Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-09 / 6. szám
1969. január 9. 3 Csütörtök Meghalt egy ember Az egyik termelőszövetkezetben váratlanul meghalt egy ember. Előzőleg vegyszerrel dolgozott, feltehető tehát, hogy mérgezés okozta a halálát. Á tünetek is erre engedtek következtetni. A tsz vezetői — hogy az erkölcsi felelősséget elkerüljék és a közösségnek költsége ne származzon belőle — igyekezett az ügyet röviden lezárni. Csak az SZMT .Munkavédelmi Bizottságának határozott fellépése után derült fény végül is arra, hogy a halál oka üzemi baleset (mérgezés) volt. Több példa van rá: a vállalatok, üzemek keresik a lehetőséget, hogyan tudnának mentesülni az üzemi balesetet ért dolgozó családjával szembeni kötelező anyagi kártérítéstől. Költséget, fáradságot nem kímélve igyekeznek az igazukat bizonyítani, mit sem törődve a bajba jutott család sorsával. Van azonban olyan példa is, amely igazi emberségről tanúskodik. És, hogy minél többen megszívleljék, a következőkben egy ilyenről számolunk be. A Kőolaj- és Gázipari Tröszt Nagy alföldi Kőolajfúrási Üzemének egyik bányász-autóbuszán tavaly március 22-én Kaszaper és Orosháza között dolgozókat szállítottak. Üzemi hiba miatt hatalmas füst és gáz keletkezett, ami hirtelen sötétbe borította a zárt kocsi belsejét. Valaki elkiáltotta magát: — Ég az autó! Pánik keletkezett és hárman kiugrottak a mozgásban. levő buszból. Közülük ketten kisebb sérüléseket szenvedtek, a 32 éves Sárkány János toronyszere- lő azonban olyan szerencsétlenül esett le, hogy a helyszínen meghalt. Már nem érdemes kutatni, hogy vajon szükség volt-e a gyors menekülésre vagy sem. Ilyen helyzetben ki tudja megítélni hogy mi a helyes? Sárkány János felesége két kis gyermekével kereső nélkül maradt. A megdöbbentő tragédia belemarkolt az olajbányászok .szívébe. A párt- és a szakszervezet kezdeményezésére gyűjtést indítottak és hamarosan 15 ezer forintot adtak át az özvegynek. A szakszervezet 2000 forint sekélyt juttatott részükre. A temetkezéssel kapcsolatos minden költséget a vállalat megtérített. Ezenkívül az Állami Biztosító 40 ezer forintot fizetett ki. A vállalat vezetőinek humánus gondoskodásáról tanúskodik, hogy az árván maradt családnak kétszobás lakást adott. Kedvezményes áron biztosítja a lakás fűtéséhez szükséges gázt. Mindezek mellett az asszony havi 1800 forint özvegyi járulékot kap. A rokonok — látva a társadalmi segítséget — arra biztatták az özvegyet, hogy még többet követeljen a vállalattól. Ö azonban nem hallgatott rájuk. A vállalat tanácsait fogadta meg és annak alapján rendezte be az életét. Azt a pénzt, amit kapott, az OTP-ben helyezte el. Azt tervezi, hogy varrógépet vásárol és bedolgozóként fog varrni. A két gyermekét pedig taníttatni akarja. Ök egyébként az asszony reménységei. Kislánya eddig is mindig jó bizonyítványt vitt haza, s emellett balettet is tanul. Kisfia egyelőre még nem jár iskolába. Az- SZMT Munkavédelmi Bizottsága figyelemmel kíséri Sárkány János elárvult családjának a sorsát. Az olajbányászok szolidaritása igazán példamutató. Ez a mi világunk erkölcse. Pásztor Béla Egy amerikai statisztika szerint az újságírók halálozási arányszáma harminc százalékkal magasabb, mint a lakosság többi részéé. Bár nálunk nem végeztek hasonló felmérést, de meg merem kockáztatni, hogy nálunk sem „életbiztosítás” újságírónak lenni és cseppet sem veszélytelen, amint azt az alábbi történet is igazolja. A héten fotós kollégámmal „cserkészni” indultunk — valami jó téli kép kellene — dadogtuk lilára fagyott arccal az ide-oda bolyongásban. Megvan! — csapott a homloka helyett masinájára kollégám és a megyeszékhely főútjának egyik új építkezésére mutatott. Az építők egy része éppen a majdani háromemeletes ház alappilléreinek helyét ásta, másik része pedig az emelkedő építmény vasszerkezeteit szerelte ösz- sze. Kollégám lencsevégre kapta a fagyban is kesztyű nélkül dolgozó, edzett vasbetonszerelőket, miközben azok évődve ugratták egymást, hogy belekerülnek az újságba. Fotósunk, aki már megjárta a megye tornyainak, épületeinek legmagasabb csúcsait is, eleRiporter a veremben gáns mozdulatokkal lépdelt le a lépcsőt helyettesítő egyszál deszkapallón, és akkor... hirtelen eltűnt, fényképezőgéppel, kucsmával, nagykabáttal együtt Ahogy mondani szokták, mintha a föld nyelte volna el. És ez most a szó eredeti értelmében értendő! Ugyanis rálépett egy nád- pallóra, amely egy vízzel telt, csaknem két méter mély verem ásító száját takarta el. A peches kolléga a mélységgel és a vízzel való kellemetlen, de kényszerű találkozása olyannyira meglepte az építőket, hogy hamarjában szólni sem tudtak. Végül nagynehezen kirángatták a veremből a csuromvizes riportert, bevitték a közeli és szerencsére meleg munkásszállásra és az előírásnak megfelelően azon nyomban forró lábvizet készítettek. Nagyon remélték, hogy baj nélkül megússza a téli fürdőzést. Kollégám napokig mesélte izgalmas kalandját ismerőseinek, és csak azt sajnálja, hogy a fényképezőgép tönkrement és a felvételek sem sikerültek. És még mondja valaki, hogy a riporter szakmája kényelmes és veszélytelen...! (br) Péklegények Szabadkígyóson Az utóbbi hetekben sokszor napirendre került a sütőipari munka. Különösen a budapestiek panaszkodtak sokat a kenyér és általában a sütőipari termékek minőségére. A téma a televízió egyik adásában is helyet kapott. Hogy a sütőipari munkában jelentős változás álljon be, arra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei máris intézkedtek. Ennek folytán 1969 őszétől Szabadkígyóson a mező- gazdasági szakmunkásképző intézetben megszervezik a sütőipari tanulóképzést. Itt évente 24 fiatal kap szállást, kollégiumi elhelyezésben teljes ellátást és a tanulás lehetőségét. Az ipari tanulók gyakorlati képzését a Békéscsabai Kenyérgyárban az iskola és a vállalat szoros együttműködésével oldják meg. Mindig inkognitóban Az ellenőrzés önkéntesei „Az új eladási fonnák és módszerek — önkiszolgáló, gyorskiszolgáló, ABC-áruházak stb. — a'társadalmi ellenőrzés módszerének fejlesztésével is együttjártak." Bevallom, egy pillanatra elszomorított a Társadalmi Ellenőrből idézett mondat, mert szívesebben köszönteném a fejlődésnek azt a szakaszát, amikor csak a kereskedelem módszerei tökéletesednek, az ellenőrzés szerepe viszont fokozatosan csökken, míg végül teljesen feleslegessé válik a társadalmi aktivisták ilyen irányú tevékenysége. De ne rugaszkodjunk el a valóságtól! Az ellenőrök éber szemére mindannyiónk érdekében nagy szükség van és előreláthatólag szükség lesz még hosszú ideig. „Feledékenység" a Kishajóban Bizonyságul néhány példa a múlt éviek közük A békéscsabai MÁV fűtőház I társadalmi ellenőrei lemértek tíz I Észrevételeiket azonban ők is ve. Az udvaron nagy tálakban főtt hús és rizs várta a nagy számú vendégsereget Az énekesek körülguggolták a tálakat és puszta kézzel szedtek belőlük. Szeszes italt nem adtak, bár sokan nem vetik meg közülük a próféta által tiltott szesz élvezetét. A nők teljesen elkülönítve vettek részt a lakodalomban, még modern gondolkozású századosunk felesége sem ülhetett a férfivendégek közé. A turko- mánok fő kereseti forrása a szőnyegkészítés. Gyönyörű, kézzel szőtt szőnyegeik messze földön európai műveltségűek. Főnökünk pl. Oxfordban szerzett talajtani szakképesítést. Lakása bármely magas rangú európai tisztviselő igényeit kielégítené. Egyik sofőrünk lakását is módomban volt megtekinteni. A külváros egy új lakónegyedében, kis modern kétszobás lakásban lakott családjával. A szobák összes bútorzata egy nagy szőnyegből állott. Kérdésemre, hogy talán a hagyományok miatt nem vesz-e bútort, házigazdám nevetve jelentette ki, hogy míg a Lakodalmi vendégség Ámbár Oluni-ban. híresek. Fejlett a szőrmeiparuk is. Ez a népréteg még meglehetős primitív körülmények között él. A jobbmódú irániak teljesen lakás részleteit ki nem fizeti, egyszerűen nincs pénze bútorra. A múlt tisztelete, Ferduszi, Omar Khajjam és a többi régi költők hagyományai erősen élnek a legszélesebb néprétegekben is. Valahogy a múlt dicsőségében keresnek kárpótlást a most még nem túl fényes jelenért. Igaz, hogy a gazdasági fejlődés meglehetősen gyors, de ez csak lassan érezteti hatását a szegényebb rétegek között. A gazdagok és a nagyon szegények osztályát egyelőre áthidalhatatlan szakadék választja el. Az országot erős központi uralom irányítja. A monarchisztikus uralkodás sok tekintetben mara- diságot is jelent. A sah fél a szocializmus eszményeitől, ezért kíméletlenül elnyomja a baloldali mozgalmakat. Igyekszik ugyan enyhíteni a nép nyomorát, szabályozza a kiváltságosak jogait, de csak saját elképzelései szerint. Nehéz mindazt a sok feltoluló emlékképet leírni, amely hetvenöt napos iráni tartózkodásunk alatt felgyűlt az emberben. Színes diafilmek, egyik kollégánk szép mozgóképei rögzítik az általunk látott tájat, emberek és munkahelyünk érdekességeit. Az eltöltött időre, iráni barátainkra mindig szívesen fogunk visszaemlékezni. Október 15-én ismét hazai földre érkeztünk. A viszontlátás örömei után megkezdtük itthoni munkánkat. Choda hafez Iran, a viszontlátásra. (Vége) Dr. Czike Kálmán a szarvasi ÖRKI tudományos munkatársa csomag 4 tojásos tésztát azok közül, amit a Fővárosi Sütőipari Vállalat készített Gyanújuk alaposnak bizonyult, mert a negyedkilós csomagok súlya csak 22—23 deka volt Ugyancsak a vasutas aktivisták állapították meg — a vendéglátóipari vállalat ellenőreivel közösen —, hogy a békéscsabai Kishajó mulatóban a felszolgáló „elfelejtette” levonni a számlából a két kötelező fogyasztási jegy értékét, azaz 40 forinttal próbálta megkárosítani a vendéget Munkatársaik panasza alapján végeztek próbavásárlásokat a kötöttárugyár társadalmi ellenőrei az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat egyik húsboltjában. Az első napon 1,76 forint értékű súlycson- kítást, másnap pedig 10,10 forint többletszámolást tapasztaltak. A munkatársak panaszai alapján Vajon kik ezek a társadalmi ellenőrök, s főleg mi történik azután, miután feltárták a fogyasztók érdekét sértő hibákat A kérdés első felére nem válaszolhatunk úgy, hogy név szerint idézzük a vasútnál, kötöttárugyárban és számos más üzemben dolgozó aktivistákat. Egyrészt azért nem tehetjük ezt, mert legalább kétszázan vannak a megyében, másrészt azért nem, mert eredményességük titka éppen az ismeretlenség. A népi ellenőröket, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség belső munkatársait és még- inkább a vállalati ellenőröket gyorsan fölismerik az üzletekben. Ha ők vásárolnak, mindig szépen „játszik” a mérleg nyelve, csordultig tele a pohár, pontos a számla. A társadalmi aktivisták viszont inkognitóban végzik a próbavásárlásokat, s csak azután árulják el jövetelük .célját, miután összegyűjtötték a tapasztalatokat. Mint mondtuk, körülbelül kétszázan tevékenykednek a megyében. Közülük tizenöten — részben nyugdíjasok — állandó segítőtársai az ÁKF-nek. A többiek a vállalati szakszervezeti bizottságok mellett működnek, s általában a munkatársaiktól hallott panaszok alapján néznek utána egy- egy kereskedelmi problémának. rendszeresen közük az ÁKF-fel, s a spontán vizsgálatok mellett irányított ellenőrzéseken is részt vesznek. A felügyelőségtől, illetve a Szakszervezetek Megyei Tanácsától kapott instrukciók alapján felmérik, milyen az áruellátás, hogyan érvényesül a fogyasztók érdekvédelme az adott területen. A felelősségre vonás sem késik És most már válaszoljunk arra is, mennyit ér egy társadalmi ellenőr észrevétele? Fő foglalkozásuk szerint ruhagyári munkásnők, vasutasok és egyéb területen dolgozó egyszerű munkásemberék ők, így nincs is joguk ahhoz, hogy megbüntessék a rosszul számoló boltost vagy intézkedjenek az áruellátás megjavítására. De erre nincs is szükség. Elég, ha felhívják az ÄKF vagy a kereskedelmi vállalat vezetőségének a figyelmét a hibákra. A felelősségre vonás, intézkedés így sem maradt el. Például a korábbiakban idézett húsbolti ellenőrzés után, fegyelmi eljárást indított az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat az eladó ellen, s szigorú megrovásban részesítette. Számos szabálysértési eljárás — s az ezzel járó pénzbüntetés! — a társadalmi ellenőrök észrevételei nyomán született 1968-ban, s nekik köszönhető, hogy néhány tótkomlósi üzletben pontos mérlegekkel cserélték ki a csalóka régieket. Dicséretes munkát végeznek tehát a társadalmi ellenőrök. Módszereik tökéletesítése mellett, talán még a számukat is érdemes növelni. Jó lenne, ha minden üzemben gondot fordítana a szak- szervezet a dolgozók ilyen irányú érdekvédelmére is. Hiszen nemcsak a huncut, mérleggel és számlával manipuláló vendéglősök, boltosok leleplezése a cél. Segítséget nyújthatnak az önkéntes vigyázok a kiszolgálás kulturáltságának a javításához, a helyes áruelosztáshoz. Természetesen csak akkor, ha — mint számos jó példa bizonyítja — nemcsak ők maguk veszik komolyan feladatukat, hanem azok is, akiknek önkéntes segítséget kínálnak: a bolti kereskedelem és a vendéglátóipar irányítói. Békés Dezső
