Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-27 / 21. szám

Pór Bertalan

Ady Endre

Ady Endre versel:

A muszáj-HerkuIes

Dőlfömre Tökmag; Jankók lesnek:

Ügy szeretnék gyáván kihunyni S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen híg fejfiek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek

S neki hajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magam utálni,

De, istenem, ők is utálnak:

Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten Bujdosni, szökni, sírni, fájni.

De hogy ez a csűrbe nevessen?

Szegény, muszáj-Herkules, állom, Győzöm a harcot bús haraggal.

S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,

Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Így nem fogok sohse meghalni.

Az Érfői az Óceánig

Az Er nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják.

De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Óceánig hordják a habját

S ha rám dől a szittya magasság.

Ha száz átok fogja a vérem,

Ha gátat tűr föl ezer vakond.

Az Óceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája:

Vrlakl az Értő! indul el S befut a szent, nagy Óceánba.

Bányász

Takács Dezső linómetszete

KÖRÖS TÁJ

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Ady 1

Endre a !

Békés

megyei irodalmi ismeretterjesztésben

Két pólust alkat Ady

Endre személyes kapcsolata Békés megyével. Az egyiket a Független Szocialista Parasztpárt bátor, progresszív vezére, a békéscsabai Achim L. András jelenti, akinek Ady ,,lelkem daloló madara” volt, a forradalmi megújulásért, a jövőért vívott harcban nagyra becsült küzdőtársa. A másik, az ellenpólus, „a vad geszti bolond”: Tisza István, a megkövesedett múlt, a feudális Magyar- ország könyörtelen jelképe, mindenfajta előrelépés dühödt ellensége.

A közigazgatási határok alakulásának tisztán véletlen játéka tette lehetővé, hogy ezt a cikket ezzel az érdekes szembeállítással kezdjük. Mégsem tűnhet öncélúnak, mert a nagy költő halálának 50. évfordulója, a megemlékezések tisztelgő pillanatai ismét alkalmat adnak minden ismeretterjesztőnek Ady Endre rendkívüli humanitásának, sokoldalú zsenijének bemutatására és tudatosítására. Hiszen minden, ami a századunk elején a politikai és társadalmi reakció kíméletlen leleplezése, eltörlése és a forradalmi „panorámák” feltárása, az emberibb jövendő megalapozása érdekében történt, elválaszthatatlan Ady Endre művétől. Cikkünkben 1963—68-ig, azaz öt ismeretterjesztő évad so. rán Békés megyében Ady Endre alkotómunkásságáról szóló vagy vele. is foglalkozó előadásokat, rendezvényeket vizsgáljuk.

Noha az irodalmi, nyelvi ismeretterjesztés tematikai arányát az általános népművelési feladatterv szabta meg, mégis fontos tapasztalatok összegyűjtésére van módunk akkor, amikor megnézzük, hogyan ápolják egy megye ismeretterjesztői egy nagy magyar, fórra, dalmi költő emlékét, milyen a tudatosítás mértéke, minősége, megfelel-e az ismeret, terjesztés céljainak: az irodalmi-esztétikai nevelés, az általános műveltség elsajátíttatása, a szocialista tudatosságra és a szocialista hazafiságra való nevelés, valamint a forradalmi, haladó hagyományok gonaozása kölcsönös-közös feladatainak?

A mennyiségi számbavétel talán nem annyira biztató, mint a tartalmi-minő. ségi:

Az öt évad során mindössze 60 olyan irodalmi ismeretterjesztő előadás hangzott el, mely Ady End. re életművét méltatta vagy tematikus összeállításban róla is szólott Különösen kevésnek tűnhet az ebben az időszakban tartott összes irodalmi-nyelvi előadásszám ismeretében: 1382 előadás, 62 096 hallgató. Ezt részben az irodalmi ismeretterjesztés szerkezete is magyarázza: a vizsgált

évadokban tematikailag az előadásoknak közel a felét s mai magyar, ill. a felszabadulás utáni irodalom alkotja — különösen örvendetes az író—olvasó-találkozók nagy száma. Mintegy a harmadát a XIX. és a XX. század első felének klasszikusai, a többit a korábbi magyar irodalomtörténeti, a világ- irodalmi, az irodalomelméleti, a nyelvhelyességi, nyelvművelő és a retorikai előadások képezik. Az ismertetett klasszikus magyar költők közül számsze. rűen azonban Petőfi Sándor és József Attila után Ady Endre következik. (Kiváltképp József Attiláról hangzott el sok előadás — megfigyelésünk szerint ehhez az eredményhez jelentősen hozzájárult a József Attila Olvasómozgalom, a születésnapjával egybekötött költészet napja és a költő születésének 60., tragikus halálának 30. évfordulója.) Aggasztóbb tünetnek tekinthetjük, hogy az Ady- előadások hallgatói átlaga jóval alacsonyabb az össz- irodalmi előadások részvevőinek átlagánál: Ady-ren- dezvényeké: 38, valamennyi előadásé: 45. A köztudatban még mindig élnek — különösen az irodalmilag kevésbé képzett idősebb nemzedék körében, ha nem is meghatározó erőként —• Ady erkölcstelenségéről, érthetetlenségéről szóló rágalmak, melyeket sem az iskolai, sem az ismeretterjesztő oktató-nevelő munkánk még nem tudta teljesen kiirtani. Ez is tükröződik a vonzási görbe alakulásán.

Az ismeretterjesztőn tudatos törekvésének nyomait véljük felfedezni abban, hogy míg a megyében elhangzó irodalmi és nyelvi előadások száma sajnálatosan fokozatosan csökken (1963/64-ben: 355; 1967/68ban pedig csupán 210 előadás), az Adyval kapcsolatos rendezvények az utóbbi három évadban — számbein is — azonos szinten maradtak. A róla szóló előadások zömét (46-ot) falun tartották. A falusi és városi előadások közül 34-et mező- gazdasági foglalkozási ág, 10-et ipari terület, 16-ot egyéb (diák, katona, tanuló felnőtt, értelmiségi) réteg hallgatói előtt. Tehát a részvevők többsége az általános műveltség megszerző, sét igénylő dolgozó parasztokból és munkásokból tevődött össze.

Az előadások nagy része (köztük egy román nyelvű) Ady életművének egészéről kívánt összefüggő képet adni. Hatékonyabbak es tartalmasabbak költészetének egy-egy rétegéről szóló előadások: A magyar parasztság sorsa Ady költészetében, Ady harca a „magyar Ugarral” és a „disznófejü Nagyúrral”; „Ady forradalmi költészete; Ady újszerű hazafisága; Ady szerelmi költészete. Kedvelt téma az azonos sorsú, a hasonló célért küzdő költők párhuzamba állítása, így Ady vonatkozásában: Petőfi, Ady és József Attila vagy: Ady és József Attila.

Nagyságának megfelelő helyet kapott Ady a költők hitvallását („Szeretném magam megmutatni", Költőink ars poétikája), forradalmi- ságát (Üj korszak nyitányán; Űj idők új dalai), hazafiságát (Nagy magyar költők hazaszeretete), társadalombírálatát (Parasztságunk múltja és jövője irodalmunkban), szerelmi költészetét (A hitvesi Ura a XX. században; Költői vallomások a szerelemről; A magyar költészet múzsái), családköltészetét (Költők az édesanyjukról), tájlírájáí (Az Alföld a költészetünkben) ismertető előadásokban, valamint az irodalomelméleti, esztétikai (Irodalom és művészet, Az olvasás művészete) és a korszak irodalomtörténeti (Költők a XIX. és a XX. században, A XX. századi klasszikusaink, A Nyugat“ nemzedék) feldolgozásaiban.

A bemutatott, elemzett költemények főként az általános és középiskolai tantervekben szereplő „nagyversek”, gz Ady-műveltség alapjai. (Az előadók a jelentőlapokon 35 verset sorolnak fel, ugyanazt többen is. Mivél a lapok előadási vázlatpontjaiban szerepelnek, számukat semmiképpen sem tekinthetjük mérvadónak, mert számos előadó nem is közöl verscímeket.) Csupán két előadó említ kevésbé ismert verseket, amelyeket a hallgatók kérésére olvasott fel. Az előadások zömének feladata az alapismeretek közzététele volt, ezért elfogad' ható a költemények kiválasztásának a köre.

Az előadások többségén gondoskodtak a költők hatásos megszólaltatásáról, hogy érzelmi téren a hallgatókat jobban kössék. Általában helyi, amatőr szavatokat léptettek fel, ezek híján az előadó olvasta fel a verseket öt előadáson irodalmi színpad is szerepelt Az utóbbi két évadban szinte kivétel nélkül felhasználták a színművészek tolmácsolta hangleme.

/