Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-17 / 295. szám
1M8. december XT. 3 Kedd Kohán György emlékkiállítás Gyulán Délelőtt 11 óra 1968. december 15-e vasárnapján, amikor dr. Vi- dó István, a városi tanács elnöke elvágta a gyulai múzeum új ki- állítócsamokának ajtaját elzáró selyemszalagot. A két és fél millió forintos költséggel felépített kétszintes üvegpalota első funkciója pedig a két éve halott Kos- suth-díjas festőművész, a gyulavári. születésű Kohán György emlékkiállításának befogadása volt. A kiállítást a végakarata szerint Gyula városára hagyományozott 12 millió értékű hagyatékából válogatták, és ötven, nagyrészt soha be nem mutatott remekkel idézték az eltávozott, immár a halhatatlanság felé tartó művészt. / Üj ranggal növelte Gyula városa mindazt, amit a koncepciózus kultúrpolitikájában már eddig is elért, és várszínháza, európai szintű vármúzeumi kiállításai, állandó nyári programjai mellé a képzőművészeteknek emelt új otthonnal biztosított az itt élő, művészeteket szerető és pártoló embereknek újbóli országos figyelmet. S hogy ebben a pompás csarnokban Kohán György emlékkiállítása az első, az mindennél nagyobb rang és méltóság. Ugyanakkor még teljesen fel sem mérhető lehetőségeket ad a megye képzőművészetének teljesebb kibontakozásához, a közönséggel való találkozások megsokszorozásával, mely nélkül egyetlen művészet sem fejlődhet, nem gazdagodhat. Itt, az új csarnokban — hisszük — sok művész indul majd el a siker és a hír nehezen járható or- szágútján, sokan tárhatják majd a világ elé mindazt, amit a világról éreznek, tudnak. Legfelső képünk a kiállítás megnyitójáról tudósit. Előtérben Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Szilágyi Miklós, a gyulai múzeum igazgatója és a művész özvegye. Középső képünk: dr. Vidó István átadja a rendeltetésének a kiállítócsarnokot. Alsó képünk: a tárlat közönsége. (Fotó: Demény) „Kohán György az igazság megvalósítását szolgálta művészetével — mondotta a tárlatot megnyitó Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Az élet dolgaira adott válaszai nem éppen szívderitőek, mégis biztatóak. A minden rossz ellen harcoló, mélységes energiákat emésztő művész útját járta, a lélek önfeláldozását, mely- lyel magára veszi a társadalom gondjait. Kohán művészete nem remete-dac, nem világfájdalom, Kohán György sem tett mást, mint indulatainak, véleményének kifejezésére alkalmazta művészetét, így lett az a legtisztább értelemben közügy.” Az emlékkiállítás megnyitóján óbb százan voltak ott; közöttük Kohán György özvegye, édesanyja, a magyar képzőművésztársadalom jelesei, vásárhelyi és budapesti művésztársak. A megnyitót megelőzően a megye és a város vezetői, a kulturális élet képviselői megkoszorúzták a Ko- hán-ház emléktábláját és a két éve halott művész sírját a gyulai temetőben. S. E. NEGYEDMILLIÓ FORINTOS AJÁNDÉK A TOTÓN! Húszezer forintos borítékos sorsjegy nyeremény Gyulán! A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság — kaptuk a tájékoztatást az OTP Békés megyei Igazgatóságától — az 52. és az 1. fogadási hetek 13+1 találatos totószelvényei között egy összegben 125 000 —125 000 forintot sorsol ki, így hetenként egy telitalálatos szelvénynyel a rendes heti pénznyereményen és jutalomösszegen felül még külön 125 000 forintot is lehet nyerni. Abban az esetben, ha az 52. héten nem akad 13+1 találatos totó- szelvény, akkor az egész negyed- millió forintos ajándék az 1. hét 13+1 találatos szelvényei között egy összegben kerül kisorsolásra. Ha az 1. héten sem lesz 13+1 találatos szelvény, a 250 000 forintos rendkívüli ajándékösszeg a rendes heti nyereményalappal és a halhalmozódik, ameddig valamelyik legközelebbi héten nem fordul elő 13+1 találatos szelvény és akkor a teljes ajándékösszeg a rendes heti nyeremény alappal és a halmozódott jutalomösszeggel együtt ezek között kerül felosztásra. A totó tehát ajándékkal búcsúzik az óévtől, s ajándékkal kezdi az új évet. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy a borítékos sorsjegyek eladása befejeződött megyénkben. Az alig három hétnél tovább tartó szerencse „halászat” során „igazi nagy hal” is akadt a hálóba. A szerencsés „halász” Gál András körösnagyharsányi lakos, aki „hálóját” a gyulai totozóban vetette be — és 20 000 forintos sorsjegy-nyereményt „halászott” ki. A számtalan kisebb-nagyobb, 8 forinttól 500 forintig terjedő nyereményeken túlmenően okvetlenül említést érdemel a Szeghalmon nyert 5000 forintos borítékos sorsjegy nyeremény is. A legközelebbi akcióra — előreláthatólag — a jövő év tavaszán kerül sor. 11 társadalmi cselekvés új mechanizmusa Mint minden újat, lassanként az új mechanizmus módszereit, légkörét, szakmai és politikai jellemzőit is kezdjük — előbb érteni, aztán megszokottnak tartani. Az élet rendje ez, jó rend. Ami január előtt meglehetősen gyakran váltott ki ideges vitákat, most másfajta izgalmakat kiváltó hétköznapi tennivalóvá szelídül. Az új gazdaságirányítási rendszer tehát kezd átalakulni újdonságából megszokássá — s ezzel be is fejezhetnénk a gondolatsort ha... Ha nem jutna az ember eszébe, hogy a mechanizmus bevezetéséből még többet is „profitálhatunk”. A lehetőségek nyitva állnak. Milyen lehetőségek? Hogy a mechanizmus bevezetésének módszereit, tempóját, körültekintő stílusát... megismételjük. Bármilyen területen, ahol nagy feladataink vannak Ilyet pedig könnyedén fel tud sorolni jó néhányat mindenki, aki a közélet különböző problémáinak ismerője. Gondoljunk csak a társadalmunk életében, fejlődésében oly nagy szerepet játszó művelődési forradalom irányításának mind bonyolultabbá váló feladataira; alkotmányos állami intézményeink, szerveink munkájának. működésének fejlesztését kívánó megannyi igényre- az ifjúság és a nők sajátos társadalmi szerepével, helyzetével, problémáival kapcsolatos ezernyi kérdőjel eredményes megválaszolására. Valóban túl széles a kör, amellyel pedig csak példázni akartam, hogy van tennivalónk elég — tennivalónk, amelyek végrehajtása közben nem is nélkülözhetjük az új mechanizmus bevezetésének tapasztalatait. Nem állnak-e távol egymástól ezek a fogalmak. Elvégre az új mechanizmus a gazdasági élet mozgásának új elemeit „táplálta be” a gyárak, minisztériumok, trösztök, vállalatok vezetésének tudatába. Mi az, amit társadalmi kérdésekben át lehet venni ebből a sokak számára merőben szervezeti hatású, teljesen átfogó változásból? A bevezetés előkészítésériek módszerét. Azt, ahogy a mechanizmus nem egyik éjszakáról a másik hajnalra „zuhant rá” egy álmodó országra, hanem bevezetése, szakemberei? ezreinek szánté már az aprólékosságig menő előkészítő munkája, vitatkozó elemzése, ezernyi kis részlet, tudományos kimunkálása után kezdődött meg fokozatosan, több évre szóló, lépcsőzetes, az értelemre építő, szisztematikus munkával. Azt, gondolom nem kell külön hangsúlyozni, hogy gazdasági, vezetési tudományt gépiesen „lefordítani” a társadalmi kérdések nyelvére nem lehet. De a megoldás szellemét lehet érvényesíteni! Ez a szellem az előkészítés első percétől a megvalósítás befejezéséig csak egy lehet; a tömegekre, véleményükre, észrevételeikre építés módszerei. Egyszerűbben és gyakran használt szóval: a demokratizmus. Az új mechanizmust méltató, és elemző írások kissé megfeledkeztek annak hangoztatásáról, mennyire általános óhaj, a színházak nyelvén szólva „közkívánat” jelentkezett a gazdaságvezetés új rendszerében, mert még emlékszünk arra, mennyit kínlódott, mérgelődött ezer meg tízezer ember a régi kötöttségek és béklyók miatt, hány igazgató, főmérnök, miniszterhelyettes és tsz-elnök tárta szét tehetetlenül a karját számtalan esetben, amikor a teljesen reális, rugalmas, mindenki számára hasznosabb megoldást lehetetlenné tette egy elavult, de mégis fegyelmezett végrehajtást kívánó központi utasítás, amikor az is megesett, hogy a pazarlás volt a törvényes és a józan takarékosság a tervtől való eltérés... De a gazdasási vezetők — különösen az önállóan gondolkodni szeretők — előbb csak a lelkűk mélyén, aztán mind nyíltabban kezdték feszegetni a merev és elavult kereteket — s kívántak maguknak és mir.d- annyiunknak valami újat, modernet, a mi világunkra és a realitások világába valót. Az új mechanizmus előkészítői türelmesek voltak és ezerféle véleményt hallgattak meg. Hogy mindegyiket érvényesítsék? Nem, hogy általános tendenciájukat — az előrehaladás irányát — érzékelni tudják és kivonják a vélemények tengeréből a „sót”. Talán nem túl optimista a remény, hogy esztendők múlva magától értetődőnek tartjuk a tennivalók közös feltárásának, p megoldás el őké ^-n megvalósításnak úi mechanizmusát. Közgazdászok úgy is feltománvos alaposságának, a fejődés teremtette realitások elismerésének be keli vándorolnia a politikai, művelődési, áliam- :sazgatási munkába is. általában mindenüvé. ahol tömegek nélkül, véleményük demokratikus érvén vésitése nélkül nincs előrehaladás. Baktai Ferenc
