Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

1968. november 24. 13 Vasárnap AZ ESKÜ UT/Ín DOBÓ VENDÉGÜL VACSORA UTÁN GERGELY AZ AZ £AMf£, AR/£/SOR£K AY6/YEGRAZR/ £G£RÍRT* * SÁRKÖZIT tjSZAKAI POR- TYÄQA HIVTA.DEA Jb&gg CIGÁNY AZ; ESKÜRE mMU hivatkozott. .. MKrvv y^'G£R/SZ£RRER KiEg- árrá esxä&röw*, HOGY R£Af MAGYJi/K }=±M. £í A VÁRAT, /f*| M/YER ARRA, ROGY ATI ^REGY£0£lTf£ZZÜK. l£R£T, ROGY A SSW .. TEB6/ AJfRA WfS£Sm>Özsorr, er arra £5Kűoőzsr£rr, rogy 0£6£ZJ£R H£6,RA' Folytatjuk £6£R ZpO/G^-^ É CSAK OEREK YAROS #3, VOZT, A£UA ASTfR, ROGY £Z£RYRt YJ YfAßYAR {M O/CSŐSCG VAROSA A/? ß LEGYERf ------^ ¥ n—Y Yzzfjy ^ AK/YYEK EZOSZOR KZREGYEKa VARRÓI l/r/KRl A EOGÁTÍ yj /Vü?,?£ 5CR£ö FLOOho CSAfíAÍA FUTÁSNAK EREDT. ALIGHA VÉLTE, HOGY MAGARA IVOTT... Tyuxxem Puska Józsi remekül tudta mozgatni bal fülét. Nemcsak ugg általában, hanem taktusra is. Előbb egyszerűbb dalokat tudott füleivel „kilegyezni”, ké­sőbb már táncdalokat is. Ez a tehetsége már akkor megmutat­kozott, amikor az általános isko­la felsőbb osztályait és tanárai idegeit nyúzta. Józsi nem tarto­zott a legjobb tanulók közé, a matematikával meg a helyes­írással mindig hadilábon állt, de bal fülének mozgatásával hi­hetetlenül nagy népszerűséget és tiszteletet vívott ki magának társai körében. Egyszer megren­dezték az iskolai „Ki mit tud?”- ot — bár akkor még nem így hívták —, s Puska Józsi osztat­lan sikert aratott. Később a vá­rosi találkozón is nyert egy le­értékelt porcelánfigurát, és nép­szerűsége körülbelül akkora volt, mint napjainkban a Beates magyar úr előadójának. Egyetlen ember akadt csak, aki mereven szembeszegült Puska Józsi fülmozgató művészi ambícióival: Derék tanár úr, aki a helyesírás kiismerhetetlen szabályait próbálta Józsiba át­plántálni — igen kevés sikerrel. Egyszer Józsi a tyúkszemet két iksszel irta, s mikor Derék tanár úr ennek oka után érdeklődött, felvonta vállát és úgy mozgat­ta füleit, hogy annak láttán mindenkinek az akkortájt diva­tos, Szénát hordanak a szekerek kezdetű zöngemény jutott eszé­be. Derék tanár úrnak is, mert felindultan közölte Puska Józsi­val, hogy kikéri magának a pi­maszkodását, s ha még egyszer énekelni mer a fülével, úgy ki­tépi azt a művészi hajlamú em­beri alkatrészt, hogy soha többé még harmadik helyre sem jut­hat semmiféle kulturális verse­nyen, egyébként is a tyúkszem írásához felesleges a két iksz. Azt is hozzátette, hogy célszerű lenne Puska Józsinak végleg - lemondani a művészi ambíciók­ról, amit ő különben sem becsül sokra. És maradt minden változatla­nul, csak az idő telt-múlt. Puska Józsi régen kikerült az iskolá­ból, de a fülmozgatást nem hagyta abba. Sőt! Magas szín­vonalra fejlesztette s mire ser­dülő fiúcskából többé-kevésbé felnőtt ember lett, már nem is : gondolhatott másra, minthogy j hivatásos művész lesz. A közér- j deklődés előterébe került, s már nem számított valamire való há­zibulinak, földművesszövetke­zeti vendéglőben rendezett eszt- rádműsornak, amelyben Puska Józsi nem működött közre hires fülmozgató számaival. Mind többször szerepelt a televízióban és egyéb nyilvános helyeken, s filmfelvételei révén külföldön is. így eljutott Józsi néhány szom­széd országba, s legutóbb az egyik fülmozgató fesztiválon el­nyerte az első dijad, a lapok hozták fényképeit, persze pro­filból, hogy híres fülei jobban láthatóak legyenek. Hazajövete­le után nyilatkozott a televízió­ban, a rádióban és a lapokban. Derék tanár úr is olvasta Pus- ka Józsi sikerének hírét. Olvas­ta és emlékezett. Először a lakó­gyűlésen szólt róla. Igaz, hogy a lépcsőházi szemetelés csökkenté- j se volt a téma, de a tanár úr ! elmondta, hogy ő már tizenöt j évvel ezelőtt felfigyelt Puska Józsi egyedülálló tehetségére, s mindig biztatta, hogy gyakorol­jon, mozgassa csak szorgalma­san fülét, fejlessze tehetségét, ( mert ha a helyesírás nem is a i legerősebb oldala, nagy művé­szi jövő előtt áll. A jelenlevők megtapsolták, de a lépcsőház ettől nem lett tisztább. Derék tanár úr ezt követően feleleve­nítette Puska Józsival kapcsola­tos élményeit minden lehető és lehetetlen helyen és alkalommal. Igyekezett a tanár úr. Az ille­tékes társadalmi bizottság, amely Puska Józsi művészeté­nek méltó képzőművészeti meg­örökítésére vállalkozott, őt kér­te fel szaktanácsadónak — egy­ben arra is, hogy az emlékmű talapzatán első mellékalakként az ő szobrát helyezhessék el. Benedek Miklós Találkozás Vékonyak a falak _j** A felettünk lakók telefonálnak, zavarjuk a kártyapartijukat. (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) Egy kis humor PARDON „Mibe kerül az a barna bőr mini-szoknya, ami kint van a ki­rakatban?” „Asszonyom, az egy öv.” K. A. Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK Feldolgozta: Hárkusz László. Rajzolta: Záród Ernő Két liftesfiú beszélget egymás­sal a szállodában: — Érdekes! Vajon a gazdag vendégek miért adnak kevesebb \ borravalót, mint a szegényebbek ? | — A gazdag emberek nem akarják, hogy kitudódjék róluk, miszerint gazdagok, a pénztele­nek pedig nem akarják, hogy j mindenki tudomást szerezzen sze­génységükről. * — Nos. ma nem vetheted a sze­memre, drágám, hogy ismét a ká­véházban felejtettem az aktatás­kámat — mondja a professzor a feleségének. — Lám, itt van! — De Jean, hiszen ma aktatás­ka nélkül mentél el hazulról! — kiáltja az asszony. — És most — mondja a pszi-. [ chiáter — csináljunk egy próbát. Feleljen a kérdéseimre. Ha levá- ^gom a bal fülét, mi történik? — Nem hallok vele. — És ha levágom jobb fülét Ms? — Nem látok többé. — Hogy-hogy? — A kalapom az orromra bil­len. * A vevő: — Tetszik nekem ez a kutya, de nagyon rövid a lába. Az eladó: — Ugyan uram már hogy lenne rövid, hiszen egészen a földig ér! * Fricike érdeklődéssel nézegeti a barométert, amit apja vásárolt.! Egyszerre csak megkérdi: „És 1 mondd, apu, hol kell ezt csavarni,1 ha azt akarjuk, hogy szép idő j legyen?” * Az én mamám azt mondja, j hogy a papa azért olyan erős, j mint a bika, mert marhahúst ■ eszik. — Ez nem igaz! Az én papám; állandóan halat eszik és még j mindig nem tud úszni. — Várjon csak, kismamácska, majd átsegítem a babakocsijá­val ezen a vakondtúrásos Ta­nácsköztársaság útján. — Jé, a Bandi bácsi! Csóko­lom. Jaj, de rég láttuk egymást. — No nézd csak, a Tériké! Csakugyan rég. Alikor is? Férj­hez meneteledkor? — Rosszul tetszik emlékezni. — Megvan! A Bartók Béla úti benzinkút avatásán? — Előbb. — Érettségid táján? — Még előbb. — Mikor felépültek az új la­kótelepek? — Régebben. — A hidak újjáépítése idején. A körös-csatornaiakra, a Szarva, si útira, s a jaminaira gondo­lok. — Jóval régebben. — Csak nem Csaba alapítá­sakor? — Valamivel idébb, Bandi bácsi drága. Mikor először bon­tották fel a Tanácsköztársaság útját a csatornázás miatt. Akkor voltam általános iskolás... Tessék vigyázni! Szakadék! Miitor feje­zik be már egészet...? — Látszik, hogy nem értesz az ilyesmihez, lányom: Az út­testnek ülepednie kell, hát bete­mették néhány évre. — Tudom. Utána megint fel­tépték néhány évre, és megint ülepítik egy darabig. — Azért mégse túlozzunk, Te­riként. Egy évtized elég az ilyesmihez. No nyugodj meg szépen, még kirázod a gyereket a kocsiból! — De hát ez rettenetes, Ban­di bácsi. Mióta a főutcánk ké­szül, azóta az országban új fal­vakat, városokat emeltek. A magyar autósztráda már a Ba­latonig ér, Pesten befejezik a Baross tér átépítését földalattis- tól, alul- és fölüljáróstul. Ott nincs ülepedés? — Más a technikájuk, Tériké. — Itt, Csabán is rövidesen kész lesz a szálloda, az ifjúsági ház, a Kner Nyomda, a Szabad­ság téri tízemeletes pontház, holott mennyivel később fogtak hozzá, Bandi bácsi! — Ülepedj, akarom mondani, csillapodj, drága kismama, el­magyarázom itt helyben, hogy miről is van szó tulajdonkép­pen .. — Maguk csak ne magyaráz­kodjanak e-helyt! Ez építkezési terület, tilos itt tartózkodni. Harminc forintot, ide a tenye­rembe. per koponya. Ennyi a büntetés. __t)j__

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents