Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
1968. november 10. 7 Vasárnap Bajai képzőművész békéscsabai kiállítása Pénteken este a Képcsarnok Vállalat békéscsabai fiókjában kiállítás nyílt a bajai B. Mikii Ferenc munkáiból. Képünkön a megnyitó pillanatát örökítettük meg; Hantos Ferenc, a bajai városi művelődésügyi osztály vezetője, Gyapai József, a bajai városi pártbizottság propaganda és művelődésügyi főelőadója a kiállító művész, B. Mikii Ferenc társaságában. Dr. Adám Ignác főorvos és B. Mikii Ferenc beszélget, nem sokkal a megnyitó után. Fotó: Demény Méltó emlékezés (Tudósítónktól) Bensőséges ünnepségen emlékeztek a békéscsabai 611. számú Ipari Szakmunkásképző-Intézet tanulói, tanárai és dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulójáról. Az ünnepségen, melyet csütörtökön délelőtt a Szabadság Filmszínházban rendezett a KISZ-bizottság, Kismarton Albert történelemtanár méltatta a nagy történelmi évforduló jelentőségét. Ez alkalomból a KISZ-szervezet kultúregyüt- tese műsort adott, melynek keretében első ízben lépett fel az intézet ifjúmunkás kórusa. Az ünnepségen az intézet igazgatója, Tóth Pál, a KlSZ-munkában jó eredményt elért pedagógusoknak és szakoktatóknak pénzjutalmat adott át. Több évtizedes oktató-nevelő munkájának elismeréseként elsőnek Csányi Béla szakfelügyelő, majd Kossá Gusztáv szakfelügyelő vette át a jutalmat Tizenöt tanuló eredményes KISZ-szervezési munkájáért értékes könyvjutalmat kapott. Az ünnepség keretében az intézet vezetője több mint 15 ezer forintot adott át a jó munka jutalmául. Az ünnepi program befejezéseként az összegyűlt több mint 500 tanuló a legendás hírű Csapajev- ről szóló filmet tekintette meg. Pénzt takarít meg, ha a Bizományi Áruházban vásárol Televíziók, rádiók, bútorok, ruhaneműk NAGY VÁLASZTÉKBAN. Bútorárusítás: Békéscsaba, Tulipán utca 10. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 6. Telefon: 12—237. Áz orosházi cigánysoron... Akik ki akarnak szakadni a régi környezetből Lakatos Jánosék egyelőre olyan | házban laknak, aminek az anyaga 12 ezer forintot ér. Legalábbis' az orosházi városi tanács ilyen értékű bontott anyaggal kártalanította. Ezt azonban nem ő kapta, hanem az építőipari ktsz, amely neki — OTP-kölcsönből — 103 ezer forint helyett immár 91 ezer forintért épít új házat. Lakatosék régi háza tehát az átlagosnál jóval „szerényebb”. Talán inkább házikónak lehetne nevezni. A • cigánytelepi viskók közül azonban mégis kimagaslik. Ki- vül-belül tiszta. Szobából, konyhából áll, a bútorok is rendesek. Szívélyesen fogadják a vendéget. mint akiknek nincs mit takargatniuk. A férfi és az asszony is. Hamar kiderül, hogy Lakatos ! János bádogos vándoriparos, aki nem a világot, hanem a környékbeli községeket járja. S ha éppenséggel nem is sok a munkája, de annyit megkeres, amennyi beosztással elegendő a család megélhetéséhez. Sőt még arra is, hogy a fiát bádogosnak taníttassa... Azaz csak taníttatta, mert nemrég ő is megkapta a szakmunkás-bizonyítványt. A Lakatos házaspár méltán büszke Jancsira. Nemcsak azért, mert jó eredménnyel vizsgázott, hanem azért is, mert kitűnő csel- gáncsozó. A Békés megyei Népújság egy nemrégi számát mutatják, melynek a sportoldalán nagy betűs cím olvasható: Bemutatjuk Lakatos Jánost. Ott van a fényképe is. A versenyeken szerzett érmei pedig a szoba falán függnek szép sorjában. Az apa nem győzi dicsérni a fiát: — Nagyon derék gyerek. Szorgalmas, nem iszik, nem dohányzik... Elmondja, hogy egyelőre a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozik Békéscsabán, de hazajön. Vonzza az új lakás, amely hamarosan elkészül. Akkor mar ketten adják haza a keresetüket. És nemsokára Aranka, a kislányuk 16 éves lesz, ő pedig majd a ruhagyárban helyezkedik el. Számvetést készítünk és kiderül, hogy a Lakatos család rövid időn belül havonta mintegy 4500 forintot hoz össze. Abból pedig már nem nehéz a ház építésére kapott kamatmentes OTP-kölcsön után az évi 2600 forint részletet befizetni. — Lehet azt másból is — mosolyog sejtelmesen id. Lakatos János. És hogy ezzel mit akar mondani, azt akkor tudjuk meg, amikor a ház végén levp disznóólban megpillantjuk a négy szép süldőt. Mindjárt mutatja is: — Ebből a kettőből kifutja majd az első részlet, azt az egyet eladjuk, a negyediket pedig megtartjuk magunknak. A keresetünk a miénk maradt, csakhogy a bútort is pótolni kell. Van helye tehát a pénznek, de Lakatosék előrelátóan terveznek. Arra is gondolnak, hogy hamarosan kerítést csinálnak az új ház körül, később pedig bővítik a lakást. Fedett teraszt építenek a bejáratnál és talán fürdőszobát is... Régen ki akartak szakadni a mostani környezetből, most végre sikerül. Emiatt ugyan sokan szidják őket és azt kiabálják: — Ha ti nem mentetek volna bele az építkezésbe, akkor mindnyájan ingyen lakást kapunk. A leghangosabbak azok, akik nem dolgoznak, csak a sült galambot várják. Kérdezi is id. Lakatos János: — Vajon mit gondolnak: kik keresték meg nekik a ház árát? Nem elég, hogy az állam 30 évre kamatmentes kölcsönt ad? Hol van még a világon ilyen? Teljesen igaza van, sajnos azonban ezt még nem mindenki fogja fel ésszel itt a telepen. De rajtuk kívül hatan már építkeznek, hár- man-négyen pedig gondolkoznak. Belátják, hogy nincs más megoldás. — Mi lesz ezzel a házzal, ha elmennek? — kérdezem Lakatos Jánostól. — Ide átmenetileg az költözhet, aki építkezni akar, aztán lebontatja a tanács. Lassan-lassan tehát felszámolódik a telep. Erről beszélgetünk j még. Közben átjön a szomszédból j Mező István is, aki ugyancsak j építkezik, ö Tótkomlóson zenész, j a keresetéből gyűjtötte össze a i szükséges 12 ezer forintot, amit előre kellett befizetnie. Cigarettára gyújtunk. Lakatosné szabadkozik, hogy nincs hamutartó. — Csak nyugodtan szórják a földre — mondja aztán és egy kicsit azért zavarba jön. Megnyugtatom: — Tudom, hogy az új lakásban lesz hamutartó is. Nagy Károly éppen az udvart sepjji, amikor felkeresem. Néhány négyszögölnyi terület az egész, ami a sárviskójához tartozik, de ezt ragyogóan tisztán tartja. Nyolc éve dolgozik az orosházi malomban segédmunkásként. Az egyik szocialista brigád tagja. Ez év áprilisában elismerő oklevelet kapott, amit szépen bekeretezte- tett Meghívó! Értesítjük, hogy 1968. november 11-én, hétfőn este fél 7 órai kezdettel szervezetünk nagytermében TAGGYŰLÉST TARTUNK NAPIRENDI PONTOK: 1. Titkári beszámoló a helyi csoport munkájáról. 2. A KIOSZ Országos Központ részéről megjelent elvtárs tájékoztatója a kisiparosokat érintő kérdésekről. 3. Hozzászólások. 4. Válaszadás. KÉRJÜK PONTOS MEGJELENÉSÉT A TAGGYŰLÉSEN. PONTOS KEZDÉS! VEZETŐSÉG A munkahelyéről ilyen sárviskóba hazatérni, bizony keserű dolog. Az arcát a gond redői árnyékolják be. — Mi lesz, ha ránk szakad ez a viskó? — mutatja a megroggyant falakat, a besüppedt szalma- és sártetőt. Egészen reménytelennek látja a helyzetét. A feleségével nyolc gyermeket nevel. Eddig csak a legnagyobb lány hagyta el a viskót: férjhez ment. ö volt a kilencedik. Nyolc gyerek tehát otthon van, közülük a legidősebb 16 éves, az is beteg a legkisebb pedig még járni sem tud. A férfi 1200 forint családi pótlékot kap. — Hogy tudnék' kiszabadulni ebből a nyomorúságból? — kérdezi elkeseredetten és folytatja: — Dolgozom, nincs panasz a munkámra, de hiába könyörgök. Veres Károly, a malom vezetője azt mondta: „Ha a tanács nem ad lakást, ő sem tud adni.” — Mi a tanács véleménye? — kérdezem. — Ott azt javasolták, hogy a vállalat fizessen be egy összegben 12 ezer forintot és havi 200 forintjával vonja le. — Levonnák még az OTP-rész- letet is... Az ugyancsak 200 forint körüli összeg. Képes lenne havonta 400 forintot kifizetni? — Ha a 16 éves lányom va’ami- lyen könnyebb munkát kapna... A városi kertészetben tudna dolgozni. A helyzet akkor így alakulna: 1200 forint családi pótlék, az ő keresete 1400, a lányáé 5—600 forint. Ebből talán meg lehetne oldani, hogy Nagy Károlyék kedvezményes OTP-kölcsönnel lakást építsenek. Másképp aligha. Annyi bizonyos, hogy aki becsülettel dolgozik és ilyen rendkívül nehéz körülmények között él, azt a társadalom nem hagyhatja magára. A városi tanácsnak módjában áll, hogy segítsen Nagy Ká- rolyékon. S ez a segítség nem tűr halasztást. A cigányteleptől alig 500 méterre, az egyik utcában már tető alatt áll három kétszobás iker- és egy egylakásos ház. A téglafalak még vakolatlanok, s messziről magukra vonják a figyelmet. A telepen lakókét is. Pásztor Béla Az első polgármesternő Afrikában Az afrikai Togo Köztársaság fővárosában, Loméban megválasztották a földrész első polgármesternőjét. A 45 éves Marie Sivomei ismert társadalmi személyiség, aki Togo képviseletének tagjaként részt vett az ENSZ XVI. és XVII. ülésszakán. Marie Sivomei kijelentette: — A nők természetüknél fogva az egység és a béke hívei, tehát igen sikeresen vehetnek részt a Togo népe gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséhez szükséges kedvezőbb feltételek megteremtésében. Lottótájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 45. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 63 fogadó ért el, nyereményük egyenként 53 578 forint. Három találata 4807 fogadónak volt, nyereményük egyenként 351 forint. A kéttalálatos szelvények száma 128 622, ezekre egyenként 16 forintot fizetnek. A nyereményösszegek a nyereményilleték levonása után értendők. A közölt adatok tájékoztató jellegűek. \r
