Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-18 / 14. szám
A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. JANUAR 18., SZOMBAT Ara 80 fillér XXIV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Leszállt a Szojuz—4, folytatja útját a Szojuz—5 űrhajó Moszkva Január it-én magyar idő szerint éjjel 1 óra 33 perckor a Szojuz—í és a Szojuz—5 újra belépett a szovjet rádiózás által észlelhető övezetbe. Az űrhajósok jól aludtak. Felébredésük után egyeztették az időmérő eszközök állását és hozzáfogtak a csoportos repülés harmadik napjára előirt program teljesítéséhez. Hrunov és Jeliszejev az űrhajók naplójába bejegyezték űrsétájuk és az űrhajón kívül végzett munkájuk eredményeit. A parancsnokok jelentése szerint valamennyi űrutas kitűnően érzi magát, az űrhajók berendezései kifogástalanul működnek. A két űrhajó utasai beszélgetnek egymással, vidámak, tréfálkoznak. Részletek a Szojuz—4 leszállásáról A Szojuz:—4 szovjet űrhajó sikeresen befejezte repülését, pénteken, magyar idő szerint 7 óra 53 perckor, a kitűzött program elvégzése után a Szojuz—i Földet ért a Szovjetunió megadott körzetében: a kazahsztáni Karagan- dától 40 kilométerre északnyugatra. Vlagyimir Satalov, Alekszej Jeliszejev és Jevgenyij Hrunov űrhajósok a leszállás után jól érzik magukat. A Szojuz—4 utasai a leszállás előtt elhelyezték a kísérleti tudományos berendezést, valamint a filmezés és fényképezés útján szerzett anyagokat a leszállóberendezésben. Utána az űrhajósok elhelyezkedtek ülésükben és bekapcsolták a biztonsági övét. Az űrhajó parancsnoka kéziberendezés segítségével elvégezte a tájolást, és a megadott időpontban bekapcsolta a leszállást irányító automatát. A pálya előre kiszámított pontján működésbe lépett a fékezőberendezés, amely csökkentette az űrhajó lendületét, sebességét. Az űrhajó rátért a leszállási pályára. A fékezőberendezés kikapcsolása után az orbitális fülkéről levált a leszállóberendezés, amelyben az űrhajósok foglaltak helyet. A leszállóberendezés aero-dinami- kus eszközök segítségével irányított leereszkedést hajtott végre a légkörben és belépett a leszállásra előzetes számítások alapján ki. jelölt övezetbe. Itt ejtőernyős berendezés és a sima leszállást biztosító hajtóművek gondoskodtak arról, hogy a leszállóberendezés zökkenőmentesen érjen a Földre. Vlagyimir Satalov, Alekszej Jeliszejev és Jevgenyij Hrunov űrhajósokat a felkeresésükre kije. lölt csoport képviselői, barátaik, sportfunkcionáriusok, újságírók fogadták. A Szojuz—5 fedélzetéről egyenes adásban közvetített tv-kép Borisz Volinov alezredesről, az űrhajó parancsnokáról. Voli- nov mosolyogva lép át az űrhajó egyik fülkéjéből a másikba. (A felvétel tv-képernyőről készült.) (Telefotó: UPI—MTI—KS) el az űrhajósok életének megóvá- | utóbbi a szükséghez képest meleg vagy hideg levegőt juttat az űr- I Öltözetbe. I (Folytatás a 2- oldalon) Sára. Ez a berendezés oxigénellátó készüléket, melegítő készüléket és egy ventillátort tartalmaz. Az Moszkvai lapok jelentései az átszállásról A péntek reggel megjelent moszkvai lapok ünnepi köntösben, nagy piros címbetűkikel jelentik Hrunov és Jeliszejev átszállását a Szojuz—5-ből a Szojuz—4-be, s végül a világ első űrállomásának létrehozását Föld körüli pályán. A lapok hasábjain a riporterek egyre inkább átadják helyüket a mérnököknek, tudósoknak, akik kellő szakértelemmel elemzik a világraszóló szovjet urteljesít- mények tudományos jelentőségét. A TASZSZ különtudósítója felhívja a figyelmet arra, hogy egy szovjet szakember a műveletről szólva megállapította, hogy a mechanikus összekapcsoláson kívül egyesítették a két űrhajó elektromos hálózatát is. Az összekapcsolás módozatait két kísérlet alapján dolgozták ki. Az egyik a Kozmosz—186 és a Kozmosz—188, a másik a Kozmosz—212 és a Kozmosz—213 ösz- szekapcsolása volt. A TASZSZ különtudósítója rámutat arra is, hogy Hrunov és Jeliszejev űröltözetét új, regenerációs típusú berendezéssel látták Már a BNV-re is készül az Orosházi Vas, Műanyag Ksz A népművelők szemléletét is korszerűsíteni kell Konferencia Békéscsabán a főhivatású népművelők, könyvtárosok részvételével Az Orosházi Vas, Műanyag Ksz 1968-ban kezdte meg a műanyagcikkek — elsőként a plexit-rek- reklámbetűk — gyártását és megkonstruálta az eldobó csomagolóanyag-gyártó gépeket. Ez utóbbi- _ nak a készítésére 1969. II. félévben kerül sor, amihez új üzemrészt alakítanak ki. A vasszerkezet betonalapozását társadalmi munkában a szövetkezet dolgozói végezték, így lehetővé válik, hogy az építkezés kora tavasszal megkezdődjön. A szövetkezet készül a BNV-re, ahol mint új terméket bemutatja a teljes automata töltő-, záró- és csomagológépet, amelyet főleg a konzerv- és tejiparban lehet alkalmazni. A szövetkezet üzemi orvosi rendelőt és büíH létesített. A jobb munkaköri. Imények kialakítására tervbe v rtte a mosdó és öltöző bővítését A megye főhivatású népművelői tegnap délelőtt vettek részt ez évi továbbképző konferenciájukon, melyet a Megyei Művelődési Ház szervezett. A békéscsabai városi tanács dísztermében elsőnek Szilveszter András, a Magyar Rádió és Televízió Ismeretterjesztő Osztályának vezetője tartott előadást „A gyorsuló műszaki és technikai fejlődés társadalmi hatása” címmel. Az előadó részletesen elemezte a tudományos, technikai forradalom erőteljes hatását a népművelésre és az egyéni életére. Példákkal világította meg, hogy a tudományos, technikai forradalom mind gyorsabb kibontakozása miként határozza meg a népművelő munkát. Az egyik legjellegzetesebb új helyzet az, hogy a népművelésnek sok olyan feladatot át kell vennie, amit régebben az iskola látott el. A permanens népművelést csak a népművelési intézmények és az iskola munka- megosztáson alapuló tevékenységével lehet elérni. Bodnár István, a Népművelési Intézet osztályvezetője tartotta a második előadást, melyben az állami, tanácsi, művelődésügyi igazgatás főbb tartalmi kérdéseit ismertette. A kitűnő előadás izgalmas részletekkel bővelkedett. Az előadó szóvátette, hogy a népművelési feladatok végrehajtása érdekes képet mutat. Az emberek közötti munkára alig van. egyikét ember a községekben, felfelé pedig mind jobban szélesedik az apparátus. Az irányítás és ellenőrzés ugyan megköveteli ezt, mégis paradox helyzet, hogy a sokak által kigondolt feladatokat, módszereket már csak egy, ritkán két ember próbálja megvalósítani, sok-sok gonddal, küszködéssel, tárgyi és szellemi feltételek hiányával hadakozva. Beszélt ezután a most kialakuló népművelési szakfelügyeletről, mely akkor lesz hatékony, ha nem egy-egy művelődési intézményt, hanem az egész népművelést elemzi, segíti. A konferencia résztvevői nyilván egyetértettek azzal is, hogy a népművelés még mindig alacsony hatásfokának oka a rendezvény-szemlélet, melytől egyszerűen nem tudnak népművelőink megszabadulni. Igaz, hogy ennek egyrészt anyagi okai is vannak, de ez csak a kérdés egyik oldala. Minimális az igényfeltárás, az igénykeltés, népművelőink nem szánnak elég időt arra. hogy községük, városuk társadalmát, politikai arculatát, gazdasági és földrajzi helyzetét — mely nélkül nincs népművelés-tervezés — megismerjék. A konferencián több kérdés is elhangzott, melyekre az előadók kimerítő választ adtak. S. E. Randevú és átszállás Az a hat és fél év, amely a Vasztok-—3 és a Vesztek—4 1962 augusztusában végrehajtott páros repülése óta eltelt, az űrkutatás fiatal tudományában történelmi korszaknak számít. A szovjet űrkutatási szakemberek az alatt az idő alatt kései tették elő a Szojuz— 4 és a Szojuz—5 mostani sikerének valamennyi bonyolult részletét Az idézett, 1962 augusztusában végrehajtott kísérlet az űrrandevúk egyik fontos alapfeltételének: a közös pályára, egymás közelébe történő vezérlésnek a kérdéseit tisztázták. Ez a vezérlés meg a földi irányítóállomás feladata. Az ezt követő időszakban került sor a Poljot-laboratóriumok- kal, valamint a Szonda-sorozat tagjaival végzett automatikus, illetőleg távvezérlésű manőverekre a Föld szűkebb kozmikus környezetében és a Hold térségében egyaránt. E kísérletek során nemcsak az elektronikus rendszerek, hanem a manőverezésre szolgáló hajtóművek is vizsgáztak. Aa így ' szerzett tapasztalatok felhasználásával tervezték meg a Kozmosz-sorozat 1967 őszén felbocsátott két tagjának, a Kozmosz— 186 és a Kozmosz—188 holdaknak azt az automatáikkal és távvezérléssel végrehajtott randevúját és összekapcsolását, amely az első, ember nélküli dokkolást eredményezte Föld körüli pályán. A Szojuz—4 és a Szojuz—5 küldetésének főpróbájára alig két és fél hónappal ezelőtt került sor, a pilóta nélküli Szojuz—2 és a Beregovoj vezette Szojuzi—3 között. A tapasztalatok gyümölcsei megértek, és ezek nyomán a Szojuz—4 és a Szojuz—5 végrehajthatta — 1969. január 16-án délelőtt — a világ első olyan űrrandevúját, amely két, ember vezérelte űrhajó között jött létre. A találkozást követő dokkolás során a két űrhajó az erre a célra szolgáló adapterekkel egymáshoz csatolódott és ebben a szoros kötelékben folytatta repülését a Föld körül. Figyelemre méltó, hogy a találkozást és az összecsatolást az űrhajók parancsnokai irányították, a fedélzeti hajtóművek vezérlésére szolgáló kapcsolókkal. Erre a Célra mindkét űrhajón egy-egy 400 kg önsúlyú hajtómű, illetve azok tartalékai álltak rendelkezésre. Tekintettel az űrhajók nagy méreteire, a művelet eredményeként valóságos kozmikus laboratórium született, amely már csak nagyfokú műszerezettsége miatt is kiérdemli ezt az elnevezést. E laboratórium hatékonyságát csak fokozza, hogy fedélzetén emberek tartózkodnak, akik képesek a pálya befolyásolására, a műszerek kezelésére és saját tapasztalataikat felhasználva, azok leggazdaságosabb üzemeltetésére. A laboratórium munka- és pihenőterednek kényelmessége lehetőséget ad a hosszú időn át folyó kutatásokra. Nem sokkal az összekapcsolás után újabb jelentős lépést hajtottak végre a program résztvevői. Hrunov és Jeliszejev, a Szojuz—5 két asztronautája felöltötte speciális űröltözékét, majd kilépett a kabinból a világűrbe. Üröltozé- kük olyan ún. autonom-rendszer, amely életfeltételeiket az űrhajó rendszerétől függetlenül, minden mechanikus összeköttetés (küldök- zsinór) nélkül biztosítják. Ebben az öltözetben egy órán át tartózkodtak a világűrben tudományos megfigyeléseket végezve és egyéb feladatokat hajtva végre. Az űrruha autonom, űrhajóhoz nem kötött volta adott lehetőséget arra, hogy feladataik teljesítése után a Satalov vezette Szojuz—4 kabinjába szálljanak át. Ez volt egyébként az első átszállás a világűrben. A kísérlet jelentősége a már említetteken túl abban rejlik, hogy újszerű mentési lehetőségeket teremt és lehetőséget ad minden eddiginél bonyolultabb kozmikus feladatok megoldására. Kétségtelen, hogy ezzel új korszak kezdődött az űrkutatás történetében. Sinka József \
