Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-27 / 21. szám

1969. január 26. 7 Vasárnap 4P Mázán Kali a A szakközépiskola végered­ményben azon áll vagy bukik, hogy a végzettek folyamatos el­helyezkedése biztosítva legyen. Ez világos, félreérthetetlen: hiá­ba képezünk százszámra nyomdá­szokat vagy tejkezelőket, ha nincs szükség százszámra nyom­dászokra és tejkezelőkre* Ha mégis erőltetnénk a dolgokat, az csúnya ráfizetés, oktalanság és fe­lelőtlenség lenne. Ezek a súlyos érvek — vagy másképp fogalmazva: a valóság realitásai — eredményezték, hogy az egészségügyi szakképzést meg­formálták, és Áegszületett az „egységes egészségügyi szakkö­zépiskola.” Kálmán Gyulának, a békéscsa­bai új gimnázium igazgatójának az a véleménye, hogy így kellett volna kezdeni. Ez a képzési for­ma jó, az egységes egészség- ügyi szakközépiskola korszerű ál­talános műveltséget és középfo­kú képzést nyújt.És ami a leg­okosabb újítás: a tanulók úgyne­vezett szakmacsoportos képzést kapnak, ez magyarul annyit je­lent, hogy tanulmányaik befeje­zése után a különböző egészség- ügyi intézményekben azonnal munkába állhatnak. Persze, to­vább is tanulhatnak, mindenki képessége szerint. Egyetlen osztályuk van, első­sök. A létszám: 35. A jelentkezési lapokat olvasgatva került a ke­zembe Mázán Kataliné. Jamina* kislány, édesapja téglagyári mun­kás. A 11. számú iskolából jött, ahol azt írták róla, hogy tudato­san ..készült az egészségügyi pá­lyára, orvos szeretne lenni. Bioló­giából, földrajzból kitűnő. Szak­tárgyi versenyeket nyert. Megismerkedünk. Előbb az egész osztállyal, aztán Mázán Ka­tival. Kicsit szomorúan mondja, hogy a félévi átlaga csak négyes volt (az általánosban 4,9), a szám­tannal van baj. „Nem tanultam eleget, itt sokkal többet kell ta­nulni, mint az általánosban. És másképp. Volt, aki azt mondta, hogy tavaly, a nyolcadikban, biz­tos „megkozmetikázták” a bizo­nyítványom. Ez nem igaz! Csak az ottani számtan meg az itte­ni... ég és föld.” (Eléggé általá­nos jelenség különben, hogy az első gimnáziumban a matemati­kával kínlódnak a legtöbbet a ta­nulók. Lehet, hogy az általános iskolai matematikaoktatás szín­vonala túlságosan alacsony?) Talpraesett, kedves lány ez a Kati. Szívesen mesél magáról, és Megmérjük a babát! Oktató Sülé Istvánná, a kép bal szélén Mázán Kati. csalhatatlanul érezni, hogy a sza­vai őszinték. Nagyon szép erény. „Öt tizedet szeretnék javítani év végéig, mondja, nem lesz Oroszórán, a táblánál. (Fotó: Esztergály) könnyű. Otthon, a szüleim nem tudnak segíteni, ők nem ismerik ezeket a tárgyakat, nem tanultak ilyesmit. Jelessel kell érettségiz­nem. Sebészorvos akarok lenni... Ha nem sikerül, esetleg műtős­nő ...” Kell, akarok! Kemény szavak, nagy elhatározások hordozói. Ka­tinak nem könnyű. Ha nem érti az egyenletek szövevényét vagy a latin deklinációt (mert az egész­ségügyiek latint is tanulnak!), ki­től kérdezze meg, hogy mi is az? Nincs mellette orvos -apuka vagy tanárnő anyuka. Nagy, sötét sze­mében talán ezért is kemény akaraterő a mélység. Olyan sze­me van, mint Adyé. Nyílt, óriás­szem, egy egész világot kutató, befogadó. Az osztályról azt mondják a tanárok: jó kis kollektíva. Új csapáson járnak, közelebb az élet­hez. Aztán abban is megegyezünk, hogy Mázán Katival év vége után is találkozunk, és többször ké­sőbb is, akkor is, ha jön az érett­ségi, és tovább, tovább. Egy ki­csit a mi gyerekünk lesz, a lapé, az olvasóké. Azt mondja, nem bánja. Mi­lyen gyönyörű álom: embereket gyógyítani. ■ És Kati erről álmodik. Sass Ervin JXem búcsúzu... Meghitt, baráti hangulatú ösz- szejövetelt rendezett január 23-án Orosházán a Békés megyei • Ven­déglátóipari Vállalat szakszerve­zete, melyen Székely Istvánmé csapost, Koncseg Istvánná ital­boltvezetőt, Lakatos Lajos cigány­zenészt, Pribék Endréné eladót és Kovács József italboltvezetőt kö­szöntötték nyugdíjba vonulásuk alkalmával. Tíz, tizenöt vagy még ennél is több évet töltöttek el a vállalatnál és különösen a kezdeti időben igen nehéz körülmények között dolgoztak. Pur esi János igazgató meleg szavakkal méltatta a munkáju­kat. — Nem búcsúzunk — mondotta —, mert ha akarnak, most már mint nyugdíjasok dolgozhatnak to­vább. Arra kérte őket, hogy ezután is tartsanak kapcsolatot a vállalat­tal és bármilyen gondjuk van, for­duljanak bizalommal hozzá vagy az orosházi telep vezetőihez. Vé­gül pénzjutalomban részesített minden nyugdíjba vonulót. Ezután Tompa András, az oros­házi cukrászműhely kétszeres szo­cialista brigádjának a vezetője felajánlotta a brigád segítségét: — Csak szóljanak és mi fel­ássuk a kertet, berakjuk a fás- kamrába a tüzelőt, fát vágunk.» Hogy ez nemcsak ígéret marad, azt azok bizonyíthatják, akik már előbb nyugdíjba vonultak. Az ünnepi vacsora közben szó­ba kerültek a régi emlékek, a derűsek és a borúsak is. — Egy-egy százast azért be­húztak a vonómba — mondta mosolyogva Lakatos Lajos, a népszerű Lala, aztán elkomolyo­dott: — Azért annak sem muzsi­káltam másképp, akinek nem volt egy pengője sem. Pribék Endrénének többek kö­zött egy idősebb férfi jut az eszé­be, aki olykor-olykor alaposan felöntött a garatra. Ilyenkor az­tán áradozott: „Hej, ha maga lenne a feleségem, akkor az ital­ról is lemondanék”. Amikor búcsúztak, még akkor is eszükbe jutott valami, amit gyorsan elmondtak egymásnak. Nem sokáig maradtak, mert ezentúl már korábban térnek nyugovóra. Hiszen nyugdíjasok. P. B. Cikkünk nyomán A Békés megyei Népújság 1968. december 13-i számában Ami már felháborító cím alatt dr. Pankotai István Szemenyei Lajosnénak, a Békés megyei Vcndéglátóipari Vállalat dolgozójának más mun­kahelyre történt méltánytalan át­helyezése miatt emelt szót. Purcsi János igazgató az ügyet nagy kö­rültekintéssel kivizsgálta és lehe­tővé tette, hogy az asszony olyan munkakörbe kerüljön, amely szá­mára a legmegfelelőbb. (Egyéb­ként már az új munkahelyén dol­gozik). Elismerés illeti Ledzényi Pált, a vállalat szb-titkárát és Tóth Já­nost, az orosházi telep vezetőjét is, mert mindketten közreműköd­tek abban, hogy Szemenyei Lajos- né gondja humánusan oldódjék meg. „Pákásztanyát” nyit a Szeghalmi Fmsz A tavasz beálltával kezdi meg Szeghalmon a „Sárréti” Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet a „Pákásztanya” vadász- és horgász- bisztró kialakítását. A vendéglátó­ipari egység Békés megye érde­kességének ígérkezik. Az említett vadász- és horgász-bisztrót — amely a sárréti hagyományoknak megfelelően kerül kialakításra, augusztus 20-án nyitják meg. Az IBUSZ és az Autóközlekedési Vál­lalat „Volán” utazási irodája már­is érdeklődött a 400 ezer forint költséggel kialakításra kerülő, s a táj egykori hagyományát felele­venítő „Pákásztanya” megnyitása iránt. DE NEM VESZÉ­LYES! Ezzel a cím­mel jelent meg a fi­gyelemre méltó zoo­lógiái szenzációt vi­lággá röpítő hír az Orosházi Hírlapban, mely szerint liliputi állatokat tenyészt Johann Lampe nyu­gatnémet fogorvos. Brémai lakásán fel­nevelt egy kis lovat, mely mindössze 50 centiméter. További ambíciói: keresztezés sekkel zsebnagyságú vadállatokat ki te­nyészteni, példának okáért olyan leopár­dot, amely nem na­gyobb és nem veszé­lyesebb, mint egy cirmos cica. Eddig a hír. Hozzá kell ten­nem: pillanatig sem kételkedem a brémai fogorvos korszakal­kotó elképzeléseinek sikerében. Herr Lam. pe honfitársainak ugyanis van már bi­zonyos gyakorlatuk, miként kell kicsi, de nem vészé­Kicsi ly e s kísérletekbe fogni. Ha jól emlék­szem, ők gyártották — az első világhábo­rút követő esztendők­ben — a kerékpárok­ra szerelt páncélko­csi imitációkat, me­lyek kicsik voltak, de nem veszélyesek, kizárólag gyakorlási eszközül szolgált. Ugyaninnen szárma­zik a kicsi, de nem veszélyes „zsebcsata­hajó” kivitelezése is, mellyel az akkori bé­keszerződés előírása­inak betartását bizto­sították. A későbbi­ekben feltűnt bizo­nyos müncheni sor­házban egy kicsiny termetű, de nem ve­szélyes ember, kicsi, de nem veszélyesba- jusszal az orra matt, amint kicsi, de nem veszélyes híveinek táborában hordó-szó­noklatokat tartott. Nos, a végén kide­rült, hogy ami kicsi, az nem biztos, hogy minden körülmények között veszélytelen. Sőt. De hagyjuk a világtörténelmet... Kanyarodjunk a magánélet csende­sebb mzeire. Történt, hogy megismerked­tem egy kimondot­tan törékeny, apró termetű, naivul ár­tatlan szemű, ham­vasszőke kis tündér­rel. Az volt a. hatá­rozott benyomásom, hogy — kicsiny, de nem veszélyes. Egé­szen addig ringattam magamat ebben a re­alitástól elrugaszko­dott téveszmében, míg a hölgyet felesé­gül nem vettem. Azóta nem tudom, mi a félelem nélküli élet. Egyben bízom csak: hátha ez a dók_ tor Lampe talál va­lami jó écát adni,.. —ajda— »

Next

/
Thumbnails
Contents