Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

1968. november 1.

4

Péntci

A megyében először:

Képzőművészek találkozója

Szerdán délután Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubja szokatlanul érdekes találkozó színhelye volt. A Békés megyében élő és alkotó képzőművészek adtak randevút egymásnak a megyeszékhelyen, hogy baráti beszélgetés, vita közben adjanak számot munkásságukról, és keressenek választ azokra a vitatott kérdésekre, amelyek kimondva vagy kimondatlanul nehezítik az itt élők termékeny alkotó közösségének kialakulását.

A találkozón részt vevő mintegy 25 festő, grafikus, szobrász elfogadta azt a javaslatot, hogy majd ezután rendszeresen találkoznak, állandóvá teszik e kis

I közösség kapcsolatát. E gondolatok jegyében készülnek majd a jövő év márciusában megnyitandó Békés megye élete című képzőművészeti kiállításra, ahol egyforma eséllyel vehetnek részt a hivatásos és nem hivatásos, illetve az alaptag és nem alaptag' művészek.

A Békés megyei képzőművé- ; szék első ilyen jellegű találkozóján részt vett dr. Dömötör János, a Magyar Képzőművészek Délmagyarországi Területi Szervezetének titkára, Végh Andor, az MSZMP Békés megyei bizottságának munkatársa és Varga Ist- í ván. a megyei tanács művelődés- | ügyi osztályának főelőadója.

G. Kemohlidze:

Misa és Vova

Néhány órával a születése után a kórházi ápolónő így csi- títgátta.

— Halkabban, Misa! Halkabban! Vegyél példát a kis Má- senykáról! Egy órában születtetek, és ö már csendben tud maradni.

Ettől az időtől kezdve mindig példaképül állítottak eléje valakit:

A bölcsődében ezt mondták

neki.

— Misa! Végy példát Grisen- káról. Neki naponta elég két pár váltás.

Az óvodában pedig azt hallót, ta állandóan:

— Misa! Vegyél példát Tyi- sáról. Ö csak az olcsó játékokat töri össze. Te pedig mindig a legdrágábbakat választod ki.

Az iskolában szünet nélkül ezt ismételgették neki:

— Te túlságosan is kitartó gyerek vagy, Miska! Két évig ülsz minden egyes osztályban. Vegyél példát Arisról.

A főiskolán évfolyamtársai ilyen szemrehányásokkal illet- télc; •

— Eh. te Miska! Legalább vennél példát a Jermolájról. O szintén nem lumen, de legalább ügyesen tud puskázni.

Amikor pedig udvarolt a jövendőbelijének, menyasszonya már nem bírta tovább, és egyszer csak így tört ki:

— Misám, drágám, ó te kedves Misenyka! Mért nem veszel más végre példát a Nyikolájrfil.

Ö réges-régen — mindenki tudta nélkül — az anyakönyvvezetőhöz vezette menyasszonyát.

És nem múlhatott el semmiféle nevezetesebb esemény, hogy ne példálóztak volna neki valakivel.

Még az álmaitól sem tudott nyugodni: azokban is példaképeket látott. Egyik ilyen álma: Teljesen megöregedett, fehér szakállú, reszketeg öregemberré vált, de sehogy sem tudott eltávozni az árnyékvilágból. Ekkor megjelenik ólmaiban egy hozzá hasonló másik fogatlan aggastyán és így beszél:

— Lelkiismeretesnek kell lenned, Misa. Vegyél példát Lari- száról — ő már rég megszűnt lélegzeni. Belőle már rég kiszállt a pára.

De íme... kezd nőni a fia, Vova. Most már hazamenve a munkából, megkönnyebbülten hallja:

— Vova! Vegyél példát apádról! ö sohasem eszi a teát villával.

Vagy ilyet mond felesége:

— Vova, láttad már te valaha, hogy a papa a szobában hason csúszkál?

Olykor még azt is hallja:

— Hát miért ne vehetnél példát apádról: Hát berendezett ö már valaha a zsebében hernyótelepet? ...

Milyen igaz, hogy „a gyerek — a mi örömünk”.

Fordította: Sigér Imre

Gárdonyi Géza:

EGRI CSILLAGOK

Feldolgozta! Márkusz László. Rajzolta: Záród Ernő.

KÜLÖNÖS OLIMPIA

— AZ OLIMPIA I T V>

*

1968 — az olimpia éve. Orvosok és edzők gondosan őrzik tapasztalataikat, hiszen a versenyek nem a megszokott környezetben bonyolódtak le. Ám, kiértékelésük után számos új adattal bővül a sportolók élettana. A sport rajongói titokban számolgatják, hány aranyérmet hoznak haza „fiaink”. A nagy sportteljesítmények lényeges előfeltétele a lelki felkészültség, a „győzni akarás”. Az akaraterő olimpiáján azonban olyan „sportolók” versengenek, akiknek ellenfele nem a távolság és az idő, hanem saját testük. Talán meglepő első pillanatban a gondolat, pedig igaz: olyan sportolók nemzetközi vetélkedőjéről van szó, akiknek a gerincvelő sérülése következtében megbénult alsó végtagjuk, vagy amputálták lábukat.

Húsz évvel ezelőtt Sir Ludwig Guttmann orvos, aki 1944-től 1966- ig, nyugalomba vonulásának napjáig az Aylesbury Stoke—Mande- ville-i Gerincvelő-sérültek Kórházának (Anglia) igazgatói főorvosa volt, alapította ezt az új olimpiát bénultak számára. Az első 1948-ban, húsz évvel ezelőtt volt Londonban. Később rendszeresen megismételték, négy évenként, mindig az olimpiák évében. Az első átütő siker 1960-ban következett be Rómában. A nagy versenyek után 400 béna sportoló, férfi és nő, vette birtokba az olimpiai stadiont, s bonyolította le sajátos versenyeit, amelyeket nagy közönség kísért figyelemmel. 1964-ben a tokiói olimpiai stadion volt tanúja a versenyeknek, ahol 23 országból több mint 400 versenyző vetélkedett a legjobb helyezésért Ebben az évben ismét ott lesznek Mexikóban az akarat és az elszántság tiszteletreméltó képviselői.

AZ ALAPÍTÓ L. Guttmann összegezte a versenyek célját: „A Stoke—Mandeville-i Játékok értelme az, hogy az egész földkerekség béna férfiait és nőit egy nemzetközi sportmozgalomban egyesítse. A bénák a társadalomnak nem tudnak nagyobb szolgálatot tenni, mint azt, hogy a sport segítségével támogatják, előmozdítják a népek kölcsönös megértését és barátságát.” Ez az eszmei cél. A mozgalomnak azonban komoly gyógyítási céljai is vannak. Két alapvető felismerés húzódik meg a versenyek gondolata mögött: a testet edzeni kell, még az egészségeset is, hát még a bénát; a bénultak életének egyhangúságát.

A bénult vagy amputált alsó végtagú betegek szinte mozgásra képtelenek, s így komoly hátMegjelent a Természet Világa

1968. 10. számában.

rányban vannak az egészségesekkel szemben. Ha valamilyen mozgást végeznek, az gyakorta bizarr, megdöbbentő, s ezt maguk is tudják. Ennek felismerése és tudata olyan lelki feszültséget eredményez náluk, amelynek következtében lemondanak vagy gyakran véglegesen feladják a külvilággal való kapcsolataikat és elmagányosodnak. Félelem, alacsonyabbrendűségi érzés formálódik ki bennük, önbizalmuk egészen elvesz. Az eredmény elszigetelődés, gyakran aszociális lelkűiét és magatartás kialakulása. A sport, a tapasztalatok alapján, útját vágja ezeknek a folyamatoknak. A sport mint a gyógy-* torna versenyszerű formája — kiegészítve napjaink fizikoterápiájával — komoly lehetőségeket biztosít arra, hogy a béna ember megőrizze saját emberi értékeit és továbbra is tagja maradjon a társadalomnak.

Természetesen a sportot nem lehet egyedül űzni, a versenyekben ellenfelek találkoznak. A sport tehát csak társaságban bonyolítható le; a közösség újabb életörömök forrása, tényleges újjászületés a béna ember számára. Újra megtalálják kapcsolatukat a külvilággal, amely akarva-aka- ratlan elismeri teljesítményüket. Kialakul bennük az egészséges küzdőszellem, a barátság és a bajtársiasság, ismét a társadalom tagjaiként ismerik fel magukat, s mindent megtesznek azért, hogy munkájukkal is beilleszkedjenek az emberek közösségébe. A tokiói olimpia után, e versenyek hatására, két olyan gyár is létesült, ahol kizárólag béna emberek dolgoznak, s a gyár az erkölcsi elismeréseken túl komoly gazdasági eredményekkel büszkélkedhet

MILYEN SPORTOK szerepelnek ezeken a versenyeken? Olyanok, amelyek kézzel hajtható kocsikban ülve lebonyolíthatók. De hasonló módon vívnak asztalitenisz-versenyeket vagy gerely-cél- badobást is. Különösen az uká- szat hódít, mert a 16—19 kp húzóerejű íjak működtetése nemcsak az izmokat fejleszti, hanem komoly szellemi koncentráltságot

is igényel. Hasonló módon kedvenc sport a kosárlabda is. Szinte hihetetlen, milyen ügyesen kezelik a labdát milyen pontosan dobnak a kosárba, közben hajtva kocsijaikat is, vigyázva arra, hogy egymásnak ne ütközzenek, mert az büntetővel jár. Újabban az úszást és a „futó”-versenyeket is bevezették. Az utóbbi lényegében az ülőkocsi gyors hajtását jelenti ««Oönböző távokon, így szinte „természetes” versenyszám, ám az úszáshoz komoly tréning kell. Ezt mindenki megérti, aki megkísérelt úgy úszni, hogy elhagyta a lábtempókat!

Ma már nemzetközi szervezete van ezeknek a versenyeknek.

1960-ban alakult meg a British Sports Association for all Disabled (angol sportszövetség minden testi fogyatékos számára). Ugyancsak angliai központtal jött létre az Intemacional Sports Organization for the Disabled (nemzetközi sportszervezet testi fogyatékosok részére). A versenyek az egyik legnagyobb elismerést 1956- ban kapták, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a Feamley- kupát alapította a béna sportolók számára.

Napjainkban még nem formálódtak ki a versenyek végső szabályai. Ez komoly feladatot ró a versenybírókra, hiszen olyan szabályok megszövegezéséről van szó, amelyek biztosítják a sportszám versenyjellegét, s ugyanakkor figyelembe veszik, hogy béna emberek űzik. Az a tény, hogy egyre több ország versenyzői és versenybírói csatlakoznak az új olimpiához, reményt nyújt arra, hogy rövidesen kialakulnak azok a formák és szabályok, amelyek egy ilyen fontos verseny megrendezéséhez szükségesek.

AZ „ÜJ” OLIMPIA célja: gyógyítás. Megtenni mindent az ember gyógyulásáért, igazi orvosi cél, igazi emberi feladat. Ezek a versenyek, amelyeknek eredményei olimpiáról olimpiára javulnak, lemérhetően megtették hatásukat. Talán nálunk is felfigyelnek rá. és a következő olimpián a nemzetek zászlai között már a miénk is ott lobog majd.

Szanyi László

Komplex üzemi vízrendezés 12 millió lorintért

A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság megállapodást kötött a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezettel komplex üzemi vízrendezésre. 12 millió forintos beruházással nyolc és fél ezer hold vízgazdálkodását oldják

meg. Mentesítik a területet a belvíztől s megteremtik a lehetőséget az öntözésre. A Vörös Csillag Tsz-ben a terv 1969 tavaszára elkészül, a kivitelezést pedig 1970-re valósítják meg.