Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

1969. január 10. 4 Péntek a RÁmdm HMugnw Az özönvíz balladája Megyénkből származó író két­részes hangjátékát sugározta e héten a Kossuth adó. Csernai Zoltán, évekkel ezelőtt, mielőtt a fővárosba költözött, Sarkadon élt, az ottani cukorgyár megbe­csült alkalmazottja volt. Írói pályafutását novellákkal, elbe­szélésekkel kezdte és rendszere­sen részt vett a Békés megyei írók körének tevékenységében, szorgalmasan látogatta összejö­veteleiket. Az írásaival kapcso­latos segítő viták, beszélgetések nem kis mértékben járultak al­kotói munkamódszerének helyes kialakításához. Már akkoriban tapasztalható volt, hogy Csernai nagy vonzal­mat érez a valóság és a fantasz­tikum határán mozgó témák, „mesék” iránt. Még ittlétekor született és jelent meg fantasz­tikus regénye, a Titok a világ tetején című, mely a Iíimalája- hegység zord világát, az állítólag létezett vagy létező havasi em­ber, a jeti után való kutatást és a kutatók meglepő felfedezését (itt kezdődik a fantasztikum), idegen csillagzatról jött és oda távozott értelmes lények bar­langépítményeit tárja elénk. Az abban lelt ismeretlen tárgyak alapján következtet egy távoli civilizáció és kultúra létezésére. Mindezt roppant kalandos, iz­galmas formában meséli el. Regényéből annak idején rá­diójáték készült. Az özönvíz balladája című hangjátékot en­nek folytatásaként vehetjük. „A Himalája jeges fennsíkján The­odor Hügler professzor glecs­. cserkutató expedíciójának tábor­helyén kezdődik a cselekmény- sor. Különös események hozzák izgalomba a kutatókat. Az ide­gen égitestről érkezett űrhajó, a Pók, a Jégtó partjáról egyszer csak hirtelen felszáll és visz- szaindul a Cet csillagkép felé. Az úgynevezett csillagemberek­kel tart két fiatal földi ember is: Anna és Radzs, hogy meg­fejtse a titkot...”, vagyis mi­lyen a csillagemberek világa és miért célja látogatásuknak a Föld legzordabb vidékeinek egyike? , Lendülettel bíró, mozgalmas hangjátékot élvezhettünk. Leg­feljebb kifogásolhatnánk, hogy miközben a főszereplő „felnőtt- höz, tudóshoz méltó komolyság­gal” éli át szerepét, társai mint­ha óvodás korúaknak játszanák, „gyerekes hangvétellel” statisz­tálnak neki, megtörve stílust és ritmust. Másik észrevételünk a logikával kapcsolatos és az íróra vonatkozik. Hügler, Ehelam, dr. Dumas, Omae ben Hamar, csu­pa idegen nevű regény-, illetve hangjátékbeli szereplő. Fantasz­tikus regény íróink némi gyen­géje, hogy ritkán mernek írá­saikban honi nevűeket szerepel­tetni, még egy földi expedíció esetében sem. Ügy vélik, ilyen fogással nagyobb ázsiója van írásaiknak a határokon innen és túl? Szerintem a hazai és a kül­földi olvasók előtt néhány ma­gyar nevű ..hős” szerepeltetése jelentené a fűszerezettebb ízt. H. R. Hozzászólás a Kincs esz iszapban cimű cikkünkhöz A vártnál nagyobb vihart vert fel lapunk múlt év december 29-i számában a „Kincs az iszapban” című jegyzet. Legalábbis a ma­gunk részéről egyetértést, s nem pedig rendreutasítást vártunk a gyomai községi tanácstól és R. Nagy Lajostól. Ez év január 3-i számunkban közölt válaszunkban kitartottunk korábbi álláspon­tunk mellett, s nekünk ad igazat egy gyomai lakos levele is. „A legmelegebben köszönöm, hogy lapjukban szóvá tették a gyomai iszapos vízkivevő helyet — írja. — Mert igenis vízkivevő­hely az. Ha nem az lenne, akkor miért csinálták körülötte a beton­kerítésben azt a beszügelest és miért hagyták meg azt a meghaj­lított csőkiképzést, amely alá a vízhordóedényeket lehet tenni? Ha csak túlfolyó lenne, akkor le­folyhatna a felesleges víz lefed­ve, a föld alatt is. Ráadásul itt bőségesebben folyik a víz, mint a másik kivevőhelyen, azért járnak többen a túlfolyóhoz. Mellesleg szólva, a korszerű melegvíz-kive­vőhely valakinek a vétke miatt adja olyan szűkösen a vizet. Le­hetett volna oda vastagabb mé­retű csövet is elhelyezni, s vala­hogy úgy, hogy ne kelljen kerül­getni az útjában levő A-alakú villanyoszlopot. Több olyan kívánság is van Gyomán, amely tollhegyre kíván­kozik. Például nekünk 19-es vö­röskatona veteránoknak még ma sincs egy kis odúnk, ahol időn­ként összejöhetnénk. Nagyon kí­váncsi vagyok, hogy most a jubi­leumi esztendőben hozzájutha­tunk-e végre egy ilyen helyiséghez. Mezőtúron már legalább tíz éve van ilyen találkozóhely, de a kör­nyező községekben is. Hiányol- 5 tam én ezt már az egyik illeté- ; kés vezető előtt, de azt mondta: ; „Minek az maguknak? Ügyis \ előbb-utóbb kihalnak.” Minden- i esetre, ez is egy álláspont, és saj- : nos, van benne valami igazság. : Mással is beszéltem ugyanerről, | aki azt mondta: „Elégedjünk meg ■ azzal, hogy a község vezetőinek ; van klubhelyiségük”. A ^megyei I Népújságban is elég gyakran ol- : vasom, hogy itt is, ott is megala- : kult az öregek klubja. Nálunk 5 egyelőre szó sincs ilyesmiről”. ; Eddig a levél, amely nemcsak a ■ Körös étterem kerítésének beszö- j gelésében levő kifolvó korszerű- \ sítését teszi szóvá, hanem jogo- : san azt is, hogy helyiséget kap- [ janak a Tanácsköztársaság győ- j zelméért harcoló idős veteránok. ■ A GYULAI VAS-, FÉM- ÉS GÉPIPARI KTSZ felvesz lakatos, esztergályos szakmunkásokat és segédmunkásokat Jelentkezés a ktsz központjában: Gyula, Blanár I* u. 3. Jenei Lajos személyzeti vezetőnél. I : ■ ■ : ■ A téli autózás titkai A gépkocsitulajdonosok többsé­ge a fagyos, havas idő beálltával téli pihenőre „ítéli” kedvenc négykerekűjét. Ilyenkor valóban nem nagy öröm az autózás. Vannak azonban, akiknek a gépkocsi a munkájukhoz elenged­hetetlen, s hiába jeges, havas az út, nem maradhatnak hűtlenek a volánhoz. Az ő dolgukat igyekszik megkönnyíteni néhány egyszerű, gyakorlati tanácsunk. Akinek nincs fűtött garázsa — márpedig kinek van — annak már az indulásnál is nehézségei támadnak. Ki se tudja nyitni a kocsi aj tót, mert befagyott a zár. Ideiglenes megoldás: gyufaláng­gal felforrósítani a kulcsot — esetleg ha kiáll az ajtó síkjából, magát a kilincset — s előbb- utóbb engedelmeskedni fog a makrancos szerkezet Aki meg akarja előzni az efféle meglepe­téseket, időnként glicerint csepeg­tessen a zárba — soha nem fog befagyni. Azt minden autós tudja, hogy télen nem ajánlatos hosszabb idő­re behúzott kézifékkel leállni. Ügy odafagyhatnak a fékpofák, hogy csak a kerékagy lehúzásá­val lehet segíteni. Ezért nem árt elismételni a szabályt: a sebes­ségváltónak az egyes fokozatba állításával (hátrafelé lejtő úton a hátramenettel) stabilizáljuk a járművet. A következő meglepe­tés az, hogy hiába indítózunk, a motor nem akar begyulladni. Az indítómotor gyenge „nyöszörgé­se”, lassú fordulata azt jelzi, hogy akkumulátorunk kapacitása a hajnali hidegben minimálisra csökkent Ilyenkor pillanatnyi megoldás, ha megfelelő segítség­gel „betoljuk” a kocsit Annyi energia rendszerint van, ami a gyújtáshoz szükséges, az indító­motor azonban úgy leterheli a „fáradt” akkumulátort, hogy in-1 dítózás közben nem tud kialakul- I ni a gyújtáshoz nélkülözhetetlen szikra sem. Két módon lehet elkerülni az efféle kellemetlenséget. A legegy­szerűbb, hogy az esti leállás után | kiszereljük az akkumulátort és éjszaka meleg helyen tároljuk. Másnap reggel kifogástalanul in­dítja majd kocsinkat. Aki nem akar a szereléssel bíbelődni, vá- I sároljon töltőberendezést, s mi­kor nincs haszná'atban a kocsi, kapcsolja rá az akku sarkaira. A kimerült telepet így f<*' ’ehet töl­teni, de ha csupán a hideg okoz­ta kapacitás-csökkenés a baj, az | is elég, ha indítás előtt egy órá­ig „szoptatjuk”. (A cellák záró­sapkáit töltés közben el ne fe­ledjük kicsavarni.) Akinek csak „csillag garázsa” van vagy az esti órákban sokáig állt az utcán a gépkocsija, köny- nyen kerülhet kellemetlen helyzetbe, mert az ablaküvegekre változa­tos virágmintákban, de jó vasta­gon ráfar-'ott a zúzmara. Érde­mes beszerezni a kereskedelem­ben kapható aerozo’os jégtelenítő folyadékot, melyet az üvegre permetezve másodpercek alatt szabaddá tehetjük a kilátást. (Üt- közben is hasznos, például' a hátsó ablakok belső párásodása ellen.) Ezután következik az izgalma­sabb próbatétel. Viszonylag biz­tonságosan vezetni a kocsit a be­havazott vagy a jeges utakon. Ez sem ördöngösség. Mindenesetre elengedhetetlen a jó futófelületű, nem túlzottan lekopott, esetleg speciálisan „téli” mintázatú gu­miköpeny. Simára kopott futófe­lülettel el se induljunk! A veze­tés legfontosabb szabályai: a fé­ket, a gázpedált és a kormányt lassan, nvueodtan óvatosan ke­zeljük. Hirtelen fékezés, gyorsí- j tás és kanyarodás kizárva! Szá-1 mítsunk arra, hogy a fékút á szo­kásosnak háromszorosára vagy többszörösére növekedett. Ameny- nyire lehet, motorfékkel lassít­sunk és ha elkerülhetetlen: lép­csőzetesen fékezzünk. Fokozato­san erősbödő nyomással finoman meg-megtaposva a fékpedált, közben egy-egy másodpercre min­dig visszaengedve. fja a kocsi ennek ellenére meg­csúszik, akkor sincs minden veszve. Ilyenkor viszont a világért se nyúljunk a fékhez. Ne is akar­juk hirtelen mozdulattal egye­nesbe rántani a kormányt. Éppen ellenkezőleg. Finoman a csúszás irányába fordítsuk a volánt s amint úgy érezzük, hogy újból forognak a kerekek (a csúszó súr­lódás gördüléssé változott), óvato­san — kis gázt adva — vissza­kormányozzuk a járművet. Elő­fordul, hogy ilyenkor ellenkező irányba „fáról ki” a kocsi. Ugyanezt a módszert variálva ad­dig „játsszunk”, amig tényleg egyenesbe kerülünk. Akinek nincs gyakorlata ilyesmiben, érdemes széles és forgalommentes úton né. hány próbát csinálni, hogvha kri­tikus helyzetbe kerül már auto­matikusan tudja mit kell tennie. Előrelátással és némi gyakor­lattal el lehet érni. hogy — ha örömet nem is okoz — ne hagy­jon cserben járművünk a zordon időjárási viszonyok közepette sem. r. j. Halálos ítélet A Legfelsőbb Bíróság fellebbezés folytán ítélkezett a 33 éves Frühstück József emberölési bűnügyében. Frtih- stücköt, aki alkoholista, kötekedő, munkakerülő életmódot folytatott, kü­lönféle bűncselekményekért korábban ötször elítélték. Lakóhelyéről, Jánoshá- záról tavaly nyáron Pécsre utazott, hogy munkát vállaljon. Kölcsönkért j pénze hamar elfogyott, mert italra köl- i tötte, Ekkor elhatározta, hogy felke­resi unokaöccsét, s tőle kér kölcsön. Ütközben betért Cherven Erzsébet, 65 éves, egyedülálló fényképész műter­mébe, ahol korábban szemé yi igazol­ványába fényképet készíttetett, s pénzt emberölésért \ akart kérni. A fényképész nőm teljesí­tette kérését. Ekkor Frühstück hirtelen előrántotta zsebkését, s nyakon szúrta az idős nőt, aki a padlóra zuhant. Frühstück ezt kővetően még többször megszúrta, s erőszakot is el akart kö­vetni rajta. A sértettet összesen 18 szú­rás érte, sérüléseibe belehalt. A táma­dó mintegy 2WO forint értékű ruhane­műt és egyéb ingóságot vitt el a la­kásból. A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az első fokon eljárt pécsi megyei bíró­ság ítéletét amellyel Frühstück Jó­zsefet halálbüntetéssel sújtotta. (MTI) 5. RÉSZ „Hiába, egy kicsit pihennem kell. Ügy veszem észre, az alu- lemez elég vastag. Késem lyu­kasztója i.s belemelegodett, nem­csak én. Nem baj, most már si­kerülni fog. Sok már nem lehet hátra. Felénél már biztosan túl vagyok. Még egy menet, aztán kész! — No gyerünk tovább, elég volt a pihenésből.” „De mi lesz. ha mindenki ha­zament már, és ki sem tudok menni? Anyu biztosan keres már, mert azt ígértem, a köz­vetítésre otthon leszek. — Az­óta talán már keresett is a tele­pen. apunál, Ö meg nem is tud­ja, hogy haza sem mentem. No, lesz ebből cifra kis ügy. Talán még a rendőrséggel is kerestet­nek vagy rádión köröznek...? De lehet, hogy nem is keresnek még, hisz nem lehet olyan ké­ső. Fogalmam sem lehet, hogy mióta vagyok itt. Ebben a sötét­ségben az ember észre sem ve­szi az idő múlását. Milyen rossz lehet a vakoknak. Örök sötét­ségben élni! Soha nem élvezni a napfényt, nem látni a színe­ket, formákat. Furcsa lehet De azért azt hiszem, azt is megle­hetne szokni. Lám, az ujjam he­gye máris mintha megfinomo­dott volna. Milyen jól el tudom képzelni ezt a kis mélyedést, amit a késem fúrt. Szinte látom magam előtt, pedig csak az uj- jaimmal tapinthatom, mintha az ujjaim hegyével látnék! Igen, hallottam, igy olvasnak a vakok. Domború írásuk van, de nem betűformákkal, hanem különbö­ző elrendezésű pontokkal. És ahogy végighúzzák az ujjúkat a sorokon — olvasni tudnak. Ér­dekes lehet. Biztosan én is ha­mar megtanulnám. De azért nem szeretnék vak lenni. Min­dig sötétségben élni...! Elég volt már ez is...!” „Hopp! Egy kis parányi fény! — Igen, egy ici-pici kis vilá­gosság! Oh, milyen érdekes! Si­került tehát lyukat fúrnom mégis. Nézzük csak, mi van oda­kint. Így ni...” „De mi ez? Ott az ablak nyí­lásában látni a csillagokat. De hogyan? Mái olyan késő lenne? Hihetetlen...! De nicsak, ott a vezetőasztal és nem ül mellette senki. „De akkor is, nincs a gépben senki. No ezek szépen itt hagy­tak. Lezárták úgy látszik a gé­pet és elmentek. Mert ha keresnek is, arra biz­tos nem gondolnak, hogy itt vagyok a gépen. Pedig ez jó bú­vóhely. Csak egy kicsit kényel­metlen. De azért... Valóban, mi lenne, ha nem jelentkezném? Innét még figyelhetném is, hogy mi történik odakint a gépben. „Ááá, bolondság! Ahogy aput ismerem, indulás előtt átvizsgál­ja a gépet. Biztosan észrevenné- nek. Gyerünk minél előbb ki! Hol is van a zár? Persze ezt nem lesz olyan egyszerű kinyitni. De meg kell próbálni. Ha be tud­tam jönni, ki is kell mennem. Nem. Kár itt vesződni. Ügyis észrevesznek, most már mind­egy. A gépet biztos őrzik éjsza­ka is. Ha bent nincs senki, itt a külső falon kopogok, az őr biztosan meghallja. Ügy van. Kopogni, zörgetni fogok, hogy engedjenek ki.” V. FEJEZET A Pannónia Képadó több éves működése óta ma először, im­máron harmadízben szakította meg rendes adását. Nemcsak az ország, hanem szinte az egész világ figyelemmel kísérte sugár­zásait, egyre több külföldi adó vette - át jelentéseit. így már az esti órákban kénytelen volt be­jelenteni, hogy műsorát megvál­toztatva félóránként tájékoztatja a világot az atomrepülő eltűné­sének újabb híreiről. Kinek is lett volna kedve, most más mű­sort nézni, mikor mindenki együttérzett a Galambos házas­párral. Együtt aggódott velük az egész világ a Galambos fiúk, no meg a páratlan értéket jelentő atomgép, a „Ratoplan” sorsáért. Az egyik riporter ugyanis így keresztelte el Galambos főmér­nök légitaxiját és ez a név pil­lanatok alatt oly ismert lett, hogy azóta mindenki így nevez­te az atomrepülőt. A Pannónia Képadó csak az

Next

/
Thumbnails
Contents