Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
1968. november 1. 5 Péntek Szamuely elvtárs, jelentem... Füzesgyarmati visszaemlékezés Október vége volt 1918-ban. I Amikor kitört az őszirózsás forradalom, az osztrák—magyar monarchia katonáinak komiszkenyerét ettem. De „félbeszakítottam” a szolgálatot, s visszatértem feleségemhez Cserepesre. j Itt értem meg a proletárdiktatúra j győzelmét. Esténként a tanyai „pártházban” a forradalom híréről beszélgettünk, vitatkoztunk. Egyszer közeli ágyúzást hallottunk, s megtudtuk, hogy a Kisantant román csapatai átlépték a magyar határt.. Tűri Albert, a párt helyi elnöke összehívta az elvtársakat, s megvitattuk az eseményeket Így szólt hozzám: — Szüksége van ránk is a forradalomnak! Te mit teszel Bányai Lajos? — Fegyvert fogok és harcolok a munkáshatalomért. Ki tart velem? Eleinte bizony senki nem emelte magasba a kezét —, hogy „én is” —, de kis idő múlva Tűri Albert és Jakucs György mellett még hatan jelentkeztek. Másnap délután indultunk útnak — menekülő szekerekkel találkoztunk. Az emberektől megtudtuk, hogy Ványán már bent vannak a fehérromán csapatok. Jakucs barátom előrement az Ecsegi-hídhoz, s nemsokára rohan vást hozta a hírt: ott a hídnál a Bihari 9-es vöroszászlóalj! Nekünk se kellett több. Jelentkeztünk a parancsnoknál, rögtön fegyvert is kaptunk. Engem csoportparancsnoknak neveztek ki. — Azonnal induljatok a bucsai hídhoz, s égessétek fel, — ez volt az első harci feladat. Egy másik alkalommal Hódmezővásárhely felé vettük utunkat, hogy géppuskás, önálló osztagként szembeszálljunk az ellenséggel. A legnagyobb élményem viszont, Abonyhoz fűződik. Egy tanyai épületcsoportban helyezkedtünk el a kövesút mellett. Éberen vártuk az ellenséget. A lesállásban eltelt néhány óra, amikor zakatoló páncélautó tűnt fel a köves- útón. Mindjárt láttuk, a mieink ülnek benne. A gépkocsi megállt, bőrkabátos, bőrsapkás, kemény tekintetű férfi szállt, ki belőle. — Elvtársak, hol a parancsnok?! Akkor láttam: Szamuely Tibor áll előttem. Jelentést tettem — Szamuely elvtárs részletes tájékoztatást kért a csapat helyzetéről, feladatáról — s további parancsokat kaptam. Ezután Szamuely kezet ■ fogott velem, s így szólt: — Remélem, elvtársak, estére Szolnokon találkozunk. Nem sokkal később megindultunk a kijelölt célpont felé, a terv szerint találkoztunk két vörös páncélvonattal és sikerült az ellenséges csapiatokat megsemmisíteni, illetve visszaverni. Este valóban találkoztunk Szamuely elvtárssal Szolnokon:-/• No hát, mégiscsak úgy lett, ahogy mondtam... — mondotta barátságosan. Később a Zagyva folyó mellett haladtunk, egészen Zagyvaréká- sig. Itt ismét rajvonalba fejlődtünk. Tűri Albert meg én egy fűzfabokorban helyezkedtünk el „kedvenc” géppuskánkkal és ugyancsak szórtuk a túlparton mozgolódó ellenséget. Néhány óra múlva hátunk mögött felharsant a harc befejezését jelző trombitaszó. öt katona nyomult előre fehér zászlóval... Ez a fegyver- szünetet jelentette. A fegyverszünet megkötése után Abonyba szállásoltuk be magunkat. Akkor már tudtuk: vége mindennek... Másnap leszereltek bennünket, elvették fegyvereinket. Így kerültem fogságba, saját szülőföldemen. A fiatalokat három hét múlva hazaengedték, minket többieket Kecskemétre hurcoltak. Itt alkalmam volt megismerkedni Francia Kiss Mihály embereinek kegyetlenségével. A családhoz :921-ben kerültem haza. Hiába bukott meg a proletárdiktatúra, szívemben továbbra is ott élt a szabadság utáni vágy. De sajnos, csak a szolgaság kenyerét ettem tovább, egészen a felszabadulásig. Hét évtized alatt a fejem egészen fehér lett, de ha ma vagy 30 esztendővel fiatalabb lennék, nem lenne nálam boldogabb ember a széles határban... Lejegyezte: Borbíró Lajos Előzésről: Tudjuk, de mégsem tartjuk be A közúti közlekedési baleseteknél gyakran találkozunk az előzési tilalmak megszegésével. Az előzésről elmondhatjuk, hogy az egyik legveszélyesebb helyzetváltoztatás. A KRESZ felsorolja azokat a helyeket, ahol tilos az előzés. désben rendőri karjelzéssel vagy jelzőlámpával szabad utat adnak és az előzés nem jár a menetirány szerinti bal oldal igénybevételével. Mindhárom esetben szükséges még azt is figyelembe venni, hogy az előzés a gyalogos forgalmat nem zavarhatja. TILOS ELŐZNI többek között útkereszteződésben vagy annak közvetlen közelében. Elsősorban ezt kívánom kiemelni, mivel a járművezetők a gyakorlatban ezt a tilalmat sokszor figyelmen kívül hagyják. A tilalom megsze-1 gése főként abból adódik, hogy a járművezetők tévesen értelmezik a jogszabályt Sokan úgy fogják fel — helytelenül —, hogy csak az egyenrangú útkereszteződésekben és azok közvetlen közelében tilos az előzés, pedig a KRESZ nem tesz különbséget ez esetben az egyenrangú és alárendelt kereszteződések között. Ez a tilalom általánosságban j vonatkozik minden útkereszteződésre, kivéve: — ha balra kanyarodó jármű előzése jobbról lehetséges —, ha főútvonalon halad a jármű és úgy tud előzni, hogy az úttest bal oldalát nem veszi j igénybe —, ha az útkeresztező- | KÖZÜTJAINKNAK a túlnyomó része keskeny, így az előzés legtöbb esetben csak a szembejövő forgalom részére szolgáló úttestrész átmeneti igénybevételével oldható meg. Az igaz, hogy a balesetek nagy részénél nemcsak az a járművezető követi el a szabályszegést, aki az útkereszteződésben szabálytalanul előz, hanem az is, aki sza- | bálytalanul balra bekanyarodik, j Az így kialakult kettős szábály- j szegésből azonban, ha bármelyik i elmaradna, a baleset nem következne be. MINDEZEKEN túlmenően figyelemmel kell lenni a forgalmi és útviszonyokra, a látási viszonyokra, az útburkolati és egyéb | jelzésekre, a személy- és vagyon- ; biztonság általános követelményeire is. Kálmán János r. alhadnagy Kötelező gondolni velük Gyomán sem dőlt össze a világ, mert Szarvas lett a járási székhely Liszt, Bartók, Chopin és Mozart arcképei az előcsarnokban: tévedés nem lehet, ez a gyomai zeneiskola. Híre járt, hogy tízéves, és egy ilyen jubileum önmagában is ok arra, hogy megismerkedjünk velük. A figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy az épület homlokzatán ott a felírás: „Bartók Béla Állami Zeneiskola”, mégis gyanúsnak találja, hogy kívül is, belül is minden inkább általános iskolára emlékeztei;, mir.t zeneiskolára. — Mind a kettő — adja a meg. fejtést nem éppen a leglelkesebb mosoly kíséretében Hunya Ala- josné, a kis intézmény igazgatója. — Délelőtt két iskolai ősz- j tály tanul iibt, az udvari épület pedig, ahol a hegedűtansaék székel, a 2. sz. iskola gyakorlati műhelye volt, most a gimnáziumé, (ígérték nekik is, de aztán valahogy elmaradt a dolog.) A tízéves hőskor kellős közepébe érkeztünk. Az épületre ugyan az van írva, hogy zeneiskola, mégis iskola az, mert Gyomán a tanteremhiány most is j nagy gond. Két alsó tagozati ősz- 1 tály van itt és egy 2X2 méteres ! iroda megpakolva pianínóval: | végeredményben ez az egyetlen [ szoba a zeneiskola. A másik két zongora a két tanteremben áll, az egyikben Hunyánét találjuk (szolféas-órát tart), a másikban Pusztai Gyulánét. Az irodai pianí- nón Garamvölgyi Ilona oktat. A gyerekek az udvaron várnak, hancúroznak vagy bent ülnek a teremben és csendben várakoznak a sorukra. Más hely nincs, a képekkel díszített előcsarnok alig pár méteres. A már említett gimnáziumi mühelyteremben Rózsa át Szarvasról, szintén hegedűt tanítani. A tanulók létszáma viszont 150, közöttük 120 már hangszeres, 30 jár az előképzőre. Harminc százalékuk vidéki, Endrédről autóbusszal járnak, (nagyon tehetségesek az endrődi gyerekek! —mondja az igazgatónő), de jöndés. Aztán pontosabban fogalmaz: a község vezetőit nem tudtuk megnyerni. Meghívásra sem jönnek, ha például hangversenyt rendezünk. Maguk, hogy találtak ide? A zene szebbé, harmonikusabbá teszi az ember életét. A tömegízlést kiszolgáló bömbölő gitár„A moll-hangsorokat három csoportra osztjuk” Alajosné a szolfézs-órán Hunya nek még Csárdaszállásról, Nagy- I zűrzavarban a klasszikus zene lap>osról, a tanyavilágból is. Egyszóval: hőskor az, amit Gyomán találtunk. Mégis eredményes az oktatás. Legutóbb hét gyerek került innen a szegedi zenei középiskolába, többen a tanárképző énekszakára. — Akkor miért ez a se kinit, se | bent élet? A tényeket nézzük! Gyomán evek óta nagy az épülethiány. A könyvtár 2 helyiségben a legalapvetőbb feladatokat oldhatja csak meg, a művelődési ház is oázisát nemcsak jó, hanem kötelező is segíteni. Megnézni őket: mire mennek egyedül? Mert, ugye mitől nemesedik az ember, még ha fiatal is: a dobhártyaszaggató beat-zené tő! vagy Liszt Ferenc muzsikájától? A kérdés a világ legegyszerűbb feladványa, sokan még sem találják ki. — Vagy nem akarják? Erre nincs válasz, mert a nyugalom is fontos az ember életében, és aki sokat zsörtölődik, mert jobbítani szeretne valamit, az korszerűbb körülmények közé ki- j általában nem népszerű ember, vánkozik évek óta, a tanterem is j Rózsa László Debrecenből jött. ! Garamvölgyi tanár néni az irodában máshol. tanít. Nincs helye Rózsa László es tanítványa: Kresz Marika László fiatal hegedűtanár dolgozik a padokat kerülgetve, de lankadatlan energiával. A tantestülethez tartozik még Oláh Ernőd, aki hetenként kétszer jön kevés, és a sorban ott a zeneisko- | la. Nem érdekes, hányadik helyen, de ott van. Ráadásul nem is teljesen önálló, a békéscsabai fiók-iskolája. Most, hogy Gyoma nem járási központ többé, feltehetően (sőt biztosan) kevesebb pénz jut arra, hogy építsenek. Ez ; természetes, ezt a gyomaiak is belátják. Az épülethiány tehát j lassan enyhül majd Mégis azt mondja Hunyáné:' többre vihették volna 10 év alatt, ha nagyobb irántuk az érdeklő- j — Falura akartam kerülni. Kórust csinálni. Zenei életet. De ezért küzdeni kell és zsörtölődni is. Azt mondja, megéri. Lehet, hogy mégis csak neki van igaza? Gyomán is, ahol azért nem dőlt össze a világ, mert Szarvas lett a járási székhely. Láttunk már községet, ahol túlszárnyalták a járási központot. Emberek dolga az egész, csak hinni kell abban, amit csinálnak. Sass Ervin (Fotó: Demény)
