Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

1969. január 10.

5

Péntek

Lékelés, oxigéndúsítás megyénk halastavain

Szerdára a Körösök völgye lett hazánk leghidegebb tája. Erre az időre alaposan befagytak a halastavak. A Biharugrai Halgazdaságban és Szarvason egyaránt nagy gondot fordítanak arra, hogy a jég alatt is jól érezzék magukat a halak. Több száz léket vágtak a halastavak jégtükrén. A zsilipeket karbantartják s állandóan frissítik a vizet, ezzel több oxigén kerül a tavakba.

Biharugrán például tavanként megszervezték az ügyeletes brigádokat. Nemcsak a tenyésztésre szánt ivadékokra, de az áruhalakra is fokozott gonddal vigyáznak. Biharugrán télen sem szünetel a halászás. Naponta küldenek egy-egy vagon élő halat hazai vagy külföldi értékesítésre. Szerdán például Romániába szállítottak speciális vagonban 110 mázsa nemespontyot.

A Békés megyei Népújság 1968. évi december hó 21-i számában megjelent „Ahol az „és” negyven fillérbe kerül” című cikkben foglaltakra közlöm, hogy az összehajtott vagy borítékba helyezett üdvözlőkártyákat akkor lehet nyomtatványként elbírálni és ennek megfelelően 60 fillérrel bérmentesíteni, ha azokra csak keltet és aláírást Írtak.

A karácsony előtti nagy forgalomban előfordulhatott, hogy a kezelő az aláírásban szereplő két név között levő „és” szócska miatt a küldeményt levélnek minősítette, amiért szíves elnézést kérünk.

Megjegyzem azonban, hogy ha a cikkíró észrevételét a helyszínen közölte volna a hivatal vezetőjével, a kezelő tévedése azonnal tisztázható lett volna.

Török József igazgatóhelyettes, Szegedi Postaigazgatóság

Egy mérnök és csoportja

Sok Hsebfr gyár megirigyel- j dítómechanizmust konstruált, hetné az Orosházi Mezőgazdasági ' amely kizárja a baleseti lehető- Gépjavító Vállalat műszaki íelké- séget. Kiss László és Nyíregyház- szültségét. Nyolc mérnök, 25 tech- t ki Mihály, az SZK—4-es kombájn nikus és 380 fizikai munkás dől- j ékszíjtárcsa-felújítását dolgozta gozik itt. A szerelők, esztergályo- ki. Sonkolyos János befogókésok, présgépkezelők és mások kü- szülékével lényegesen gyorsult az lönböző felkészültségűek a vasas új alkatrészek megmunkálása. Az szakmában. Jelentős részük kettő 59 éves Kasziba Ferenc húsz elfo- vagy ennél több speciális képzett- ; gadott újítást mondhat magáénak, ségű. Az OROS elnevezésű SZK- j gZ üMffjk csoportjához tarkombájnra szerelhető kukorica- tozik Jároli Imre is, aki szakbetakarító adapterek évi csaknem ' munkás létére tavaly a műszaki 500 darabos gyártása nem képzel- ; fejlesztési osztály mérnökeivel és hető el jól szervezett műszaki technikásaival vitatkozott, ver— A rádióban, a televízióban és a sajtóban többször ís asztalra került éz a téma — mondotta a főmérnök — míg 1968 utosó hónapjaiban kiegészítették az újításról szóló törvénycikket.

Mes1 mír az elfogadott és bevezetett újítások díjának kifizetését nem a részesedési alapból kell biztosítanunk, hanem a műszaki fejlesztési alapból. Történt tehát előbbrelépés. Viszont még ma sincs e’határolva, hosy üzemen be. lül ki tekinthető újítónak. A műszaki fejlesztési osztály dolgozói

gárda nélkül. De itt nemcsak ezeket az OROS-adaptereket gyártják, hanem foglalkoznak esztergapadok felújításával, mezőgazda- sági gépek javításával, új gyártmányok tervezésével és termelés- szervezésével.

A közvetlen vezetés mellett dolgozó legnépesebb osztály a műszaki, ahol mérnökök, technikusok papírra álmodják az újabbnál újabb gépeket, szerkezeti részeket, célszerszámokat, a feladat megkönnyítését szolgáló ötleteket. '< Hogy a fizikai dolgozók közül többen kapcsolódhassanak be az üzem előtt álló feladat megoldásába, a vezetőség megbízta Csep- j regi József gépészmérnököt az újítási felelős beosztásával.

Csepregi a huszonéves műszakiak : közé tartozik. Így fiatalon is már j igen sokat tett a szerszámgép- j felújítás technológiájáért. De nemcsak ez a feladatköre. Rábízták az iparitanuló-képzés felelős beosztást is, vagyis teljesen luxusmentes a „leterhelése”. így jellemezte Csepregi sokirányú munkáját, megbízatását Szabó Ferenc főmérnök. Szerinte Csepregi eredményesen látia el nagy pedagógiai felkészültséget igénylő munkáját.

Csepregi köré az üzem különböző munkahelyeiről 15—20 aktív újító tömörül. Adorján Albert az ÓR 5-ös rezgőollóhoz speciális domborító készüléket szerkesztett Ezt a szerkezetet az OROS-adap- terek gyártásánál azóta is használják. Fejes Sándor az 50 tonna nyomású présgéphez olyan insenyzett a szögvashajlítás techno- I PfWául nem újíthatnak, mert az lógiai megoldásáért. A mérnökök j “•> technológiák kutatása, megva- és a technikusok kissé bonyolult ] lúsitasa hivatali hatáskörükbe tartechnológiát ajánlottak a szögvas

tozik. Nem vagy csak igen körülfélkörben való hajlítására. Jároli j mónyesen újíthat az újítási megbi- viszont egy célszerszámot csinált, z°tt- Pedig mérnöki felkészültsége s ennek segítségével a korábbinak mellett neki is lennének elképzelé tizedrészére csökkentette a mun- “ "* 1 ->-i

kafolyamat idejét. A műveletet az újítás bevezetése előtt hárman csak nagy üggyel-bajjal csinálhatták, most viszont az MTZ- traktor hidraulikája is elegendő egy kezelő irányításával, hogy egyszerre két szögvasat hajtson meg 180 fokos ívre. Különben tavaly ezé az úiításé volt az üzemi pálma. Járolinak előkalkulációs alapon 3100 forintot fizettek ki. Az üzem haszna viszont megközelíti a 100 000 forintot.

Az újításban úgynevezett „nagy

sei. Újíthat viszont a fizikai dől gozó, a csoportvezető és mindenki, aki nem tartozik a hivatásos műszakiak közé. A mozgalomból tehát — legalábbis Orosházán — továbbra is ki van zárva az a réteg, amelv felkészültségénél fogva — a többi dolgozóhoz hasonló ösztönzés mellett — talán a legtöbbet tehetné a műszaki színvonal gyorsabb ütemű fejlesztésére. Aktivizálni kellene a hatáskörökön kívüli területekre is az orosházi üzem mérnökeit, technikusait, hogy az új újítási törvény szelledobások” tavaly nem fordultak mében jöjjenek elő mind több

szolgáló Ötlettel,

elő. Az üzem vezetői az apróbb feladatok megoldására törekedtek, mert ezek csak néhány száz forintba kerültek. Érdek fűződött ehhez. Ugyanis az újítót az újítási törvény értelmében a nyereségrészesedésből kellett kifizetni. Ha ebből az összegből úgy finanszírozzák a mozgalmat, mint szerették volna, akkor a nyereségrészesedés jelentős hányadát — ideszámítva a gépikönyvelő-részleget is — 520 dolgozó helyett csak né- hánvan kapták volna kézhez. Nem véletlen tehát, hogy üzemen belül afféle újításellenes légkör uralkodott. Az újítási törvény a legjobb jóhiszeműség mellett is tehát a mozgalom befagyasztásához vezetett.

üzemi érdeket újítással.

Dupsi Károly

Yezetöségválasztás a Magyar H drológiai Társaság megyei csoportjánál

Megtartotta vezetőségválasztó közgyűlését a Magyar Hidrológiai Társaság Békés megyei csoportja. Elnökké Tál 4) s Lajost, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság

igazgató főmérnökét, titkárrá ismételten dr. Márki-Zay Lajost választották, elnökségi tagok: Kovács Lajos, Szalay Mihály, dr. Maurer József, dr. Gyarmati István, dr. HaStyányi László.

Az első ülést Szarvason tartották. Értékelték a múlt év eredményeit. Takács Lajos elnök köszöntötte az új vezetőséget s kérte: még nagyobb aktivitással dolgozzanak. Erősítsék az együttműködést a tudományos szervekkel, főként az Agrártudományi Egyesület helyi csoportjával.

Az elmúlt évben főként a „Hortobágy—Berettyón' bekövetkezett biológiai halpusztulás okai” című rendezvény segített sokat. Az új esztendőben a megye műszaki fejlesztéséhez várnak komoly támogatást a csoporttól: a termálvizek komplex hasznosítása, a korszerű és gazdaságos szennyvízlevezetés, a zöldségtermesztés, az idegenforgalmi kincset jelentő Körösök vizének védelme ad ehhez témát. A jugoszláv vízügyi szervekkel már megteremtették a jó együttműködést, ehhez hasonló barátságot alakítanak ki a román vízügyi szervekkel is.

A csoport munkájához sok sikert kívánunk.

Pályaválasztás

•««••■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■••■■■■■■■•■■■■•«••■■••a

imént közvetítette a Központi Csillagvizsgáló nagy teleszkópján át felvett filmet, amelyen parányi kis bolygóként még látni lehetett a világűrbe kirepült repülőt Az érdekes közvetítés, ha nem is volt a nagyközönség részére valami látványos, annyit mindenesetre eredményezett, hogy pontosan be tudták mérni és meg tudták állapítani az atomrepülő pillanatnyi helyét. Az is kiderült, hogy a Ra~ toplan elérve a légüresebb rétegeket, csökkentette nagy indulási sebeségét, és ez némi reményt nyújtott arra, hogy a gép nem fog a sztratoszférába kiszökni, hanem egyre mérséklődik emelkedése és végül, energiájának fogytával önműködően fog ismét visszaszállni a Földre. Legalábbis a jelek és a papiros- számítások szerint így kellett volna lenni. De mint ahogy ebben az ügyben sok minden nem úgy történt, ahogyan előre számították, most már senki sem mert biztosra mondani semmit.

Sőt Inkább a meglepetéseket várták. De még azok, akik már elkészültek a váratlan fordulatokra, azok is elcsodálkoztak, amikor a Pannónia Képadó folytatta adását, és a hangképládák üvegén egy vidám fiatalember mosolygós arca jelent meg. Sokan ismerték személyesen, rádióból vagy a képes újságok hasábjairól, de akik még nem találkoztak vele, azok is ráismerhettek, mert alig egy fél órával előbb közölte az adó fényképét egy kegyeletes megemlékezés keretében. De ha nem látta, hallotta volna valaki ezt az adást, az sem maradt sokáig tájékozatlan, mert a mosolygó fiatalember azonnal megszólalt:

— Ne csodálkozzanak kérem, igen, én vagyok, mégpedig személyesen. Akik ismernek, tudják rólam, ki vagyok, akik pedig még nem ismernek, azok részére most mutatkozom be: Kele Pál vagyok, a Rádió Hírlap munkatársa. Igen, igen, Kele Pál vagyok, aki állítólag ma délután lezuhant Galambos professzor atomrepülőjéről, a „Ratoplan- ról”. Csodálkoznak? Meg kell vallanom őszintén, én is igen elcsodálkoztam, amikor fél órával előbb hallottam saját halálhíremet. — Persze Önök azon csodálkoznak. hogy egyáltalában élek, és megvan épségben minden tagom, holott állítólag ezernyolcszáz méter magasból poty- tyantam le a Földre. Minthogy nincsenek szárnyaim és nem hordok magammal ejtőernyőt sem, sajnálattal bár, de csalódást kell okoznom mindazoknak, akik most valami csodálatos Földre szállási történetet várnak tőlem. Nem kérem, ilyesmi sajnos nem történt velem. Sőt kereken megmondom, nem is jártam ma az Atomkutató Intézet Kísérleti Telepén, és színét sem láttam Galambos János főmérnök pompás találmányának, holott igen szerettem volna valóban közelebbről megismerkedni azzai a csodálatos „Ratoplannal”.

— Annyi azonban igaz, hogy ma délután lapom megbízásából odaindultam, hogy beszámoljak önöknek tapasztalataimról. Sajnos, nem rajtam múlt, hogy ezt nem tudtam megtenni. És pedig azért, mert röviddel indulás után

autóm váratlanul megállt, és néhány tagbaszakadt férfi, akik állítólag segíteni akartak, elrabolt. Igen, kérem, bármilyen hihetetlennek is hangzik: megr támadtak, betömték a számat és elhurcoltak. Minthogy mindössze autómra és igazolványomra volt szükségük, engem lekötöztek egy karosszékbe, és otthagytak. Viszont el kell ismernem, hogy szórakoztatásomról gondoskodtak, a karosszéket egy hangképszekrény elé tették és így kényszerű fogságom alatt mindenről értesülhettem. Saját halálomról is!”

— Minthogy a rendőrség alig tíz perccel ezelőtt szabadított meg kötelékeimtől, siettem ide a Képadó stúdiójába, hogy azonnal személyesen cáfoljam meg halálhíremet. S miután abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen köszönhetem meg kartársaimnak a rólam írt halotti megemlékezések meg nem érdemelt dicséreteit, hiszem és remélem, hogy még sokáig jó egészségben tudósíthatom majd önöket a további, az enyéimnél még érdekesebb eseményekről is.

Temesi őrnagy, aki természetesen már előzőleg értesült a Bimbó utca öt alatt megtalált riporter sorsiról, elégedetten bólintott, amikor meghallotta Kele Pál személyes jelentkezését. Csak akkor borult el arca, amikor valaki azt találta mondani háta mögött:

— Szegény Galambosék’ Most már biztos, hogy Imre fiuk esett ki a gépből.

(Folytatjuk)

Három ember beszélget. Azért

három, mert a két ember beszélgetését már kitalálta előttem Tabi László. Különben is, csak így jön ki a poén. Szóval beszélgetnek. A pátyavalasztás- ról. Egyik mondja: Mégsem sínen megyek Pestre. Mende után valahogy síniszonyom van, rizikós a vasúti közlekedés. A másik: No és a busz talán jobb? Olyan csúszósak az utak, mint a sípályák... A harmadik zárja le a vitát: Én sem tudok dönteni. Tudjátok mit, fordúljunk együtt a pályaválasztási tanácsadóhoz.

... Ez még nem poén, ne tessenek előre nevetni.

El is mentek mindhárman a hivatalba. Tanácsot ugyan nem kaptak közvetlenül, de a föpá- lyamester elmesélt nekik három anekdotát, azért hármai, hogy bő legyen a választék és mindenkinek jusson egy.

— Tudja kérem — mondta az egyiknek —, az én fiammal is baj volt annak Idején: nem tudott dönteni. Hogy miben? Hát kérem, az a haszontalan kölyök, még nyolcadikos korában felmászott az iskola emeletének egyik külső ablakpárkányára és onnan csúzlizták egymást 6 meg a hetedikes osztály. Fanto- maszt játszottak. Mikor a tanítója. belépett az udvar kapuján, azt hitte, Juve felügyelő érkezett meg. A felügyelő, akarom mondani a tanító megdöbbenve szemlélte a csúzlizást, majd sztentori hangon, mint a filmben láttuk, kiáltott a fiamra: Jössz le azonnal, te haszontalan! Majd adok én neked! Ilyen fordulatra nem számított a fiam, és egyszerre tanácstalanná vált. Ha ugyanis lejön, a felügyelő, akarom mondani a tanítója minimum meghúzza a fülét. Ha nem jön le, minimum becsukják háta megett az ablakot és ott gubbaszthat, mint egy veréb. Egyszerűen képtelen volt dönteni. .. Ne türelmetlenkedjenek, mondom már a végét. A vége ugyanis az lett, hogy jöttek a tűzoltók és leszedték a kölyköt. És tudják mi lett a fiamból?

— Ne is mondja: tűzoltó. Biztosan akkor szerette meg ezt a pályát.

— Fenét. Máshová nem vették fel...

— ... Magának pedig a következőt mondom el hátulról visz- szafelé ... Csak azért így, mert manapság, különösen a városokban, olyan felhányottak, összevissza borzoltak az utak és járdák, hogy valóban nehéz jó pályát választani. Az építkezések környékén nyitott árkokat, mesterségesen képzett dimbeket lat az ember, melyeket sok helyen nem határolnak körül. Emiatt aztán nem kevesen járnak úgy, mint az a delikvens, aki nemrégiben egy ilyen csatatér környékén bolyongott és szemlélődés közben, ebben a nagy hidegben, belepottyant egy csupán nádpallóval letakart vizesgödörbe. Az ilyen véletlen esetek kiválóan alkalmasak arra. hogy általános tapasztalatot szűrjünk le a pályaválasztást illetően. A sikeres mentési munkálatok után ugyanis kiderült, hogy a nyakig vízben ülő delkivens kezdő riporter. Szavamra, jól választott, mert az elmondott eset is bizonyítja, hogy képes jól elmerülni a témában. Sok olyan emberre lenne szükségünk, akik maguktól is rájönnek, hogy hol a helyük!

—... Ja, igen ... Magának is egy példát. Nem tud választani? Lejárt ugyan a munkaidőm, de mert olyan türelmesen végighallgatott, segítségére leszek: Vagy vonaton, vagy buszon, vagy hivatali kocsin menjen Pestre. E három lehetőség közül kedvére választhat... A viszontlátásra... — szólt még. és elbúcsúzott.

A három ember megköszönte a tanácsokat és egyiket sem fogadta el. Gyalog mentek a fővárosba. Igaz, hogy Dabas után a fáradtságtól tolták egymást s a nagy hidegtől bedugult a fülük, Alsónémedinél pedig nyelvük odafagyott a talpukhoz. Mégis büszkén lihegtek a földre. Hogyne lettek volna büszkék: kötöttségektől függetlenül, maguktól döntöttek.

Varga Dezső