Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-06 / 3. szám

i.■»»>:>. január ä. 6 Vasárnap Kalap-, sapkadivat A tizenévesek legkedveltebb divat­ja ebben az idényben is a „beatles- sapka”. Kisebb vagy nagyobb sild­del, alacsonyabb vagy magasabb fel­sőrésszel változatos anyagokból, töb­bek közt műbőrből és velúrból Is, sokféle színben kaphatók. Fiatalok­nak, idősebbeknek egyaránt előnyős, divatos viselet a svájci sapka jellegű, barett sapka, amely a fejen tetszés szerint igazítható. Készülhet szőr­méből, műszőrméből, műbőrből is, amely ezen a télen kalapnak, sap­kának egyaránt nagy divat. A teena- gerek tavaly nagyon szívesen hord­ták a cowboy-kalapot. Ezen a télen is nyugodtan viselhetik, mert diva­tos. A női kalapokban meghatározható új vonal nincs. Divatosak a nagy szélű és a hátul felhajtott kalapok, amelyek gyakran műszőrmével díszí­tettek vagy ilyenszerű anyagból ké­szülnek. Esős napokon nagyon prak­tikus viselet a műbőr kalap, amely csinos kiegészítője az ugyancsak mű­bőrből készült eső- és harisnyacsiz­máknak. A műbőrkabátokhoz, kosz­tümökhöz egyébként is nagyon diva­tos a műbőr kalap vagy etlenzős mű­bőr sapka, a szövetholmikhoz pedig a steppelt szövet kalap. A férfiaknak orkán kalapok mel­lett műbőrrel kombinált téli sapká­kat terveztek és készítettek. Divato­sak lesznek a mintás, kis karimájú szövetkalapok. Pehelykönnyűek, egyik legkiválóbb tulajdonságuk, hogy eső után is megtartják formá­jukat. Alapanyagukat a Könnyűipari Kutató Intézet és a Sapka és Kalap Ktsz közösen dolgozta ki. E forma­tartó, könnyű, modern kalapok azon­ban csak tavaszra jelennek meg az üzletekben. Néhány csinos kalap, sapka, kendő- sapka modell az idei tél divatjá­ból, szőrméből, műszőrméből, mű­bőrből, ocelot mintás anyagból is. (Vámos Magda rajzad) Bölcs emberek mondásai A dicsőség olyan méreg, ame­lyet kis adagokban kell bevenni. (Balzac) Ha nincs barátod, keress, ha megtaláltad — óvakodj tőle. (Schiller) Köszönj az embereknek, amikor felfelé mész, mert találkozni fogsz velük akkor is, amikor lefelé ha­ladsz. (Descartes) Két életforma van — a tespe- dés és a lángolás. (Maxim Gorkij) Nem meghalni szörnyű, hanem nem élni. (Henry Barbusse) toooooooooooooooooooooo Az érdemtelen Fal Jeromos legfőbb elve az volt, hogy semmit sem érdem­telenül. Ilyen szempontból úgy méricskélte naponta ebbeli lelki egyensúlyát, mint más a háj­állománya nem kívánatos gya­rapodását. Ügy érezte, legtöké­letesebben a „Számáritánusi Je­romos” megjelölést érdemelte ki eddigi életében. Gyermekkocsi­kat segített fel a lépcsőkön, s mohón zsebelte be a hálálkodás szófilléreit. A kívánatos test­súlyt meghaladó hölgyeknek készségesen cipelte élelemmmel teli bevásárló szatyraikat. Kö- szönet-obulusaikat boldogan hullatta érdemszerzési vágyá­nak feneketlen iszákjába. Kö­szönetét, vállveregetést, hálateli rebegéseket gyűjtött mindenün­nen mázsaszám, hadd gyara­podjék az érdem. Ez a tettvágy sarkallta mindig. Miatta eltűrte a segíteni vágyástól távol állók, arra allergiásak legkíméletle­nebb bírálatát is. Zokszó nélkül nyelt le olyan fogalmazásokat, melyekben az állatbiológia, a gyógypedagógia és a rokoni kap­csolatok legintimebb területein termett szóvirágok szerepeltek. Hiszen mindezt bőven kárpótol­ta a másik oldalon szerzett ér­dem, s a dicsáradat! Büszkén hirdette: — Megdolgoztam, meg­szenvedtem érte! Kiérdemeltem, de jócskán! Ám jött egy nap. Látszatra olyan, akár a többi: rohanás, tülekedés, lökdösődés, veszeke­dés munkába menet utcán, meg­állóknál és főként a társasjár- műveken. Ez volt az ő legfőbb érdemszerző helye! Jeromos most is szinte már az essex- pooli vizslák világszínvonalú szimatával vizsgálta, hol jótet­tének legközeiebbi alanya. Az orra előtt volt, egy idős hölgy képében, akit már hatodszor löktek vissza a buszlépcsőről azok a munkába tűlekvő vadó- cok. Fal Jeromos látványos, nagy, hősi helycsinálásra len­dült, de megcsúszott, ki tudja min? Talán egy kutyasétáltató figyelmetlenségén? Kalimpálva kapaszkodott a megmentő mat­rónába, magával rántva az asz­faltra. — Huligán! — sipított a fSl­dön fetrengő hölgy. — Huligán! Huligán...! — visszhangozta a buszba préselő- dő és egymás hasába könyöklő tömeg is megvetően. Jeromos fülig pirult a szé­gyentől. De nem a jelző miatt. Félelmesen lökődött eléje a vád: — Fiú! Te ezt még ki sem érdemelted! Üj Rezső LI ftjiűíZ Szünidei rejtvénypdly&zat Hét költő Az ábra betűiben hat magyar költő családi ne­vét rejtettük el. Ha az azonos típusú betűket helyes sorrendbe rak­játok, megkapjátok a hat költő nevét. Nevük kezdőbetűi helyes sor­rendben egy hetedik magyar költő nevét fd- ják. Megfejtésül a hetedik költő nevét küldjétek be. A A A A A A B BDÉIIIlL llMmnn 0 € P R § S S S T Y Y Y Téli fejtörő 10. rejtvény szelvény Abszurd krimi Ünnepek utáni nagytakarítás. Boros Béla rajza Mérlegképes könyvelői vizsgával rendelkező belső ellenőrt és gyakorlott gépírónőt keres azonnali belépésre A GYULAI FA- ÉS FÉMBÚTORIPARI KTSZ Jelentkezés a szövetkezet központjában: Gyula, Zrínyi tér 1—2. Hiába a kifinomult művészi ízlés nevében elhangzó rengeteg in­telem, a krimi rajon­gói nem hagyják ma­gukat lebeszélni. Én sem. Imádom a kri­mit. De csak a rea­lista krimit, mert az abszurd krimit gyo­morból utálom. Hogy mi az abszurd krimi? Hát az olyan krimi, amelyben át akarják ejteni a nézőt: lehe­tetlen és hihetetlen mozzanatokat szőnek a cselekménybe. Tegnap is láttam egy krimit. Egészen jó lett volna, de a vége felé egy olyan át­látszó képtelenséggel akartak megetetni, hogy mérgemben el­zártam a tv-t és zsi­lettpengével apróra hasogattam a ruhás- szekrényt. Douglas Jim ban­dáját nyugtalanítja, hogy romlik a koszt a manchesteri fegyház- ban, ahová tizenöt évre beutalta őket a törvényszék. Ezért el­határozzák, hogy megszöknek a kulcs­lyukon át. Sikerül. Ámde ott állnak ap­rópénz nélkül. Doug­las levelet ír London­ba, a milliárdos Brown bankárnak: azonnal küldjön ne­kik egymillió fontot, különben elrabolják egyetlen lányát, a húszéves, csinos Bes- syt. A fukar Brown azonban inkább tíz géppisztolyos detek- tívre költi a pénzét, velük őrizteti Bessyt éjjel-nappal. Douglas Jim mérges. Behatol a Brown-villába, egy­maga tönkresilányít- ja a tíz detektívet, majd pattogatott ku­koricával magával csalja Bessyt. A ban- de helikopterrel rej­tekhelyre távozik. Brown bankár zokog, és mind a tíz detek­tív béréből levon egy- egy fontot. Mint látják, eddig minden rendben, a történet hihető. Az ügyet Dickson, a kiváló mesterdetek- tív veszi kézbe. Li­verpool levegőjének szennyezettségéből rá­jön, hogy a banda Londonba iszkolt Bes- syvel, ezért 6 is oda­iramodik. Mivel Lon­don nagy és Dickson nem győzi egyedül a nyomozást, felfogad egy segédet. Ez a fic­kó nem más, mint Douglas Jim, aki így akarja megkeresni Bessy mindennapi ke­nyerét. Közben a gengszter alig tudja visszatartani a röhö­gést, csudára átveri Dicksont, összekuszál­ja a saját magához vezető szálakat. Ám­de Dickson néhány hónap múlva egy ha­nyagul eldobott al­macsutkából ráesz­mél, hogy kicsoda is az ő segédje. De már késő. Jim jót kacag a detektíven és a biz­tonság kedvéért 80 golyót ereszt Dick- sonba. A banda a repülőtérre száguld, Amszterdam az úti­cél. Dickson hamaro­san magához tér: het­venkilenc golyó el­csúszott a hóna alatt, csupán egy karcolta fel a bőrét. A mester- detektívnek eszébe jut az Angyal egyik kalandja: akkor a gengszterek Amszter­dam felé oldottak ke­reket. Megvan, Doug­las Jim sem utazha­tott máshová! Ö is kirohant a repülőtér­re. Az amszterdami gép már a kifutópá­lyán suhant, de Dick­son utolérte és felka­paszkodott a farkára. Amint a gép Amsz­terdamban leszállt, el akarta csípni a bandát, de mit ad is­ten, a banda nem volt a gépen! Ugyanis a gengszterek lekésték a gépet s Londonban maradtak. Nosza Dickson, usgyi vissza Angliába. Mint lát­ják, eddig minden rendben, hihető. Londonba vissza­térve, Dickson beront a banda szállására De az ajtó mögött leskelödő Douglas fül- tövön csapja a detek­tívet. Dickson még ájultában is észleli a gúnykacajt, amit a banda hallat és fel­fogja, hogy a banda ezúttal Párizsba re­pül. Dickson kisvár­tatva feléled, kivág­tázik a repülőtérre és felugrik a párizsi gépre. Ennél a jelenetnél fogott el engem a szörnyű gyanú. Hát ez egy abszurd kri­mi! Pimaszul át akarnak engem ejte­ni? Na nem, rendező úr, én nem a falvé­dőről jöttem! Mert tegyük fel, hogy Dickens évekig nem járt külföldön, ezért az amszterda­mi utazáshoz simán megkapta a Brit Nemzeti Bank devi­za-ígérvényét, majd az útlevelet é$ a 70 dollárt. Igaz. gyanú­san gyorsan ment a dolog, de hát egy magándetektívnek jó összeköttetései lehet­nek. Elutazott tehát Amszterdamba, majd onnét vissza London­ba. És ekkor jön a bukfenc, a nézőnek az ő semmibevétele! Dickson nyomban Pá­rizsba repül a banda után. Hát azt senki se akarja nekem be­mesélni, hogy Dick­son egy éven belül másodszor is meg­kapta a devizaigényt, az útlevelet és a 70 dollárt... Horváth József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents