebek kö­zött a vállalat monopol-cikke, a selyembéléses „Tájfun” felöltő. Az újdonságok között igen sok a habszivaccsal bélelt holmi, to­vábbá a mongol importból szár­mazó bőrkabát és a hazai gyárt­mányú velúrhasítású kabát. Tanácskoztak a tanácselnökök •Jól halad az irányítás decentralizálása Csütörtökön egész napos tanács- j nács vb elnökhelyettese az 1968. kozást rendeztek Békéscsabán, a1 évi gazdasági eredményekről és megyei tanáes termében, a járási,! az idei feladatokról tartott elő községi tanácselnökök városi ej részére. Klaukó Mátyás, a megyei ta-1 nács vb-elnöke • megnyitó sza-j vaiban hangsúlyozta, hogy bár j egyelőre szokatlan az ilyen ősz- j szevont tanácskozás, de ezentúl ! évente legalább egyszer — szük­ség esetén többször is — ősz-1 szehívják az elnököket. így kí-j , vánják elérni, hogy — Klaukó | ‘ elvtárs szavaival élve — „egy nyelven beszéljenek, és egysége­adást. Kiemelte, hogy az elmúlt évben a tanácsi munkában is megszűnt az ágazati irányítás, az úgynevezett tervlebontásos rend­szer helyét egyre inkább a köz- gazdasági megfontolásokon ala­puló vezetési módszer foglalja el. Előnyösen éreztetve hatását az új beruházási politika, s ezen belül ság helyzetét és a fejlesztés le­hetőségeit elemezte beszámolójá­ban. A múlt évi eredmények ér­tékelése után számos olyan teen­dőre hívta fel a figyelmet, mely a közös gazdaságok további erő­sítését, a termelés és a piaci ke­reslet összhangjának a megte­remtését, s a lakosság mezőgaz­dasági termékekkel való jobb el­látását szolgálja. Súlyponti feladat’ a tsz-ek mél­áz, hogy a beruházási j léküzemági tevékenységének a I keretek maradványát át lehet! fejlesztése, s a növényter­! vinni a következő évre. Megszűnt j mesztés sen cselekedjenek a gazdaságpoli- j az végi kapkodás, a minden- tikai kérdésekben a tanácsok.” j áron való pénzköltés. Az ülés első napirendi pontja- : Csatári Béla, a megyei tanács ként Csepregi Pál, a megyei ta- j vb-elnökhelyettese a mezőgazda­Nyugalomba vonuló igazgatót búcsúztattak a Töviskesi Állami Gazdaságban A Töviskesi Állami Gazdasági­ban csütörtökön területi szakmai tanácskozást rendeztek a Békési— Csongrád megyei állami gazdasá­gok igazgatói részére. Ebből az alkalomból búcsúztatták a nyu­galomba vonult igazgatót, Szent- iványi Sándort, aki több mint egy évtizedet töltött állami gaz­dasági vezetői tisztségben. Csu­pán Töviskesen hét évig volt igazgató. A búcsúztatón Zsibók András, az állami gazdaságok te­rületi igazgatója mondott ünnepi beszédet, a töviskesdek pedig ajándékokkal kedveskedtek a nyugalomba vonuló igazgatónak, aki hét éven át bajban és örörn- b-~ együtt érzett velük, együtt dolgozott az eredményekért, s vállalta a felelősséget az esetlege­sen elkövetett hibákért is. Feljebb a ranglétrán Nehéz szóra bírni Jánost. Csak aikkor oldódik fel valamennyire, amikor Kovács Pál művezető megjegyzi: — Amúgy tud „sóderolni”. Elmosolyodik és akarna is vala­mit mondani, de — ha már meg­jött a hangulata — folytassuk egy kicsit kedélyesebben. Közbe­szólok: — Valódi seres? Érti a tréfát és máris válaszol: — Nem nagyon. Inkább boros. De csak ha jó kedvem van... Ak­kor is legfeljebb 2—3 literig. — Szép teljesítmény — isme­rem el azért is, mert ez a ké­pessége még soha sem volt felisi- merhető itt a műhelyben, A sza­bad idejében pedig csak rr:eg- ihatja az ember a maga részét, ha megkeresi az árát. Ö pedig megkeres annyit, hogy néha-néha szórakozhasson is. Az igaz, hogy csak betanított mun­kás, de olyan szorgalmasan és hozzáértéssel dolgozik a fúrógé­Seres ,r I**1- .hog? órabére. 8 forint 70 fiiér Spanyolországi Katolikus Munkásifjúság Lapjában a napi akcióegységen túlmutatva, Von- zalez Ruiz páter a következőket írta: „A szocializmus a világ­nak több igazságot hoz, mint a régi társadalmi struktúrák”. A latin-amerikai nagy befo­lyású egyházak egy nemzedék­kel ezelőtt a fennálló elnyomó rendszerek kiszolgálói voltak. Ma a társadalmi és osztályhar­cokban a katolikus hívőkkel együtt sok esetben részt vesz­nek a klérus tagjai, különösképp az alsópapság. Helder Camara, aki a 30 mil­liós Észak-Brazília érseke — és a klérus azon szárnyához tarto­zik, amely XXIII. János reform- eszméit vallja —, azért küzd, hogy híveit öntudatra ébressze. Azt hirdeti: a rossz nem a kom­munizmus, hanem az elmara­dottság. A nyomorban élő töme­gek a kiváltságokat élvező ha­talmasok kis csoportja erőszaká­nak áldozatai. Az érsek, orszá­ga és a földrész problémáit vizs­gálva arra a következtetésre jut, hogy Latin-Amerika problé­máinak megoldására egyáltalán nincs remény a kapitalista vagy neo-kapitalista rendszerben. E- helyett a megoldást a szocializ­mus vonalán kell keresni. A változást Helder Camara „mo­rális nyomással, a jog és az igaz­ság eszmei és demokratikus módszerei révén” véli elérhető­nek. A harmadik világ püspö­keinek 1967 augusztusában ki­adott közös dokumentumából idézzük: „Nem, Isten nem akar- ia, hogy legyenek gazdagok, akik a szegényeket kizsákmá­nyolva, élvezik e világ javait”. A legmesszebb, a forradalmi harc hirdetéséig és vállalásáig ! Camillo Torres kolumbiai pap jutott el, aki megtalálta útját a kolumbiai partizánokhoz. 1966. február 15-én fegyveres harcban ölték meg a rendőrök. „Forra­dalmár vagyok, mint kolumbiai, mint szociológus, mint keresz­tény, mint pap — vallotta. — A forradalom nem csupán megen­gedett, hanem kötelező a ke­resztények számára, akik ebben látják az egyetlen hatásos mód­szert, a mindenki iránt való szeretet megvalósítására”. Tor- • rés híveit a földrészen szövetség fogja össze. Haladó hetilapjuk El Puma címmel jelenik meg. Nézeteikre fényt vet a követke­ző megfogalmazás: „A katoliku. sok és a marxisták nézetei az ember és a világ viszonyának ? 1960. december 8-án felvették megítélésében eltérnek. De ettől ? anyagmozgatónak, de hamarosan eltekintve elismerjük, hogy a J a műhelybe került. Most éppen a festékszóró szi­getelő csőtartókba fúr lyukakat. Dicséri a gépét. amely olyan engedelmes, mint a bárány és olyan okos, mint egy professzor. — Karácsonyra kaptam, pon­tosabban a névnapomra — nézi és közben megsimogatja, mintha valóban bárány lenne. — Csak komolyabb munkákra használom., másra jók a régi gépek is. — Az­tán gondol egyet és elneveti mar­gát: — Embereket pedig egyálta­lán nem fúrok. Ebből a megjegyzéséből kereke­dik ki a további beszélgetés so­rán, hogy tulajdonképpen mi is köti őt ehhen a műhelyhez. Egy­szerűen az, hogy senki sem áská­lódik mások ellen. Összefognak, megértik egymást. Valamikor — amikor még a mezőgazdaságban dolgozott — remélni sem merte volna, hogy egyszer ilyen ió hely­re kerüL — Tehát a mezőgazdaságból jött ide? — kérdezem. Kevés lenne csak igennel vá­laszolni. Hosszabb a története ennek. Azzal kezdődött, hogy már gyermekkorában nagyon ér­dekelték a gépek, de aki cseléd­nek született, ráadásul az’ édesap­ja beteg volt és a testvérei eltar­tásának a gondja is a nyakába szakadt, nem tanulhatott szak­mát. A felszabadulás utáni években az újkígyósi Dózsa Tsz egyik ala­pító tagjaként iskolára került. Jó eredménnyel végzett és beke­rült a darálóba. Hamar megtanul­ta a gép kezelését. Lényegében akkor kezdett megismerkedni a technikával, emellett persze zsá­kolnia is kellett Vagy nyolc évig dolgozott á darálóban, amikor egyszer valaki megkérdezte tőle: — Te János, lenne munka a Felvonógyárban... Nem jönnél? Pontosan emlékszik* azi — Először Jó néhány menet- ! fúrót összetörtem. A rajzot sem ismertem eléggé, az anyagot sem'. Meg hát érzék is kell ehhez a munkához... Most már? marxizmus nyújtja az imperia­lizmus legpontosabb tudomá­nyos analízisét, és ezért ebből a tanításból fakadnak a tömegek forradalmi harcának leghatéko­nyabb ösztönzői __A katoliku­s oknak és a marxistáknak a ba­rikádnak ugyanazon az oldalán van a helyük a harcban”. A konzervatívok ellentá­madásai csapásokat vagy itt-ott ideiglenes vereséget ts mérnek a haladó katolikus mozgalmak­ra. Ebben a küzdelemben a hala­dás hívei támaszkodnak XXIII. János tekintélyére, progresszív intézkedéseire és nem utolsósor­ban a haladó erőkre, amelyek sokkal szélesebb és kidolgozot­tabb koncepció alapján akarják megújítani a társadalmat. Máté Sándor Egy vén csatragányhoz tet­tek. Pittler-féle esztergagéphez. Azt sem tudtam először, hogy mi­hez nyúljak. Segítettek, de én is néztem erre, arra és nemsokára már azon törtem a fejem, hogy lehetne többet termelni rajta — emlékszik vissza. Mindössze négy forint órabért kapott, de akkor még műhelyel­számolás volt és nem akarta má­sok keresetét is rontani. Az igye­kezetének meglett a jutalma: egy év múlva új géphez állították. A ranglétra következő fokára akkor lépett, amikor 1963-ban Kovács Pál művezető megkérdezte tőle: — Nem lenne jobb magának a fúrógépnél? •Éppen nagy szükség volt arra, hogy valaki itt jól bedolgozza j magát. A kezdetre így emlékszik vissza: A hozzáértését a s fo­rint 70 filléres órabére is bizOT nyitja. Amikor azonban azt kér­dezem', hogy elégedett-e, nem. igennel válaszol, hanem így: — Szakmunkásvizsgát akarok tenni. Persze fúró szakma nincs, ezért szeretnék most egy ideig esztergagépen dolgozni megint. Legalább a vizsgáig. — Nem lesz könnyű nélkülözni a fúrógépnél de lehetővé tesz- szük, hogy a ranglétrán még előbbre jusson — ígérd Kovács Pál. Seres János egyébként mór 47 éves, a legidősebb a betanított ['munkások közül, akik a Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai gyár­egységének forgácsolóműhelyé­ben szakmunkásvizsgára tekintet­be jönnek. Rajta kívül még négy jelölt van: Tóth Lajos, Sztanko- vánszki András, Várnai Mátyás- né és Mucsi Ferenc. Mindegyikü­ket egy-egy szakmunkás oktatja, akik ezért havonta 300—300 forin­tot kapnak. Egyesek már kérdezték: — Ök öten különb emberek, mint mi, többiek? Talán, ha éppenséggel csupán e-v fokkal is ügyesebbek, ráter­mettebbek. Meg a lehetőség is határt szab. De ha a gyár fej­lesztésére kerül sor, akkor a töb­biek is mögéjük sorakozhatnak. A vizsgáig persze még sok idő van hátra. Addig meg kell tanul­ni teljesen önállóan dolgozni. Eh­hez Seres János áll a legközelebb, aki már a műszaki rajzon is úgy eligazodik, mintha világéletében mást sem csinált volna. Elmoso­lyodik, amikor a régi idők jutnak az eszébe: Amikor még kapáltam és valahol kivárjam egy tő kuko­ricát, meghagytam a másikat és nem volt semmi baj. Most ha melléfúrok... Csak ez a szigetelő csőtartó is 500—600 forint és el lehet dobni. Tudja, hogy nem kis felelőssé­get vállal. Pásztor Béla színvonalának emelése mellett — az állattenyésztés fel­lendítése. A statisztikai adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy mind a szarvasmarha, mind pe­dig a sertéstenyészállomány csökkent a korábbiakhoz viszo­nyítva. A községi tanácsok vezető-irá­nyító tevékenységéről, s az ezzel i kapcsolatos időszerű teendőkről j Klaukó Mátyás, a megyei tanács vb-elnöke tájékoztatta a gyűlés részvevőit. Megállapította, hogy a községi tanácsok általában jól éltek az új mechanizmus lehető­ségeivel. Különösen elismerésre méltó, hogy a tanácsok a korábbinál jobban kihasználták a pénzügyi lehetőségeket, növelték a bevételi forrásokat, és a politikai célok megvalósításába bevonlak más szerveket is. Bővültek a tömeg­kapcsolatok — ezt bizonyították a múlt hónapban megtartott vá- lasztókörzeti gyűlések. Hasznosí­tották a községfejlesztésben a je­lölők által felvetett javaslatokat. A választást követő egy év alatt 82 millió forintot fordítottak fej­lesztési célokra. A választott testületek ülésén a községi tanácstagok 83 száza­léka jelent meg 1968-ban, a be­számolási kötelezettségnek pedig 93.7 százaléka tett eleget. A de­mokratizmus terebélyesedését jel­zi, hogy az állandó bizottságok több mint 400 konkrét javaslat­tal segítették a végrehajtó bizott­ságok munkáját, és 900 ellen­őrzést végeztek. Jól halad a hatáskörök decent­ralizálása, a községi tanácsok ön­állóságának a növelése. Eddig 22 községet ruháztak fel első fokú ipari és kereskedelmi hatósági fel­adatkörrel. Nyolc község első fo­kú építésügyi hatáskört kapott, 11 község önálló bérgazdálkodás­sal, 13 pedig önálló fejlesztési alapképzési joggal rendelkezik máris. Huszonegy helyen műkö­dik költségvetési üzem. Szólt a problémákról is Klau­kó Mátyás. A többi között hang­súlyozta, hogy tovább kell javí­tani a választott testületek sze­repét. Befejezésül az 1969-ben vár­ható intézkedésekről és felada­tokról tartott részletes tájékoz­tatót. Az előadásokat követően a ta­nácselnökök konzultációs kérdé­seket tettek fel a megyei tanács vezetőinek. B. D. Közgazdász-mérnököt vagy nagy gyakorlattal rendelkező képesített könyvelőt FELVESZÜNK, Cím: KÖRÖS VIDÉKI TÁRSULATOK EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZETE Gyüla, Bocskai utca 18. szám. Jelentkezés írásban vagy személyesen a szervezet vezető mérnökénélsr fenti címen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents