Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

\ Tudomány — technika Üzenet a e§i(lag:»kból A szibériai Tunguz-jelenségről — Vannak-e repülő csészealjak? — A földi élet-e az egyetlen? — Ember a Marson? Napirenden! a hallásjavító műtétek Ahogy közeledünk ahhoz az időhöz, amikor az ember le­szállhat űrhajóval más bolygó­ra, úgy nő az érdeklődés a ter­mészettudomány, a csillagászat iránt. Ezért kerestük fel dr. Ku­lin Györgyöt, az Uránia Csillag- vizsgáló igazgatóját, hogy né­hány kérdésünkre válaszai kér­jük. — Hat évtizede nem tudják megállapítani, hogy mi rob­bant Szibériában. Éppen ezért első kérdésünk, mi a tudo­mány mai álláspontja a szi­bériai Tunguz-jelenségről? — A Tunguz-jelenség, mely 1908. június 30-án volt, valóban igen sok találgatásra adott okot. Az egyik az, hogy csaknem két évtized múlva tudták az első expedíciót megszervezni. Az egész környék mintegy 40 kilo­méternyi körzetben le volt ta­rolva. Sok expedíciót vezettek azóta is oda, s azt tudom mon­dani, hogy még a mai napig sincs egészen tisztázva e jelen­ség, de elmondhatjuk, hogy azoknak a fantasztikus elképze­léseknek, amelyek napvilágot láttak és látnak különböző új­ságokban, képeslapokban, nem sok alapjuk van. Felfedezésekor a Tunguz-jelenségre azt mond­ták, hogy bizonyára anti-anyag- ból van. Ám aztán megcáfolták ezt az elképzelést is, és azt állí­tották, hogy valószínű, a világ­űrből jött idegen űrhajó volt ez az ismeretlen test. Nos, a két legnépesebb szovjet expedíció vezetője, Solotov és Florenszkij, alapos vizsgálatokat végeztek, de ők sem jutottak eredményre. Az egyik tudós szerint vagy üs­tökös vagy kisbolygó robbant fel az űrben a föld felszíne fö­lött 3—4 kilométernyi magas­ságban, s ez okozta ezt a hatal­mas pusztítást. A másik felfogás szerint olyan égési nyomokat találtak, amelyek valamilyen nukleáris energia felszabadulá­sára adhat lehetőséget. A tudós Solotov azt mondta, hogy nem idegen űrhajó atomtöltete rob­bant fel, hanem az az energia­sűrűség, ami ezzel a „meteor”- jelenséggel együtt lejátszódott, kiválthatott olyan nukleáris fo­lyamatokat, amelyeket a fizika ma még nem ismer. A tudo­mány mai álláspontja szerint csupán arról volt szó, hogy vagy egy üstökös magja vagy egy kisbolygó volt a jelenség oka, esetleg ezek kapcsán olyan fizi­kai jelenség, amelynek magya­rázatát még nem ismerhetjük. A többi mind csak fantázia. — A sajtó, rádió, televízió sokat foglalkozott mostaná­ban az úgynevezett ismeret­len repülő égitestekkel, csé­szealjakkal. Hallhatnánk va­lamit ezek lehetőségéről? — Ezekkel kapcsolatosan egyaránt lehet szó valószín ú- ségrőJ, lehetőségről, de tények­ről is. Az USA-ban több bi­zottságot létesítettek, amelyek eddig mintegy 40 ezer jelen- ■ séget vizsgáltak meg. Ezeket a vizsgálatokat neves tudósok végezték 1942-től. Az eredmény sajnos az volt, hogy a mintegy 40 ezer bejelentett eset közül mindössze négy olyan maradt, amely tudományosan ugyan értékelhető volt, de ezek is annyira homályosak voltak, hogy nem lehetett tudni, mi­lyen természeti jelenséggel té­veszthették össze. Mindezek azonban, amelyek a nyugati folyóiratokon keresztül eljutot­tak hozzánk, legtöbbnyire csak szenzációnak bizonyultak. A tudományos világ viszont ha­tározottan leszögezte, hogy a legalaposabb vizsgálatok után is csak azt tudják mondani, egyetlen hitelt érdemlő eset sem volt, amely arról tanús­kodhatna, hogy más bolygó­kon, illetőleg naprendszerünk­ben is értelmes lények élné­nek. — Egyre többször felvetődik az a kérdés, hogyan kelet­kezett az élet a Földön, van-e élet más égitesteken. Mi a tudomány álláspontja a panspernia-elméletről? — Már régen felvetődött az az elmélet, hogy az élet vala­hol máshol alakult ki és a koz­moszon keresztül jutott el a Földre. Valamilyen áramláson keresztül eljutottak az életcsí­rák a Földre és itt megfelelő környezetet találva kibontako­zott a mai gazdag földkép. Kétféle pansperma-elmélet van. Az egyik az úgynevezett rádiópansperma-elmélet, amely szerint sugárnyomás taszítaná át a világűrön keresztül eze­ket az életcsírákat. Ám ennek a feltételezésnek kevés a való­színűsége. Azonban a lito- panspermának már nagyobb a valószínűsége. Eszerint kőze­tekbe zárva, meteor formájá­ban jön át az életcsíra a Föld­re. Viszont még nem találtak olyan meteort, amelyben szer­ves élet nyomait felfedeztek volna, bár igen magasan szer­vezett molekulákat már talál­tak ezekben az „égi vendégek­ben”. Azt már tudjuk, hogy a földi élet egy kozmikusán ki­alakult környezet terméke. Azt, hogy nálunk fehérje alapú élet van, ennek — többek kö­zött — a hőmérséklet, a gravi­táció, a légnyomás és a lég­összetétel az oka A Földön az élet akkor alakult ki, amikor a Földnek még nem volt oxigén­je, amikor metán és ammónia volt csak a légköre. A mai tu­domány szerint az élet min­denképpen makromolekulák­hoz kötött jelenség. Az élet fej­lődéséhez szükséges milliárd­nyi információt csakis az óri­ás molekula tudja tárolni, egyetlen atom nem. Ezért mondjuk azt, hogy az életnek még számtalan másfajta vari­ációja is lehetséges, mint ami­lyen a Földön van. Sőt, ha egy kicsit kitekintünk a világba, azt mondhatjuk, elég labilis ez a földi élet, mert a fehérjék csak nagyon szűkre szabott hőmérsékleti határok között léteznek. Lehetséges az is, hogy létrejönnek más makromoleku­lák is, amit a földi ipar is lét­re tud hozni (kenőolajak), amelyek szintén makromoleku­lákból állnak. Csakhogy ezek a földi körülmények között bom- lékonyak, instabilak. De példá­ul egy hidegbolygó környezeté­ben már stabilak lehetnek. Nagvon valószínű, hogy ugyan­úgy, mint ahogy a szilícium köré is csoportosulhatnak óri­ás molekulák, amelyek képesek tárolni az élethez szükséges információkat, ugyanúgy lehet­séges olyan életforma is, amelyben a létező élő mínusz 150 fokon érzi ugyanolyan jól magát, mint mi a plusz 15 fo­kon. Számunkra azért szüksé­ges a most megszülető új tu­dományágnak. az egzobiológiá- nak művelése. Mi hiszünk ab­ban, hogy az életnek sok mps változata is van. Nem biztos az sem, hogy mi, emberek je­lenítettük meg az életnek a csúcsát. — Ismeretes, hogy ön re­gényírással is foglalkozik. Mondana valamit most ké­szülő új műveiről? — A szilícium alapú életről már írtam az „Üzen a nyolca­dik bolygó” című fantasztikus regényemben. A Neptunusra telepítettem ezeket a lényeket, akik magas technikával ren­delkeznek. — Most van a Táncsics Ki­adónál kiadás alatt a második fantasztikus regényem, amely­nek címe „Az ellentmondások bolygója”. A regény lényege, hogy velünk ellentétben ho­gyan látná egy idegen, nálunk fejlettebb lény a mi világun­kat, a mi szokásainkat. Másik művem a Magvető Kiadó gon­dozásában kerül kiadásra, a címe „Aster”. A Jupiter és a Mars között elpusztult bolygó sorsát írom le fantasztikusan. Odatelepítek egy nagyon ma­gas kultúrát, amelyik a bolygó szétrobbanását ismerve, már a katasztrófa előtt elmenekül egy másik távoli világba, egy részük még g Földre is eljut, egy kisebb csoport pedig Ca- pellán telepedik meg, akikkel egy magyar csillagász felveszi a kapcsolatot. — Utolsó kérdésünk: meny­nyi idő múlva juthat el az ember idegen bolygóra? — Ennek az évszázadnak a végére az ember le fog szállni a Marson, hogy a Vénuszon leszáll-e, az még nem biztos. De a mostani ismeretek, a tech­nikai megoldások hatványszerű fejlődését figyelembe véve, sor­kerülhet rövidesen naprendsze­rünkön belüli bolygóközi űruta­zásra. Kiss Béla Az időjárásban bekövetkező változás sok embernél előcsal­ja az ízületi fájdalmakat. Sok szór az elviselhetetlenségig erő­södnek ezek a fájdalmak, ért­hető tefiát, ha a szenvedők be­kopognak az orvoshoz. A fájda­lomcsillapítás magában azonban nem oldja meg a problémát, ha­tásosabb megoldásra, gyógyítás­ra van szükség. Már a régi görög-római kor­ban felismerték, hogy egyes für­dővizeknek hatásos gyógyereje van a mozgásszervi panaszoknál, sőt iszapkezeléseket is alkal­maztak. Később a törököknek is híres fürdökultúrájuk alakult ki, hazánkban számos helyen, főként Budapesten maradtak fenn ennek emlékei. Később tudományos módsze­rekkel igyekeztek a gyógyvizek hatásmódját megismerni, külön tudományág fejlődött ki erre, a balneológia. Meg is ismertük gyógyvizeink ásványi összetéte­lét, pontos adataink vannak hő­mérsékletviszonyaikról, hatás­módjukról azonban még ma is csak annyit sejtünk, hogy a für­dő lényegében nem más, mint ingerterápia. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szervek, például a mellékvese vagy testszövetek ingerlése révén befolyásolja a szervezet működését és ily mó­don közvetve vagy közvetlenül hat a fájdalmat kiváltó kóros folyamatra. A gyógyfürdőkkel, iszapkeze­lésekkel kapcsolatos tapasztala­tok vezették el az orvostudo­mányt az egyéb ingerterápiás gyógymódokra. különösen a mechano- és fizikoterápia mód­szereire. Az ágyéki és nyaki porckorongsérvek. a porcko­rongelfajulások esetében sok betegnél látványos javulást ér­tek el a súlyfürdők alkalmazá­sával, de ugyancsak sok mozgás- szervi betegség gyógyítására célszerű a masszázs és a gyógy-' torna. Ideggyulladásnál a gal­vánáramnak az izmokra gyako­rolt hatását használjuk fel, több betegség pedig a rövidhullámú vagy éppen az ultrahangos ke­zelésre reagál kedvezően. A közelmúltban több osztrák, csehszlovák, magyar orvos­kongresszus foglalkozott azok­kal a fülbetegségekkel, amelyek a hallás nagymérvű romlásá­hoz vezethetnek. De megtárgyal­ták a megfelelő műtéti eljárá­sokat is. Felkerestük a kérdés egyik magyar szakértőjét, dr. Krespuska István professzort, is­mertesse a hallásjavító műtétek lényegét, alkalmazási lehetősé­geit. — Hallásjavitó műtét főként a hallószerv gyulladásos bántal- mainál alkalmazható — mon­dotta. — Régebben a fülműtét célja az volt, hogy a gennyedő góc feltárásával megakadályoz­zuk a folyamat továbbhaladását és a hallás további romlását. Ma már azonban az a fülsebé­szet törekvése, hogy a gennyedő góc teljes „kitakarítása” mellett, a megromlott hallást is, a lehe­tőséghez mérten, megjavítsuk, főleg a hangrezgéseket továbbí­tó szövetek megtartásával vagy pótlásával. — Hallásjavító műtétet alkal­mazhatunk például az úgyneve­zett „száraz dobüreg hurutnál”. Ez az „otosclerosis”-nak neve­zett fülbaj a legbelső hallócson- tocska, az úgynevezett kengyel merevsége miatt okoz rossz Az orvostudomány fegyvertá­rában tehát sok hatásos fegy­ver áll a gyógyítás szolgálatá­ban — de egyik sem tesz „cso­dát”. A hatás a kúra kezdetén rendszerint észrevehető, azután visszaesés következhet és a kí­vánt eredményt csak tíz-húsz kezelés hozhatja meg. Ezt pe­dig ki kell várni! Segítenek ebben a különféle fájdalomcsillapítók. Még ma is legjobbak a gyorsan ható klasz- szikus szalicilfélék (Istopirin, Kalmopirin), ezek hatása azon­ban nem tartós és az emésztő­szervek nyálkahártyájára ve­szélyesek lehetnek. Erősebb ha­tásúak a piramidon-félék (Ami- dazofen, Algopirin) vagy leg­erősebb a Rheopirin, de bizo­nyos szervekre ezek is károsak lehetnek, tehát csak orvosi el­lenőrzés mellett használhatók. Olyan szerekkel is kísérletez­nek, amelyek hosszú idő alatt fejtik ki hatásukat, de tartósan javítanak a beteg állapotán. hallást. Műtéttel úgy javíthatjuk meg a hallást, hogy ismét lehe­tővé tesszük a hallócsontocska mozgását. Ezt azzal érjük el, hogy a hallócsontot kiszabadít­juk a kóros környezetből, sőt, ha szükséges, műanyaggal pó­toljuk. Ily módon a dobhártyát érő hanghullámok rezgése ismét zavartalanul haladhat a belső fül idegvégződéseihez. — Az utóbbi években jelen­tős anyagi támogatással lehető­vé vált, hogy mind az egyetemi klinikák, mind a kórházi osztá­lyok — az egész országban — beszerezhessék ezeket a különle­ges, a fülbetegek korszerű gyó­gyításánál nélkülözhetetlen drá­ga műszereket. Ennek eredmé­nyeképpen ma már a magyar szakorvosok külföldi viszonylat­ban is jelentős eredményeket ér­nek el a hallásjavító műtétek során. A magyar fül-, gégeor­vosok szakcsoportja tudományos előadások rendezésével, külföl­di neves orvosok meghívásával is elősegíti a termékeny tapasz­talatcserét. Így például Buda­pesten mutatta be új műtéti el­járását a magyar fül-gégeorvo- sok szakcsoportjának plénuma előtt dr. C. Jansen, a világszer­te elismert neves szakorvos. Halácsi Dezső Egyes nehéz fémsók jöhetnek itt számításba, amelyeket ola­jos injekciók formájában jut­tatnak a szervezetbe. Sok beteg­ség azonban ezek használatát is kizárja, de káros mellékhatá­sokat is okozhatnak. A legtöké­letesebb gyógyszertől azt várjuk el, hogy hosszú időn át, kelle­metlen mellékhatás nélkül le­gyenek adhatók, hatásuk pedig tartós maradjon. Ezt az ideális gyógyszert újabban a malária ellen használt szerekben vélik megtalálni. A legjobb módszer az, hogy a makacs, hosszan elnyúló ízületi fájdalmak esetén váltogatják a különféle gyógymódokat. A kez­deti szakaszban fájdalomcsilla­pítót adnak, esetleg kortizon-ké- szítményeket, majd tartós hatá­sú gyógyszereket, végül sor ke­rülhet fürdőkre, iszapkezelésre, a mec*hano- és fizikoterápiás el­járásokra. A legújabb gyógysze­reket pedig esetleg ott is siker­rel alkalmazzák, ahol a régeb­bi eljárások ellenjavaltak. Az ízületi fájdalmak ellen A derékízületek kezelése rövidhullámmal. (MTI-fotó — Járai Rudolf felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents