Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

1969. január 9, 4 Csütörtök Fegyelem vagy zaklatás Oékéscsabáról, a Kórház utcá- ból jött egy levél szerkesz­Kedvező szélre várnak Algyőn Még mindig veszélyes a kitörés tőségünkhöz. Ketten írták alá: egy gépkocsivezető és egy postai járatkísérő. A történet, amiért szót és nyilvánosságot kémek, meglepően érdekes és az első ré­sze, bizonyos formában, megszo­kott is. A Hunyadi téren hivatalból vá­rakoztak december 21-én délután 5 órakor az érkező autóbuszok által hozott postai küldemények­re. Arra lettek figyelmesek, hogy egy kisfiú menekül a mozgó jár­művek előtt. Öt követte egy na­gyobb fiú, aki utolérte és a sáros tócsába lökte. Aztán jöttek a töb­biek, vagy öten, a kis srác ellen. Persze, hogy kiszállt a két szolgá­latot teljesítő postás a kocsiból, mert féltek a balesettől és a kis­fiút is meg akarták védeni. Ron­gyot adtak neki, hogy letörölje a sártól lucskos arcát és ruháját. A naeyobbakat rendreutasították. Az, aki bántotta a kicsit, szemte­len szájaskndáséért kapott egy ártatlan „fülest” is. Eddig az első rész, melyet gyerekektől megszoktunk, s me­lyet jó érzésű felnőttek — külö­nösen. ha baleseti veszélyt látnak a veszekedésben — meg is aka­dályoznak. Icren de folytatódott a történet. A mee f egyel meze tt gyerek hívta az apját, aki előre megjósolta, hogy „sokba fog ez kerülni” a ve. szélvt látó postásoknak. Valame­lyest igaza lett a nem egészen igazságos apának: munkahelyü­kön már egv hatósági személy várta a postásokat — s hát őket vonta önbíráskodás címén fele­lőssé gere. z a történet második ré­Bár nem mondhatjuk, hogy ez is megszokott, de azt igen, hogy az emberek sokszor — hiú vagy tudatlan — felfogásuk folytán hajlamosak a társadalomtól ke­zükbe kapott hatalmukat még ar­ra is felhasználni, hogy másokat alaptalanul zaklassanak vagy zaklattassanák. Az említett, fiát annvira féltő apa n;em tette vol­na jobban, ha fegyelmezd inkább gyermekét, amiért a kisebbiket az úttesten mozgó járművek elé kergette? Vagy mert „megmár- totta” a pocsolyában? E helyett ilven kijelentések pattogtak a gondolatából: „Maid én megmu­tatom”, (mert van akkora hatal­ma- ..) „Drága lesz ez maguk­nak...” fizette azt még a múlt év máju­sában. Most, az év végi ünnepsé­gek idején, kapott egy felszólí­tást, hogy fizesse be vagy igazol­ja a befizetést — ellenkező eset­ben nyolc nap után levonják a fizetéséből a tartozást Nem adta fel a befizetést igazoló csekket, mert félt, hogy „elkallódik”, s akkor valóban még egyszer meg­fizetheti a bírság összegét. Mert ha május óta a nyilvántartásból nem került elő a befizetés ténye, akkor mi a biztosíték arra, hogy a nála levő csekk nem kerül' ha­sonló sorsra. Mi magunk láttuk a csekket A befizetést ez úton mi is igazoljuk. De nem megnyug­tató, hogy feleslegesen, sőt egyes hivatalok rossz vagy félületes ügykezelése miatt az állampolgá­roknak kell szaladgálniuk, ide­geskedniük és reszketniük az érthetetlen „felelősségre vonástól”. Az állampolgári fegyelmet tart­suk be, és tartassuk be. Ez ellen nem emelünk szót, sőt egyetér­tünk vele, s amennyire tudjuk, segítjük. De a feleslegjes és telje­sen alaptalan zaklatást nem dicső­ítjük... A Napsugár bábegyüttes nyitja meg A békéscsabai KPVDSZ Napsu­gár együttese nyitja meg ez évben az Országos Filharmónia és a Me­gyei Tanács Művelődésügyi Osztá­lya által rendezett, a megyében nagy népszerűségnek örvendő Ifjú Zenebarátok Hangverseny-soroza­tát január 12-én, vasárnap. Műsorukat — Bartók Béla: Can­tata Profana é® Kodály Zoltán: Molnár Anna, valamint Kádár Kata című balladafeldolgozásai- nak bábszínháza változatát—■ elő­ször Békésen és Mezőberényben mutatják be. A műsorban fellép Béres Ferenc népdalénekes is, aki népballadákat ad elő. A 12-i bemutatót még nyolc hangverseny követi január-feb­ruár hónapban, amikor is Kondo­roson, Szarvason, Mezőkovácshá- zán, Mezőhegyesen, Csorváson, Medgyesegyházán, Nagyszénáson és Orosházán mutatják be nagy­sikerű Bartók—Kodály műsoru­kat. (Szegedi tudósítónktól) A lángcsóva eloltása után nem lelt könnvebb a mentőcsapatok munkája az algyői 168-as szén- hidrogénkútnái: Az országból Algyőre sereglett olajbányászok a napokban alapo­san megküzdötte!! az olajjal. Ösz- szesen 22 különféle gépkocsival keltek harcra a kocsonyaszerűen megdermedt masszával, a kút szá­jától biztonságos távolságra gőz- fejlesztő agregátorokat helyeztek el. A tűzgáttal határolt területre szigetelt csöveken vezették a gőzt, segítségével sikerült felolvasztani az olajat és tartálykocsikkal el­szállítani, szivattyúkkal a közeli tankállomásokra továbbítani. A tapasztalatok alapján több tervet dolgoztak ki a kútfej el­zárására. Erre azonban addig nem kerülhet sor, míg a kút aknájá­ból teljesen el nem távolítják a folyadékot. Január 6-án délelőtt a mentési munkálatok vezetője már örömmel számolt be arról, hogy ez a művelet is jól halad. A csővezetékek áthelyezésével újabb és újabb területeket sza­badítanak meg az olajtól, eddig több mint 7000 köbméter folya­dékot emeltek ki a tűzgáttal ha­tárolt részekről. Nem ég a tűz, a szabadon fel­színre törő gáz és olaj azonban veszélyesebb, mint a lángcsóva. A kút környékén 500 méteres kör- I zetben megtiltották a nyílt láng i használatát. Nem lehet cigarettá- ra gyújtani. Ebben a térségben a ! munkagépek kipufogójára szlkra- i fogót helyeztek el. A rendőrség és í honvédség továbbra is szigorúan őrzi a 47-es közút mintegy egy­két kilométeres, a kúthoz közel eső szakaszát. A Hódmezővásár­hely felé igyekvő gépkocsikat vál­tozatlanul kerülő útra terelik. Az elszabadult elem és az em­ber harca Algyőn a végéhez kö­zeledik. Amint a munkálatok színhelyén elmondották, megtör­tént minden szükséges előkészü­let, rendelkezésre áll az új kitö­résgátló berendezés. Amint a szél kedvezőre változik — a zárófej elhelyezését jelenleg ez akadá­lyozza — elvégzik a legutolsó műveletet is. Matkó István „Megbolondul," a kompater Hihetetlen zavart okozott egyet­len csavar meglazuLása a Bosznla- Heroegovinai Statisztikai Hivatal Elektronikus Számítóközpontjá­ban. A bonyolult komputer a szarajevói nyugdíjasok havi já­randóságának elszámolása közben egyszerűen „megbolondult”, s egyeseknek ész nélkül osztogatta a pénzt, másoknak pedig csupán nyugdíjuk alig tizedét írta ki. A „géphivatalnokak” tévedéseit a pénztárban csak jóval később vet­ték észre, s a posta sok nyugdí­jasnak addigra már kifizette a számítógép által kiutalt összege­ket Varga Tibor Jégtörők, előre A történet ugyan gyerekes, a szó igazi értelmében, de ami az üevet kísérte, az már nagyos is felnőttes. Ne mutasson senki „hatalmat” abban, amiben nincs | igaza és amihez nincs — hatal­ma! Zaklatni és zaklattatni em­bereket nem nehéz. Lehet igaz­ságtalanul is, lehet szükségtelenül is. r\e ne maradiunk csupán az * * e«v példánál. Esv kereske­delmi dolgozót figyelmetlensége miatt megbírságolt a felügveleti szerv. Jogos volt a bírság, ki is A Dunán kialakult jegesedé® miatt a folyam alsó szakaszára irányították a fővárosban állo­másozó jégtőrő-flottilla négy ha­jóját. Képünkön: induláshoz gyülekeznek a hajók és a le­génység. (MTI fotó — Bajkor József fel­vétele KS) HIRDETMÉNY Az Élővíz-Csatorna Vízi Társulat, Gyula, Munkácsy Mihály utca 19. sz. közli a csatornából és saját kútból öntöző terme­lőivel, hogy 1969. évi öntözővíz-szolgáltatási szerződéseket az alábbi napokon köti: 1969 január 13-án és 14-én Gyulán, Munkácsy M. u. 19. 1969. január 15-én és 16-án Békéscsabán, a Városi Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztályán. 1969. január 17-én és 18-án Békésen, a Községi Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztályán. A szerződések megkötése minden reggel 9-től 16 óráig. Csak érvényes vízjogi engedéllyel rendelkező egyéni terme­lőkkel kötünk vízhasználat! szerződéseket. A 8/1965. OVF rendelet VII. bekezd. 68. § értelmében: „Aki díjköteles vízhasználatot szerződés nélkül gyakorol, a Btk. 295. §-ában meghatározott társadalmi tulajdont károsító lopás bűntettét követi el.” Vízjogi engedélyéi bemutatásra hozza magával. A vízdíj a szerződés megkötésekor fizetendő. Gyula, 1969. évi január hó. Barkó János s. k. Int. Biz. elnök (4. rész) Tíz perc sem kellett, már bent volt a városban, amely az izga­lom lázában égett. Az utcán, a fényújságok előtt nyüzsgött a nép. Az esti lapok új kiadást adtak ki, a képrádió megismé­telte a délutáni helyszíni közve­títést Sokan önként jelentkeztek kutatómunkára, mert a rádió ezer forint jutalmat tűzött ki annak, aki a gépből leesett Ga­lambos fiú holttestét megtalálja. A helikopterek tucatjával ref- lektorozták a város feletti erdő­ségeket, a rakéták szinte nap­pali fényt árasztottak, a gyalo­gosok ezrével segítettek a men­tőknek és a katonáknak a kere­sésben. Árpit most már csak az izgat­ta. mit csináljon az autóval. El­felejtette megkérdezni a főmér­nöktől, hogy hová vigye, mi le­gyen vele. Pedig az autó már lassított és szabályosan megállt a házuk előtt. — Nincs mit tenni, felszala­dok és felhívom a Telepet — gondolta, miközben kiszállt, és gondosan betette a kocsi ajtaját. Ebben a pillanatban a kocsi magától megindult. Árpi ijedten fordult meg, szaladt volna utá­na. de az autó már íordut, és mire felocsúdott a fiú meglepe­téséből, már el is tűnt az utca­kereszteződésnél. IV. FEJEZET Temesi rendőrőmagynak megvolt az a jó szokása, hogy a nyomozás során is mindig fi­gyelemmel kísérte a rádió hír­adásait és a lapok legújabb ki- adásait Érdekelte, hogy mit ír­nak a szóban forgó ügyről az újságok, hogyan magyarázzák, miképp tálalják a közönség elé az eseményeket, és milyen kö­vetkeztetéseket vonnak le a nyomozás kezdeti eredményei­ről. Szerette foglalkozását, élvezte, hogyan futnak össze az egyes szálak, amelyek persze nem egy­szerre jelentkeztek, és így bő alkalom kínálkozott a már meg­levő szálak bonyolítására. Mint egy jó sakkjátékosnak, úgy kel­lett kombinálnia, számításba vennie a várható fejleményeket, és persze sokszor úgy bonyolód­tak a szálak, hogy ember kellett hozzá, aki végül kibogozza azt a bizonyos gordiuszi csomót. Ez a Galambos-ügy is ilyen­nek látszott, és épp ezért kétsze­res veszélyt jelentett a téves vagy vak vágányokra való ki­siklás. De ő éppen ezért szere­tett az ilyen ügyekben nyomoz­ni. Élvezetes játék volt számára a lehetőségeket sorra venni, okokat és okozatokat felkutatni és mindennek megnézni a hátsó, mozgató rugóját és rejtett cél­ját Akik ebben járatlanok vol­tak, azok bizony könnyen elté­vedtek, és az egyszerűnek látszó megoldásokat rögtön kész ered­ményeknek könyvelték el. Meg­volt az a szokása is, hogy ő csak a száraz tényeket szokta közöl­ni az újságírókkal, és mindig ezzel a mondattal fejezte be sajtótájékoztatóját: — „A többi már az önök dolga, uraim!’’ így aztán mindig nyitva ha­gyott egy-egy ajtót a képzelet számára, és külön élvezte, me­lyik lap szerkesztője mit tud kiolvasni a nyitott ajtó mögötti, még fel nem tárt rejtélyes, né­ha össze sem függő események­ből. Az ő gondolatai mindig előbbre jártak, és örült, ha va­lamelyik riporter meg tudta közelíteni vagy el tudta találni elképzeléseit Most is ott ült az újsággép mellett és amint búgott a ké­szülék, kíváncsian figyelt fel, hogy melyik lap jelentkezik. Egyik-másik úiság ma különö­sen kitett magáért, és a szokott­nál is gyakrabban jelentkezett új kiadásaival. Igaz, csak így tudtak méltó társai lenni a rádiónak és képrádiónak. Hisz az úiság tulaidonképpen a kettő együttes eredménye volt. Meg­szűntek már a lepedönyi nagy, sok oldalas újságok, az utcasar­kokon való árusítgatások, he­lyettük a rádión át sugárzott egylapos újságok váltak haszná-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents