Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-27 / 21. szám
1969. január 26. 7 Vasárnap 4P Mázán Kali a A szakközépiskola végeredményben azon áll vagy bukik, hogy a végzettek folyamatos elhelyezkedése biztosítva legyen. Ez világos, félreérthetetlen: hiába képezünk százszámra nyomdászokat vagy tejkezelőket, ha nincs szükség százszámra nyomdászokra és tejkezelőkre* Ha mégis erőltetnénk a dolgokat, az csúnya ráfizetés, oktalanság és felelőtlenség lenne. Ezek a súlyos érvek — vagy másképp fogalmazva: a valóság realitásai — eredményezték, hogy az egészségügyi szakképzést megformálták, és Áegszületett az „egységes egészségügyi szakközépiskola.” Kálmán Gyulának, a békéscsabai új gimnázium igazgatójának az a véleménye, hogy így kellett volna kezdeni. Ez a képzési forma jó, az egységes egészség- ügyi szakközépiskola korszerű általános műveltséget és középfokú képzést nyújt.És ami a legokosabb újítás: a tanulók úgynevezett szakmacsoportos képzést kapnak, ez magyarul annyit jelent, hogy tanulmányaik befejezése után a különböző egészség- ügyi intézményekben azonnal munkába állhatnak. Persze, tovább is tanulhatnak, mindenki képessége szerint. Egyetlen osztályuk van, elsősök. A létszám: 35. A jelentkezési lapokat olvasgatva került a kezembe Mázán Kataliné. Jamina* kislány, édesapja téglagyári munkás. A 11. számú iskolából jött, ahol azt írták róla, hogy tudatosan ..készült az egészségügyi pályára, orvos szeretne lenni. Biológiából, földrajzból kitűnő. Szaktárgyi versenyeket nyert. Megismerkedünk. Előbb az egész osztállyal, aztán Mázán Katival. Kicsit szomorúan mondja, hogy a félévi átlaga csak négyes volt (az általánosban 4,9), a számtannal van baj. „Nem tanultam eleget, itt sokkal többet kell tanulni, mint az általánosban. És másképp. Volt, aki azt mondta, hogy tavaly, a nyolcadikban, biztos „megkozmetikázták” a bizonyítványom. Ez nem igaz! Csak az ottani számtan meg az itteni... ég és föld.” (Eléggé általános jelenség különben, hogy az első gimnáziumban a matematikával kínlódnak a legtöbbet a tanulók. Lehet, hogy az általános iskolai matematikaoktatás színvonala túlságosan alacsony?) Talpraesett, kedves lány ez a Kati. Szívesen mesél magáról, és Megmérjük a babát! Oktató Sülé Istvánná, a kép bal szélén Mázán Kati. csalhatatlanul érezni, hogy a szavai őszinték. Nagyon szép erény. „Öt tizedet szeretnék javítani év végéig, mondja, nem lesz Oroszórán, a táblánál. (Fotó: Esztergály) könnyű. Otthon, a szüleim nem tudnak segíteni, ők nem ismerik ezeket a tárgyakat, nem tanultak ilyesmit. Jelessel kell érettségiznem. Sebészorvos akarok lenni... Ha nem sikerül, esetleg műtősnő ...” Kell, akarok! Kemény szavak, nagy elhatározások hordozói. Katinak nem könnyű. Ha nem érti az egyenletek szövevényét vagy a latin deklinációt (mert az egészségügyiek latint is tanulnak!), kitől kérdezze meg, hogy mi is az? Nincs mellette orvos -apuka vagy tanárnő anyuka. Nagy, sötét szemében talán ezért is kemény akaraterő a mélység. Olyan szeme van, mint Adyé. Nyílt, óriásszem, egy egész világot kutató, befogadó. Az osztályról azt mondják a tanárok: jó kis kollektíva. Új csapáson járnak, közelebb az élethez. Aztán abban is megegyezünk, hogy Mázán Katival év vége után is találkozunk, és többször később is, akkor is, ha jön az érettségi, és tovább, tovább. Egy kicsit a mi gyerekünk lesz, a lapé, az olvasóké. Azt mondja, nem bánja. Milyen gyönyörű álom: embereket gyógyítani. ■ És Kati erről álmodik. Sass Ervin JXem búcsúzu... Meghitt, baráti hangulatú ösz- szejövetelt rendezett január 23-án Orosházán a Békés megyei • Vendéglátóipari Vállalat szakszervezete, melyen Székely Istvánmé csapost, Koncseg Istvánná italboltvezetőt, Lakatos Lajos cigányzenészt, Pribék Endréné eladót és Kovács József italboltvezetőt köszöntötték nyugdíjba vonulásuk alkalmával. Tíz, tizenöt vagy még ennél is több évet töltöttek el a vállalatnál és különösen a kezdeti időben igen nehéz körülmények között dolgoztak. Pur esi János igazgató meleg szavakkal méltatta a munkájukat. — Nem búcsúzunk — mondotta —, mert ha akarnak, most már mint nyugdíjasok dolgozhatnak tovább. Arra kérte őket, hogy ezután is tartsanak kapcsolatot a vállalattal és bármilyen gondjuk van, forduljanak bizalommal hozzá vagy az orosházi telep vezetőihez. Végül pénzjutalomban részesített minden nyugdíjba vonulót. Ezután Tompa András, az orosházi cukrászműhely kétszeres szocialista brigádjának a vezetője felajánlotta a brigád segítségét: — Csak szóljanak és mi felássuk a kertet, berakjuk a fás- kamrába a tüzelőt, fát vágunk.» Hogy ez nemcsak ígéret marad, azt azok bizonyíthatják, akik már előbb nyugdíjba vonultak. Az ünnepi vacsora közben szóba kerültek a régi emlékek, a derűsek és a borúsak is. — Egy-egy százast azért behúztak a vonómba — mondta mosolyogva Lakatos Lajos, a népszerű Lala, aztán elkomolyodott: — Azért annak sem muzsikáltam másképp, akinek nem volt egy pengője sem. Pribék Endrénének többek között egy idősebb férfi jut az eszébe, aki olykor-olykor alaposan felöntött a garatra. Ilyenkor aztán áradozott: „Hej, ha maga lenne a feleségem, akkor az italról is lemondanék”. Amikor búcsúztak, még akkor is eszükbe jutott valami, amit gyorsan elmondtak egymásnak. Nem sokáig maradtak, mert ezentúl már korábban térnek nyugovóra. Hiszen nyugdíjasok. P. B. Cikkünk nyomán A Békés megyei Népújság 1968. december 13-i számában Ami már felháborító cím alatt dr. Pankotai István Szemenyei Lajosnénak, a Békés megyei Vcndéglátóipari Vállalat dolgozójának más munkahelyre történt méltánytalan áthelyezése miatt emelt szót. Purcsi János igazgató az ügyet nagy körültekintéssel kivizsgálta és lehetővé tette, hogy az asszony olyan munkakörbe kerüljön, amely számára a legmegfelelőbb. (Egyébként már az új munkahelyén dolgozik). Elismerés illeti Ledzényi Pált, a vállalat szb-titkárát és Tóth Jánost, az orosházi telep vezetőjét is, mert mindketten közreműködtek abban, hogy Szemenyei Lajos- né gondja humánusan oldódjék meg. „Pákásztanyát” nyit a Szeghalmi Fmsz A tavasz beálltával kezdi meg Szeghalmon a „Sárréti” Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a „Pákásztanya” vadász- és horgász- bisztró kialakítását. A vendéglátóipari egység Békés megye érdekességének ígérkezik. Az említett vadász- és horgász-bisztrót — amely a sárréti hagyományoknak megfelelően kerül kialakításra, augusztus 20-án nyitják meg. Az IBUSZ és az Autóközlekedési Vállalat „Volán” utazási irodája máris érdeklődött a 400 ezer forint költséggel kialakításra kerülő, s a táj egykori hagyományát felelevenítő „Pákásztanya” megnyitása iránt. DE NEM VESZÉLYES! Ezzel a címmel jelent meg a figyelemre méltó zoológiái szenzációt világgá röpítő hír az Orosházi Hírlapban, mely szerint liliputi állatokat tenyészt Johann Lampe nyugatnémet fogorvos. Brémai lakásán felnevelt egy kis lovat, mely mindössze 50 centiméter. További ambíciói: keresztezés sekkel zsebnagyságú vadállatokat ki tenyészteni, példának okáért olyan leopárdot, amely nem nagyobb és nem veszélyesebb, mint egy cirmos cica. Eddig a hír. Hozzá kell tennem: pillanatig sem kételkedem a brémai fogorvos korszakalkotó elképzeléseinek sikerében. Herr Lam. pe honfitársainak ugyanis van már bizonyos gyakorlatuk, miként kell kicsi, de nem vészéKicsi ly e s kísérletekbe fogni. Ha jól emlékszem, ők gyártották — az első világháborút követő esztendőkben — a kerékpárokra szerelt páncélkocsi imitációkat, melyek kicsik voltak, de nem veszélyesek, kizárólag gyakorlási eszközül szolgált. Ugyaninnen származik a kicsi, de nem veszélyes „zsebcsatahajó” kivitelezése is, mellyel az akkori békeszerződés előírásainak betartását biztosították. A későbbiekben feltűnt bizonyos müncheni sorházban egy kicsiny termetű, de nem veszélyes ember, kicsi, de nem veszélyesba- jusszal az orra matt, amint kicsi, de nem veszélyes híveinek táborában hordó-szónoklatokat tartott. Nos, a végén kiderült, hogy ami kicsi, az nem biztos, hogy minden körülmények között veszélytelen. Sőt. De hagyjuk a világtörténelmet... Kanyarodjunk a magánélet csendesebb mzeire. Történt, hogy megismerkedtem egy kimondottan törékeny, apró termetű, naivul ártatlan szemű, hamvasszőke kis tündérrel. Az volt a. határozott benyomásom, hogy — kicsiny, de nem veszélyes. Egészen addig ringattam magamat ebben a realitástól elrugaszkodott téveszmében, míg a hölgyet feleségül nem vettem. Azóta nem tudom, mi a félelem nélküli élet. Egyben bízom csak: hátha ez a dók_ tor Lampe talál valami jó écát adni,.. —ajda— »
