Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-29 / 280. szám
£ 1968. november 29. 3 Péntetí Már a külső vakolatot csinálják a négyszintes békési új házsoron. Az fmsz—OTP együttműködéssel létesülő épületek földszintjén modern üzletsor lesz, az emeleten pedig öröklakások várják a tulajdonosokat. (Fotó: Esztergály) /vvwvvvvvvvwvvw/vvvw Bábosok és nem bábosok — Tagja ön a Napsugár báb- j együttesnek? — Igen... azaz, hogy nem. Csak voltam a tagja. — Hogy-hogy? — Most már nem vagyok az. Hivatalos magyarázat híján ne- j ketn is, másnak is be kell érnie j ennyivel! Négyszer egymás után voltam egyik — kérdező — partnere ennek a rekonstruált beszélgetés- : nek. Így, papírra vetve a hallót- j takat, a sorok csak formálisan utalnak arra a paradox helyzetre, I amely az Európa-szerte ismert' békéscsabai Napsugár bábegyüt- j tesben kialakult. Anélkül, hogy az elhamarakodott ítélkezés vagy az illetéktelen be- i avatkozás vádja érne, előre kell I bocsátanom, hogy egy amatőr együttesben a csoportvezető a fe- j lelős mindenért, szabad kezet kap a sizereplők kiválogatásában, j foglalkoztatásában és a közös j munka sikerére való hivatkozás | a meghatározó a csoport szerve-1 zetá életének alakításában. A Napsugár-együttes jó néhány esz-1 tendő óta járja az országot és a! világot, gyakori és szívesen fo- j gadofct vendég a nemzetközi fesz- j táválokon s elévülhetetlen érdé-1 meket szerzett abban, hogy az idén a jubiláló Békéscsaba volt a színhelye egy nagyszabású nemzetközi bábparádénak. Az elért eredmények köteleznek, és a népszerűség, a rang méltán állította ismételten az érdeklődés középpontjába a csabai bábosokat. Ök is ugyanúgy a városhoz tartoznak és művészetét reprezentálják, mint — hogy ne menjünk; messze a példáért — a Balassi- ] táncegyüttes. Ezért nem tartom j kéretlenül is sportszerűtlennek ■ azt, ha nyilvánosan foglalkozunk; az együttes négy régi tagjának; ügyével; mert sajnos „ügy” lett a dologból, még akkor is, ha a színfalak, illetve a paraván mögötti játszódott le. Arról van szó, hogy a szállongó hírek szerint a Napsugár négy régi tagját annak rendje és mód- j ja szerint szélnek eresztették. Négyőjük közül hárman alapító tagok, s nevük olyan bemutatók plakátján szerepelt, a mint Cantata Profana, Molnár Anna, Éljen a tavasz. Hüvelyk Matyi stb. ; így aztán már maga a szélnek eresztés ténye is „megér egy misét”, de csak akkor, ha jó ügyet i szolgál és az együttes további munkájának javára válik. A négy tag méltatlannak érzi a csoportvezető eljárását, különösen azért, mert csak egyikőjükkel közölte, hogy a továbbiakban nem tart igényt szereplésükre. Az együttes többi tagja így csak találgatásokra hagyatkozhatott az okot illetően, ám mindnyájan kijelentették, hogy ezek után nem kívánnak játszani az együttesben. Hallgassuk meg az érdekelt feleket! A tagok véleménye szerint; I személyes és nem pedig szakmai viták vezettek a hivatalosan még ki nem mondott szakításhoz. A csoport vezetője szerint: a Napsugár-együttesben a további sikeres munka látszott veszélyeztetve a négy személy széthúzása miatt. Nem végeztek rendszeres műhelymunkát, könnyedén vették a próbákat, elbizako- dottak voltak. Ezen utóbbi állításokat a négyes tagjai fordított előjelűeknek mondják. Egyben azonban megegyezik a két tábor; a négyek egyetlen férfitagja a legtehetségesebb, a legnagyobb játékintelligenciájú bábos volt. Tény még az is, hogy az elbocsátottak összesen több mint harminc évet töltöttek a Napsugárban. — Ezért is érdemeltünk volna sportszerűbb, emberibb eljárást, — vélik a négyek. — Ezért is vártunk tőlük nagyobb fegyelmet, példamutatóbb magatartást — védi az együttes vezetője. Itt megszakad a krónika. Nincs j befejezve, de így ne is legyen! I Nem szeretném, ha ez az írás va- j lamiféle elégtételül szolgálna I akár a panaszosoknak, akár azj együttes vezetőjének. Szolgáljon inkább tanulságul, de nemcsak aí l Napsugár, hanem a többi, nagy- | számú amatőr együttesnek is. Jelenleg a Napsugárnál az előkészületi munkák folynak a következő évi fesztiválokra és bemutatókra. Az kétségtelen, hegy a négyek hiányát megérzi majd j a csoport, hiszen egyik napról a másikra nem lehet pótolni a régi, rutinos bábosokat De vajon a szemben álló felek tudják-e ezt? £rzik-e azt a felelősséget, amely a nemzetközi rangra emelt békéscsabai fesztivál miatt is joggal kérhető számon a Napsugár minden tagjától? Úgy hiszem, hogy az együttest fenntartó KPVDSZ vagy a bábosoknak otthont adó Megyei Művelődési Ház illetékesei kevés figyelmet szenteltek a csoport belső szervezeti életének rosszabbodására és ez a mulasztás is hozzájárult ahhoz, hogy a lényegében személyes ellentétek a négyek kiválásához vezettek. így aztán bizonytalannak látszik, hogy egy — a Napsugár szempontjából kevésbé sikeres — nemzetközi fesztivál után mikor tud az együttes azon a művészi fokon produkálni, amely a sikerek csúcsán jellemezte a békéscsabai bábosokat, s amely joggal elvárható tőlük. Brackó István Komplett terv ellenszolgáltatás nélkül A gépkiállítás óta növekedett a tsz-ek érdeklődése Három héttel ezelőtt 100 féle terméket állítottak ki a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat Orosházi Üzemében. Azokat a gyártmányokat mutatták be, melyeket megyénk gépjavító bázisain a mezőgazdaság műszaki színvonalának növelésére készítettek. A termékbemutató megtekintését a Dél-Békés megyei Tsz Szövetség szervezte. Az orosházi és az Orosháza környéki gazdaságok vezetői több napon át tanulmányozták, hogy a mai megváltozott viszonyok között, a nagyobb gazdasági önállóság időszakában, milyen segítséget kaphatnak a gépjavító állomásoktól. A gépi bemutató óta jelentősen növekedett a termelőszövetkezetek érdeklődése. Csupán az RS traktorcsalád egyes gépeinek javítására — három hét alatt — 32 megbízást kaptak az orosháziak. Jó propagandát csinált a gépi bemutató a szerkezeti egységek felújításának, a cseredarabok értékesítésének. A nagyszénása Lenin azóta rendelt meg két MTZ-traktort, cseremotoros felújítást. A csanád- apácai Köztársaság Tsz a kiállításról vitte el a DT—54-et. A kiscsákói Törekvés az RS—09- et vásárolta meg csere alapon. A nagyszénási Dózsa a gádorosi Dózsa Tsz-szel együtt a különböző típusú traktorokhoz felújított részegységeket vásárolt A vendégkönyv alapján össze, sen 450 szövetkezeti vezető — tsz-elnök, szakember, műszaki vezető — tekintette meg az igen értékes kiállítást. A gépjavító állomás azonban nemcsak a mezőgazdasági gépek javításához nyújtott segitséget, hanem a termelőszövetkezeti géptelep szervezéséhez is. Szabó Ferenc főmérnök, Virág István termelési osztályvezető és Kovács Károly építész-technikus elkészítette a szövetkezeti géptelepek, javítóműhelyek és az itt felállításra javasolt szociális épületek tervdokumentációját, melyet ellenszolgáltatás nélkül bocsátottak a Békés megyei termelőszövetkezetek rendelkezésére. Adalékok a Jíöcös-vMw lUWUUWWHH jfff (f vízrajzi rendezéséhez o A Körösök mély fekvésű völ-; gye, mely az ország területének 14 százalékát teszi ki, a múlt- j ban az ország vízrajzilag legvál-, tozékonyabb, s részben állandóan, részben időszakosan vízzel bori- j tott területe volt. A történeti földrajz és a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda keretében folyó vízépítéstörténeti kutatások adatai alapján ma már részletesen ismerjük a terület egykori állapotát, nagyarányú „fiatalkori” vízrajzi változásait, teljes átalakulásának történetét, A folyók a síkságra érve lerakták hordalékukat, medrüket és partjaikat erősen feltöltötték, majd a mélyebb területeken kerestek új medret maguknak. Az így kialakult, elvadult „ősi” állapotokról részletes képet először a II. József féle katonai felmérés (1782—1785) lapjai ad-1 talc (A titkos anyagként kezelt, s vízrajzi • szempontból amúgy1 sem -teljesen megbízható térké-! dúló árvizek évente rendszeresen megöntözték. Jelentős jövedelmet biztosított a városnak a Hortobágyon levő gátasmalom, valamint a hortobágyi híd vámja is. A XIX. század elején Vay Miklós, a kiváló hadmérnök mint vízszabályozási királyi biztos — a reformkor gazdasági-műszaki fejlesztési munkálataiban Széchenyi István előfutára — irányítása alatt már több-kevesebb sikerrel különböző szabályozási munkálatokat végeztek. (Losonczy József, Tessedik Sámuel, Vertics József). A terület vizszabályozási problémái tartósan azonban csak átfogó és tervszerű szabályozási tevékenység keretében voltak megoldhatók. Ennek történelmi feltételei a XIX. század első negyedében kezdtek kialakulni. Amikor József nádor az újjászervezett Vízügyi és Építészeti Igazgatóság működésének anyagi feltételeit a „só-alap” létrehozó pék azonban a szakemberek számára nem voltak hozzáférhetőek. Így a vízimunkálatok fejlődésében semmilyen szerepet nem játszottak.) E térképekből és még inkább a kimondottan vízügyi célú korabeli felmérésekből (Bállá Antal, Gaszner Lőrinc munkáiból) kitűnik, hogy a terület vízgyűjtő medencéit — a Nagy- és Kis-Sárré- tet — nemcsak a Körösök vizei táplálták, hanem a Tisza árvizei is, az egyes tiszaháti fokokon és ereken keresztül: Mirhó-fok és Kakat-ér, Árkus-patak, Hortobágy... A vizekkel való küzdelem már a XVIII. század második felében megindult, részben megyei munkálatok keretében — például Gaszner Lőrinc Bihar megye mérnöke vezetésével —, részben pedig a jobbágyság irtásföld-fog- lalásai során, főleg Gyula környékén. Ezek a kisebb területekre korlátozódó, elszigetelt, gyakran tervszerűtlen munkálatok azonban csak átmeneti eredményeket holtak. Már a XVIII. század végén megkezdődött az említett fokok és erek elzárása a híres Mirhó- gáttal, mely nagy területek ármentesítését biztosította (1775). A vízszabályozási munkálatok előrehaladását hosszú ideig, egészen a XIX. század derekáig akadályozták a vízhasználatok; elsősorban a vízimalmok és az azokhoz fűződő gazdasági érdekek. Debrecen városa például, amint azt Huszár Mátyás jelentéseiből tudjuk, még a XIX. század első felében sem volt hajlandó hozzájárulni a Hortobágyot tápláló tiszai fokok elzárásához, mert előnyös volt számára, hogy a Hortobágy völgyének legelőit a lezúsával biztosította, az intézmény megkezdhette a szabályozási munkálatokhoz nélkülözhetetlen vízrajzi felméréseket. A munkálatokat — mivel a Duna-völgy felmérését hadászati okokból a katonai térképészet időközben már megkezdte — a Tisza völgyében a Körösökön indították meg. A munka műszaki vezetésére Vay Miklós királyi biztos irányítása alatt Huszár Mátyás (1778—1843) kamarai mérnök kapott megbízást. Huszár és munkatársai a felmérést egységes elvek és módszerek alapján, a legkorszerűbb felszereléssel és a katonai szintezéseknél is csak fél évszázaddal később elért szabatossággal végezték el. A munkálatok megkezdésekor kidolgozott szintezési utasítása az első ilyen tárgyú hazai tanulmány. A térképezés egységességét nagyszabású háromszögelési hálózat kialakításával készítették elő. Munkatársai közül a legtehetségesebb a fiatal Vásárhelyi Pál volt. A felmérés a Körös—Berettyó egész völgyére és a Tisza Szolnok és Szeged közötti szakaszára is kiterjedt, s a munka eredményét 67 darab 42x63 centiméteres 1:36 000 méretarányú térképlap tartalmazza. A munkálatok végrehajtása kereken négy évet vett igénybe, s már 1822-ben befejeződött. Költségei összesen 4000 forintot tettek ki, melyet a „só- alap”-bói fedeztek. Ehhez hasonló méretű és színvonalú vízrajzi felmérés korábban nemcsak az országban, de sehol a világon nem készült. (Hydrographia depressae regionis fluviatilis Crisiorum... 1822.) P. Károlyi Zsigmond (Folytatjuk)
