Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

1969. február 18. 4 Kedd ben lábbuk A meteorológia nem könnyű mesterség. Az utóprognózis sem az, gondolom milyen lehet az elő­rejelzés. Szóval nem könnyű. Ezt be kell látnom. Különösen az Európa-bajnokság után egy hét­tel, ahol az ember a harmadik napon már meg sem rebbent a sztárhullás láttán — jóval edzet­tebben ülünk a készülékek előtt. Várunk. Mire várunk? Gondolom, a meglepetésre. Garmisch-Partenkirchenben ez gyorsan ment; végül is a jég sí­kos, és az ember mindig remél­het. Ez történhetett szombaton is. Jött a Sodrásban, a „magyar új hullám” nyitó filmjeinek egyike, amely újra — sokak számára elő­ször bizonyította, hogy a kiváló filmalkotások felett sem múlik az idő. A délután további prog­ramjára nézve pedig azt, hogy jo­gosan reménykedünk. Tehát reménykedtünk. Egészen a Made in Hungary I. részéig. Pedig sztárok voltak és jég sem volt. Tart a műsor. Ambrus Kvri énekel. Taps. Kimegy. Dobos éne­kel, belead apait-anyait. Taps. Kimegy. Es így tovább. Egy szám, egy taps. Esetleg kettő. Ud­varias elnéző hangulatban folyik a műsor. Semmi ováció, semmi fütty. Tévedés ne essék, nem az anarchiát hiányolom, még csak annak sem örültem volna jobban, ha a közönség a székekből - ba­rikádot épít és az „Amikor én még kis srác voltam” dallamára mirelit-zöldséggel dobálja az elő­adókat. De valami lelkesedés! Emlékszem a nyári táncdalfesz­tiválra. ahol a zsűrit páncélozott termekben kelett őrizni a nép­haragtól. Akkor minden vérre ment. A tapasztalat bizonyítja, hogy abban sincs sok köszönet, ha va­lami egyformán tetszik vagy egy­formán nem tetszik minden kor­osztálynak. Ráadásul az is csak mérsékelten. Sajátos törvénysze­rűség ebben a műfajban. A lé­nyeg persze nem ez. Az azonban mégiscsak igazság, a szerzők hite ellenére, hogy a közönségnek sem tetszik minden táncdal egyfor­mán. A szombati műsorból hi­ányzott valami: egy eredeti, új­szerű. nem bevált receptek sze­rint komponált szerzemény. A Made in Hungary kötelez Hasonló a Kiváló Áruk Fóru­mához. És yajon a szombaton hallott 24 táncdalból melyiket mernénk a világpiacon ezzel az emblémával forgalmazni: — Ké­szült Magyarországon? A vasárnapi műsorban Szabó Sípos Tamás: Magyarázom a mechanizmust c. rajzfilmsoroza­tának VIII.. azt követően pedig a „Bors” kalandfilmsorozat befe­jező részét láthattuk. „Örömmel” állapíthatjuk meg: a szocialista krimi után megho­nosodott nálunk a szocialista „kalandfilm” műfaja is. Megle­petések sajnos nem értek sem a film egésze után, sem a befe­jező részben. Ne vitatkozzunk most a szerző és a rendező által produkált logikátlanságok és irrealitások fölött: a film az enyhén erőszakolt happy and el­lenére is elnyerte a tizenévesek rokonszenvét és bevonult a Ten- kes—Orion—Angyal triász közé. Az est fénypontja vitathatatla­nul a Sammy Davis európai kör­útjáról készült NSZK-film. A ki­váló néger énekes alighanem vég­leg elnyerte az őt kissé felülete­sen ismerő magyar közönség sze- retetét is. Az egyórás, ragyogó ritmusú filmösszeállításban olyan szuggesztív egyéniséget ismer­hettünk meg, akire feltétlenül ér­vényes a filmben elhangzott meg­állapítás: „Csodálatos lesz a pre­miered. Csodálatosnak kell len­nie! Hiszen te csodálatos vagy'” Hétvégi összefoglalónkat a Made in Hungary-vel kezdtük: vegyük innen a mottót is. A szombat es­ti műsor egyik számának címe volt: „Rosszabbul is végződhetett volna.” Gondolom, ezzel egyet­érthet a táncdal szerzőpárja (Lo­vas—Szenes) — és a kétnapos tévéprogram nézője is. Bencsik Máté Nem volt hiábavaló a fáradozás Fejlődő üzemágak Bucsán (Tudósítónktól) Zsúfolásig megtöltötték az új művelődési ház nagytermét a község legnagyobb családjának, az Új Barázda Tsz tagjai elmúlt hét zárszámadó közgyűlé­se alkalmából, melyen Szöllösi Gábor tsz-elnök ismertette az egyéves munka mérlegét. A gaz­daság minden egyes részletét érin­tő beszámolóból az alábbi szá­mok ragadták meg legjobban a pártatlanul szemlélődő és hallga­tózó emberek többségét. Állatte­nyésztésből 5 milliós bevételhez jutottak, növénytermesztésből — a nagy aszály ellenére is — en­nek duplájára tettek szert. E szá­mok mellett eltörpülnek az elnöki beszámoló azon adatai, melyek egymillió forintos műtrágyavásár­lásról és hárommillió forintos ta­karmányvásárlásról szólnak. El­törpülnek, de részesei voltak az eredményeknek; éppen úgy, mint azok a gépek, melyekre nyolcmil­liót költöttek egy esztendő alatt. A rendszeresen dolgozó tagoknak 19 ezer forint évi átlagjövedel­met nyújtott a közös. Ha hozzáveszünk még egy ada­tot: mely szerint 460 ezer forint földjáradékot is kifizettek, akkor bízvást mondhatjuk, hogy fáradó, zásuk nem volt hiábavaló. Szilárd Ádám A TIT megyei irodalmi-nyelvi szakosztályának terveiből Antológia kiadására készülnek az írókor tagjai A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei irodalmi­nyelvi szakosztálya munkatervé­ben az irodalmi-nyelvi ismeretek terjesztését jelölte meg mint leg­fontosabb feladatát. Az elmúlt színművészek fellépésével teszik élményszerűbbé, úgyis, hogy iro­dalmi klubesteket szerveznek. Az irodalmi-nyelvi szakosztály érdeme, hogy a megyében élő írók, költők részvételével meg­alakították a Békés megyei írók klubestet rendez és a megyei ta­nács anyagi támogatásával még ez évben irodalmi antológia ki­adását tervezi. Kőműveseket, kubikosokat, segédmunkásokat 15 éves kortól is, valamint komplett brigádokat is kere­sünk állandó budapesti mun­kára, kiemelt teljesítménybér­ben. Szállást, étkezést, utazási je­gyet, szabad szombatot biztosí­tunk. Jelentkezés : Április 4 Magasépítő és S-ereiöipari K sz, Budapest, VIII., Aurora u. 23. Munkaügy. év tapasztalatait összegezve idén ; arra törekednek, hogy a világiro- R minden hónapban i dalmi és az esztétikai előadások , , ^ _._J„ .... ______ I számát növeljék, ezért új soroza- { tokát állítottak össze, külön a munkások, külön a mezőgazdasá­gi dolgozók, az értelmiség és az ifjúság számára. Már az elmúlt esztendőben is kitűnt, hogy a munkások körében kevés irodal­mi-nyelvi előadás hangzott el, de a falusi előadások száma is csökkent. Most az olvasó népért mozgalom célkitűzéseivel össz­hangban a megyei szakosztály nagyobb és hatékonyabb együtt­működésre törekszik a könyvtá­rakkal. Arra számítanak, hogy ez az együttműködés elsősorban író—olvasó-találkozókban realizá­lódik. A szakosztály azt is terve­zi, hogy a tanyai ismeretterjesz­tést a paraszti életet ábrázoló irodalmi alkotások bemutatásával gazdagítja és ezeket az esteket rendszeresen filmek vetítésével kötik össze. Az ifjúság irodalmi ismeretei­nek bővítéséhez a társulat me­gyei művészeti szakosztályának közreműködését kéri úgyis, hogy irodalmi órákon a tananyagot A könyvhónap rendezvényei után Szép és figyelemre méltó meg­tiszteltetés érte Orosházát, me­gyénk egyik legenergikusabban fejlődő városát. Az országos rendező szervek ebben az esz­tendőben — és Békés megyében először — itt demonstrálták a mezőgazdasági könyv és szak­sajtó hónapjának megnyitó ün­nepségét. Neves közéleti szemé­lyiségek, dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Soós Gábor mi­niszterhelyettes, a mezőgazdasá. gi tudományos élet számos rep­rezentáns?, szakkönyvírók és ki­adók, a mezőgazdasági szaksajtó avatott hozzáértői találkoztak megyénk vezetőivel, a nagyüze­mekben dolgozó politikai és szakmai irányítókkal, hogy visz. szápillantsanak a közelmúlt eredményeire. Az ünnepélyes megnyitót kü­lönféle szakmai konzíliumok kö­vették, melyeken a téma legjár­tasabb hazai művelői adtak tájé. koztatást a tudományos életben és a gazdaságpolitikában elért fejlődésről. A rendezvénysoro­zatban volt valami különlegesen megkapó: a témák iránti érdek­lődés. A megyei rendező szer­vek egy meghívóra nyomták a másfél héten át tartó programot. Ez az egy meghívó nem hány­kolódott el, sőt a gyakori kézbe­vételtől, forgatástól megbaráz- dásodott. Az érdeklődés mindvé­gig változatlanul nagy volt, hi­szen a szakmai előadások olyan témakörökből hangzottak el, melyek leginkább foglalkoztat­ják megyénk gazdasági életének szervezőit. A kukoricatermesztésről dr. Rajki Sándor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Martonvásá- ri Kutató Intézetének igazgatója Orosházán beszélt először. Ez azért is volt jelentős, mert dr. Rajki Sándor pusztaföldvári születésű. Csaknem három évti­zede érettségizett a város, annak idején felső mezőgazdasági isko­lájának nevezett intézetében. Sorolhatnánk tovább a szakmai program előadóit. Dr. Magas Lászlót, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium fő­osztályvezető-helyettesét, aki a sertéstenyésztés időszerű kérdé­seiről, dr. Gyúró Ferenc, a Ker­tészeti Egyetem docense a házi­kertekben folyó gyümölcs- és zöldségtermesztésről, dr. Somos András akadémikus, a Kerté­szeti Egyetem tanszékvezető ta­nára a hajtatásos zöldségter­mesztésről és Zlatica Vaneková csehszlovák vegyészmérnök pe­dig a foszforsav-észterek jelen­tősége a növényvédelemben cím­mel mondott igen értékes elő­adást. És valamit a hallgatóság­ról: nem is annyira „hallgatott", hiszen szakmai berkekben — különösen az utóbbi években — számottevően nőtt a hozzáértés, sok hasznos, vitára érdemes ta­pasztalat gyűlt össze, amely a mostani összejöveteleken közös ügyünk szolgálatában kibonta­kozott. Előremutató viták voltak. Az országos mezőgazdasági szakkönyv és szaksajtó hónapja az alkotó emberek vélemény- és tapasztalatcseréjének hasznos fórumává vált. Amikor kimond­juk értékét, feltétlen arra gon­dolunk, hogy a mezőgazdasági termesztés, a népgazdaság eme fontos ágazatának előbbrevitelé- hez időközönként feltétlen szük­ségesek az ilyen és az ehhez ha­sonló megbeszélések. Ezt a gya­korlati életben dolgozó állami gazdasági és termelőszövetkezeti szakembereink hangoztatják. De nemcsak hangoztatják, hanem szervezik is a városi, járási szak­ember-klubokat, növekvő mó­don érdeklődnék a Magyar Ag­rártudományi Egyesület prog­ramja iránt. Szakembereink rá­jöttek arra, hogy a mezőgazda­ság fontosabb termeléspolitikai ügyein nemcsak alkalomadtán, hanem állandóan rajta kell tar­tani figyelmüket. Az országos mezőgazdasági szakkönyv és szaksajtó hónapjának rendezvé­nyei is erre mutattak. Dupsi Károly A Műszaki Anyag- és Gép­kereskedelmi Vállalat február 18-án (kedden) Békés­csabán a MÉH Vállalat Sallai u. 6. sz. alatt gépek, motorok, műszerek, műhelyberendezé­sek stb. becsesé*, illetve lebonyolítását végzi. 7. rész Eszembe sem jutott, hogy én itt nem mutathatok meg sem­mit. Mehetek Ponciustól Pilátu­sig, akkor se lesz eredménye. Bár az is lehet, hogy Poncius és Pilátus nem is kapott bevándor­lási engedélyt Amerikába, s kér­vényüket ötször is elutasította a bécsi amerikai konzulátus, mint négyszer az enyémet. Winston úr legyintett. Felemelte a telefon- kagylót, közölte a pénztárral, bogy készítsék ki a járandóságo­mat, öt percen belül ott vagyok érte. öt perc múlva ott is voltam a pénztárban, fél óra múlva pe­dig abban a vendéglőben, ahol Ruthtal szoktam találkozni. Most délelőtt a helyiség egészen más képet mutatott, mint dél­után szokott. A fő különbséget abban találtam, hogy délutánon­ként én érkeztem előbb, s én vártam Ruthra, most viszont for­dítva történt: Ruth már ott ül­dögélt. Kék szemét meglehetősen elborultan emelte rám. — Téged is? — Engem is! — feleltem, és megértettem, hogy őt is elbocsá­tották. Néhány mondatban köl­csönösen beszámoltunk egymás­Pintér István: doltálíit nak elbocsátásunk körülményei­ről. Az ő főnökét is felkereste valaki, aztán a főnök hivatta Ruthot, s kiadta az útját. Tudo­mására jutott, hogy Ruth „nem kívánatos személyekkel tart kapcsolatot”. — Egy ilyen vén bakkecske, micsoda aljas! — jelentettem ki fennhangon, hogy a szomszéd asztalnál ülő kísérőim is meg­értsék, kiről beszélek. Ruth pompás lány volt A kettőnket ért csapások csak megerősítették elhatározásában. Most már nem törődött azzal sem, hogy nem tudunk megsza­badulni a „tanúktól”. — Tudok egy pompás kis szállodát! Itt van nem messze, a 77. utcában... — súgta. Válaszul leheletfinom csókot nyomtam a bal fülére. Pillanat­nyilag az esett hozzám a legkö­zelebb. Ittunk még egy kortyot, aztán karonfogva elindultunk. A négy férfi tisztes távolság­ban, de folyvást jött utánunk. Rájuk se hederítettem. Ruth fekete haját, kék szemét, kar­csú nyakát csodáltam, s boldog voltam. Ruth határozott léptekkel ve­zetett a szálloda felé. Felrém­lett bennem, hogy ez a bizton­ság előző látogatásokat feltéte­lez, amelyek hasonló céllal, csak nem velem zajlottak le. Ezzel azonban nem törődtem, mert végtére is nem Cuckeről volt szó, s ebben a pillanatban rajta kívül senkit sem tudtam utálni. A szállodás nem volt bürok­rata: hamar átsegített a forma­litásokon. Kért egy tízdollárost, s ideadott egy kulcsot — Harmadik emelet, balra... A liftesfiú nem volt több tíz­évesnél, felvitt bennünket a harmadik emeletre. Balra for­dultunk, bedugtam a kulcsot a zárba, megforgattam, majd be­lülről tettem ugyanezt. Aztán magamhoz szorítottam Ruthot, s megcsókoltam. Csók közben úgy éreztem, mintha időtlen idők óta tarta­nám karjaimban. Később, ami­kor a kábulatból felocsúdtam^ már felmértem, hogy csak né­hány másodpercig tartott az egész: mindössze két gombot tudtam kigombolni Ruth blú­zán... — Kinyitni!!! — dörömböltek hirtelen az ajtón. Azt hittem, hogy talán hamis tízdollárossal fizettem a tulaj­nak. Becsaptak vele valahol, s a többi pénzem közé tettem. Ha nem tudja az ember, hogy me­lyik pénze hamis, könnyebben túladhat rajta. Átkozott pech, éppen most kellett ennek a bankónak a kezembe akadnia! Persze, a szállodás is lehetett volna annyira tapintatos, hogy vár, amíg távozunk... Juszt se nyitom ki! Aki ilyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents