Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
1W8. november 7. 8 Csütörtök Húzni vagy nem húzni? Fogfájással kezdődött... Elrohantam a legközelebbi kerületi rendelőhöz. Mielőtt beléptem volna, örömmel tapasztaltam, hogy enyhült a fogfájásom. Alkudozni kezdtem önmagámmal, és a közeli italboltba mentem, azzal az elhatározással, hogy iszom valami erős pálinkát Részben bátorságot akartam meríteni arra az esetre, ha mégis fogorvoshoz kellene mennem, részben pedig abban bíztam, amennyiben a pálinkát kicsit rajta hagyom a fogamon, az alkohol talán megszünteti a fájdalmat. A három centiliter cseresznyepálinkától még jobban fájt a fogam, sőt kezdeti bátorságomat is elvesztettem. De azután erőt vettem magamon és bementem a rendelőbe. Bevallom, titokban abban reménykedtem: sokan lesznek és én nem kerülök sorra. Legnagyobb megdöbbenésemre egy lélek sem volt a váróteremben. Átadtam beteglapomat az ápolónővérnek és remegve vártam a bekövet- kezőket. A fogorvos intésére kitátottám a számat és ő valamivel kopogtatni kezdte a fájós fogat. Azután szinte nesztelen léptekkel az üvegszekrényhez ment, elővett egy fogót és felém közeledett. Még három lépés, még kettő, még egy... Ebben a pillanatban megszólalt az ápolónő: — Nem hozzánk tartozik a beteg! A fogorvos elhúzta a fogót a számtól. Megmenekültem. Ez volt az első eset életemben, hogy áldani kezdtem a bürokráciát. Az utcán újra fájni kezdett a fogam. Megnéztem a telefonkönyvben a legközelebbi rendelő címét és odamentem. Mondanom sem kell, hogy a kapu alatt már szűnni kezdett a fájdalom, mielőtt azonban eldönt- hettem volna a „fog-dilemmát”, a kapus erélyesen rámszólt: — Nálunk csak délelőtt tizenegyig és délután öttől van rendelés! Itt, ezen a táblán megnézheti, hová kell mennie! Mikor a fogam újra kínzóan fájni kezdett, elrohantam a harmadik rendelőbe. Amikor leültem a székbe, mintha ismét enyhült volna a fájás. Elmosolyodtam. Hiszen a beteglap a nővér kezében van, minden pillanatban megállapíthatja, hogy nem ide tartozom. A nővér gyanakodva nézi a lapot, szeme összeszűkül. A fogorvos viszont közeledik a fogóval. Fél szemmel az ápolónőt nézem és várom, hogy felharsanjon a hangja és letiltsa a húzás műveletét. De nem! Félreteszi a lapot. Nem sokáig mérgelődhettem, mert éles fájdalmat éreztem — s kint volt a fogam. Az ápolónő' visszaadta a beteglapot és megjegyezte: — Szerencséje van, hogy ma jött! Holnaptól kezdve nem ehhez a körzethez tartozik... Palásti László INNEN — ONNAN Egy skót megjelenik az anyakönyvi hivatalban és bejelenti, hogy gyermeke született. Aztán megkérdezi: mennyit kell fizetnie? •— Ö, semmit, ez ingyenes — felel a tisztviselő. — Nagyszerű — felel a skót — Akkor közlöm, hogy ikrek születtek. A skót cégtulajdonos így szól alkalmazottaihoz: — Önök az idén nagyon jól dolgoztak, úgyhogy cégünk jőve. delme megnőtt. Jutalmul mindannyian kapnak egy-egy 20 fontos csekket. Ha jövőre is ilyen jól fognak dolgozni — akkor aláírom a csekkeket. Przekrój (Fotó-: Murányi Beatrix) Kollégám süldőlánya egy beat-müsor megtekintése után otthon élménybeszámolót tartott, s megjegyezte: kár, hogy a közönség soraiban — a fiatalságon kívül — az elektrifikált muzsika iránt érthetően értetlen öregek it rontották a levegőt. — Mégis milyen idősek voltak azok az öregek? — kíváncsiskodott anyuka. „Lehettek vagy 25 évesek” — hangzott a megfellebbezhetetlen válasz. Nemrégiben jutott eszembe ez a kis sztori, amikor egy felettébb tiszteletre méltó irodalmi pályázat felettébb tiszteletre méltó zsűrijének állásfoglalását hallottam. Eszerint a bírálatra érkezett költeményben — itt-ott — dadognak a rímek, megbicsaklik a ritmus, „a művészi követelmények”, továbbá „a költői szemlélet” hogyismondjam- csak: nem kérnek eget, nem villantják elő alkotóik oroszlán- körmeit. Ami érthető és megbocsátható, Kor hiszen ügyi fiatal költők munkáiról van szó, a pályázat felső korhatára 24 esztendő volt. S a mindössze 24 nyarat látott poétáktól „nem lehet minden szempontból kifogástalan költői műveket várni”. Bizony nem... Gondoljunk csak arra, hogy a mai, elismert fiatal költőink — Csoóri Sándor, Garai Gábor, Ladányi Mihály — ugyancsak a negyedik X felé ballagnak, de még a teljesen ifjú titán, mellesleg a tizenévesek Magazinjának szerkesztője — Baranyi Ferenc — is a harmincegyediket tapossa. Végtére is a költészethez élettapasztalat, leszűrt bölcsesség meg miegymás szükségeltetik, amit ugye nem lehet máról holnapra... Igenbizony... csakhogy József Attila 17 éves volt, mikor kiadták első önálló kötetét. Húszéves korában ismert költő, akinek a legrangosabb újságokban, folyóiratokban jelennek meg versei. Nem beszélve Petőfiről, aki huszonegy évesen írja a János vitézt, továbbá lapszerkesztő (nem gyerek- — felnőttlapnál), s huszonhat esztendősen pedig nem pályája kezdetén álló, nem is fiatal költő, hanem — halott költő. Egy befejezett hatalmas életmű. Talán említenem sem kell a francia szimbolisták óriását, mindenféle expresszionista, sőt egzisztencialista költői irányzat előfutárát és megalapozóját. Arthur Rimbaud poétái működése 16 éves korában kezdődött és húszévesen ért véget. Amit kamaszkorában alkotott, az az életműve. Mindezzel a világért sem akarnám kisebbíteni a tizenvagy huszonéves ifjú mai költők és költőjelöltek érdemeit. Csak eszembe jutott, hogy istenkém, milyen viszonylagos fogalom az, ki — meddig fiatal... —ajda— Szovjet humor Házastársi párbeszéd: — Drágám, nekem pénz kell... — Már megint? — Bizony, egy fillérem sincs! — Én azt hiszem, neked pénz helyett inkább egy kis észre volna szükséged __ — Látod, drágám, én sohasem kérek tőled olyasmit, amid nincs. * * * A stewardess így vigasztalja a rémült utast: — Ne nyugtalankodjék, asz- szonyom. Még nem volt rá példa, hogy egy repülőgép ne térjen vissza a földre. * * * Egy tizenkét tagú ölasz család egyetlen kicsiny szobában szorong. — Az Űr legyen veletek — köszön a hozzájuk betérő szerzetes. — Nem, nem, nem kell! — kiált fel a háziasszony. — Így is álig férünk! Fii az óvatosság — Előjöhet, igazgató kartárs, elmentek az ellenőrök. (Zsoldos Sándor rajza) 30000000000000000000000000000000000000000000(3000 A férj álmában ezt a nevet suttogja: Mónika. Reggel felesége kérdésére szemrebbenés nélkül válaszolja: — Egy kutya. Aranyos kis kutyuska Anderson irodájában. Este hazatérve megkérdezi: — Nos,, van valami újság? — Majdnem semmi. Mindössze néhányszor keresett telefonon az Anderson kutyus- kája. * • « Három üzletember kávéházban ült össze tárgyalni. Egyiküknek hirtelen eszébe jutott, hogy nyitva felejtette a páncélszekrényét. — Felesleges aggódni — nyugtatta őt egyik partnere —, hiszen mindhárman együtt vagyunk. * • * Vendégségben szóba kerül a túlvilági élet. A háziasszony megkérdezi az egyik jelenlevőt: — ön hová szeretne kerülni halála után: a mennybe vagy a pokolba? — Nehéz választanom. Az éghajlati viszonyok a mennyben kedvezőbbek, de a pokol társadalmi rendszere vonzóbb. * * * Londonban beszélget két férfi. — Mi is az ön családi neve? — Shakespeare. — Öh, ez nagyon ismert név! — Meghiszem azt. Már húsz éve hordom szét a tejet ebben a kerületben! (A moszkvai Krokodilból fordította: Mázán Mátyás) A Gazdálkodási Osztály vezetője, Dacos Balambér komolyan vette hivatását. Időnkint meglepetésszerűen ellenőrizte a ber- rengóciai öltözködési Nagykereskedelmi Vállalatot is. Dacos a tények embere volt, mindig konkrét észrevételeket tett. Ez történt 1967-ben is, amikor felesége társaságában tapasztalta, hogy a divatcikkboltokban már a tél közepén nem volt gerincmelegítő. Nem késlekedett és felkereste az Öltözködési Nagykereskedelmi Vállalatot. — Hogyan alakulhatott ki — adta fel a kérdést Kecsege Ti- hamémak, az Öltözködési Vállalat igazgatójának — ez a lehetetlen helyzet, miszerint Ber- gengócda 212 divatcikkboltjában már a tél közepén nincs elegendő gerincmelegítő? — Azért — hangzott a válasz —, mert a Gazdálkodási Osztály vezetőjének utasítása szerint a sok évi statisztikai adat szerint csak félmillió gerincmelegítőt rendelhettünk az ipartól. — Ez lehetséges — folytatta Dacos osztályvezető —, bár én erre az utasításra már nem emlékszem. Különben is a nagykereskedelmet semmi nem mentesíti a felelősség alól. * Az öltözködési Nagykereskedelmi Vállalat a tapasztalatokból levonta a tanulságot. A vállalat alapos piackutatási tevékenység alapján háromszorosára növelte a fontos téli divat- I cikk rendelését. És mert az ipar a rendelést csak folyamatos szállítással vállalta, már a nyár folyamén megérkezett 700 000 gerincmelegítő. Ekkor Dacos újabb ellenőrzést tartott. — Vajon minek nézi Kecsege kartárs Bergengócia pénzügyi helyzetét? Miből meríti a bátorságot, miszerint a nagykereskedelmi vállalat milliókat költ nyáron olyan cikk beszerzésére, amit csak télen lehet értékesíteni? Ám — folytatta —ez csak az egyik és talán a kisebbik felelősség. Vajon mi lesz akkor, ha a másfél millió gerincmelegítőt a kiskereskedelem nem tudja értékesíteni? A határidő előtti áru átvételéért — hangsúlyozta Dacos — fizethetik a büntetőkamatot, a tél elmúlása után megmaradó sok százezernyi gerincmelegítőért pedig számíthatnak a fegyelmire. * Elérkezett az 1968—69-es tél eleje. A másfél millió gerincmelegítő a piackutatás ellenére is kevésnek bizonyult. Pedig a tél eleje szokatlanul enyhe volt. Dacos a tények birtokában ismét ellenőrzést végzett. A Gazdálkodási Osztály vezetője ezúttal összehívatta az Öltözködési Nagykereskedelmi Vállalat egész vezetőségét. Haragját nem tudta és nem is akarta leplezni. — Ismét bebizonyosodott, hogy elhanyagolják a fogyasztók igényének teljesítését. Gyáva felelőtlenségből, a múlt tanulságát semmibe véve kevés gerincmelegítőt rendeltek az ipartól. Amit megmondtam, meg is tettem. A fegyelmit elrendeltem. —i —r. Döntetlen Heine és Balzac Párizs utcáin sétálgattak. Sok szép asszony haladt el mellettük. — Nézze ezt a dámát — jegyezte meg Balzac. — Hogyan sétálgattak. Sok szépasszony tartja magát, milyen elegáns! Ezt nem lehet megtanulni, ez veleszületett érzék. Hajlandó vagyok fogadni, hogy hercegnő. — Ugyan, hercegnő — jegyezte ^ meg szkeptikusan Heine. — Fogadok, hogy kokott. Fogadtak. Megszólították a hölgyet. Egyikük sem nyert. Kiderült, hogy mindkettőjüknek igaza volt. Lityeratumaja Gazéta (Ford.: Peters Magda)
