Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

1968. november 7. 7 Az 1918-as polgári demokratikus forradalom győzelme és az új hatalom jellege megyénkben fővárosban 1918. október 31-e reggelére a munkás- és katonatömegek erejével és ha­tározottságával győzelemre vitt polgári demokratikus forradalom robbanása az egész országot meg­rázta. A monarchia végleges ösz- szeomlását lezáró népmegmozdu­lások új korszak kezdetét jelez­ték. A budapesti események ha­tására bontakoztak ki a vidéki események is. A forradalom sor­sát csak a szervezett magyar ipari proletariátus zömét, legjobb erőit tömörítő fővárosban, a központi irányító szervek szétverésével lehe­tett eldönteni. A vidék népét — bár­mennyire is kívánta a régi rend azonnali eltörlését — egységes, egyidőben történő fellépésre nem lehetett összefogni. A korábbi el­szigetelt, helyi megmozdulásokat sorra elfojtották az uralkodó osztály fegyveres erői. A forradalom híre távirati úton már a győzelem napján eljutott megyénkbe. (Az Orosházi Friss Űjság még aznap rendkívüli ki­adásban közölte a városba érke­zett sürgöny szövegét.) A frontok felbomlása nyomán október vé­gén már megyénkbe is tömege­sen, fegyverüket is magukkal hozva, a békét üdvlövésekkel kö­szöntve özönlöttek haza a hosz- szú háború és a hadifogság szen­vedéseitől meggyötört, lerongyo­lódott közkatonák. Hozzávetőleg is több tízezer hazatérő ember­ről van szó megyei vonatkozás­ban. A forradalom budapesti győ­zelmének hírére vidéken a leg­több helyen ezek, a munkásokból, agrárproletárokból lett katonák ragadták magukhoz a kezdemé­nyezést, ők vezették a kiéhezett, nélkülöző, itthon maradt sze­génység, a munkásasszonyok rész­vételével a tüntetéseket, a jogos felháborodásból fakadt igazság­tevést. TVovember első 5—6 napján a népharag megyénk szin­te minden községében viharos for­mában tört ki. Bár nem egy he­lyütt vér folyt a régi rendet vé­delmező csendőrök golyói nyo­mán (Battonya, Dombegyház), Medgyesegyháza), a tömegek ak­cióit a meglepett helyi uralkodó körök megakadályozni nem tud­ták, mert a hazatért katonák a fegyveres ellenállástól sem riad­tak vissza. A gyorsan pergő ese­mények alakulása szempontjából vidékünkön a mozgalmak három fő irányát különböztethetjük meg. Az elkeseredett katonák, nélkü­löző asszonyok bosszúja a leg­több helyen először azokat a közigazgatási tisztviselőket keres­te, akik a közellátás, a hadise­gély, a katonai behívások és fel­mentések, a rekvirálás és az adó­behajtás ügyeit embertelenül, ha­talmaskodva intézték a háborús esztendőkben. Pár nap alatt a falusi jegyzők, végrehajtók, já­rási főszolgabírók közül mintegy harmincat távolítottak el a me­gye mai területén. Nem egy eset­ben az agyonverés elől menekül­tek el. A forradalom első napjaiban a tömegek bosszúja sújtotta a há­borúban meggazdagodott speku­lánsokat, köztük is elsősorban a kereskedőket és a kocsmárosokat. A legalapvetőbb élelmezési és ru­házati cikkeket rejtegető és csak elérhetetlen összegekért árusító kereskedők boltjait feltörték, a portékát szétszórták, elvitték. A kocsmárosok italkészletét kiön­tötték vagy elfogyasztották. Nem egy helyen a boltokat, italméré­seket fel is gyújtották. A falusi tőke a forradalom első napjaiban érzékeny anyagi veszteségeket szenvedett. Az ilyen irányú bosz- szúállás Békéscsabán, Gyulán, Gyomán, Kétegyházán az állami vagyont, a vasúti szerelvényeket sem kerülte el. tömegek november eleji csapásának harmadik irá­nya — az uradalmak, vagyonos parasztgazdaságok elleni fellépé­sek sorozata — érdemli a legna­gyobb figyelmet, mert ebben volt a legtöbb előremutató elem, s a régi rend urai ezt tartották a leg­súlyosabbnak, elsősorban ezt pró­bálták megakadályozni. Békés­csabán, Nagyszénáson, Dombira­toson, Kunágotán és másutt fegy­veres katonákkal megerősített ag­rárproletár csoportok támadták meg a nagybirtokokat, a kasté­lyokat, s azon a jogon, hogy sa­ját jussukat veszik el, az ott ta­lált élelmiszert kiosztották a sze­gények között. Több uradalomból sertéseket hajtottak el hasonló céllal. Másutt összetörték a búto­rokat. Kunágotán és környékén mentek a legmesszebbre: a föld haszonbéres parcellák formájában történő felosztását már ekkor ki­kényszerítették. (A megye többi részében csak 1919 februárjában jutottak el eddig.) önként adódik a kérdés, hogy a megmozdulások hevességében voltak-e jelentősebb eltérések a megyében? A messzebb fekvő, ki­sebb községek egy ideig érintetle­nek maradtak az eseményektől, a helyi légkör alakulása, a köz­lekedő vonalaktól való távolság és a helyi fegyveres erők fellé­pése miatt néhány napos időbeli elcsúszás területünkön kétségkí­vül kimutatható. A leggyorsabb és leghatározottabb reagálásra a megye legfontosabb települései­nek (Békéscsaba, Gyula, Oros­háza, Szarvas, Békés, Szeghalom, Gyoma) népe volt képes. E váro­sok és községek már november elsején-másodikán csatlakoztak a forradalomhoz és kisugárzó, kez­deményező, irányító szerepük sa­ját környékük kisebb települései­nél jól kimutatható. A megyénkbeli események sodrának legfőbb vonalait megismerve, arra kell feleletet keresni, hogy a forradalom láng­jának magasra csapása után mi­lyen változás történt a helyi ha­talom birtoklásában és gyakorlá­sában, volt-e alapvető átalakulás november első hetében. Nyilván­való, hogy néhány közös, de csak másodlagosan fontos célt nem számítva, megyénk uralkodó ré­tegeinek érdekei a forradalom napjaiban is alapvetően eltértek a nincstelen, lerongyolódott tö­megek érdekeitől és céljaitól, az első perctől kezdve más-más irányban próbálták meg a forra­dalom továbbfejlesztését. A for­radalom polgári demokratikus jel­legét az országos helyzet és azon belül is a meghatározó szerepet játszó budapesti erőviszonyok formálták ki. Annak helyenkénti módosítására volt ugyan lehető­ség, a helyi politikai erőviszo­nyokra támaszkodva, alapjaiban megváltoztatni azonban csak a proletárdiktatúra győzelme után lehetett. A polgári forradalom el­ső napját követően — november 1—6 között — megyénk városai­ban, községeiben központi útmu­tatás alapján létrejöttek az ún. nemzeti tanácsok. E politikai irá­nyító és ellenőrző szerveknek pa­pírforma szerint a korábbi el­lenzék erőiből (Károlyi-párt, szo­ciáldemokraták, polgári radikáli­sok) kellett volna megalakulniuk. Valójában vidékünkön ezek az erők csak szétszórtan, elenyésző számban akadtak, egyedül a né­hány nagyobb település meglevő szociáldemokrata szervezetei je­lentettek összefogott* erőt. Ebben a helyzetben a mindenütt meg­alakított nemzeti tanácsok álta­lában a forradalom leszerelésének eszközei lettek. Tagjaik zöme nem a szervezetlen néptömegek képvi­selőiből, hanem a hamis nemzeti egység taktikai jelszavát hangoz­tató kispolgári elemekből, vagyo­nos parasztokból, iparosokból, ér­telmiségiekből, korábban kevésbé exponált tisztviselőkből került ki. A szervezett munkásság az első hetekben csak Orosházán, Békés­csabán és Gyulán jutott erőtel­jesebb képviselethez és irányítási lehetőséghez a nemzeti tanácsban. Az új szervek tevékenysége rövid időn belül elhalványodott, igazi súlyuk nem volt. ^^z erőviszonyok további ala­kulása szempontjából ko­moly jelentősége volt a polgár­őrség, a nemzetőrség megalakí­tásának. A katonai alapon szer­vezett, eleinte igen magas létszá­mú (Mezőhegyesen pl. 178, Domb­egyházán 60, Dombiratoson 64 fő), laza fegyelmű alakulatok volt katonatisztek vezetése alatt jöttek létre, többnyire munka nélkül le­vő, leszerelt katonákból. A nem­zetőrség — legénysége zömének szándékaival ellentétben — al­kalmas volt arra, hogy a „rend­zavarás, fosztogatás” elnyomása ürügyén korlátot szabjanak min­den nem kívánatos mozgalomnak, elsősorban pedig helyreállítsák a magántulajdon átmenetileg meg­ingott biztonságát. A forradalom balratolódásától rettegő uralkodó rétegek, elsősorban a nagybirto­kosság, a nemzetőrség számára összetételénél fogva megoldhatat­lan feladatokra vidékünkön is szívesen vette igénybe a megma­radt és magas zsoldban része­sített katonai rendfenntartó ala­kulatokat. Nagybánhegyesen a bir­tokosok saját védelmükre gép­puskával is felszerelt zsoldos csa­patot szerveztek. A régi csend­őrség is érintetlenül „vészelte át” a forradalom napjait. A fegyveres erő tehát továbbra is a régi ke­zekben maradt. A forradalom előtti közigazga­tási apparátus érzékeny veszte­ségeket szenvedett ugyan, . de szellemében változatlan maradt, s a viharos , napok elmúltával igyekezett az elzavart tisztviselő­ket visszamenteni. A megye alis­pánja a lakossághoz intézett no­vember 8-i kiáltványában azt hangoztatta, hogy majd „a törvé­nyes felelősségre vonás, a hiva­tali fegyelmi eljárás” igazságot tesz, a tömegek tartózkodjanak az „önkényeskedéstől”. (Tessék- lássék le is folytatták később eze­Csütörtök GÉPEK ÉS ASSZONYOK A Békéscsabai Konzervgyárban automata gépeken csomagol­ják az asszonyok a tésztát. Fotó: Varga Gyula iOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÜOOOOOOOOOt Megjelent a Békési Elet szarvasi száma A napokban kapják kézhez az olvasók a Békési Élet ez évi har­madik, szarvasi számát. A szám nyitó írását az MSZMP Békés megyei Bizottság Archívumának vezetője, Molnár Pálné készítette „A Kommunisták Magyarországi Pártja első szervezeteinek létre­jötte Békés megyében” címmel. Érdekes és időszerű dolgozatot ol­vashatunk Sass Ervin tollából is. A szerző a csorvási gimnazisták körében végzett szabad idő fel­mérés eredményeit és tanulságait teszi közzé, különös tekintettel annak népművelési vonatkozásai­ra. A gazdag szarvasi anyagból né­hány érdekesebb írásra szeret­nénk felhívni olvasóink figyel­mét. Dr. Kovács Gábor, az ÖR- KI igazgatója a Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Inté­zetben folyó kutatómunkákról közöl ismertetést. A város neve­zetességét a világhírű szarvasi Arborétumot Bauecker Alajos fő­mérnök mutatja be fényképekkel illusztrált írásában. Dr. Tóth La­jos dolgozata a szarvasi építőipa­ri munkások Világosság dalköré­nek és szavalókórusának mun­kásságával foglalkozik, míg dr. Nádor Jenő Tessedik Sámuel be­mutatását választotta témául. Az írott szöveget a város világszerte ismert festőművészének, Ruzics- kay Györgynek a rajzai teszik szemléletessé. A Vita- rovatban Kelemen Já­nos főmérnök Szarvas város fej­lesztésének problémáival foglal­kozik és a közölt makettfelvéte­lek jóvoltából az olvasók megis­merkedhetnek a jövő városának körvonalaival is. A vitakeltés szándékával íródott dr. Berecz- ky Sándor: Gyula, az ébredő vá­ros című cikke is. A Békési Élet új száma Szem­le rovatának ismeretében csak néhány jellemző címre szo­rítkozunk; Tudományos emlék-» ülés Békéscsabán; A mezőgazda- sági munkaerő ellátásának prob­lémái a megyében; A Gyulai Vas- Fém- és Gépipari Ktsz története. két, de nem volt rá példa, hogy keményebben megbüntettek vol­na valakit. A kormánybiztosi címmel felruházott új főispán is minden eszközzel a régi tisztvise­lők visszacsempészését segítette.) forradalom teremtette hely­zet enyhítését kívánta szol­gálni a megyebeli uralkodó osz­tály november első napjaiban el­kezdett szociális porhintése is: a nagybirtokosok látványos gesztus­sal gabonát és pénzadományt ajánlottak fel a tömegesen haza­tért katonák segélyezésére. A polgári demokratikus forra­dalom győzelme utáni napokban kialakult viszonyokkal megyénk proletariátusa teljesen elégedet­len volt. Mint láttuk, a régi rend helyi bástyái megingottak ugyan, de a hatalom birtoklásában alap­vető változás nem történt. A szer­vezetlen tömegek megmozdulásait egyelőre sikerült leszerelni. A to­vábbiak szempontjából rendkí­vül fontos volt ugyanakkor, hogy már november első napjaiban megpróbálkozott megyénk mun­kássága az orosz példa követésé­vel, abban a formában, hogy a nemzeti tanácsokkal egyidőben munkástanácsok és több község­ben paraszttanácsok is alakultak. Több helységben sor került a katonatanácsok létrehozására is. E szervek életre hívása azt mu­tatja, hogy a proletariátus leg­jobbjai kezdettől fogva felismer­ték a polgári demokratikus for­radalom győzelmével kialakult helyzet ellentmondásait és a ma­guk lehetőségei között megpró­bálkoztak a dolgozó tömegek ér­dekeinek képviseletével. Dr. Szabó Ferenc, a TIT Történelmi Szak­osztályának megyei elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents