Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-16 / 12. szám
1969. január 16. 4 Csütörtöl 27 robbanékony oldal „MEZÖGAZDASÄG, 1980”. Ez volt a címe annak a huszonhét oldalas, sűrűn nyomtatott terve- zetnek, amelyet a Közös Piac! Brüsszelben székelő főbizottsága-! na'k alelnöke, a holland Mansholt | helyezett a gazdasági közösség asztalára. „Ez a 27 oldal olyan, mint 27 atombomba” — írta a tervezet nyilvánosságra hozatala után a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung. S ha ezt a véleményt nem a szó élettani, hanem politikai értelmében mérlegeljük — akkor nincs benne semmi túlzás. A Mansholt- terv ugyanis végrehajtása esetén a következő tizenegy esztendőben valósággal szétrobbantaná a nyugat-európai országok társadalmi struktúráját, hihetetlen élességű gazdasági harchoz, esetleg még vérontásokhoz is vezetne. Az ügy tragikumához tartozik, | ogy elvont gazdasági szempont- ól Mansholtnak voltaképpen iga- •a van. Mit mond a Közös Piac " öbi zottságá na k alelnöke? Azt. bogy ha Nyugat-Európa vissza akarja verni az Egyesült Államok! és Kanada mezőgazdasági exportjának rohamát és kifizetődővé akarja tenni a mezőgazdaságot — akkor el kell kergetnie földjéről ötmillió parasztot. 1960-ban a Közös Piac hat tagállamában még 15 millió parasztot tartottak nyilván. Számuk azóta majdnem ötmillióval csökkent. Jelenleg Olaszországban mintegy négy és fél millió, Franciaországban három millió, Nyugat-Németországban több mint két és fél millió paraszt él, a Benelux-államokban pedig alig félmillió. Ezeknek a parasztoknak elég tekintélyes része viszonylag kis területen gazdálkodik, a világ- színvonalhoz képest elavult módszerekkel. Mansholt kiszámította: ha ezen nem változtatnak, akkor a mezőgazdaság ártámogatására Szóvá fedtük - válaszoltak Mecénás“ jelentkezett! Lapunk vasárnapi számában „Mecénás kerestetik — anno 1969” címmel riport jelenít meg, melyben szóvá tettük, hogy az Építők kultúrotthomának irodalmi színpada nem kap kellő támogatást, sőt nem is igen tartanait igényt az idei évben munkájukra. Az írás megjelenését követő napon telefonon felhívta szerkesztőségünket Herzmann Jenő Gsr’ZSV, a Fegyveres Erők Klubjának i5a- ran csnoka. Közölte, hogy nagy megdöbbenéssel olvasta a riportot, s szívesen támogatná az „értő mecénás nélküli" irodalmi színpadot a FÉK keretében. Tegnap pedig Szemenkár Mátyásnak, a Megyei Művelődési Ház igazgatóhelyettesének aláírásával kaptunk levelet. „Meglepett az a tény — írja —, hogy egy népművelési szempontból kiválóan dolgozó irodalmi színpadnak felmondjanak, mert működésük nem hoz pénzt a konyhára. Távol áll tőlünk egy más fenntartó szerv által üzemeltetett intézmény bírálata, mégis el kell mondanunk, hogy az ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel nem értünk egyet, sőt, ezeket elítéljük... Vállaljuk az irodalmi színpadot, tagjai részére kulturált próbatermet, színpadot és rendszeres szereplési lehetőségeket biztosítunk.” A Népújság írásának tehát erőteljes és gyors visszhangja volt. Eddig csupán — a megbíráltak nem reagáltak. 11 jelenleg kiadott évi kétmilliárd dollár 1980-ra már tízmilliárdra emelkedik. Ebből Mansholt azt a következtetést vonja le, hogy el kell söpörni . az útból a nem megfelelő gazdasági hatásfokon termelő parasztgazdaságokat. A „Mezőgazdaság, 1980” szerzőjének adatai szerint a gabonatermelő gazdaságok minimális nagyságát 100—120 hektárban, a tejtermelő gazdaságokét 80 tehénnél, a sertéstenyésztő gazdaságokét 450—600 sertésnél kell megszabni. GAZDASÄGILAG ez azt jelentené, hogy a Közös Piac országaiban, ahol a mezőgazdasági önellátás már jelenleg is 70—90 százalékos, gyorsan elérnék (bizonyos speciális termékek kivételével) a teljes önellátást. Ez persze pusztán gazdasági szempontból is viharos következményekkel járna. A Közös Piac országaiban már most is féleslegek vannak tejtermékekből, sertéshúsból, zöldségből és burgonyából, a Mansholt- terv végrehajtása esetén a Közös Piac gyorsított ütemben exportőrként lépne fel a világpiacon. Ez nyueati irányba kiélezné a Nyugat-Európa ég Észak-Amerika közötti mezőgazdasági exportháborút. Keleti viszonylatban pedig szétrombolná az európai szociaKtta országok és a Közös Piac külkereskedelmének jelenlegi szerkezetét. Ezek azonban még csak a számok. A robbanás igazi forrása — az emberek! A Közös Piac országaiban élő mintegy 11 millió parasztból Mansholt ötmilliót elkergetne a földjéről. Ebből az ötmii Hóból azonban — akik a dolog természeténél fogva valamennyien ki sp árasztok — csak mintegy kétmilliót tudna felszívná az ipar. Hárommillióval a Mansholt-terv „nem tud elszámolni”. Legfeljebb azt ajánlja, hogy ezeknek munkanélküli segélyt, illetve az idősebb korosztálynak nyugdíjat fizessenek. A mezőgazdaságban maradó öthat millió parasztból Mansholt elképzelései szerint is csak négy milliót tudnának bevonni az előbb említett nagygazdaságokba. Ebből a négy millióból három millió olyan kisparaszt lenne, aki elvesztette gazdaságát és mezőgazdasági bérmunkára kényszerült. Mansholt úgy véli, hogy egymillió kisparaszt- gazda inkább vállalja a lassú haldoklást, de nem válik meg földjétől. Mindez azt jelenti, hogy a Mansholt-terv — saját szerzőjének számításai szerint is — egy hétmilliós, elégedetlen és meggyötört tömeget hozna létre hárommillió földjéről elkergetett és mun- kátlanságra ítélt parasztot, hárommillió gazdát, akiket a kapitalista nagygazdaságokban bérmunkára kényszerítenek és egymillió „fuldokló” kisparasztot. A FELSOROLÁS már önmagában is jelzi, hogy ez valóban társadalmi és politikai „atombomba” — vagy legalább is dinamit. A Mansholt-terv e pillanatban még nem egyéb 27 telenyomtatott papírnál. Miután azonban a nyugat-európai gazdasági élet tényleges és pillanatnyilag megoldhatatlannak tűnő problémáját tárja fel — a viharok máris megkezdődtek. Nyugat-Németországban például, ahol 1969-ben választások lesznek, a kormány már hivatalos nyilatkozatra kényszerült, amely szerint elveti a tervet. Franciaországban és Olaszországban tavaszra nagyszabású parasztrmegmozdul ások várhatók. S ez még csak a kezdet! Ha néhány év múlva gazdasági fejlődés kényszerítő hatására Mansholt terve kezd fizikai valósággá válni, Nvugat-Európában teljesen új, rendkívül robbanékony helyzettel kell számolni, amely politikailag és társadalmilag erősen megrendítheti a kontinens vezető tőkés országait. Inter]« Pupoi'ka István If. b. asztálvos tanulóval — Sajnálod-e, Pista, hogy vége a szünidőnek? — Nem. — Miért? Szeretsz tanulni? — Azt nem, de jó itt a komákkal játszani. — Miért ülsz egyedül a pad- ban? — A tanító szétültetett a legjobb barátomtól, mert, hogy óra alatt beszéltünk. — Haragosod van-e? — Van. A mások osztályból a Dugó. Az is cigány, mégis csúfol. — Mivel csúfol? — Azt mondja, bim-bam. Aztán megverem. Anda Gyula, a „Tüköry Lajos” gimnázium és ált. isik. igazgatója, ha nem is túl rózsásnak, de biztatónak látja a jövőt. Harminchat tanuló iratkozott be ebben az évben. A felső tagozatba elég gyéren jutnak el, de mégis az elmúlt időben ketten érettségiztek, egy pedig továbbtanul. Van több nyolc osztályt végzett cigányfiatal, akik rendesen helytállnak a munkában. Az iskolának és a községnek is sok gondot okoznak a vándorló családok, az ismeretlenség! ködében eltűnő egy-két vagy egy osztályt sem végzett cigány- gyerekek. Keliger István igazgatóhelyettes arról ad felvilágosítást, mit költynek rájuk. Pár évvel ezelőtt még csak ők kaptak ingyen iskolai felszerelést (táskát is) és ingyen ebédet. Sajnos, többen megtették azt, hogy az iskolába nem, csak ebédelni jártak. Ma már ez a segítség nemcsak a cigánygyerekeknek jár. Hasonlóan segíti államunk a hátrányos helyzetben levő tanulót. A múlt év utolsó negyedében 4000 forint jutott rájuk, illetve ennek az összegnek a háromnegyed részét a cigánytanulók kapták. S, hogy a felnőttekről is szóljunk, van az iskolának takarítónője, mosónője, cigány- származásúak, becsületesen végzik munkájukat. Fény és árnyék. Volt úgy, hogy lopáson értek nem egy tanulót és el kellett járni velük szemben. Vagy lemorzsolódnak, bukdácsolnak az alsó tagozatban, amíg csali valamilyen ürüggyel ki nem maradnak. A tanácsnál Soós János vb-tit- j kár ad felvilágosítást. Állandóan | foglalkoznak a község vezetői ez- j zel a kérdéssel. A legutóbb lakást építettek egy családnak, akik ki \ ki akartak törni „Párisból”, a falu szélén épült cigányputri-sorból. Az apa tíz éve tagja a Dózsa Tsz- nek, sokgyermekes család, örömmel fogadták az állam segítségét. Furcsa leírni, de nem mindenki örül az új háznak. Egy különben régi ladányi lakos, rendes munkás visszautasította az ajánlatot, hogy a „párisi” putriból falubeli szép lakásba költözzön. Megszokás vagy kisebbrendűségi érzés? Ki tudja? A szabálysértési ügyek elintézése is újabban a tanácshoz tartozik. Ezeknek az ügyeknek, sajnos, nagy részét a cigányok adják. Nem csak anyagilag, de erkölcsileg is próbál rájuk hatni a tanács. Még márciusban összehívták a felnőtteket és megbeszélték velük a munkába állás kérdését. Kovács Lajos dr., községi orvos egészségügyi előadást tartott számukra. A megyei rendőrkapitányság is képviseltette magát, s bűntényekről, büntetésekről tartott előadást egy kiküldött rendőrtiszt. Hogy marad-e minden a régiben vagy haladunk előre? Ezt majd a jövő mutatja meg. Évszázadok hibáit évtizedek nem tehetik jóvá, de Puporka Pista mégis 15 fokos hidegben önfeledten ker- getőzik az iskola udvarán. Lábán bakancs, öltönye, nagykabátja v van. Sándor Magd Levéltári mérleg Eredményes esztendőt zárt a Békés megyei Levéltár. Ha csak a szigorúan vett statisztikát tekintjük, megállapíthatjuk, hogy többek között 6000 anyakönyvi utóbejegyzést végeztek, s a kutatók munkáját segítő dokumentumokról készített, úgynevezett tematikai cédulák száma is meghaladta a kétezret. Az elmúlt évben csaknem kétszázan végeztek hosszabb kutatómunkát a levéltár értékes iratanyagában és a megye középiskolai történelem ' szakkörének tagjai is itt készültek fel a pályamunkákra, a szakköri kiállításokra és a vetélkedőkre. Számos neves kutató is felkereste a gyulai intézményt, gyakran vendégeskedtek budapesti, szegedi, debreceni történészek, irodalmárok az épületben. A levéltár szélesedő népművelési tevékenységét többek között egy önálló és két közös kiállítás, húsz iratbemutatással egybekötött ismeretterjesztő előadás és a honismereti mozgalom rendszeres i segítése is mutatja. Az év folya- ! mán hat kisebb-nagyobb történeti í tanulmány és két forráskiadvány készült el A levéltár dolgozói a dokumentumok bővítése érdekében rendszeresen látogatták a megyében működő tanácsokat, üzemeket, intézményeket. Az év elején a megyei tanács irányítása alá került levéltár a kutatás és a nyilvántartás korszerű feltételeinek biztosításában is nagyot lépett előre. Mikrofilmleolvasó készülék és az iratok fotózásához szükséges berendezés beszerzésére kapott lehetőséget a megyei művelődésügyi osztálytól. Az idei évben a levéltár a megyében működő nagyobb mezőgazda- sági üzemek dokumentumainak számbavételét és esetenkénti begyűjtését tervezi. A felszabadulás 25. évfordulójával kapcsolatos tudományos és népművelő munkában, valamint a kutatási igények ellátásában az eddigieknél is nagyobb feladatot vállal magára a gyulai levéltár. Ugyancsak ebben az esztendőben jelenik meg a levéltár szerkesztésében Implom József munkája, a Békés megyei Olvasókönyv II. része. Ormost Péter U am Áatfrftí/tU un mm ni/jiii‘mm*' -FAHrAyzriKuf * 10. RÉSZ De most se tervek, se gép, se gyerekek! Ügy érezte, életének minden munkája hiábavaló volt. Sohasem a dicsőségért, a világhírért dolgozott, még csak az anyagi jólétért sem. Apjától örökölt mélységes humanizmusával mindig az emberiség boldogabb, szebb jövőjéért küzdött és erre nevelte gyermekeit. Nem tudta mennyi része van fiainak a gép elrablásában, de azt érezte, hogy a Ratoplan elvesztésénél is jobban fájna néki, ha fiaiban kellene csalódnia. Bízott az emberekben, bízott fiaiban és most mindez összeomlott. Olyan csalódottnak, olyan kifosztottnak érezte ma- , gát, mint még soha. Voltak eddig is küzdelmei, megpróbáltatásai, harcai, de ilyen orvul, ilyen váratlanul még sohasem támadták meg. Felkészületlenül érte a csapás, mély sebet ütött. De aztán eszébe jutott, hogy a belenyugvás meghátrálást jelentene. Nem. Nem szabad oly egysze- » rűen lemondani mindenről. Nem szabad belenyugodni a gép és fiai eltűnésébe. Feleségére gondolt, aki nyugodtan aludt, és ez a tudat új küzdelmekre serkentette. Ha ő csalódott is az emberekben, benne nem szabad csalódnia az embereknek. Sem feleségének, sem fiainak. Hisz bizonyára várják segítségét. Mintha hívnák, szólítanák most Is. Igen, elmegy értük, hazahozza őket. Nincs vesztegetni való idő. Most, azonnal indulni kell... X. FEJEZET Az elhatározás szép volt, de a végrehajtás nehéz. Azzal mindenki egyetértett, hogy a fiúkat kerestetni kell, de hogy maga Galambos mérnök menjen, azt senki sem helyeselte. Galambosné hallani sem akart róla. — Elég nekem a fiúkért való aggódás. Most te is itt akarsz hagyni? — nézett férjére szemrehányóan. Temesi őrnagy a nyomozás érdekeire hivatkozott: — Bármely pillanatban szükségünk lehet önre. Szó sem lehet, hogy elengedjük. — Letartóztatás? — döbbent meg a főmérnök. — Egyáltalán nem. Nemzeti érdek! ön nem kockáztathatja életét. Nem volt könnyű munka lebeszélni Galambos Jánost. De engednie kellett, mert maga a miniszter is ragaszkodott ahhoz, hogy maradjon. A legjobb pilótáikat és a leggyorsabb vadászrajt viszont rendelkezésére bocsátotta. — Engedd meg, hogy én menjek! — jelentkezett Benedek. Most a főmérnök nem akart engedni; De az idő sürgetett. A vadászraj tíz perc múlva indult. Benedek mérnök már csak az autóból tudta felhívni a Meteorológiai Intézetet. — Az Atlanti-óceán felől érkező vihar elérte hazánkat. A vihar góca az Alpoktól ’délre Trieszt és Zágráb között van — kapta meg a világosítást. — Magasság? — Három-négyezer méter! Benedek mérnök elővette kis zsebtérképét és figyelmesen tanulmányozta. Az időjárás nem a legkedvezőbb. Na rtem sietnek, nem tudnak a vihar fölé repülni. De meg kell próbálni! — Halló, Csillagvizsgáló? Meg tudnák mondani, mikor látták utoljára Galambos professzor atomgépét? — München adott utoljára pontos bemérést tíz óra ötvenötkor. Keleti hosszúság 11,3 fok, északi szélesség 44,5 fok felett, tizenegyezer méter magasban. Benedek mérnök megnézte a
