Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-23 / 18. szám
1969. január 23. 3 CsütSrtők Ajándék — fagypont felett Jól fűtött irodában vártunk, amíg az építési területre belépési engedélyt fogalmaztak. Ez a tény ne tévessze meg a kedves olvasót, mert tulajdonképpen csak az egyik békéscsabai lakásépítkezésre invitáljuk, nem pedig valamilyen különleges objektum megtekintésére. Lám csak, mennyire egy kézben van a boldogító belépési igen kimondása. De hát a Békés megyei Állami Építőipari Vállamár, ami az engedélyt illeti, jön, mint a karikacsapás. Ügy is volt. Korek Ferenc főmérnök adott engedélyt, hogy a második és a harmadik szintet aládúcoló, a födémet betonozó emberek munkáját, küzdelmét a hideggel végignézhessük. Schaffer Miklós művezető lépcsőben, emeleteket áthidaló létrán kúszott felfelé egyik szintről a másikra. latnál ez a rend, s aki ellene szegül, kiutasítják a területről. Vábel Ferenc építésvezető szigorú tekintetéből is arra következtettünk, hogy az igazgató vagy a főmérnök engedélye nélkül bizony nem sokra megyünk. Ezért is kértük meg, hogy a helyi szokásnak megfelelően teremtsen velük telefonösszeköttetést s a többi, — Jöjjön, ha meg akar nézni bennünket — biztat, miközben a vékony létra nád módjára hajlott nem éppen 60 kilós testünk alatt. A harmadik szint fölött már a födémet szerelték, betonozták, jól kihasználva a zord tél fagypont feletti ajándékát A masszát — a sóder és a betonkeveréket — szesedése a világ ipari termelésében, összességében javítja a szocializmus helyzetét a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyben. E tekintetben persze a „két nagy”, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vetélkedése sokat nyom a latba. Nos, ezen a téren is a szocializmus javára dől el ez az összehasonlítás. A Szovjetunió ipari termelése 1951 és 1967 között évente átlagosan 10,5 százalékkal nőtt, míg az Egyesült Államoké 4,5 százalékkal. Hogy mit jelent a KGST a békés verseny szempontjából, azt jól szemlélteti Bulgária és Görögország összehasonlítása. S ez egyben tükrözi a KGST együttműködés és az imperialista „segítségnyújtás” közötti különbséget is. 1955 és 1966 között Bulgáriában az ipari termelés 13,6, a mezőgazdasági 5,4 százalékkal nőtt, a külkereskedelmi forgalom 17,2 százalékkal bővült. Görögország hasonló adatai 7,5, 4,6 ill. 10,1 százalékot mutatnak. A békés verseny szempontjából nem mellékes az sem, hogy a háború utáni időszakban a KGST- tagországok bizonyultak a világpiac legdinamikusabb részének. Az országok összes külkereskedelmi forgalma 1967-ben az 1950. évinek 5,5-szörösére növekedett, a világkereskedelemben pedig hétszere* sére nőtt a részvételük. Ez köznapi értelemben például azt jelenti, hogy a KGST-országok az utóbbi 10 évben csak egymásnak egyebek között több mint 205 mii-1 lió tonna szenet, 1,5 milliárd mé- 5 tér szövetet, 240 millió pár cipőt | szállítottak. í A két rendszer gazdasági vetél- i kedése közepette a KGST-orszá-! gok fenntartják és erősítik a köl- I csönösen előnyös kapcsolatokat aj világ nem szocialista részével, j Egy év alatt például 17 kormány-! közi megállapodás született szó- j cialista és kapitalista országok! között tudományos, technikai és ipari kooperációról. Nem teljes felsorolás szerint Románia, Olaszország. Lengyelország Svájccal, a Szovjetunió Angliával, Magyar- ország Franciaországgal, a Bene- lux-államokkal és Angliával kötött ilyen megállapodási. A keletnyugati kapcsolatok továbbfejlesztéséhez szükséges, hogy a kapitalista integrációk minden tekintetben feladják diszkriminációs intézkedéseiket. A KGST-országok képesek a legmagasabb szintű együttműködésre. Köztük hazánk is, amely igyekszik maximálisan kihasználni a szocialista összefogásból adódó előnyöket Pálos Tamás (Következik: Megbízható szállító, biztos piac.) karcsú daru még vékonyabb kötelei emelték a munka színhelyére. Itt a lapáttól megkérgesedett és a betontól szürke színűre festett kezek igazgatták a vasszerkezetű szarufák ágyának. Évekkel ezelőtt az építők télen fagyszabadságon voltak, most pedig: fagyás- gátló anyagokat kevernek a betonba és dolgoznak. Téliesítik a munkahelyeket. Az ABC-áruház ablakait helyükre emelték, fóliából hajlékony, törésmentes „üveget” húztak rá. A harmadik szinten ácsok dolgoznak. Az ajtók, ablakok helyét nádpallóval fedik, ha jön az istenverte beharangozott hideg, kokszkosarakat égetnek, így a frissen betonozott födém nem fagy meg. A tetőszerkezet szerelését előkészítő munka után igen nagy óvatossággal indulunk a földszintre. Itt bizony igen sok érdekesség fogad. Először is az ABC-áruház raktári részében kompresszoros légkalapáccsal feszegetik a fagyos földet (ez bizony drága építkezés). Mindössze 25—30 centit szednek le a föld színéből, hogy az eladó- és a raktártér betonozását a felfűtés után elkezdhessék. — A gyulai szupermarketben felrobbant a gázkazán. Most azután itt is hirtelen ijedelem támadt, mert ide is ugyanazt a típust tervezték. Ha a kazánt a tervező által előírt helyre tesszük, akkor a fűtő csak a raktártérből közelítheti meg. Ez ellen, úgymond, tiltakoztak az építtetők — mondja Schaffer. — Most ezért is várjuk a tervezőt, hogy vele megbeszéljük: tegyük a gázkazánt a sarokba, kezelését pedig függetlenítsük az áruraktár-tértől. — A megoldás ésszerű, de vajon mit szól ehhez a tervező? — Ezen az épületen a tervtől több esetben is el kellett térnünk. Nem volt jó a betonszerkezetek vasalásának előírása sem. A pillérekbe nem terveztek vasat, az áthidalókba meg annyit kellett volna tennünk, hogy a betonnak nem lett volna helye. — Szóval vannak még hibák — vetem közbe. — Vannak — mondja, majd mosolyogva hozzáteszi —, s mi, építők nem azért vagyunk, hogy ezek számát növeljük, hanem azért, hogy szakmai tapasztalatunkkal korrigáljuk a tervezőasztalon nem éppen tökéletesnek látott elképzeléseket. — Ezek a hibák okoztak-e valamilyen határidő-módosulást a tervezett műszaki átadáshoz képest? — Ezt az épületet december 20- án tető alá kellett volna hoznunk. A tervezői fogyatékosságok miatt három hónappal ezelőtt kéthónapos késésben voltunk. Ha a tetőszerkezetet ebben a hónapban felszereljük és az épületet lefedjük, a hatvan napos késést harminccal megrövidítettük! Most itt olyan már a munka üteme, hogy erre esélyük van. Zuba András ács, Reinhardt András betonozó, Pozdelka vasszerelő és Vári János kőműves brigádjának keze között valósággal ég a munka. És a fiatal művezető felvázolja a következő napok, hetek tennivalóit. — A tetőfedés után beállítjuk az ajtókat, ablakokat. Ezeket is befóliázzuk s olyan meleget varázsolunk a ma még hideg falak közé, hogy akár ingujjban is rakhatják a válaszfalakat és vakolhatnak Reinhardték. Dupsi Károly Megyei tanácstag fogadóórája A szokásokhoz híven ezúttal a megyei tanácsnál január 25-én, szombaton reggel 9 órától déli 12 óráig dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb titkára tart fogadóórát. Űjabb intézkedések az üzemi balesetek csökkentésére A Szakszervezetek Országos Tanácsának munkavédelemmel foglalkozó szakemberei igyekeztek részletes és pontos képet kapni az elmúlt év baleseteinek alakulásáról. Megállapították, hogy az új mechanizmusra való áttéréssel együttjáró sok gond között bizonyos mértékig elterelődött a figyelem a munkabiztonsági kérdésekről. Annak azonban sehol semmi nyoma nem volt, hogy a gazdasági vezetők akár tudatosan túltették volna magukat ezeken a követelményeken, akár szándékosan meg akarták volna takarítani a munkavédelmi kiadásokat. Az év folyamán általánosságban olyan kedvező irányzat bontakozott ki, amely a munkakörülmények fokozatos javítása felé mutat. Idén a SZOT igyekszik tovább segíteni a jó irányban elindult fejlődést. Meg kívánják változtatni a munkavédelmi felügyelők munkamódszerét. A körülbelül 170 függetlenített munkavédelmi felügyelő és főfelügyelő elsőrendű feladata a jövőben nem az lesz, hogy az egyes hibákat keresse és azok javításáról intézkedjék, hanem hogy általánosságban ellenőrizze a vállalatoknál a munka- védelmi helyzetet, s a helyi gazdasági, műszaki vezetőket és szakszervezeti szerveket tanítsa meg munkavédelmi feladataik önálló ellátására. Megkezdődött a foglalkozási betegségek egészségügyi ellátására, illetve megelőzésére vonatkozó korábbi rendelkezések felülvizsgálata és korszerűsítése is. Ezenkívül az egyes tárcák és szakmák számos egyéb intézkedést terveznek a munka biztonságának fokozására. így például megerősítik az olajbányászat biztonsági felügyeletét — Szeged körzetében új bányaműszaki felügyelőséget alakítanak —, a gödöllői egyetemen megkezdik a mezőgazdasági szakemberek munkavédelmi oktatását, s a minisztériumok, különösen azok, amelyeknek területén tömeges halálos balesetek történtek, szakemberek bevonásával átfogó vizsgálatokat indítanak a helyzet megjavítására. II kis tsz-ek nagy gondjai A mezőgazdaság átszervezése után több mint 260 kisebb- nagyobb, régebbi és új termelő- szövetkezet működött megyénkben. Az újonnan belépőknek helyenként hiába ajánlották a több, kevesebb eredménnyel működő közös gazdaságokat, a „mi ma jd megmutatjuk, hogyan kell nagyüzemet csinálni” becsvágya új tsz-ek alakítására sarkallta őket. Volt az ilyen becsvágynak itt-ott egy kis pozíciószerzési árnyalata is. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy ahány közös gazdaság, annyi elnök, elnökhelyettes, pénztáros, megannyi brigádvezető és igazgatósági tag szükséges, ök maguk sem gondoltak még akkor, s a hirtelen támadt „fölindulásban” — szinte hónapok alatt került, ki határainkra a „termelőszövetkezeti megye” felirat —, mások sem figyelmeztették nagyon őket, hogy megfelelő gazdasági alapok, épületek és gépi felszerelések nélkül nem lehet eredményesen gazdálkodni. Csakhamar iájöttek erre önma- guktól is, mert nemcsak a község lakosságának gazdasági egyensúlyát, jövedelmét ingatta az, hogy a kisebb-nagyobb szövetkezetek milyen természeti adottságokkal rendelkező határrészien gazdálkodnak. Meg aztán sürgette az erők még szorosabb összefogását, az egyesülést a valóban nagyüzemi majorok kialakítása, a komplex gépesítési igény, az aszály- és a belvízkár elleni védekezés. Ezek az egyenként és együttható tényezők késztették megyénk községeinek jó részében az egy falu — egy tsz gyakorlat kialakítását. Mi több, még két község határát is egy irányítás alá helyezték, mint például a medgyesbodzásit és a puszta ottla- kait. Mostanában még további két szomszédos községben levő szövetkezetek tárgyalnak az egyesülésről. Az ilyesminek ugyanis nem akadálva a közigazgatási határ, a gazdasági előnye pedig nagyon ielentős. Például Puszta<yttflakán is több mint 22 ezer forintra növekedett a tagonkénti évi jövedelem a két-három év előtti 6—8 ezer forintról. Ebben az esetben még az sem volt akadály, hogy miiven nemzetiségű, anvanvelvű °mberek vetik egvütt a vállnkat a feilődés. a jólét meggyorsításának. A zt az utóbbit azért jegyeztük ^ meg, mert nagyon elaprózódik megyénk községeinek határa több kisebb szövetkezet között s helyenként az indokolt egyesülést, az erre való hajlandóságot különféle, mondvacsinált ürügyekkel odáz.gatiák azok. akik a jelenlegi beosztásukat, funkciójukat többre becsülik mint azt a minőségi, gazdasági változást, i amit a még nagyobb összefogás | eredményez. Párt- és állami szerveink annyira nem voltak hívei korábban sem az erőszakos egyesülésnek, hogy helyenként meg is gátolták az ilyesmit. Nem is volt szükség az erőltetésre. Szövetkezeteink száma több mint 260-ról a jól megfontoltság, a kiaknázható lehetőségek alapos számbavétele nyomán alakult az egyesülések révén a jelenlegi 138-ra. A további egyesülést sem a párt- és állami szerveink, hanem az élet, az önálló vállalatszerű gazdálkodás hatékonysága sürgeti. Nem mindegy az, hogy községenként hány szövetkezeti apparátus van, hány gazdaság között oszlanak meg a szakemberek. Még inkább nem mindegy, hogy mennyire aprözó- dik el a beruházási keret, s ennek nyomán milyen lassan fejlődnek ki a korszerű állattenyésztési telepek, továbbá az sem közömbös, hogy mikorra alakul ki a megfelelő géppark és az ehhez szükséges javító apparátus, az elengedhetetlen műhelyterekkel és szerszámgépekkel. Ilyen szempontból is sokkal előnyösebb helyzetben vannak azok a szövetkezetek, amelyek a lehetőség felső határáig egyesítették erejüket az elmúlt években. Bárhogy vizsgálgatjuk: megyénkben a községek egész határát birtokló szövetkezetek gazdálkodnak legeredményesebben, legbiztosabban. Ide értjük az olyan nagy szövetkezeteket is. mint a füzesgyarmatiak, a békéscsabaiak, a kondorosiak, amelyeknek a határát nem is lenne kívánatos tovább növelni. Ezek a szövetkezetek nemcsak a korszerű gazdálkodás eszközeit tudíák gond nélkül biztosítani. fejleszteni. hanem a szövetkezeti munkaerő utánpótlását is. Ugyanis a különböző melléküzemági tevékenységgel megteremtett folyamatos munkaalkalmakkal és ió keresettel magukhoz szippantiák községükből a I fiatalokat. Ezzel szemben néhány kis termelési alapokkal rendelkező szövetkezetben már ott tartanak. hogy a zömükben 60—65 éves emberei- teremtik elő a csaknem hasonló számú nvugdílas és munkaképtelen ember különböző járandóságát. Az ilven szövetkezetek csakis egyesüléssel fiatalíthatnának tagjaikon. Minden bizonnyal egyesültek volna már, ha nem beszélik le őket azok, akik különböző ürügyekkel magyarázzák félre a jelenlegi beosztásukhoz való ragaszkodásukat. ^Véleményünk szerint párt- és ' állami szerveink, továbbá a termelőszövetkezeti szövetségek nem sértenék az egyesülés előnyeinek feltárásával ezeknek a szövetkezeteknek az önállóságát, de annál inkább érdekeiket, ha alapos időveszteség után teszik meg ezt. K. I.
