Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

1989. január 28. 4 Kedd ÉDESAPÁM. ADY ENDRE — Tulajdonképpen egészen kö­zeli a rokoni kapcsolat édesapám és Ady Endre között. Nem csupán a nevük azonos, hanem részben életüknek egy szakasza is. Másodunokatestvérek voltak. Apám szintén jogot tanult és így Zilahon, Debrecenben, ezekben a neves ősi kollégiumokban együtt folytatta tanulmányait a költő Adyval. Rövid, tárgyilagos mondatok­ban beszél Ady Lenke ezekről az eseményekről, amely az ország millióinak irodalomtörténet, az ő számára a család életének egy tö­redéke. A megyei tanács épülete csendes, kihalt öt óra után, s a folyceó halvány tényei alig vilá­gítják meg az ajtó apró fémtáb­láját: „Ady Lenke főelőadó”. Halk szavaiból lassan áll össze a kép, halvány körvonalai embereknek, eseményeknek, * mindannak a voltnál- ami maga a megváltoz­tathatatlan múlt. Édesapja kitűnő tanuló volt, így órákat adott gyengébb diá­koknak. A pénz nagyon kellett, mert a családfő korán meghalt, s neki még öt testvére volt otthon. Tanárai dicsérték, kiemelték jó eredményeit. Furcsa variációja az életnek, hogy korábban kezdett verseket írni, mint másodunoka­testvére, akivel ekkor már egy is­kolában tanult. A jog elvégzése után azonban nem folytatta iro­dalmi próbálkozásait, hanem egész életét az ügyvédi pályának szentelte. A költőnek a későbbi­ekben hozzá írt levelét ma is a budapesti levéltárban őrzik. A két Ady Endre élete külön-külön vágányra került, hogy az évek folyamán ne is ta­lálkozzon többet. Lenke édesapja Erdélyben telepedett le, leánya már itt született, csíki származá­sú. Születésének évében halt meg Ady Endre, ö már csak édes­apja elbeszéléseiből ismerte a költőt. Most özvegy édesanyjával él Békéscsabán. A szülőföld mesé­be illő tájait azonban nem lehet elfelejteni, s ha csak tehetik, utaznak. A halhatatlan költő emberi élete beleszövődik napjainkba, is­merőseinkbe, talán barátainkba, anélkül, hogy erről tudnánk. Ady Lenke nevével elgondolkoztatou, s kérdéseket vetett fel. A rokoni kapcsolat beigazolódott. Azonban a szálak, amelyek őt fűzik a köl­tőhöz, éppúgy a szeretet, a tiszte­let, az Őszinte bámulat és követ­ni akarás, azok az érzelmi részecs­kék, amiket magunkban is meg­találhatunk. Ebből adódik a mi rokonságunk is vele, egy családi névvel, meg nem nevezhető vég­telen kapcsolat, amely mindad­dig tart, amíg idősebb korosztály lesz, aki a felnövő ifjabb generá­cióval bajlódik. Szereti, sokszor olvasgatja a költő verseit Ady Lenke is. Kedvenc költeménye nincs, azon­ban, ha valamelyik vers hangu­lata megragadja, abban a perc­ben azt érzi a legszebbnek. Így az emberi élet pillanatról pillanatra változó fordulataira, állandó ér­zelmi hullámzására mindig talál egy mondatot, néhány sort ebből a hatalmas túlfűtött valóság- és álomvilágból, amit Ady költésze­tének nevezünk. — Jelenleg, szabad időmben a francia nyelvvel foglalkozom. Eredetiben próbálom olvasni a regényeket. Csodálatos emberek és gyönyörű a francia szó! Talán elsietett gondolattársítás, de szavairól eszembe jut a kilenc­százas évek francia fővárosa, aho­vá „beszökött az ősz. Szent Mi­hály útján suhant nesztelen”, hogy megborzongott a költő, cso­dálva ezt a sokszínű várost káp­rázatos életével, de magyarnak maradva, „szomorúan magyar­nak”, egész zaklatott életén ke­resztül és még tovább is „örök­kön örökké”. H. G. Népművelési pályamunkát vár a Népművelési Intézet A Népművelési Intézet a nép­művelés gyakorlatának törvény- szerűségeit, tendenciáit, valóságos helyzetét feltáró tanulmányok, monográfiák, tudományos érteke­zések, kutatási beszámolók, szoci­ográfiai leírások megírására pá­lyázatot hirdetett A kiírás szerint a pályaművek terjedelme leg­alább húsz, legfeljebb hatvan rit­kán gépelt oldal lehet. A pályázat jeligés, a pályaműhöz lezárt bo­rítékban kell csatolni a pályázó nevét és címét. A pályamunkákat három példányban nyújtsák be a pályázók a Népművelési Intézet Kutatási Osztálya címére, Buda­pest I. kerület Corvin tér 8. A pályázat témakörei: I. Vala­Három apró hír Hetvenéves koráig az ember szíve 2500 milliószor ver. Ez alatt az idő alatt annyi energiát fo­gyaszt, mint az a vonat, amely a Mont Blanc csúcsára kapasz­kodik fel. mely társadalmi réteg művelődési törekvéseinek és lehetőségeinek vizsgálata; 2. Művészeti nevelés közművelődési intézmények tevé­kenységében; 3. Népművelési módszerek hatásosságának össze­hasonlító kísérleti vizsgálata; 4. A népművelés valamelyik területé­nek fejlődése a felszabadulástól napjainkig. A pályamunkákat a Népműve­lési Intézet által felkért szaklek­torok bírálják. A díjak odaítélé­séről a szaklektorok javaslata alapján a Népművelési Intézet igazgatója dönt. Első díj nyolc­ezer forint, második díj (2 db) 5 —5 ezer forint, harmadik díj (3 db) 3—3 ezer forint. Ezeken kívül különdíjakat és jutalmakat kap­nak a nem díjazott, de kiemelke­dő értékű pályamunkák. Bekül­dési határidő 1969. szeptember 1, eredményhirdetés 1969. december 1-én. A pályázatról részletes fel­világosítást a tanácsok művelő­désügyi osztályai nyújtanak. a (bv4>en lobbyk Az elmúlt hét Tv-krónikáját nem nehéz körvonalazni, úgy látszik, a műsorösszeállítás egyenetlensége tovább tart, ki­tűnő műsorok egészen gyen­gékkel váltják egymást. Vissza­gondolva a szilveszteri alapos gyengélkedésre, félünk megkoc­káztatni ugyan, mégis úgy tű­nik, mintha az akkori gyengeség egész januárra kisugározódna. A keddi Remekművek titkai is csak megszokottan érdekes. a sorozat kezdeti indulása sokkal több izgalmat sejtetett a képző- művészetet értők és a vele most ismerkedőknek egyaránt. A filmszínházak bemutatói után műsorra tűzött A holtak vissza­járnak című' magyar filmről már annak idején megszülettek az értékelések, repríze indokolt, hatásos lelkiismereti drámát al­kottak a film készítői, és külö­nösen öze Lajos alakítása na­gyon emlékezetes Tóth tiszte­lendő alakjában. Szerdán a fő­műsorban Anqyal újabb kaland­jai szerepeltek, a hosszas kiha­gyás után erőteljesebb filmecs­két vártunk, amit kaptunk, át­lagon aluli izgalmakat és szó­rakozást hozott. Csütörtökön a Halló fiúk, halló lányok! műsor sok tekintetben elütött az ed­digiektől. Ebben az adásban az óesztendő főszereplői vettek részt, munkásfiatalok. diákok, művészek, sportolók, akik sike­reikkel, eredménveikkel felhív­ták magukra a figyelmet. Élet­szerű, jól pergő műsor volt, re­méljük, az új évben sok ilyen­nel találkozunk. A pénteki nap fő attrakciója a Fekete, fehér — igen, nem? vetélkedő, Vitray Tamás avatott és a tv-képer­nyőn kitűnően érvényesülő, köz­vetlen modorú vezetésével. Ne­ki köszönhető, hogy a hallgató­ság sem egészen passzív nézője a két kerület összecsapásának, hanem ismeretanyagban gazda­godva zárhatja el a készülékét. A műsor alapos technikai fel­készültséget követel, ebben sem volt hiba, a stáb összmunkája mindjobban csiszolódik. A jobb műsorok természete­sen most is szombatra és va­sárnapra sűrűsödtek. Szombaton a Húsz év legjobb 12 magyar játékfilmje sorozatban a Hanni­bál tanár úr-at láthattuk, Szabó Ernő felejthetetlen alakításával a fókuszban. A 13 évvel ezelőtt készített film magas művészi értékei ma is fényesek, a film hatása alól ma sem vonhatja ki magát a néző. Móra Ferenc em­beri mélységgel, szerető iróniá­val megrajzolt hőse, Nyúl tanár úr az igazságra törekvés, a szabad véleménynyilvánítás fe­lejthetetlen mártírja, az író em­berismeretének és szabadságsze- retetének gyönyörű megtestesü­lése. Érdekes volt a Messze az istentől — közel az Egyesült Államokhoz című sorozat máso­dik része is, később a Tv galé­riája, mely új utakon próbálko­zik a tömegek vizuális érzéké­nek fejlesztésével, a képzőmű­vészeti esztétika alapjainak ter­jesztésével. Kíváncsian várjuk a további adásokat. Este Hervé: Lili című operettjét sugározták a Fővárosi Operettszlnházból, felvételről, átlagosnál nem jobb előadásban. Vasárnap szerencsére jobban lehetett válogatni. Délelőtt, a Rajzolj velünk! sorozat új cik­lusában a vonalak szépségével, a vonalritmussal ismerkedtek a fiatal nézők, majd a Bors című kalandfilm első részét ismétel­ték azok számára, akik múlt vasárnap nem láthatták. Az év utolsó lapja, a szilveszteri mű­sor egy részének újbóli közvetí­tése a róla elhangzott kritiká­kat kitűnően illusztrálta: sajnos, nagyon rossz programunk volt 1968 szilveszter estéjén. A Bors második része pergett este 8 óra után, nagy izgalmak közepette. Kalandos sorsú hőseink most is felvonultatták a kalandfil­mekben elengedhetetlen kellé­kek mindegyikét, néhány követ­kezetlenség azonban már zava­róan hatott. (Például Esztergá­lyos Cecília megjelenése a cse­lekményben a kenyérrel és a pisztollyal a fantázia túlbur­jánzására vall.) De majd a vé­gén, örömünk, hogy végre tör­ténelmi múltunk e korszakából kalandfilm is készül, indokolt. Az estet záró Ady-műsor a hét meglepetése, a költőfejedelem méltó, szép idézése. Akik szere­peltek benne, tudásuk javát nyújtották, mégis kiemelkedett közülük Sinkovits Imre, Huszti Péter, Szabó Gyula és Gobbi Hilda értő-mély ihletettségű versmondása. Sass Eriin A világ első vakbélműtétjét ■ 1736-ban végezte Claude Aminad, : aki II. György angol király ! „csodatevő orvosa” volt. g Az első vérátömlesztési kísér-; letet Jeon Daney francia orvos s hajtotta végre 1667-ben, aki ké- * sőbb XIV. Lajos személyes or- j vosa lett Kiváló minőségben rövid szállítási határidőre Maiunk v a BARN1TÄST, eloxalast, keménykrómozAst, HORGANYZÁST kádban és dobban (elektromos úton) Pestvidéki Gépgyár, SZIGETH ALOM Felvilágosítást ad: Görög László Telefon: 140—432 és 278—153/160-as mellék. (20. rész) — Remekül tudsz hazudni! — Csönd! Jön Galambos! — „Itt a D. 24! Halló itt Ga­lambos főmérnök! Köszönjük a szíves segítséget. Mi körülbelül két óra múlva érkezünk a Ba­hama szigetek fölé, kérjük addig vigyázzanak a Ratoplanra. És kérjük közöljék, kinek köszön­hetjük e kedves közreműködést? Melyik adó segíti munkánkat?” — „Ez igazán lényegtelen! Önzetlenül tesszük, örülünk, ha segíthetünk!” — „Mi pedig nagyon köszön­jük! És most hozzátok is szólok megint, fiaim. Örülök, hogy meg­fogadtátok tanácsaimat. Remé­lem, rövidesen találkozhatunk, és átvehetem a gép vezetését!” • — „Halló D. 24! Hall! Mister Galambos! A Ratoplan megér­kezett! Egy csendes kis sziget felett kötött ki.” — „Pontos bemérést nem tud­nak adni? — „De igen. A Ratoplan észa­ki szélesség 22,1, nyugati hosz- szúság 72,8 fok felett várja Ga­lambos Jánost.” — „Köszönjük! Egy órán belül ott leszünk!” — No, gém? ehhez mit szólsz, öre­— Eddig minden simán ment, de a neheze még hátra van. Az ám, de hogy tudjuk majd leszállásra bírni, ha nem látja a Ra toplant? — Már azt is kiterveztem. Azt mondjuk, hogy az amerikaiak meg akarták szerezni a gépet, ezért a Ratoplan leszállt, és tő­lünk kért menedéket. Mr. Ga­lambos jöjjön érte, szálljon le, mert csak neki személyesen ad­juk ki! — No, ezt jól kifundáltad Harry! XIX. FEJEZET Aki még nem élvezte a tenger feletti utazás gyönyörét az el sem tudja képzelni, milyen meg­nyugtató a végtelen víztükör lá­tása, ha az simán nyújtózkodik a látóhatár széléig. A Galambos fiúk már többször látták a kü­lönböző európai tengereket, de a tengerpartnak más varázsa van. Ott is szép a tenger, ott is él­mény ülni a parton, és nézni a védtelenbe vesző vizet vagy a hullámok mindig változatos, so­ha meg nem unható, soha meg nem ismétlődő játékát, de ha ott változatosságával hat a víz, itt a sima óceán felett épp fenséges nyugalmával nyűgözte le. A fiúk is sokáig élvezték ezt a boldog repülést a parttalan víz­tükör felett. Vagy csak azért volt számukra olyan szép ez az út, mert hazafelé repültek? Hisz gondolatban máris otthon jár­tak, elképzelték, mi mindent fog­nak otthon mesélni, hogy fogad­ják őket szülők, barátok; látták már a boldog arcokat, irigykedő tekinteteket. Nem csoda hát, ha vágytak a hazai hangok után. És addig mesterkedtek, míg a Pannónia adót el nem tudták csípni. — Barátom! Ezek otthon töb­bet tudnak rólunk, mint mi ma­gunk! — mondta Gábor, mert a mecseki adó éppen hírösszefog­laló képriportot adott a Ratop­lan eltűnésével kapcsolatos ese­ményekről. S amikor viszontlátták magu­kat a képüvegen, bizony druk­kolva gondoltak arra, hogy mit is csináltak tegnap itt a repülő­ben. Ha tudták volna, hogy minden mozdulatukat, minden szavukat millióan lesik, meny­nyire másképp viselkedtek volna! Legjobban a verekedést restsll- ték, és nem mertek egymásra nézni, ha arra gondoltak, hogy azt is látták odahaza. Gábort a szégyenkezés mellett az is bosszantotta, hogy nem gondolt a képadó működtetésé­re Mennyi mindent elkerülhet­tek volna, ha akkor észreve­szik, hogy az adó működik és beszélni tudnak apjukkal. Ott volt előttük a lehetőség, és ők elszalasztottak, nem éltek vele. Sopánkodtak utána, pedig csak használni kellett volna. Tudato­san, nem úgy mint tegnap. — Nincs véletlenül most js bekapcsolva? — pislogott Imre a tető felé, hogy felfedezze a be­épített felvevőt

Next

/
Thumbnails
Contents