Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-08 / 5. szám

1*69. január S. 2 Szerda r Érdekes francia lépés Izraellel szemben Izraelben aggodalmat és kese­rűséget váltott ki az a francia döntés, hogy hétfőtől kezdve Iz­raelnek nem szállítanak katonai felszerelést. Mint ismeretes, az Izraelnek szállított francia fegyvereket és hadianyagokat eddig csak olyan embargó korlátozta, amely a Mi- rage-típusú repülőgépekre vonat­kozott. A tilalom most már kiter­jed valamennyi típusú fegyverre és katonai felszerelésre, beleértve a pótalkatrészeket is. Tel Aviv-ban kijelentették, : hogy a francia elhatározás, „ve- ■ szélyezteli Izrael biztonságát”. | Izrael légierejét ugyanis elsősor­ban francia repülőgépek alkot­ják és így az embargó megfosztja az ország légierejét a nélkülözhe­tetlen pótalkatrészektől. Az izraeli sajtó dühöditen kommentálja a francia döntést A Haaree így ír: „De Gaulle tábornok határozottan Izrael-ellenes álláspontra helyez­kedett és arra akarja bírni Iz­raelt, hogy a hatnapos háború előtti határok mögé vonuljon visz- sza”. Beirútban hivatalosan is meg­erősítették, hogy Abdallah Jafl kormányfő hétfőn este benyújtot­ta lemondását Heiou köztársasági Falusi „individualizmus“? a Brit Nemzetközösség kormányfői találkozója Ixmdon Kedden délelőtt a londoni Marlborough House-ban Wilson elnökletével megkezdődött a nemzetközösség 17. kormányfői találkozója. Az épület előtt hétfő este csikorgó hidegben körülbelül 150 tüntető fáklyás virrasztást tartott reggelig. A megnyitó per­ceiben is sok százan tüntettek a rhodesiai fajgyűlölő rendszer el­len. Számos tüntető Biafra elis­merését követelte, sokan az ang­liai színesbőrű bevándorlók köve­teléseit hangoztatták. A tanácskozás, amelyen tizen­nyolc kormányfő hat köztársasági elnök és négy alacsonyabb rangú küldöttségvezető vesz részt, min­den eddigi konferenciánál na­gyobb; a tervek szerint hét mun­kanapon és két pihenőnapon át tart. Az első két napon a jelen­legi világhelyzet általános vitája kerül sorra ezután vitatják meg a még el nem fogadott napirend többi kérdését. (MTI) Üdvözlőlap Peliíngljől Levél érkezett Moszkvába. N. I. Szmimov szovjet geológusnak küldte el újévi jókívánságait egy kínai kollégája, Szun Csau-Csi, akivel 4 évi közös munkája alatt 1954—58 között Kínában barátko­zott össze. Szmimov átadta az APN szovjet sajtóirodának a le­velet. (Az eredeti kínai nevet a szerkesztőség érthető okokból megváltoztatta.) íme a levél: „Kedves Nyikoláj Ivánovics! »I „Mao Ce-tung eszméinek nagy győzelme” — Újévi üdvözlő­lap Kínából. Boldog új évet kívánok. Rég nem írtam önnek. Egyik barátom külföldre utazott a Szovjetunión keresztül, ő dobja be a levelet egy moszkvai levélszekrénybe. Pe- kingből nem tudom elküldeni, nem olyan idők járnak. Ne cso­dálkozzék, hogy a borítékban ké­pes levelezőlapot talál, amely atomrobbanást ábrázol. Ilyen „művészeti termékeket” kezdtek árusítani nálunk december köze­■ pén. Ezek a lapok az újévi üd­vözlő kártyákkal együtt találha­tók a pultokon. Azt beszélik, hogy a lapot nem kizárólag új év alkalmából hozták forgalomba, hanem Mao Ce-tung születésé­nek 75. évfordulója alkalmából, amelyet december 26-án ünnepel­tek. Ügy látszik, a maoisták vé­leménye szerint a halál hamuja szimbolizálja Kína nagyságát Az atomfelhő alatt a következő fel­írat olvasható: „Mao Ce-tung eszméinek nagy győzelme”. Ha tudná, kedves barátom, mennyi bánatot és nélkülözést kellett nekünk, kínaiaknak elvi­selnünk ezek miatt az „eszmék” miatt Apám és feleségem a „nagy ugrás” és a „népi kommunák” idején éhenhalt. A „kulturális forradalom” alatt a vörösgárdis­ták agyon zaklatták fivéremet aki emiatt öngyilkos lett. A kisebbik lányom gyakorlatilag már har­madik éve nem tanul semmit az iskolában, mert a „Mao Ce-tung eszméi propaganda brigádjának” katonái az osztálytermekben lak­nak, és arra kényszerítik a gye­rekeket hogy idézeteket tanul­mányozzanak. Nekem hamarosan az ország távolabbi részébe kell utaznom, hogy részt vegyek a* úgynevezet fizikai munkában. Ez csaknem koncentrációs tábort je­lent. Kedves barátom, belefáradtam a félelembe és gyanakvásba! De nemcsak én, hanem rajtam kívül • nagyon sokan. Az élet egyre ne- , hezebb lesz. Jegyre kapjuk a rizst, a húst, a gyufát, a szövetet Nincs mivel fűteni...’” A levél és a fotó nem szorul ] kommentárra. Minden nemzet ] j méltán lehet büszke az atomener- 1 | gia fejlesztése terén élért tudó- J mányos eredményeire. Az azon- < ban még egyetlen egészségesen \ | gondolkodó embernek sem jutott < az eszébe, hogy olyan lelkesedés- ; sei reklámozza a tömeges meg- j semmisítés akopaliptikus vízióját ! mint a pekingi „forradalmárok”. (KS) elnöknek. A minisztereinäli le­mondását az ország politikai vál­ságával hozzak összefüggésbe. Ez I a válság azt követően vált nyíl- I vánvalóvá, hogy Izrael támadást intézett a beirúti nemzetközi légi­kikötő ellen. Több képviselő az­zal vádolta a libanoni fegyveres erőt hogy nem tertt semmit a tá­madás elhárítására Párizs Csak az igen késői lapzártával dolgozó két legnagyobb francia polgári reggeli lap, a Figaró és az Aurore kommentálta azt az iz­raeli forrásból származó, francia részről hivatalosan mindeddig meg nem erősített hírt A két jobboldali lap, amely az izraeli—arab konfliktusban, a hat­napos háború kezdete óta, mindig nyíltan izrael pártján állt és még a beirúti repülőtér elleni repülő­géptámadást is csak nagyon óva­tosan ítélte el. Élesen támadja a kormányt döntéséért. Kairó Az A1 Ahram szerint ENSZ- körökben az a vélemény uralko­dik, hogy a közel-keleti helyzet az utóbbi napokban tovább rom­lott, és hogy gyorsan fokozódik a robbanásveszély. Az A1 Akiibar hangsúlyozza, hogy Moszkva és Párizs mind sűrűbben érintkezik a közel-keleti válság megoldása érdekében. A békés kezdeménye­zéseket azonban Tel-Aviv tovább­ra is makacsul elutasítja. A lap úgy tudja, hogy Izrael három kí­vánsággal fordul maid Nixon amerikai elnökhöz: 1. Követeli az amerikai fegyverszállítások foly­tatását; 2. Azt kívánja, hogy Amerika „tartsa távol” a Szovjet­uniót a közel-kelettől; 3. Azt akarja, hogy az új amerikai kor­mány a Johnson-kormányhoz ha­sonlóan, támogassa Izraelt az arab területek megszállásának fenntar­tásában mindaddig, amíg Izrael és az arab államok közvetlen tár- gvalásokon meg nem egyeznek. (MTI) Az ember társas lény, úgy érzi jól magát, s akkor képes kifej­teni alkotóereje teljét, ha ki- sebb-nagyobb közösségek körei­ben megtalálta a maga helyét Nem tudjuk elképzelni az éle­tünket hogy ne váltsunk szót szomszédainkkal, munkatársa­inkkal, polgártársainkkal, ne le­gyünk részesei a lokális, lakó­hely környéki és az országos politika áramlatainak. Kifejteni a véleményét, meg- hányni-vetni a szűkebb környe­zet vagy a nagyvilág dolgait ki­ki akkor tudja, ha módja adó­dik rá. A körülzártabb közös­ségekben élő városi embernek, ipari munkásnak, értelmiségi­nek .kedvezőbbek a lehetőségei ez ügyben, mint a tanyák, fal­vak lakóinak. Azért a vidéki ember „politizálásának” alkal­mas fórumai is kialakultak év­századok során. Ilyen volt min­denekelőtt a vásár, a piac, ahol távolabbi tájak lakói is egymás mellé kerültek, s a jól sikerült alku örömére alkalom volt el- kvaterkázni, szót váltani erről, arról. Ott volt azután vasárnap délelőtt a templom, ahol — ha az istenes jámborság nem is ha­tott mindenkire — mégiscsak összejöttek az emberek, hazafelé menet beszélgettek vagy betér­tek a kocsmába egy-egy pohár italra, biliárdra, kuglira. Manapság olyan alkalmai van­nak a falusi embernek a véle­ménynyilvánításra, amilyet az­előtt soha nem is álmodott vol­na. Részt vesz a brigádértekez­leteken, a termelőszövetkezet közgyűlésén, felszólal a társa­dalmi szervezetek összejövetele­in. Igen ám, de legtöbb helyütt hiányzik az olyan állandó, nap nap után vagy hétről hétre idénybe vehető ’ helyiség és al­kalom. ami biztosítaná a falu „társadalmi életének” rendszeres lüktetését. A piac szerepköre je­lentéktelenné szűkült (társadal­mi vonatkozásban), a templom­ba inkább csak az öregek egy része jár, a kocsmákból talpon­álló falatozók vagy presszók let­tek. Az egyik nem alkalmas a hosszabban való elidőzésre, a másikat inkább a fiatalság ked­veli, s jobbára — páronként. Mindezzel szemben pedig ott a tv, melynek szuggesztiv, lebilin­cselő ereje otthonülővé teszi a családokat, érezhetően rontja az összejövetelek, együttes szóra­kozások — s az ezekből fakadó társas élet — esélyeit. (Ha nem­zetközi meccs vagy valamilyen izgalmas „rangadó” van a mű­sorban, valamirevaló mozgalmi vezető nem szervez se taggyű­lést, se vezetőségi ülést arra a délutánra, hiszen úgyis részvét­lenségbe fulladna.) A televízió tehát — felbecsülhetetlen értékű kulturális missziója mellett — elfordítja a közösségtől az egyes embert. Mindennek ellenére — vagy éppen ezért — megvan az em­berekben a kívánság, él az igény a társas együttlét különböző fó­rumai iránt — falun is. A nép­frontvezetők megyei tanácskozá­sán a minap Papp Károly Oros­házáról szóvá tette, hogy nagy gond nekik: „Hol jöhetnének össze az emberek a kocsma he­lyett és a tv ellenében?" Ha­sonló problémákat firtatott Na- csa János Dévaványáról, az új- kígyósi Horváth Antal pedig azt panaszolta: nincs otthona a Ha­zafias Népfrontnak a községben. Vannak többé-kevésbé sikeres kezdeményezések termelőszö­vetkezeti klubok létrehozására. Bár ezeknek a kluboknak a be­rendezése — sok falusi, gazda­ságbeli kultúrhelyiséghez ha­sonlóan — még elég sok kíván­nivalót hagy hátra, mégis ezt a kezdeményezést bátorítani, szor­galmazni, segíteni szükséges, hogy áttörjük az „újmódi” falusi individualizmus kialakulásának korlátáit. V. J. Iráni képek 3. A FELADAT ELVÉGZÉSE A gazdaság, amelynek fejlesz­tési tervét kellett elkészítenünk, kb. 6000 ha területű. Egy része mezőgazdasági művelés alatt áll. Gyapot, búza, árpa termesztése folyik az öntözött földeken. Pró­baképpen létesítettek egy kisebb gyümölcsöst is. A gyümölcsfák minden szakszerű kezelés nélkül is szép termést hoztak, jelezve, hogy ezzel a földdel lehet vala­mit kezdem. Ha megfelelő szak­ember irányítaná itt a gyümölcs- termesztést, minden bizonnyal több és jobb minőségű termést lehetne elérni. Ugyanez áll a mezőgazdaságra is. Első benyo­másunk bizony nem a legkedve­zőbb volt. Gépkocsijainkkal (jó terepjáró dzsippek) bejártuk a területet. Helyenként olyan só- kivirágzásokat láttunk, mintha jégpáncél borította volna a föl­det. A fehér bevonatot vizsgála­taink szerint főleg konyhasó al­kotja. (Valaha az egész terület felett a Káspi-tenger hullám­zott.) A növényzet legtöbb he­lyen gyér, pozsgás, sótűrő nö­vényből áll, mely legfeljebb a tevéknek, juhoknak nyújt szű­kös táplálékot Juhtól eltekintve nincs is más állat jelenleg az egész gazdaságban. Farmunk mellett két turkomán nemzeti­ségű falucska terül el, Ámbár Olum és Habib Ischan. Szegé­nyes környezet, sárból készített kunyhók, néhány jurta — eny- nyiből áll egy falu. A modern idők már itt is éreztetik hatásu­kat, itt-ott bádoggal fedett tég­laházak tarkítják a falu egy­hangú képét. Juhok, tevék, szamarak, né­hány ló és némi baromfi alkot­ja az állatállományt. Az emberek szegények, munkalehetőségük kevés, a napszám — ha van munka — kb. 40 forintnak felel meg. Az első napok a terep be­járásával teltek el. Később egy kis repülőgéppel be is repültük a területet, hogy felülről átfogó képet nyerjünk róla. Agrármér­nökeink megkezdték a jelenlegi helyzet felmérését. Átnézték a gazdaság „könyvelését” és ala­posan kifaggatták a gazdaság­irányító századost. A kultúr­mérnökök a terep szintezéséhez, az öntözőcsatornák helyének ki­jelöléséhez és a talajviztérkép megszerkesztéséhez kezdtek hoz­zá. Jómagam szelvénygödröket ásattam. hogy a terület talajvi­szonyairól tájékozódjam. Néhány helyszíni vizsgalatot elvégezve a talajmintákat a teheráni Köz­ponti Talajtani Laboratóriumba küldettem be, hogy pontos ké­miai vizsgálati adataink legye­nek a a talajok kiértékeléséhez. A helyszíni munkák során egy iráni technikus volt segítségem­re. Munkánk nem volt könnyű. Az augusztusi nap perzselően sütött. Nem volt ritka a 40 C fok feletti hőmérséklet sem. Fa sehol, árnyékot legfeljebb a megfelelően beállított gépkocsi adott. Fehér sapka vagy széles karimájú vászonkalap nélkül nem igen volt célszerű a sza­badban tartózkodni. Később kel­lemesebbé vált az időjárás, ok­tóberben már ing nélkül, sok­szor fedetlen fővel süttettük ma­gunkat az iráni nappal. Munká­saink 'őleg turkománok voltak, a munkavezetők perzsák. A mű­veltebb irániak általában beszél­nek angolul, így munkaadóink­kal mi is angolul érintkeztünk. A beosztottak már elég gvene^n A megjavításra váró terület

Next

/
Thumbnails
Contents