Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

1969. január 10.

4

Péntek

a RÁmdm HMugnw

Az özönvíz balladája

Megyénkből származó író kétrészes hangjátékát sugározta e héten a Kossuth adó. Csernai Zoltán, évekkel ezelőtt, mielőtt a fővárosba költözött, Sarkadon élt, az ottani cukorgyár megbecsült alkalmazottja volt. Írói pályafutását novellákkal, elbeszélésekkel kezdte és rendszeresen részt vett a Békés megyei írók körének tevékenységében, szorgalmasan látogatta összejöveteleiket. Az írásaival kapcsolatos segítő viták, beszélgetések nem kis mértékben járultak alkotói munkamódszerének helyes kialakításához.

Már akkoriban tapasztalható volt, hogy Csernai nagy vonzalmat érez a valóság és a fantasztikum határán mozgó témák, „mesék” iránt. Még ittlétekor született és jelent meg fantasztikus regénye, a Titok a világ tetején című, mely a Iíimalája- hegység zord világát, az állítólag létezett vagy létező havasi ember, a jeti után való kutatást és a kutatók meglepő felfedezését (itt kezdődik a fantasztikum), idegen csillagzatról jött és oda távozott értelmes lények barlangépítményeit tárja elénk. Az abban lelt ismeretlen tárgyak alapján következtet egy távoli civilizáció és kultúra létezésére. Mindezt roppant kalandos, izgalmas formában meséli el.

Regényéből annak idején rádiójáték készült. Az özönvíz balladája című hangjátékot ennek folytatásaként vehetjük. „A Himalája jeges fennsíkján Theodor Hügler professzor glecs. cserkutató expedíciójának táborhelyén kezdődik a cselekmény- sor. Különös események hozzák izgalomba a kutatókat. Az idegen égitestről érkezett űrhajó, a Pók, a Jégtó partjáról egyszer csak hirtelen felszáll és visz- szaindul a Cet csillagkép felé. Az úgynevezett csillagemberekkel tart két fiatal földi ember is: Anna és Radzs, hogy megfejtse a titkot...”, vagyis milyen a csillagemberek világa és miért célja látogatásuknak a Föld legzordabb vidékeinek egyike? ,

Lendülettel bíró, mozgalmas hangjátékot élvezhettünk. Legfeljebb kifogásolhatnánk, hogy miközben a főszereplő „felnőtt- höz, tudóshoz méltó komolysággal” éli át szerepét, társai mintha óvodás korúaknak játszanák, „gyerekes hangvétellel” statisztálnak neki, megtörve stílust és ritmust. Másik észrevételünk a logikával kapcsolatos és az íróra vonatkozik. Hügler, Ehelam, dr. Dumas, Omae ben Hamar, csupa idegen nevű regény-, illetve hangjátékbeli szereplő. Fantasztikus regény íróink némi gyengéje, hogy ritkán mernek írásaikban honi nevűeket szerepeltetni, még egy földi expedíció esetében sem. Ügy vélik, ilyen fogással nagyobb ázsiója van írásaiknak a határokon innen és túl? Szerintem a hazai és a külföldi olvasók előtt néhány magyar nevű ..hős” szerepeltetése jelentené a fűszerezettebb ízt.

H. R.

Hozzászólás

a Kincs esz iszapban cimű cikkünkhöz

A vártnál nagyobb vihart vert fel lapunk múlt év december 29-i számában a „Kincs az iszapban” című jegyzet. Legalábbis a magunk részéről egyetértést, s nem pedig rendreutasítást vártunk a gyomai községi tanácstól és R. Nagy Lajostól. Ez év január 3-i számunkban közölt válaszunkban kitartottunk korábbi álláspontunk mellett, s nekünk ad igazat egy gyomai lakos levele is.

„A legmelegebben köszönöm, hogy lapjukban szóvá tették a gyomai iszapos vízkivevő helyet — írja. — Mert igenis vízkivevőhely az. Ha nem az lenne, akkor miért csinálták körülötte a betonkerítésben azt a beszügelest és miért hagyták meg azt a meghajlított csőkiképzést, amely alá a vízhordóedényeket lehet tenni? Ha csak túlfolyó lenne, akkor lefolyhatna a felesleges víz lefedve, a föld alatt is. Ráadásul itt bőségesebben folyik a víz, mint a másik kivevőhelyen, azért járnak többen a túlfolyóhoz. Mellesleg szólva, a korszerű melegvíz-kivevőhely valakinek a vétke miatt adja olyan szűkösen a vizet. Lehetett volna oda vastagabb méretű csövet is elhelyezni, s valahogy úgy, hogy ne kelljen kerülgetni az útjában levő A-alakú

villanyoszlopot.

Több olyan kívánság is van Gyomán, amely tollhegyre kívánkozik. Például nekünk 19-es vöröskatona veteránoknak még ma sincs egy kis odúnk, ahol időnként összejöhetnénk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy most a jubileumi esztendőben hozzájuthatunk-e végre egy ilyen helyiséghez. Mezőtúron már legalább tíz éve van ilyen találkozóhely, de a környező községekben is. Hiányol- 5 tam én ezt már az egyik illeté- ; kés vezető előtt, de azt mondta: ; „Minek az maguknak? Ügyis \ előbb-utóbb kihalnak.” Minden- i esetre, ez is egy álláspont, és saj- : nos, van benne valami igazság. : Mással is beszéltem ugyanerről, | aki azt mondta: „Elégedjünk meg ■ azzal, hogy a község vezetőinek ; van klubhelyiségük”. A ^megyei I Népújságban is elég gyakran ol- : vasom, hogy itt is, ott is megala- : kult az öregek klubja. Nálunk 5 egyelőre szó sincs ilyesmiről”. ;

Eddig a levél, amely nemcsak a ■ Körös étterem kerítésének beszö- j gelésében levő kifolvó korszerű- \ sítését teszi szóvá, hanem jogo- : san azt is, hogy helyiséget kap- [ janak a Tanácsköztársaság győ- j zelméért harcoló idős veteránok. ■

A GYULAI VAS-, FÉM- ÉS GÉPIPARI KTSZ

felvesz lakatos, esztergályos

szakmunkásokat

és segédmunkásokat

Jelentkezés a ktsz központjában: Gyula, Blanár I* u. 3.

Jenei Lajos személyzeti vezetőnél.

I

:

■

■

:

■

A téli autózás titkai

A gépkocsitulajdonosok többsége a fagyos, havas idő beálltával téli pihenőre „ítéli” kedvenc négykerekűjét. Ilyenkor valóban nem nagy öröm az autózás.

Vannak azonban, akiknek a gépkocsi a munkájukhoz elengedhetetlen, s hiába jeges, havas az út, nem maradhatnak hűtlenek a volánhoz. Az ő dolgukat igyekszik megkönnyíteni néhány egyszerű, gyakorlati tanácsunk.

Akinek nincs fűtött garázsa — márpedig kinek van — annak már az indulásnál is nehézségei támadnak. Ki se tudja nyitni a kocsi aj tót, mert

befagyott a zár.

Ideiglenes megoldás: gyufalánggal felforrósítani a kulcsot — esetleg ha kiáll az ajtó síkjából, magát a kilincset — s előbb- utóbb engedelmeskedni fog a makrancos szerkezet Aki meg akarja előzni az efféle meglepetéseket, időnként glicerint csepegtessen a zárba — soha nem fog befagyni.

Azt minden autós tudja, hogy télen nem ajánlatos hosszabb időre behúzott kézifékkel leállni. Ügy odafagyhatnak a fékpofák, hogy csak a kerékagy lehúzásával lehet segíteni. Ezért nem árt elismételni a szabályt: a sebességváltónak az egyes fokozatba állításával (hátrafelé lejtő úton a hátramenettel) stabilizáljuk a járművet. A következő meglepetés az, hogy hiába indítózunk, a motor nem akar begyulladni. Az indítómotor gyenge „nyöszörgése”, lassú fordulata azt jelzi, hogy akkumulátorunk kapacitása a hajnali hidegben minimálisra csökkent Ilyenkor pillanatnyi megoldás, ha megfelelő segítséggel „betoljuk” a kocsit Annyi energia rendszerint van, ami a gyújtáshoz szükséges, az indítómotor azonban úgy leterheli a „fáradt” akkumulátort, hogy in-1 dítózás közben nem tud kialakul- I ni a gyújtáshoz nélkülözhetetlen szikra sem.

Két módon lehet elkerülni az efféle kellemetlenséget. A legegyszerűbb, hogy az esti leállás után | kiszereljük az akkumulátort és éjszaka meleg helyen tároljuk. Másnap reggel kifogástalanul indítja majd kocsinkat. Aki nem akar a szereléssel bíbelődni, vá- I

sároljon töltőberendezést, s mikor nincs haszná'atban a kocsi, kapcsolja rá az akku sarkaira. A kimerült telepet így f<*' ’ehet tölteni, de ha csupán a hideg okozta kapacitás-csökkenés a baj, az | is elég, ha indítás előtt egy óráig „szoptatjuk”. (A cellák zárósapkáit töltés közben el ne feledjük kicsavarni.)

Akinek csak „csillag garázsa” van vagy az esti órákban sokáig állt az utcán a gépkocsija, köny- nyen kerülhet

kellemetlen

helyzetbe,

mert az ablaküvegekre változatos virágmintákban, de jó vastagon ráfar-'ott a zúzmara. Érdemes beszerezni a kereskedelemben kapható aerozo’os jégtelenítő folyadékot, melyet az üvegre permetezve másodpercek alatt szabaddá tehetjük a kilátást. (Üt- közben is hasznos, például' a hátsó ablakok belső párásodása ellen.)

Ezután következik az izgalmasabb próbatétel. Viszonylag biztonságosan vezetni a kocsit a behavazott vagy a jeges utakon. Ez sem ördöngösség. Mindenesetre elengedhetetlen a jó futófelületű, nem túlzottan lekopott, esetleg speciálisan „téli” mintázatú gumiköpeny. Simára kopott futófelülettel el se induljunk! A vezetés legfontosabb szabályai: a féket, a gázpedált és a kormányt lassan, nvueodtan óvatosan kezeljük. Hirtelen fékezés, gyorsí- j tás és kanyarodás kizárva! Szá-1

mítsunk arra, hogy a fékút á szokásosnak háromszorosára vagy többszörösére növekedett. Ameny- nyire lehet, motorfékkel lassítsunk és ha elkerülhetetlen: lépcsőzetesen fékezzünk. Fokozatosan erősbödő nyomással finoman meg-megtaposva a fékpedált, közben egy-egy másodpercre mindig visszaengedve.

fja a kocsi ennek ellenére megcsúszik,

akkor sincs minden veszve.

Ilyenkor viszont a világért se nyúljunk a fékhez. Ne is akarjuk hirtelen mozdulattal egyenesbe rántani a kormányt. Éppen ellenkezőleg. Finoman a csúszás irányába fordítsuk a volánt s amint úgy érezzük, hogy újból forognak a kerekek (a csúszó súrlódás gördüléssé változott), óvatosan — kis gázt adva — visszakormányozzuk a járművet. Előfordul, hogy ilyenkor ellenkező irányba „fáról ki” a kocsi. Ugyanezt a módszert variálva addig „játsszunk”, amig tényleg egyenesbe kerülünk. Akinek nincs gyakorlata ilyesmiben, érdemes széles és forgalommentes úton né. hány próbát csinálni, hogvha kritikus helyzetbe kerül már automatikusan tudja mit kell tennie.

Előrelátással és némi gyakorlattal el lehet érni. hogy — ha örömet nem is okoz — ne hagyjon cserben járművünk a zordon időjárási viszonyok közepette sem.

r. j.

Halálos ítélet

A Legfelsőbb Bíróság fellebbezés folytán ítélkezett a 33 éves Frühstück József emberölési bűnügyében. Frtih- stücköt, aki alkoholista, kötekedő, munkakerülő életmódot folytatott, különféle bűncselekményekért korábban ötször elítélték. Lakóhelyéről, Jánoshá- záról tavaly nyáron Pécsre utazott, hogy munkát vállaljon. Kölcsönkért j pénze hamar elfogyott, mert italra köl- i tötte, Ekkor elhatározta, hogy felkeresi unokaöccsét, s tőle kér kölcsön. Ütközben betért Cherven Erzsébet, 65 éves, egyedülálló fényképész műtermébe, ahol korábban szemé yi igazolványába fényképet készíttetett, s pénzt

emberölésért

\ akart kérni. A fényképész nőm teljesítette kérését. Ekkor Frühstück hirtelen előrántotta zsebkését, s nyakon szúrta az idős nőt, aki a padlóra zuhant. Frühstück ezt kővetően még többször megszúrta, s erőszakot is el akart követni rajta. A sértettet összesen 18 szúrás érte, sérüléseibe belehalt. A támadó mintegy 2WO forint értékű ruhaneműt és egyéb ingóságot vitt el a lakásból.

A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az első fokon eljárt pécsi megyei bíróság ítéletét amellyel Frühstück Józsefet halálbüntetéssel sújtotta. (MTI)

5. RÉSZ

„Hiába, egy kicsit pihennem kell. Ügy veszem észre, az alu- lemez elég vastag. Késem lyukasztója i.s belemelegodett, nemcsak én. Nem baj, most már sikerülni fog. Sok már nem lehet hátra. Felénél már biztosan túl vagyok. Még egy menet, aztán kész! — No gyerünk tovább, elég volt a pihenésből.”

„De mi lesz. ha mindenki hazament már, és ki sem tudok menni? Anyu biztosan keres már, mert azt ígértem, a közvetítésre otthon leszek. — Azóta talán már keresett is a telepen. apunál, Ö meg nem is tudja, hogy haza sem mentem. No, lesz ebből cifra kis ügy. Talán még a rendőrséggel is kerestetnek vagy rádión köröznek...? De lehet, hogy nem is keresnek még, hisz nem lehet olyan késő. Fogalmam sem lehet, hogy mióta vagyok itt. Ebben a sötétségben az ember észre sem veszi az idő múlását. Milyen rossz lehet a vakoknak. Örök sötétségben élni! Soha nem élvezni a napfényt, nem látni a színeket, formákat. Furcsa lehet De azért azt hiszem, azt is meglehetne szokni. Lám, az ujjam hegye máris mintha megfinomodott volna. Milyen jól el tudom képzelni ezt a kis mélyedést,

amit a késem fúrt. Szinte látom magam előtt, pedig csak az uj- jaimmal tapinthatom, mintha az ujjaim hegyével látnék! Igen, hallottam, igy olvasnak a vakok. Domború írásuk van, de nem betűformákkal, hanem különböző elrendezésű pontokkal. És ahogy végighúzzák az ujjúkat a sorokon — olvasni tudnak. Érdekes lehet. Biztosan én is hamar megtanulnám. De azért nem szeretnék vak lenni. Mindig sötétségben élni...! Elég volt már ez is...!”

„Hopp! Egy kis parányi fény! — Igen, egy ici-pici kis világosság! Oh, milyen érdekes! Sikerült tehát lyukat fúrnom mégis. Nézzük csak, mi van odakint. Így ni...”

„De mi ez? Ott az ablak nyílásában látni a csillagokat. De hogyan? Mái olyan késő lenne? Hihetetlen...! De nicsak, ott a vezetőasztal és nem ül mellette senki.

„De akkor is, nincs a gépben senki. No ezek szépen itt hagytak. Lezárták úgy látszik a gépet és elmentek.

Mert ha keresnek is, arra biztos nem gondolnak, hogy itt vagyok a gépen. Pedig ez jó búvóhely. Csak egy kicsit kényelmetlen. De azért... Valóban, mi lenne, ha nem jelentkezném?

Innét még figyelhetném is, hogy mi történik odakint a gépben.

„Ááá, bolondság! Ahogy aput ismerem, indulás előtt átvizsgálja a gépet. Biztosan észrevenné- nek.

Gyerünk minél előbb ki! Hol is van a zár? Persze ezt nem lesz olyan egyszerű kinyitni. De meg kell próbálni. Ha be tudtam jönni, ki is kell mennem. Nem. Kár itt vesződni. Ügyis észrevesznek, most már mindegy. A gépet biztos őrzik éjszaka is. Ha bent nincs senki, itt a külső falon kopogok, az őr biztosan meghallja. Ügy van. Kopogni, zörgetni fogok, hogy engedjenek ki.”

V. FEJEZET

A Pannónia Képadó több éves működése óta ma először, immáron harmadízben szakította meg rendes adását. Nemcsak az ország, hanem szinte az egész világ figyelemmel kísérte sugárzásait, egyre több külföldi adó vette - át jelentéseit. így már az esti órákban kénytelen volt bejelenteni, hogy műsorát megváltoztatva félóránként tájékoztatja a világot az atomrepülő eltűnésének újabb híreiről. Kinek is lett volna kedve, most más műsort nézni, mikor mindenki együttérzett a Galambos házaspárral. Együtt aggódott velük az egész világ a Galambos fiúk, no meg a páratlan értéket jelentő atomgép, a „Ratoplan” sorsáért. Az egyik riporter ugyanis így keresztelte el Galambos főmérnök légitaxiját és ez a név pillanatok alatt oly ismert lett, hogy azóta mindenki így nevezte az atomrepülőt.

A Pannónia Képadó csak az