Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-24 / 19. szám

1909. január 24. 4 Péntek „Európa-mozdony” A Német Szövetség Vasutak legújabban a nemzetközi for­galomban újfajta, ún. négyrend­szerű villamosmozdonyokat alkal­maz. E négyrendszerű mozdonyok rendeltetése a szomszédos vasúti rendszerekkel összefüggő határon, túli forgalom. Mivel a mozdonyo­kat átállítási nehézségek nélkül az összes áramrendszerekben lehet üzemeltetni, jelentősen hozzájá­rulnak a nemzetközi forgalom meggyorsításához. A sokoldalú alkalmazási lehetőség miatt ez a I mozdonyfajta az „Európa-moz­dony” nevet kapta. Az új mozdony valamennyi áramnemen egyaránt működtet­heti Súlytalanság; égen és Földön Először az égiről: — Mi a véleményük a súlyta­lanságról? — kérdezte a rögtön­zött sajtóértekezleten, az űrből visszatért Hrunovot, Satalovot és Jeliszejevet az egyik újság­író. — En azt mondanám, hogy meglehetően vidám érzés :— vá­laszolta Jeliszejev. — Az ember besétál az űrhajó orbitális ré­szébe és úgy látja, rajta kívül nincs ott senki. Azonban a mennyezetre pillantva egyik tár­sát fedezi fel, amint az fejjel lefelé csüngve, éppen jegyzeteit rendezi. — És hol legkedvezőbb a pi­henés az űrhajón; székben, fo­telben vagy heverőn? — A hálózsákban a legjobb. Abból nem vész el az ember... Ám, nemcsak űrhajókon, a Földön is létezik súlytalanság, hozzá nem is valamiféle külön­leges kísérleti kamrában, hanem a mindennapi életben! Ki ne hallott volna efféle méltatlan­kodást: — A főnököt lehetetlen kritizálni, mindjárt a plafonon van! Továbbá: — Hiába, má­zsán felül a barátod, előttem egy nagy nulla. A buszon is elő­állítható ilyen állapot: — Hall­ja, ha még egyszer a tyúksze­memre lép, úgy álion vágom, hogy percekig kering a fejünk fölött! Vagy: — A Micike olyan könnyű nőcske, hogy lebegni me­hetne egy űrkabinba. Még sok egyéb formában érezheti a súly­talanságot olyan földi halandó, aki sosem esett át aktív űrha­jóskiképzésen. Vajon melyikün­ket ne vertek volna át az élet­ben, mintha testetlenek lettünk volna? Kit nem néztek levegő­nek? Ő! Hányán álltak fejre a meglepetéstől és de sokat repí­tettek már ki (állásból, hálószo­bából és így tovább). Kétségek meg élet-halál közt is lebegett néhányunk. Egyben pedig min­den emberfia kozmonauta, mert ugyan kinek ne lett volna köl­dökzsinórja? Háromszázezer SZOT-üdülő Háromszázezer beutalót oszt ki J az idén kedvezményes jutalom­üdülésre a Szakszervezetek Orszá- zos Tanácsának Üdülési Főigazga­tósága — 13 000-rel többet, mint tavaly. Így 1969-ben 240 000 fel­nőtt és 60 000 gyermek töltheti évi pihenőjének egy részét a SZOT-üdülőkben. A gyógyüdülte- tés kerete 3800, a nyári gyermeküdültetésé háromezer, az egyéb családos és felnőtt­üdültetésé pedig 6200 fővel nő. Így a kedvezményes felnőtt-, főis­kolás és gyógyüdültetésben csak­nem 220 000, a szanatóriumi üdü­lésben 10 000 dolgozó részesül, körülbelül hatvan hajókirándulás­sal pedig 12 000-en jutnak el Po­zsonyba, Ausztriába vagy az Al- i Dunára. A SZOT egyébként az év máso- j dik felében érdekes kísérletet! kezd. A szabad szombatosokra való tekintettel, az igényekhez al- [ kalmazkodva, lehetővé kívánja j tenni a fővárosi dolgozók kétna- I pás hétvégi üdülését a Duna-ka- nyár, a Mátra és a Bükk, vala­mint a déli Balaton-part egyes üdülőiben. A tervek szerint a té­rítési összeg 62 forint lesz, a MÁV pedig 66 százalékos menet­térti díjkedvezményt engedélyez A kísérlet idejére ezekben az üdülőkben bevezetik a 12 napos beutalásokat. Ennek az üdülési formának a jövőjéről az ideti pró­baév tapasztalatai alapján dönte­nek majd. Felmentés, kinevezés A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa dr. Páles Gyulát, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesi tisztségéből — ed­dig végzett munkájának elismeré­se mellett — visszahívta. Dr. Páles Gyulát egyidejűleg a Magyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettesévé kinevezték. A KAOm/M UMUOirUK A jazz világa Tapasztalatcsere kirándulások — „Hétvége Budapesten" — Irány külföld: száz útvonalon Az IBUSZ ez évi íárttusutasáttairól — Milyen társasutazásokat ter­veznek az 1969. évre az IBUSZ békéscsabai irodájában? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Szilágyi István irodavezetőt. —- A korábbi évekhez hasonló­an az idén is számos bel- és kül­földi túrát indítunk megyénkből. Ezekben a napokban a tapaszta­latcsere-kirándulás a sláger, így például az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület szervezésében ja­nuár 20-án Budapestre utazott szakmai programmal egy csoport. Emellett külföldi társasutazásra is sor kerül: a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz 29 dolgozója janu­ár 22-től hat napot tölt Moszkvá­ban. — További lehetőségek? — Az idei programunkról rész­letes kiadványokat készítünk, s ezek egy része már ki is került a. nyomdából. Elmondhatom, hogy belföldi országjáró túrára ebben az évben 28 útvonalon kerül sor, 1—10 napos időtartammal. A már bevált útvonalakon kívül az or­szág több olyan részére is szerve­zünk kirándulást, amely eddig úgynevezett fehér folt volt az IBUSZ térképén. Nagy érdeklő­désre tarthatnak számot az olyan utak, amelyeknek a hazain kívül külföldi programjuk is van, tehát a résztvevők a több napos utazás­ból 1—2 napot külföldön töltenek. Ilyen a Szeged—Növi Sad—Eszék —Pécs útvonalú kirándulás. — Gondolnak-e a különféle kulturális és sportrendezvények­re? — Igen. Különjáratú autóbuszt indítunk a hortobágyi lovasna­pokra, az augusztusi debreceni virágkameválra, s a júliusban sorra kerülő Soproni ünnepi He­tekre, valamint az aggteleki bar­langhangversenyekre. A békéscsa­bai Előre NB I/B-s labdarúgó­csapatát különautóbusszal vidéki mérkőzéseire is elkísérhetik szur­kolói, így március 9-én Székesfe­hérvárra. Ezenkívül több külön­vonat és különautóbusz megy majd a Szegedi Szabadtéri Játé­kokra. Megkezdtük már a Gyulai Várjátékok szervezését is. Újdon­ság a „Hétvége Budapesten” el­nevezésű akció, amely az ötnapos munkahéttel kapcsolatos. Részt­vevői hétvégi budapesti kirándu­lást tesznek, ismerkedve a fővá­ros nevezetességeivel. Legköze­lebb, január 24-én a nagyszénási Lenin Tsz dolgozóinak egy cso­portja indul Budapestre. — Es külföldre? — Más országokba mintegy száz útvonalon nyűik lehetőség társasutazásra. Sokak igényét elé­gítjük ki, amikor nyári üdülése­ket szervezünk az NDK-ba, vala­mint a jugoszláv, a szovjet, a bol­gár és a román tengerpartra. A nyugati utazások száma is nőtt, így Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba, de Egyiptomba és Szíriába is. Az idegen nyelv gyakorlására a Szovjetunióba és az NDK-ba 10—20 napos utazá­sokat indítunk. Több mezőgazda- sági tapasztalatcsere is szerepel programunkban, ilyen a Növi* Sad-i mezőgazdasági kiállítás megtekintése május 9 és 19 között, s már igen sokan jelentkeztek a lipcsei tavaszi vásárra március 1- én induló különvonatra. v. z. Ha a megismerés a tudás any­ja, akkor felettébb jó szolgálatot végzett e tekintetben a rádió, amikor mini terjedelemben ugyan, de a lényeget mégis kitű­nően érzékeltetve, bemutatta a jazzt: „íme ez ő, értsétek és él­vezzétek ...” Az elkerülhetetlen idősorren­diség fonalán vezette végig a hallgatókat a jazz legodaadőbb hazai propagátora, legjobb isme­rője, Gonda Pál, két méltó társ­sal: Dezső Csabával és Bajtala Jánossal. Hallhattuk, hogy ennek a műfajnak két fő ága ban: az egyik, a „nem szakértők” fülé­nek „unalmas”, „nehéz”, a má­sik, az elterjedtebb ágazat, az úgynevezett populáris (népies), mely nem absztrakt, nem annyi­ra elvont és így élvezetes, kö­zönséget vonzó. Ennek fő irány­zata a sweet jazz lett annak ide­jén. A harmincas években a swing hódított. A jó swing-ze- nekarok mindmáig fennmarad­tak. Az ismert rock and roll is jazz-hajtás, hasonlóképpen a Dél-Amerikából jelentkezett bossanova. Az 1900 körül keletkezett és világszerte elterjedt, úgyneve­zett amerikai jazz-nek, mit a ze­nészhivatást kedvelő négerek alakítottak ki New Orleans-ben és másutt, évtizedek során min­dig voltak nagy egyéniségei, mű­vészei, olyan hangszerszólistái, mint például ma a veterán Luis Armstrong és olyan kiváló éne­kesei, mint a hangjával virtuóz módon bánni tudó Ella Fitzge­rald. Mindketten jártak hazánk­ban, nem is oly régen. Magában, Amerikában szám­talan próbálkozás történt, hogy a jazz-ből nemzeti zenét „kísér­letezzenek ki”. Ha ez kizáróla­gos értelemben nem is sikerült, mégsem jelentéktelen az a hatás, amit a jazz századunk némely zeneszerzőjére tett (Sztravinsz­kij, Hindemith, Weill, Milhaud). A leghíresebb jazzkomponisták közül is kiemelkedik: White- man, Carpenter, Copland, Gould és Gershwin, aki műveiben már- már operazenei magaslatokra emelte ezt a műfajt. Ismételjük: jó szolgálatot tet­tek Gondáék — a rádió jóvoltá­ból — azzal, hogy a mikrofonon át az egész országgal megismer­tették ezt a még sok helyen nem értett vagy félreértett művésze­tet, melyre olyannyira jellemző az izgatottan lüktető ritmus, a folytonos szinkópálás (egy súly­talan zenei ütemrész összekap­csolása súlyossal), a rikító hang­színek, a kemény disszonanciák, a groteszk hatások keltése, a kollektív improvizálás, a fejlett muzikalitásról tanúskodó nagy­fokú virtuozitás. Az előadók ál­tal felhasznált és közvetített bő­séges zenepéldák azt is bizonví- tották a hallgatók tízezrei előtt, hogy a jazz az öröm. a bánat, a reménykedés, a boldogság, kese­rűség és bármi egvéb emberi ér­zés érzékletes, mély kitömje tud lenni. H. R. (17. rész) De Imre egyelőre szintén hall­gatott. Feltápászkodott ugyan a földről, végigtapogatta magát, nem kell-e valahol folytonossági hiányt pótolnia vagy tisztálkod­nia, de a homályban nem látott semmit. Meghúzódott hát bátyja mögött az egyik sarokban, és ag­gódva tekintett ki a trópusi éj­szakába. Azt már tudta, hogy az ős­erdőben kötöttek ki, s csakha­mar arra is rájött, hogy egy nagy fa tetején az ágak között vannak, mert jóval alattuk még dús, sűrű növényzetet látott De köztük jobbra egy víztükör is megcsillant később a holdfény­ben. Azt már végig sem mer­te gondolni, mi lett volna velük, ha 10—15 méterrel odébb érnek „földet”. Egyáltalában nem mert semmire se gondolni. Az ijedtség úgy megbénította, hogy még szólni sem bírt. De nem is mert megszólalni, mert tudta, hogy Gábor őt fogja okolni a történ­tekért S maga is úgy érezte, hogy nagy hibát követtek el, amikor összeverekedtek. Mit fognak majd mondani apunak? Szörnyű! És mi lehet a géppel? Megsé­rült-e? Ki tudják-e javítani? Fel tudnak-e még egyszer repülni Vele? És egyátálában hogyan ke­rülnek haza! Már megbánta, hogy egyálta­lában felszállt erre a gépre. Mennyivel jobb lenne otthon lenni! Otthon, az ő csendes kis szobájában, és aludni a puha, meleg ágyban. Igen, aludni, és nem gondolni semmire. Nem hallani ezeket a visítozó majmo­kat, nem látni ezeket a zöld nagy leveleket, ezeket a furcsa, ismeretlen növényeket, amelyek talán holnapra beborítják az ő gépüket is. Betakarják és elzár­ják a szabadulás útját. Pedig ő haza akar menni. Ha­za apuhoz és anyuhoz! Elég volt neki a kaland, a felhők feletti repülés, ő pihenni akar és alud­ni. Aludni, de otthon. Bármi áron is, de haza kell jutnia. Nem tudta, hogy honvágy az amit érez, csak kimondhatatlanul elhagyottnak és szerencsétlennek érezte magát * Az éjszaka csendiét közeledő motorzúgás zavarta meg. Gábor ijedten kapta fel a fe­jét a hirtelen támadt zajra. Az ablak előtt ült, de nem látott semmit a repülőből, amely a hang után ítélve tőlük jobbra húzódott el, és épp'olyan gyor­san távozott, mint amilyen gyor­san jött, — Elment! — lélegzett fel Gá­bor, Már azt hitte őket keresik. Aggódva gondolt arra, hogy mi lesz, ha felfedezik őket, és értük jönnek? Ö a gépet nem hagyja! És ha erőszakkal akarják elven­ni? Nem. ez lehetetlen! De mit csinálhatnak itt az ősvadonban,, éjszaka, ketten? Hogyan ment­sék meg a gépet? Vagy ki tud­ja! Talán jobb is, hogy itt értek földet, és nem valami lakott hely közelében. Mert itt nem fogja őket keresni senki, de a város mellett már biztos értük mentek volna. Nincs más hátra, meg kell várni a reggelt. Akkor majd ki­mászhat a gépből, és megnéz­heti, mennyire sérült meg. A belső falon nem látni semmi nyomát a „kényszerleszállás­nak”. A szárnyak azonban az ágak közt biztosan megsérültek. De azért talán fel tudnak még szállni. Az atommotorok és a légszivattyúk is jól be vannak építve, azoknak sem eshetett bajuk. A külső falak is rugalmas alumíniumból készültek — ezt tudja apjától — és az alsó lég- fék-rugós talapzat is nagyban ellensúlyozhatta az esés erejét. Ahogy mindezt végiggondolta, már bízott is a menekülés lehe­tőségében. De persze minderről csak reggel lehet meggyőződni, mert bármennyire is szép hold­világos éjszaka ígérkezik, most azonnal nem merné kinyitni az ajtót, hogy körülnézzen a gép körül. Nem érezte gyávának ma-

Next

/
Thumbnails
Contents