Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

1969. január 28. 5 Kedd Utazik az 99iirge" Rövidhetesek szabadsagáról Napirenden: A közbiztonság, a sport í f esmwtó i.tos «MS» VASCATOS" ■ MfT0$ÍCR«L5 sáoows :, WM'-/' W^m- ' li I i§É§ IltlÄ-ii - y _Th < ía. \ csabai vasútállomás előtt indulásra kész a 9-cs autóbusz. A jókora jármű csuklós píaccán álló 4—5 serdülő ifjú egyike jó hangosan odaszól az éppen in­dulást jelezni akaró kalauznak: Van még lent egy ürge! — Még jó, hogy észrevette ezt egy figyelmes másik ürge — je­gyeztem meg általános derűt ki­váltva. Amint felszállt a még lent levő utas, elhalkult a kacaj, s komolyra változtak az addig mosolygó arcok. A felszálló ugyanis olyan hatvan év körüli férfi lehetett, azaz csaknem any- nyi idős, mint a 4—5 serdülő if­jú együttvéve. Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem: — Tap- solna-e ifjú barátunk, ha füle hallatára akár egy nálánál jóval idősebb valaki is ürgének nevez­né az ő apját? Hallgatás volt a válasz. Csak­úgy. mint az esetek többségében, amikor az idősebbek közül vala­ki rendre utasítja a tiszteletlen megjegyzéseket tevőket vagy az udvariatlanul viselkedőket. Pe­dig a társadalmi nevelés jó ré­szének buszon, vonaton, utcán, s a különböző nyilvános helyeken kellene érvényesülnie. Bizony- bizony. mert az ifjak egy részé­nek szemében az idősebb gene­ráció tagiai afféle lenézhető, le­becsülhető élőlények, akik telje­sen feleslegesen foglallak el a ta­nári, vezetői beosztásokat, de még a közlekedési eszközök ülé­seit és a szórakozóhelyek aszta­lait is. K. I. Hogy számit a szabad szombat? A szabad szombatos vállalatok­nál gyakran vitát vált ki: miként történjék a szabadság kiszámítása, A kérdés helyes megértéséhez a munkaügyi miniszter érvényben levő rendeletéből kell kiindulni. Eszerint a szabadság kiadása tekinte­tében a hét minden napja munkanap — a heti pihenő­napot és a munkaszüneti na­pot kivéve — függetlenül at­tól, hogy a dolgozónak mun­kaidőbeosztása szerint mind­egyiken kell-c munkát vé­geznie. A rendelkezés tehát azt jelenti, hogy a munkaidő-beosztásból adódó szabadnapokat — a 44 órás vállalatoknál tehát a kétheten­kénti szabad szombatot — be kell számítani a szabadságba. Például, ha olyan vállalat dolgozója megy valamelyik hónap 16-tól kéthetes szabadságra, ahol a hónap máso­dik és negyedik szombatja sza­bad, akkor 12 munkanapos sza­badságába a hónap végére eső szabad szombat is beleesik. Probléma van akkor, ha a dol­gozó részletekben veszi ki a sza­badságát. úgy, hogy azokba egy szabad szombat sem esik bele. Ilyenkor kétségtelenül jobban jár. na, mint az, aki szabadságát egy­ben vette ki. Ilyenkor minden 11 napi — részletben kivett — szabad­sághoz a szabad szombat cí­mén még egy napot hozzá­adnak. Tehát, ha a dolgozó részletekben 11 napot vett ki, a kimutatásban ehhez hozzá kell írni egy 12. na­pot is. Olvan vállalatoknál, ahol hetenkénti szabad szombat van, 5 nap után kell egy napot hozzászá­mítani a kivett szabadsághoz. és n polgári védelmi oktatás (Tudósítónktól) A szeghalmi járásban a községi tanácsok január végi végrehajtó bizottsági ülésein több érdekes témát tárgyaltak. Szeghalmon a rendőrség képviselője a közrend és közbiztonság helyzetéről szá­molt be. Biharugrán a helyi mozi munkáját vitatták meg, valamint a földtörvénnyel kapcsolatos te­endőket. Körösnagyharsányban az öregek napközi otthonának működéséről tárgyaltak. Körös- ladányban a sportkör munkája, a községi sportmozgalom helyzete, j valamint az erdőgazdaság munká­ja került napirendre a községi tanács vb-ülésén. Okányban az igazgatási munkáról és a törpe­vízmű eredményeiről, illetve a lakosság vízellátásáról volt szó, Körösúifaluban pedig a polgári védelmi oktatást vitatták meg a vb tagjai. (Nátor) Jogtanácsosok és tsz-vezetők látogatása Kondoroson .s. földtörvény előírásainak vég­rehajtása közben igen jelentős találkozóra került sor január 25- én a Kondorosi Dolgozók Tsz- ben. Dr. Seres Imre tanszékveze­tő egyetemi tanár, dr. Magyar Árpád, a Legfelsőbb Bíróság ta­nácsvezető bírója, dr. Pongrácz Aladár, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának jogtanácso­sa, dr. Oláh László Békés megyei főügyész, dr. Drágán Iván, a Kö­rösök Vidéke Tsz Szövetség jog­tanácsosa, valamint a földtörvény megvalósításában érdekelt három kondorosi tsz vezetői találkoztak. Budapest! vendégeink főként az iránt érdeklődtek, hogy a tör­vény elméleti része miként talál­kozott a gyakorlattal, vagyis a kondorosi tsz-gazdák hogyan fo­gadták saját sorsuk, a szövetke­zeti földtulajdon kialakítására le­hetőséget adó intézkedéseket. Pályaválasztási kiállítás Békéscsabán A Munkácsy Mihály Múzeum bejáratánál öles tábla hirdeti, a KISZÖV Bemutatóterme előtt ut­cai hangszóró harsogja: megnyílt a pályaválasztási kiállítás, lehet befáradni! A múzeum üvegtetős nagyter­me csaknem negyven szakma reprezentatív bemutatójának adott otthont A vendégkönyv más-más kézírású bejegyzései ar­ról tanúskodnak, hogy a nézők elégedettek a látottakkal. Körben a falak mellett a legkülönbözőbb szakmák munkaeszközei és ter­mékei sorakoznak. Az ifjú bádo­gosok vizsgamunkáikat a vasa­sok kicsinyített szerszámaikat, a villanyszerelők pedig a műanyag­felhasználás különböző lehetősé­geit mutatják be. Sokan felfi­gyeltek a modern vanalú, tranzisz- torizált kaputelefonra, de megcso­dálták, és az élelmesebbek ki is próbálták a békéscsabai építke­zéseknél használt daruk kicsinyí­tett mását A ktsz-ek szabótanulói divatos vizsgamunkákkal arattak si­kert a kiállításon. — Bár lenne! — sóhajtott bátyja. — Mennyivel könnyebb dolgunk volna! — De figyelj csak, apu be­szél! — fülelt fél a kissebbik. Gábor szeme is a vevő üvegére tapadt A képriport a D. 24-es indu­lását mutatta. — „Megyek és hazahozom a gépet és a fiúkat!” — hallották apjuk szavait a repülőtéri bú­csúztatásnál készült riportban. — Nézd, ott van anyu! — új- jongott fel Imre, mikor meglát­ta a távozó gép után néző any­ját. — Hogy sír szegény! Mennyit aggódhatott bánkódha­tott miattunk! — Persze, ez akkor lehetett amikor még nem tudtak ró­lunk semmit! A brazíliai leszál­lás után. De hogy apu Benedek bácsival utánunk jöjjön, azt nem gondoltam volna... S mi még azt hittük, be akarnak csapni bennünket. — Én mondtam tegnap, hogy... — akart szólni Imre, de Gábor letorkolta: — Mondtad, mondtad! Most könnyű már bölcselkedni! De akkor te sem hitted! Azóta bi­zonyára apu is értesült, hogy mi eljöttünk és visszafordult Aztán új képek jöttek, szá­mukra is ismeretlenek. Látták az Atomfizikai Kutató­intézet Kísérleti Telepének la­boratóriumát, a nagy képvevő előtt ülő édesanyjukat, amint a róluk szóló híreket hallgatja. A két kisdiákkal is megis­merkedtek, akik megtalálták a repülőről leesett fényképezőgé­pet. — Hallod! Ellopták apu terv­rajzait! — döbbent meg Imre. — De szerencse, hogy megtalálták a filmet. — Igen, de az eredeti ellopott rajzok, hallod, hogy nincsenek meg! — Szegény apu! Neki is szörnyű napjai leheittek! — De hol lehet most? Vajon visszafordult-e, vagy keres még bennünket? — Kár, hogy nem tudunk üzenetet küldeni vagy valami jelzést adni neki! — De nézd csak, ez érdekes! Hallod, valami kiesett emberről beszél! — Maradj csöndben, így én sem értem! A fiúk elhallgattak, és most már csak a képadóra figyeltek. Üj, ismeretlen eseményekről ér­tesültek. — „Azon az erdorészen kezd­tünk kutatni, ahol a két pajtás a fényképezőgépet találta — hallották a hangszóróból. — S közel nyolc órája folyó kutatás végre meghozta az ered­ményi A mentőszolgálat embe­rei rátaláltak az elrepült Ratop- lanból kiesett emberre. Azaz csak a roncsaira. A közel két­ezer méterről lezuhant test bi­zony felismerhetetlenségig ösz- szeroncsolódott. — Hopp, ez az én emberem lesz! — kiáltott fel Gábor. — „Hogy ki volt a leesett egyén, hogyan került a gépbe, és hogyan esett ki, arra majd csak Galambos Gábor tud vég­leges választ adni. (Folytatjuk) Ottjártunkkor éppen a békés­csabai 4-es számú általános isko­la nyolcadikosai állták körül az építőipari szerelőszakmák titkait bemutató hatalmas emelvényt. Sok a vidéki látogató is. A mező- berényi 2-es számú iskola csak­nem 70 diákja vonatozott be a napokban Csabára, hogy infor­mációt szerezzen a pályaválasz, táshoz. És erre szükség is van. A választható szakmák sokfélesége és néhány területen utánpótlási gondokkal küszködő ipari szak­munkásképzés teljesen indokolttá tette e nagyszabású bemutató megrendezését. Az 1967-es tanév­re például csak a 611-es számú Békéscsabai Szakmunkásképző In­tézet 700 elsős felvételét tervezi. Sok jelentkezőt várnak az építő­ipari szakmákba. A KISZÖV Bemutatótermében valamivel nagyobb a forgalom, mint a múzeumban. Már csak a meleg miatt is. (A múzeumban nem fűtenek.) Az ízlésesen be­rendezett helyiség kétségtelenül legimpozánsabb darabjai azok az intarziás asztalok, amelyeket a tanulók készítettek vizsgamunka­ként. Sajnos a fiatal „mesterek” nevét nem sikerült kinyomozni (jó lett volna pedig az alkotók nevét feltüntetni, igazán megér­demelték volna), csak annyit tud. tünk meg róluk, hogy a Békéscsa­bai Faipari Ktsz-ben dolgoznak. A megyében új szakmát kép­viselő műanyagipar is hallatott magáról a kiállításon. Az oroshá­zi ktsz könnyed, csupaüveg vit­rinjét máshol is szívesen látnánk viszont. A húsz ktsz termékeit bemutató és február 2-ig nyitva tartó kiállítás megtekintése, va­lamint a rendszeres filmvetítések és a közreadott tájékoztató füze­tek bizonyára hasznos tanácsok­kal szolgálnak majd mind a szö­vetkezeti, mind pedig az állami iparba jelentkező fiataloknak. A példás rendezésért pedig a pálya- választási tanácsot, a 611-es szá­mú Szakmunkásképző Intézetet és a KISZÖV-öt illeti dicséret.. Ezek a termékek a vasipari szakmunaasi»muok ügyességét dicsérik­Fotó: Esztergály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents